Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-26 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

\ IFjO ZENÉSZEK — Csaba, hol marad b) az öcséd? — Még a zeneiskolában van. Négykezest játszik. Egy dara­big ugyan együtt játszottunk, de éo hamarabb befejeztem..,. NEHÉZ Az ifjú házas Brahovác pa­naszkodik nejének: — Nem értem, szivem, miért adsz nekem ilyen borzasztóan sok ennivalót) -— fakad ki. — Mit csináljak, kedves. A szakácskönyvben minden recept hat személyre szól. TUDJA A papával és a mamával a 15 éves Klárika is meglátogat­ja öreg nénikéjét. — Mi újság az iskolában, Klárikám? — kérdezi a nagy­néni. — Hát például elmondjam neked, mit kell tennie annak, aki gyereket akar? — Klárii — vág közbe a ma­ma. — Akarsz egy pofont? — Jó] van, mama, jól van ... Elmondhatom azt is, hogy mit kell tennie annak, aki nem akar. GYERKÖC — Pisti, mikor fogod már ki­javítani azt a négyest szám­tanból? — Nem megy az olyan könnyen, papa. A tanító bácsi egy pillanatig sem adja ki a kezéből a noteszt! vizsn» Folyik a vizsga. Feltűnően jó alakú lányra kerül sor. — Kisasszony először is mondja meg, hogy ki volt az első férfi? — De kérem — méltat­lankodik a lány elpirulva —, véleményem szerint a magán­ügyeim csak rám tartoznak! Modern házasság (Dallos István rajzaj — Nézze, kedves Novák úr, a gáz és a villany­pénzt mindenképpen be kell szednem. Felesleges a felhajtás, úgyis tudom, hogy maga ugat! DIKOBRAZ HIPPIK Fiatal hippi nő fekszik a szülészeten, karjában néhány órás csecsemővel. K6­cülötte négy, virággal kedveskedő, bol­dogan mosolygó hippi fiú álldogál. — Látjátok, milyen szép? — kérdezi a leány. — Gyönyörű — bólogatnak boldog mo­sollyal a tiúk. — Alig várom, hogy egy kicsit na­gyobb legyen — folytatta a leány —, legalább akkor megtudom, hogy melyi­kötökre hasonlít. TEXAS Az ötéves Billy az apja elé áll: — Papa, szeret­nék egy igazi re­volvert. — Sző sem lehet róla. — De papa, mi­ért nem kaphatok egy igazi revol­vert? — Mert én nem akarom. Es itt én parancsolok! — Igen!... De ha lenne egy igazi revolverem . . . <33 SZÜLETÉSNAP Ciovareknénak születésnapja alkalmából a férje egy szépen csomagot ad át. Az asszony kíváncsian bontja fel a csomagot, de azután elborol az arca.' — Géza te teljesen megbolondultál! Hát minek nekem futball­cipű? A férfi megvondja a vállát: — Neked úgyse tetszik semmi, amit én veszek. Ezért gondol­tam, teljesen mindegy, hogy mivel leplek meg. úgyis visszacseré­led. KRITIKUS CSECSEMŐ — Nem mondom, ügyesen pelenkáz, de a gyermek pszi­chológiáról fogalma sincs... OK — Elválok a feleségemtől. — Miért? — Már hat hónapja nem be­szél velem. — Jól gondold megl Ryet egykönnyen nem találszl AKADÁLY Az egyik este a szolgálatot teljesítő rendőr egy férfit csíp el, aki az egyik bérház abla­kán Igyekezett bemászni. Az igazoltatásnál meglepetten ve­szi tudomásul, hogy a? illető ebben a házban lakik. Cso­dálkozva kérdi meg: — Mondja, polgártárs, miért nem megy be az ajtón? — Azért, kérem, mert ott vár a feleségem . . KÉSŐBB Az öreg Cicvareket megkér­dik: jobb-e fiatalon nősülni, mint idős korban! — Határozottan Jobb idős korban — feleli. — És miért? — Mart akkor már keve­sebb van hátra ... NEM BIZTOS Mtillerné izgatottan ront be a rendőrségre: — Eltűnt a férjem. Megke­resnék, visszahoznák? A felügyelő, miután alapo­san megnézte az asszonyságot Így felel: — Megkeressük, meg is ta­láljuk, de hogy vissza is hoz­zuk, azt nem garantáljuk. SZAKÁCSISKOLA A vizsgáztató megkérdezi az f egyik szakácsjelölttől: — Ki a főszakács? — Az az ember, aki a vag­dalt húsnak húsz féle nevet tud kitalálni. KÉRDÉS Mi a különbség a bűvészet és a csoda között? — Ha egy férj belenyúl a kalapjába és kihúz belőle egy fehér nyulat, akkor az bűvé­szet. Ha az asszony belenyúl a retikiiljébe és azonnal meg­találja a lakácsknlcsot, akkor ez csoda. A kicsi érkezését nagy " izgalom előzte meg. A mama időnként felzoko­gott, a papa idegesen mor­mogta: — Istenem, segíts, hogy felvegyék a bölcsődébe ... Es kérvényekkel bombáz­ták a tanácsot. A csöppség aranyos volt és fiú. Zolikának nevezték, mert a kerületi tanács ok­tatási osztályának vezetőjét ls Zoltánnak hívták. Lehet, hogy ennek is szerepe volt abban, hogy Zolikát felvet­ték a bölcsődébe. A szülők cirka két óra hosszat nagyon boldogok voltak, aztán el­kezdték a szaladgálást, hogy biztosítsák Zolika he­lyét az óvodában. A mama a piacon megismerkedett az egyik óvoda vezető óvónőjé-: vei, hamar megbarátkoztak, de ezt nem tartották elég­ségesnek, és a papát ls egy­re többet lehetett látni fia­tal óvónők társaságában. Ha éjjel későn ment haza, rend­szerint azzal védekezett, hogy egy dadát vitt el tán­colni, és ilyenkor a mama nagyon elégedett volt, ami­ért a férje mindent megtesz a gyereke jövőjéért. Óriási boldogság, Zolikát felvették az óvodába. A papa örömmel mondta: — Most lesz néhány év nyugalmunk, az általánosba ugyanis fel kell, hogy ve­gyék: az ugyanis kötelező .. A mama felsikoltott: — -Hát apa az ilyen? Ne­ked mindegy lenne, hogy melyik általánosba jár a gyereked? Zolika zenei ál­talánosba fog járni és oda rettenetesen nehéz befutni. Az atyának meg sem for­dult a fejében, hogy Zolika esetleg botfülű, kapott az olyan, férjet adott neki a sors, aki a legjobb apa, és fiáért minden áldozatra kész. Ezért boldogan törő­dött bele a válásba és nem­sokára ö is igent mondott egy leszázalékolt könyvke­reskedőnek, aki társadalmi munkában a kerületi tanács oktatási állandó bizottságá­ban tevékenykedett. Mindent a gyerekért ötleten és törni kezdte a fe­jét: hogyan lehetne kapcso­latokat teremteni? ... ..... A papa. szorgalmasan .el­járt "a közeli zenei általános iskola minden rendezvényé­re, két év alatt járatos volt a zenei oktatás Kodály-mód­szerében és már a tanárok­nak is feltűnt lelkesedése. Egy év múlva már csalá­dilag is összejártak az igaz­gatóékkal... Szóval Zolika bekerült a zenei általánosba ís, a szü­lők pedig már a gimnáziu­mokba jártak. Persze, egy felsőbb iskolába bejutni már nem olyan könnyű, mint az általánosba. így történt, hogy a papa megkérte egy gimnáziumi tanárnő kezét és a mama boldog volt: Zolika közben kétszer is megbukott az általánosban, de nem értek rá törődni ve­le. Minden idejüket -lekö­tötte á hafszä: kiťlpórňl a helyet a fiúnak egy jóhírü gimnáziumban, ahonnan könnyebb bejutni az egye­temre. Példájuk bizonyítja: az erős akarat nem ismer aka­dályt. Zolika gimnazista lett, így minden energiájukat az egyetemi felvételre fordít­hatták. A mama elvált a le­százalékolt könyvkereskedő­től, mivel az egyetemi felvé­telihez már nem volt fel­használható. A papát is ki­dobta a felesége, mert az utóbbi időben állandóan egyetemi hallgatónők társa­ságában látták. Hiába véde­kezett, hogy csak a jelvételi vizsgákérdéseket akarja megszerezni, az asszony nem hitt neki, hiába: ilyen az a nő, akinek soha nem volt gyereke. Zolika persze nem sokat értett meg szülei nagy ál­dozatából. Amikor óvodába járatták, utcagyerek szere­tett volna lenni. Az általá­nos iskola ével alatt vasúti váltóőrnek készült, a gimná­ziumban pedig mindent el­követett, hogy felvegyék a Kőris téri galeribe és elha­tározta, hogy hippi lesz ... Szülei persze minderről semmit sem tudtak, mert a papa az orvosi, a mama a műegyetemen próbált kap­csolatokat teremteni. Mind­két helyre ők mentek eL a. . -felvételi - -.vi zs gá ra , meri Zolika már a'harmadik gimnáziumból kimaradt és a galerivel együtt egy lakat­lan vikendházban vertek ta­nyát. A bírósági tárgyaláson a két szülő zokogva borult egymás nyakába és kölcsö­nösen vigasztalták egymást: — Mi mindent megtet­tünk ... Zolikát nevelőintézetbe utalták és a mama máris akcióba kezdett. Elindult, hogy kijárja: Zolika a leg­rangosabb intézetbe kerül­jön ... ÖSZ FERENG

Next

/
Oldalképek
Tartalom