Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-28 / 230. szám, kedd

A szovjet-észak gazdasága A Szovjetunió mai gazdasági potenciálja lehetővé teszi, hogy megkezdje a távoli Észak meghódításának újabb szakaszát. Ez tulajdonképpen már meg is kezdődött. Arról van szó, hogy növeljék az erre szánt összeget és iparosítsák az ésZaki körzeteket. A múltban az ásványi kincsek kiaknázásán volt a hangsúly, ma a legfőbb erőket a területi-termelési komplexumokra fordítják, vagyis arra, hogy sok évre előre tekintve építenek itt üzemeket, városokat. Érthetően előtérbe került tehát Észak betelepítésének problémája is. A nyersanyagbázis Észak mind nagyobb szerepet játszik a Szovjetunió gazdasági fejlődésében. A népgazdaság nem lehet meg az ottani területek hasznosítása nélkül. Ezt fejtette ki a közelmúltban az Izvesztyija hasábjain a közgazdász Nyikolaj Nyekraszov akadémikus. Cikkében a kommunizmus anyagitechnikai bázisának egyik lényeges tényezőjét az északi vidék termelőerőinek gyorsütemű fejlesztésében jelölte meg. Északon Kóla-félszigettől a Csukcskföldig megtalálható minden olyan érc és ásvány, amely a mai technikai fejlődés alapja: a wolfram, a molibdén, a nikkel, a titán, a gyémánt és így tovább. A szovjet kőolaj-, földgáz-, fa és aranytartalékoknak körülbelül a fele, vagy még nagyobb része Északon van. Ezek a temészeti kincsek nemcsak mennyiségüket, hanem minőségüket, koncentrált megjelenésüket tekintve is egyedülállóak. Az örökfagy határ közelében a Jatnal-félsziget mélyén például 13 billió m

3 kapacitású földgázmező van. Az is lényeges, hogy ÉszakSzibériában a szénhidrogénkutatás és kiaknázás más körzetekhez képest minimális kiadást igényel. A szakemberek szerint hamarosan (feltehető, leg 10 év múlva) megindulhat a kőolaj és földgázkitermelés az Északi Jegestenger mélyéről, ahol egészen a 85. szélességi fokig terjedő szénhidrogén mezőt találtak. Mihail Kalinko professzor, a geológiai tudományok doktora úgy véli, hogy az óceán mélyéről kitermelhető ez a tartalék és csővezetékeken el lehet juttatni a partra. A klímaviszonyok azonban megnehezítik a nagy gazdasági távlatokkal rendelkező Észak problémáinak megoldását. Nem könnyfi ott élni, ahol télen a hőmérséklet nemegyszer —50 Celsius fok alá süllyed. Arról sem feledkezhetünk meg, milyen nehéz ilyen körülmények között lakást, utakat építeni, az élelmiszer ellátást, a szükséges technikát biztosítani. Ilyen körülmények között beszélhetünk-e a körzet betelepítéséről? A szovjet szakértők derűlátóak és azt tartják, hogy a Szovjetunió ma technikailag és anyagilag is képes ezt megoldani. Arra kell elsősorban feleletet találni, hogyan élhet az ember kényelmesen Északon. Emberi tényezők Jakutföldön kidolgozták, hogyan lehet teljesen új módon városokat építeni az örök fagy körzetében. A házakat felemelik a földről, hogy a lakások melege ne olvassza fel a talajt. A házak cölöpökön állnak, amelyeket azután helyeznek el, hogy acéltűkkel fellazították a fagyos földet. Az építők igen sokatígérőnek tartják ezt a módszert. A kis településeknél kitűnően alkalmazhatók az összeszerelhető, könnyűszerkezetű házak, amelyek duralutníniumbói és jól fűthető panellekből állíthatók össze. Magadan közelében, a 60. szélességi foknál létesült az első alumínium-panell termelő üzemrész és továbbiakat is telepítenek, Leningrádban elkészítették az Északra alkalmas házak első sorozatát. Dolgoznak az egykupolás városok tervein is, az építészek szerint az embereknek el sem kell hagynlok a fedett területet a hosszú sarki éjszaka idején. Legalább négy szovjet várost akarnak befedni: Sznyezsnyegorszkot, Ajhalt, Udacsna ját és Gyeputatszkijt, amelynek mind saját mikroklímával rendelkeznek majdl A Hantajka-folyón lévő vizierőmű dolgozóinak telepén ki is próbálják ezt az elképzelést. A tervek szerint egy tető alatt helyezik el a lakóházakat, az iskolákat, a bölcsődét, az óvodát, a szolgáltató központot, az uszodát, s könyvtárat, a mozit. Még parkot is terveznek. A telepen a tervek szerint soha nem süllyed 18 Celsius fok alá a hőmérséklet. A statisztika szerint szovjet Észak lakosságának 85 százaléka városokban, vagy városi típusú településeken él. Az urbanizáció n jövőben is folytatódik. Persze aligha lesznek itt óriási városok. A jövőkutatással foglalkozó szakértőknek az a véleménye, hogy a legkedvezőbbek ezen a tájon a 100—200 ezer lakosú városok. A lakáskérdés megoldására több terv is létezik. Kidolgoztak például olyan új várostelepítési rendszert, amely tekintetbe veszi a liárom jellegzetes északi övezet sajátosságait, a hóviharok, az erős szelek és a rendkívül nagy fagyok körzetét. Ezekben a zónákban 2—9 ezer lakosú településeket terveznek, amelyek mesterséges oázisokra emlékeztetnek majd. Rendkívül nagy figyelmet szentelnek most a lakáskérdés megoldásának. Ettől is? függ, hogy a munkások Északon maradjanak, hogv benépesüljön ez a táj. Demográfiai és technikai feladatok Az északi vidéken kedvezőtlen a demográfiai helyzet, zömmel férfiak vannak ott, a nők számára nincs munkaalkalom. Különben is több az egyedülálló férfi, mint a családos. A lakosság foglalkoztatottsága a társadalmi termelésben Északon magasabb, mint a szovjetunióbeli átlag. Mi ennek az oka? Az, hogy éveken át a körzet ipari betelepítése folyt és nern fordítottak elég figyelmet a szociális-kulturális létesítményekre. Az északi probléma újfajta megközelítése éppen abban rejlik, hogy ezt a hiányt fokozatosan megszüntessék. Nemcsak kitermelő, hanem feldolgozó ipar is létesül, több kulturális és szociális intézmény, szolgáltató egység épül. Ahol ez célszerű, ruhagyár, vagy hasonló üzem lesz, hogy munkaalkalmat biztosítsanak a nőknek is. így többen költöznek majd Északra családjukkal. Három évvel ezelőtt az északra menők pótlékát felemelték, csökkentették a nyugdíjkorhatárt. Észak meghódításában az ifjúságra is számítanak. A fiatalok aránya Északon már ma is háromszorosa az Oroszországi Föderáció átlagának. A fiatalok mozgékonyak, romantika él bennük, ritkán gátolja őket családi körülmény. Másrészt Észak kitűnő lehetőséget nyújt a szakmai ismeretek tökéletesítésére, a fiatal szakemberek szárnypróbálgatásaihoz. A fiatalok költözésének előmozdítására 1967ben elhatározták, hogy a főiskolát, technikumot végzett szakembereknek, akik Északra mennek, nagyobb költözési segélyt adnak. Az összeg növekszik, ha a fiatal családjával megy, fizetik az egész család repülőjegyét, csomagjainak elszállítását. Persze, rövid idő alatt nem könnyű megváltoztatni a demográfiai helyzetet, de a szociális és a gazdasági intézkedések alapján remélhető, hogy a kép a jövőben másként alakul. Nemrégiben Moszkvában kiállításon mutattak be több mint 400 különféle gépet, berendezést, ruházati cikket. A szovjet ipar most már sorozatban gyárt egy sor északon alkalmazható gépet, traktort, buldozért, exkavátort, motoros-szánt, amelyeknek nem árt a kemény hideg. A rendkívül szilárd acélfélék alkalmazásával megszüntették a gépállást. A szibériai Csitában most épül egy gyár, amely kizárólag az északi vidékeknek gyárt gépeket. Kitűnően bevált —70 fokos hidegben is a Kijevben már sorozatban gyártott elektromos fűtésű ruha. A „Szever" (Észak) nevű, 1500 kW teljesítményű, 360 tonnás kis atomerőmű egy 3 ezer lakosú települést lát el villamosenergiával és melegvízzel. Moszkva közelében már elkészült az északi rendeltetésű atomerőmű terve. Leningrádban két Arktika típusú atomjégtörő épül, amelyek egy évből hat hónapon át dolgozhatnak. Ezek teljesítménye nagyobb, mint az első szovjet atomjégtörőé és éveken át nem keli bennük fűtőanyagot cserélni. A technikai újdonságok segítik az embert, hogy meghódítsa a jégbefagyott, mesésen gazdag, óriási területet. A Szovjetunió pontosan kidolgozott programmal indul meghódításá. ra, s a tervek megvalósításához nem riad vissza az erőfeszítésektől. FEVGENYIJ DVORNY1KOV (APN) Jtt a Szabadság Rádió../ A rádiókészülékbei bizalmat keltő hang hallatszik. A bemondó előadásmódja kiváló. Ogy tűnik, a földid hangját hallod. Mindez csak szemfényvesztés! A következő pillanatban megszólal: „Itt a Szabadság Rádió beszél"... A Szabadság rádióállomás nyúló , í*,;. í HpPiSilMjpMHi Tóthpól Gyula felvétele először 1953-ban a „Felszabadulás Rádió" néven jelentkezett az éter hullámain. Később maguk a kezdeményezők is belátták, hogy ez az elnevezés politikailag tarthatatlan és ezért Szabadság Rádióra keresztelték át. A Szabadság rádióállomás a Szabad Európa rádiónak a testvéradója. Különbség köztük csak annyi, hogy míg a Szabad Európa minden kelet-európai szocialista államnak figyelmet szentel, addig a Szabadság rádió kizárólag csak a Szovjetunióra specializálódik. Munkájuk módja, tartalma ós célja természetesen semmiben sem különbözik. A Szabadság rádióállomást — mint azt 1954-ben a képviselői is hangoztatták — azért hozták létre, hogy a közös ellenség, „a kommunizmus elleni harcba bevonják a Szovjetunió nemzeteit is". A Szabadság rádió tevékenykedésének fő törekvése a Szovjetunió ellen irányuló ideológiai 'diverzió; eszközei: hazugság és rágalmazás, célja pedig a i aiitiszo'vjetizmusnak és antikommunizmusnak a terjesztése. A „Radio Liberty" — ahogy Nyugaton hívják — épülete a müncheni Arabellastrassén található. A bajor metropolisban vannak a legfontosabb szerkesztőségek és a vezetősége is. A Szabadság fő szervezői és szellemi vezérei azonban Münchentől több ezer kilométerre, New Yorkban tartózkodnak, ahol „A Szovjetunió nemzeteinek a bolsevizmus járma alóli felszabadítása" hírhedt amerikai bizottságának a vezérkara is megtalálható, újabban a Szabadság Rádió Bizottsága név alatt. A rádió munkájából a Frankfurtban működö NTS emigráns szervezet is kiveszi a részét. A Szabadság rádió vezetősége, — többek között Róbert Redlich, a sajtóközpont vezetője —, igyekszik ugyan bizonyítani, hogy a rádióállomás működését csupán különböző szervezetek és ipari körök ajándékaiból fedezik, de a valóság egészen mást mutat. Hasonlóképpen, mint a Szabad Európa esetében a fő forrást itt is a Központi Hírszerző Iroda (

CIA J jelenti. Enélkül nehezen lenne elképzelhető a munkatársak hatalmas szervezete és az adó elsőrangú műszaki felszerelése. A számok azonban nem csalnak. Az amerikai szenátus dotációval foglalkozó bizottságának jelentése szerint 1969-ben a Szabadság rádió működésére szentelt különböző jótékonysági szervezetek adományai a rádióállomás egész évi költségvetésének még a háromtizedét sem teszik ki. A többi részt, 12 377 400 dollárt a Központi Hírszerző Iroda fedezte. Mire ez a .sok pénz? Redlich kitérő választ ad: „hogy infor máljuk a szovjet hallgatókat a nemzetközi és a belpolitikai eseményekről". Ez az „informálás" 17 rádióállomás segítségével naponta 24 órán át folyik, mégpedig orosz, örmény, grúz, ukrán s még 14 további, a Szovjetunió területén használt nyelven. A francia ĽExpress hetilap szerint ez a rádióállomás másfélezer embert foglalkoztat. A Radio Liberty igazgatója egy 50 éves kopasz, Scott nevezetű amerikai, aki a második világháború idején alezredesi rangot ért el, s aztán mint az USA főkonzulja Münchenben dolgozott. Mint ahogy a mostani beosztásából is , kitűnik, már akkor is sokat fáradozhatott egy szövjetellenes propagandával foglalkozó rádióközpont megszervezésén. A rádióállomás kulcsfontosságú pozícióit viszont az amerikai kémszolgálat bevált munkatársai foglalják el — G. Stuart. Max Rallis, Richard J. Kondon és mások. A Radio Liberty bizottságának elnöke szintén amerikai, mégpedig Mr. Sargent. Ez a Sargent úr 1947-től az Egyesült Államok állami ügyosztályán dolgozott, 1952-ben már az államtitkár segítőtársa, és egyidoben a Ford-féle alapítványnak Is a tanácsadója, amélý a szocialista országok ellen írápropagandahadjárat anyagi támogatását biztosította. Az Arabellastrassén található rádióállomásokon találkoztak mindazok, akik mélységesen gyűlölik a szovjet társadalmat — Vlaszov hívei és más árulók. A megfelelő káderek kiválasztásával a rádió igazgatója helyettesét William Klumpet bízták meg, aki Vaszilij Vasziljevics álnéven ismeretes és szintén tagja az amerikai kémszervezetnek. A szovjet hadseregből dezertált névrokona pedig a katonai hírszerzés központját vezeti. A Szovjetunió számára sugárzott adás egyik fő szerkesztője Garanyin, a háború idején Vlaszov hadseregének volt az államügyésze. Daniel, aki a zenei adást vezeti, szintén emigráns. Natasa, a bemondónő, a napsugaras KözépÁzsiát otthagyta a müncheni pincékért. A sajtóközpont vezetője Redlich pedig Roman Redlichnek, a náci kémszervezet ügynökének, a diverzánsokat előkészítő központ tanítójának, a szovjetellenes Orosz Gondolat című újság későbbi szerkesztőjének a testvére. A munkát úgy igyekeznek megszervezni, hogy az a lehető leghatásosabban befolyásolja a szovjet poľgárok gondolkozását. Egy csoport állandóan figyeli és értékeli a szovjet rádióállomások közvetítését, a másik pedig behatóan elemzi a szovjet sajtótermékeket. A nyert információk irányzatos átdolgozását a Szovjetunió alaptalan rágalmazására használják fel. A harmadik csoport összeállítja a műsort. Gyakran átveszik a nyugat-európai rádióállomások szovjetellenes adásait is. Hasonló célt szolgálnak az Ausztriában, Franciaországban és Angliában létesített Szabadságrádió fiókadól. A rádióállomás munkatársai között megtalálhatjuk a NTS emigráns szervezet tagjait is. Egy Gramon nevezetű amerikai újságíró a „Titkos háború" című könyvében a nyugati kémszervezet rendszerében fontos szerepet tulajdonít a NTS emigráns szervezetnek. A Szabadság rádió munkatársai között megtalálhatjuk az ún. ukrán felszabadítást mozgalom volt SS tagjait is. A Szabadság rádió különösen aktív tevékenységet fejtett ki a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa előkészítésének és ülésezésének idején. Felforgató tevékenységét még most is folytatja, amikor a szovjet nép már hozzálátott a kongresszus határozatainak megvalósításához. A rádióállomás munkatársainak tevékenysége azonban korántsem korlátozódik az említett rágalomhadjáratra. Igyekeznek kapcsolatot teremteni a kapitalista országokban szolgálati úton levő, vagy szabadságukat ott töltő szovjet polgárokkal, s őket megfelelően „megdolgozni". A Szabadság rádió munkatársait és alkalmazottjait megtalálhatjuk a Szovjetunióba érkező nyugati turisták között is. A Szabadság rádió egyik vezető munkatársa ifj. J. Richardson, nemrégen hozott nyilvánosságra egy emlékiratot, melyben kimutatja az egyes amerikai elnökök — Truman, Eisenhower, Kennedy, Johnson — ós az államtitkárok, valamint a NATO vezérkarában működö amerikai tisztek, a szocialista államokban tevékenykedő nagykövetek és más jelentős személyiségek által a Szabadság rádió támogatására nyújtott anyagi segítség nagyságát. A Szabad Európa és a Szabadság rádió-állomások létezését — mint azt a News Week folyóirat megállapítja — rendkívül fontosnak tartja mind az USA kormánya, mind személyesen az amerikai elnök is. A nyugatnémet kormány a múlt év júniusában engedélyezte a Szabadság rádió működését a» 1972. évre is. Mint láthatjuk, ideológiai fronton a harc folyik tovább. JAN VITKOVSKf IS vét gocialismn)