Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1971-09-26 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó
Népszokások/ népdalok a magyar—szlovák szomszédságban EGY NÉPRAJZI GYŰJTŐÚT TANULSÁGAI B artók Béla, aki már kora ifjúságában célul tözte ki a „népek testvériségének" szolgálatát, 1934ben jelentette meg a magyar és szomszéd népek körében végzett népdalkutatásairól a „Népzenénk^ és a szomszéd népek népzenéje" című munkáját. Életműve — bár Kodály Zoltánnal együtt az új magyar zene megteremtője — bizonyos értelemben a Duna-völgyi népeké is, a szlovákoké, a románoké és a többi népé egyaránt. Az a két szlovák nyelvű emléktábla, amely Bratislavában emlékét Idézi — az egykori Klarissza utcai gimnázium épületén, ahol diák volt, s annak a lakóháznak falán, amelyben gyermek- és ifjúkorában özvegy édesanyjával lakott — arről ls vall, hogy Bartók Bélának a szlovák népdalhoz és a szlovák nemzeti zenéhez való viszonya beleépült a szlovák zenekultúra fejlődésébe. Hasonlóan sok szállal kötődik Kodály Zoltán életműve is Szlovákiához, különösen a többség szlovákság népi határvonalába beékelődött Nitrevidéki palóc nyelvszigethez. E vidék falvaiban először ő örökítette meg 1905-ben fonográfon azokat az ősmagyar melódiákat, amelyek azután később a Háry János zenéjében ismertté váltak a milánói Scalában csakúgy, mint az orosz vagy az angolszász zenevilág koncerttermeiben. De ekkor már Kodály Zoltánt Nitra városához egy sír emléke is kötötte: az ottani temetőben nyugszik nővére, Kodály Emília, Rózsa Szilveszternek, Nyitra volt áílomásfőnökének a neje, akire még talán ma is emlékszik néhány nagyon idős ember e városban. Kölcsönhatások a két nép szokásaiban Népünk élete szorosan összefonódik a szomszéd népek életével, miként azok élete a mi népünk életével. Mindennek számos megnyilatkozását éppen a népi kultúrák egymásra tett hatásában mérhetjük le. Ezt a kölcsönös hatást tanulmányozta a közelmúltban dr. Manga János kandidátus, az ismert néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutató csoportjának tudományos osztályvezetője, amikor a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének vendégeként több hetet Szlovákiában töltött. — Három hétig voltara Rožňava (Rozsnyó) vidékén, főleg szlovák falvakban — mondja dr. Manga János beszélgetésünk folyamán. — Nagyon régen, évekkel ezelőtt Jártam utoljára ezekben a falvakban: Nižná Slaná (Alsósajő), Rekeöa [Rekenyeújfalu) községekben. Rimavská Sobota (Rimaszombat) környékén. Fölkerestem néhány községet, ahol Kodály Zoltán is járt. A Veľký Krtíš-i (nagykürtösl) járásban — a régi Modrý Kameň-I (kékkői) járásban — többbek között Veiké Straclny (Nagyhalom), Dolný Tisovnlk (Alsótiszovnylk), Cebovce (Csáb), Zelovce (Zsély), Bušince (Busa) községekben Jártam. Nitra (Nyitra) vidékén pedig Ledice (Lédec) és Kolíňany (Kolon) községekbe jutottam el. Kolonban ugyancsak gyűjtött annak idején Kodály Zoltán népdalokat. — MI volt a tanulmányút konkrét célja? — kérdeztük dr. Manga Jánost. — Az esztendő hagyományos ünnepeihez kapcsolódó népszokásokat tanulmányoztam a magyar és szlovák falvakban. Milyen egyezések és eltérések mutatkoznak az ünnepi szokások terén ezekben a falvakban. Külön gondot fordítottam a karácsonyi és húsvéti ünnepek szokásanyagának tanulmányozására. — Miért éppen erre a vidékre esett a választás? — Amikor a tőrök elfoglalta Budát, nagy menekülő tömegek vonultak észak felé. Egyik Ilyen menekülő útvonal a régi Lučeneci úton haladt észak felé, a menekülők a szlovák lakta vidéken, a hegyek között kerestek menedéket. Ilyen község volt többek között Dolný Tisovnlk és Nagylam. Ezekbe a falvakba is elmentem, mert kíváncsi voltam, van-e valami nyoma ez emlékezetben annak, hogy oda valamikor magyarok költöztek. Annál inkább is jogos volt a feltevés, mert az 1720-as összeírásokban ezekben a szlovák falvakban még sok magyar név található. A Nógrád megyei Hradiste községben például gyakori volt a Császár és a Pálos vezetéknév. Az ugyancsak Nógrád megyei Uhorské nevű faluban a Fehér, a Herczeg és a Magyar név, Veiké Stracinyn (Nagyhalomban) pedig ma is leggyakoribb a Tornyos és a Gál vezetéknév. Ezek a családok a több mint száz évig tartó ottlakás után, mikor a tőrök elvonult az országból — más szlovákokkal együtt —, mint szlovákok költöztek vissza az elnéptelenedett alföldi vidékekre. Érdekes egyezések — Ma már rendkívül nehéz megállapítani, hogy melyik szlovák faluból melyik mai magyarországi magyar vagy szlovák faluba telepedtek le véglegesen az északról dél felé vándorló, jobb megélhetést kereső, vagy céltudatosan telepített jobbágyok. A népszokások vizsgálata sok esetben jó tájékoztatást nyújt. Még ma Is gyakran előfordul, hogy például egy mai magyarországi szlovák faluban a pontos mását megtaláljuk egy szlovákiai szlovák községben élő szokásnak, Illetve a szokáshoz kapcsolódó dalszövegnek. — Hontban, Nógrádban vagy Heves és Pest megye egyes községeiben még nemrégiben is élt egy népszokás, amely abból állt, hogy virágvasárnap szalmából bábut készítettek, azt menyecskeruhába öltöztették és énekelve vitték végig a falun, miközben mindazokat a menyecskéket kiénekelték a szövegben, akik a bábuk öltöztetéséhez ruhát kölcsönöztek, vagy a kölcsönzést megtagadták. Ennek a formulának dallambeli és szövegbeli kapcsolatai az észak-nógrádi szlovák vidéken, valamint az Ipoly menti magyar és szlovák szokásokban ma ls kimutathatók, mint ahogy a Gyöngyös melletti Markaz faluban, a Mátra tövében még nemrégiben élt szokás mását Árvában találjuk meg, amiből joggal következtethetünk arra, hogy a lakosság egy része onnan költözött a faluba, onnan hozta magával mind a szokást, mind a hozzá kapcsolódó éneket. Mindkét nép körében számtalan egyezés mutatható kl a karácsonyi ünnepkör szokásaiban. Találkoztunk olyan esetekkel, amikor egy-egy szokáshoz kapcsolódó énekelt vagy recitált szöveg szinte szó szerinti fordítása a szlovákénak, vagy pedig olyan szlovák szöveggel, amely magyar történelmi elemeket őriz. Közös kutatómunka — Milyen együttműködés van a magyar és szlovák néprajzkutatók között e kérdések tanulmányozásában? — A Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete ís felismerte, hogy a szlovák-magyar nyelvhatáron, mint például a régi Hont és a négi Nógrád megye területén, a népi kultúrának olyan formációi mutathatók ki, amelyeknek kialakulására mind a magyar, mind a szlovák nép rányomta a maga népiségének bélyegét. Most folytatnak olyan kutatást, amely a régi Hont megye területén az építkezés, a lakás, a táplálkozás, a földművelés, az állattenyésztés, a népszokások és a hitvilág területén vizsgálja ennek a kölcsönhatásnak megnyilatkozásait. Ezek a kölcsönhatások természetesen még erőteljesebben kimutathatók a szokások területén. — A hitvilág, az ünnepi szokások, a népdalok kutatásának, vizsgálatának azért ls nagy a jelentősége, mert az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a XVII. század második és a XVIII. század első felében a mai Magyarország területére települt szlovákság gazdasági téren, tehát anyagi kultúrája tekintetében rövidesen beleilleszkedett abba a gazdasági rendbe, amely az új lakóhely környékére volt jellemző, viszont az előbbi lakóhelyről hozott kulturális javait, emlékeit szellemi kultúrájában — szokásaiban, hitvilágában, népzenéjében — tovább őrizte, s ezek Jó része szinte az utóbbi évtizedekig sok esetben változatlanul élt tovább és őrizte meg az átköltözés időszakára jellemző sajátos tartalmakat és formákat. Az „Élő Tudvalevő, hogy dr. Manga János nevéhez fűződik a Magyar Rádió egyik közkedvelt népdalműsorának, ez Élő népdal sorozatnak a szerkesztése. Megkérdeztük: szlovákiai útján ls gyűjtött-e anyagot műsorához? — Természetesen, és éppen ezekben a hetekben sugározza a rádió — hangzott a válasz. — Ezt az alkalmat is felhasználtam, hogy az Élő népdal sorozathoz anyagot gyűjtsek. Ez annál ls inkább sikerrel járt, mert a Magyar Televízió „Röpülj páva" című műsora és a Magyar Rádió népdalmüsorai e szlovákiai magyarság körében is felkeltették a népdal Iránt az érdeklődést. Tavaly nagy sikerrel rendezték meg a „Tavaszi szél vizet áraszt" című népdalversenyt, amelybe a Szlovákiában élő magyarság úgyszólván minden vidéke bekapcsolódott. — Emlékezetesen szép találkozásom volt a magyar népdalénekesekkel. Tornagörgőn egy hatvanéves Juhász vagy tizenkét balladát énekelt Jáger Jóskáról, Gömör és Torna híres betyárjáról, továbbá a Mátra-vidéki Vidróczklről és a szlovák Jánošíkról. Tornagörgőn bemutatkozott a falu férfikórusa is, amely a „Tavaszi szél vizet áraszt" versenyén a negyetlik helyezést nyerte el. Az énekkar tagjai mind termelőszövetkezeti dolgozók, traktorosok. Ezen az estén megismerkedtem a község orvosával ls, dr. Csáji Bertalannal, aki fáradhatatlan az ottani népdal és néprajzi gyűjtésben, alelnöke a CSEMADOK keretében működő néprajzi társaságnak. Beszélgetésünk során elmondotta, egyik legközelebbi tervük, hogy a gombaszögi völgyben, ahol minden évben megrendezik a népdalversenyt, tájmúzeumot létesítenek. — Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen érdemleges munkát végeznek egyes szlovákiai magyar falvakban a pedagógusok a népdalok felkutatásában, ápolásában, tgy például Tornagörgőn Török László tanító, és még többen. De nem feledkezhetem meg Labancz Istvánról, a rožňaval (Rozsnyó) múzeum igazgatójáról sem. Élményekben gazdag utat tett dr. Manga János a szlovákiai magyar és szlovák falvakban, amikor tanulmányozta a két szomszéd nép szokásait, a szokásokban mutatkozó kölcsönhatásokat. Annak a szellemi örökségnek jegyében végezte munkáját, amelyet Bartók Béla a „népek testvériesülésének" szolgálatában jelölt meg, ezeknek a vidékeknek jó részét egykor maga ls bejárva. KŰRNYEI ELEK A DUNÁNÁL Wagner Kálmán felvétele a 8