Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-02 / 208. szám, csütörtök

VÁROS A VAROSBAN Tiszta levegő, napfény és zöldkörnyezet — ezt a három ságot Le Corbusier rótta fel a mai urbanizmus törvénytáblái nak egyikére és a felek szerint ezt ä hármastörvényt érvényesítették, amikor körülbelül tíz év alatt felépítettek egy „várost a városban": Bratislavában — Ruíirtovot. A városkerület egyes negyedei — Štrkovec, Ostredky, Trávniky, Pošírfí és Prievoz —; közismertek, hiszen jelenleg 56 ezer ember él ezekben a negyedekben. Ez nemcsak statisztikai adat, hanem a kerület egyik legnagyobb problémájának terjedelmi jelzője is. Ugyanis ez az 56 000 ember nem itt született, hanem hazánk különböző pont jairől érkezett Szlovákia fővárosába és magával hozta egyegy táj jellegét, szokásait, hagyományokhoz kötődő életformáját, a falusi, vagy kisvárosi közösségek pozitív, de negatív tulajdonságait is. Ebből adódik, hogy a városkerületi nemzeti bizottság egyik legfontosabb feladata az egyéni érdekek és a köz érdekeinek koordinálása, a lakók nevelése, a közösségi szellem kialakítása. Szép, de nagyon nehéz feladat ez, hiszen ebből a heterogén konglomerátumból hiányzik a jó szándékú lokálpatriotizmus, a lakókat még nem kőtik és nem kötelezik emlékek, tudatukban az otthon nem kapcsolódik a szülőföld, vagy a gyermekkor fogalmához. Jozef Buc mérnök, a Ružinovi Városkerületi Nemzeti Bizottság titkára nyíltan beszél a problémákról, azokról a feladatokról, amelyeket a városkerület vezetőinek a választások után teljesíteniük kell. — Elsősorban új óvodára van szükség, mert ezen a téren nagyon kedvezőtlen a helyzet. Ebben az évben például 600 gyermeket nem tudunk elhelyezni. A másik probléma a kereskedelmi és szolgáltatási hálózat fejlesztése, de ez nem tőlünk függ, hanem attól, hogy a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok végre erre a városAlig egy évtized alatt épült fel Bratislava-Ružinov nevű negyede, ahol ma már 56 ezer ember lakik, de lakosainak száma a főváros területrendezése után 107 ezerre nó. (ČSTK felvétel) kerületre, az itt élő 56 ezer emberre ' is gondoljanak. Nem hivatkozhatnak a helyhiányra, mert a magunk részéről minden feltételt biztosítottunk ahhoz, hogy akár ma megkezdjék az új- kereskedelmi és szolgáltatási létesítmények építését. Egész körzetünkben két fodrász-szalon van, 1 filmszínház, az is Prievoz (Főrév) régi negyedében, nincs kultúrházunk, szóval itt a főváros szívében hiányzik mindaz, ami ma már egy kis faluban is magától értetődő és nélkülözhetetlen. Szeptember 9-én, a nemzeti bizottság plenáris ülésén értékeljük eddigi .tevékenységünket és előkészítjük a választási programot. Nem ígérünk lehetetlent, a reális lehetőségek bői indulunk ki. -ir Négy hónap múlva ez az év is véget ér január 1-vel a peremkerületek beolvadnak a fővárosba. Több mint 50 ezerrel nő Ružinov lakóinak a létszáma, többek között ide kapcsolják Vrakuňát (Vereknyét) és Pod. Biskupicét (Pozsonypüspökit) is. Tehát mintegy 10 000 — döntő többségében magyar nemzetiségű állampolgár — tartozik majd közigazgatásilag ide. Ebből a tényből új feladatok hárulnak az illetékesekre: elsősorban következetesen és a városkerület minden lakosában szilárdítani kell a szocialista hazaszeretetet és a proletár internacionalista elveket, és ugyanakkor a mindennapi gyakorlatban és az élet minden területén pártunk lenini nemzetiségi politikáját kell érvényesíteni. Azt hiszem nem árt jóelőre hangsúlyozni, hogy az össztársadalmi érdekeket, a közös haza, a szocialista Csehszlovákia fejlődését nem előzheti meg semmiféle nemzeti, vagy nemzetiségi érdek, hogy az ember mércéje a mi hazánkban nem az, hogy melyik nemzethez, vagy nemzetiséghez tartozik, hanem mindenkit aszerint ítélünk meg, hogyan teljesíti kötelességét munkahelyén, hogyan kapcsolódik be a közügyek intézésélje, hogyan és mivel járul hozzá — fizetett kötelességein túl is — a szocialista társadalom fejlődéséhez. — A nemzeti bizottság — mondta Buc mérnök — mindent elkövet azért, hogy biztosítsa a lakók békés együttélé sét és hogy a városkerület új, magyar nemzetiségű polgárai itthon érezzék magukat és élhessenek mindazokkal a jogokkal, amiket pártunk alapelvei és az alkotmány biztosít számukra. •ír Ružinov: város a városban. Oj lakónegyedek, széles utcák, szemet pihentető zöldövezetek. A szemünk előtt nőttek ezek a falak — és nemcsak betonból! Bennük rejlik a tervezők idegeinek feszültsége, a munkások verejtéke... az emberi igyekezet, alkotó akarati Az óváros vén falai közül érkeztem Ruiinovba és láttam a iövö felé magasodó jelent. Város a városban, „történelmi múltja" mindössze egy éviized ... de már megszületett a hagyománya: bölcsőkben ringatják a városkerület legfiatalabb lakóit és az egyik unokám. ha lelnö, már azt fogja mondani, hogy: születtem és felnőttem Ruíinovban. PÉTER FI GYULA BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Nagy jelentőségű intézkedés Társadalmi életünk különféle fórumain nemegyszer elhangzntt már, hogy a nők tényleges egyenjogúsága érdekében fokozottabban kell segíteni és védelmezni a dolgozó anyákat, s gondoskodni kell arról, hogy az anyák és különösen a sokgyermekes családok nagyobb társadalmi megbecsülést élvezzenek. E célkitűzések elérését szorgalmazza a gyermekgondozási segélyt szabályozó 154/69 sz. törvény is, amely 1970. július l i hatállyal lépett érvénybe. A rendelkezés abból az elvből indult ki, hogy a munkaviszonyban levő anyáknak nagy megterhelést jelent a csecsemőikről oly mértékű gondoskodás, amely kielégítené az anya és a gyermek legfontosabb fiziológiai és pszichológiai igényeit. Éppen ezért ezt a törvényt — amely több ezer családot érint — nagy horderejű szociális intézkedésnek tekintjük. Kedvezőtlen hazánkban a születések szániának alakulása; 1950 óta a népszaporulat csökkenő irányzatú. 1968ban a születések száma még a lakosság természetes halandóságát sem pótolta. A szaporulat csökkenése kapcsolatba hozható a társadalmi rétegeződés alakulásával, a műveltségi színvonal emelkedésével, a gazdasági és kulturális igények növekedésével, a nők munkavállalásának fokozódásával, a nagyobb gyermeklétszámnak a család életszínvonalára gyakorolt hatásával stb. Az utóbbi években az ún. „kis családra" törekvés tapasztalható. A következmény a születések csökkenése. A problémát az is bonyolította, hogy a nők foglalkoztatási aránya a népgazdaság minden ágazatában nagyobb lett. A törvényes rendelkezés hatályba lépése óta a gyermekgondozási segélyt 15 887 nő, vagyis a segélyre jogosultak 92,5 százaléka vette igénybe. A munkásnők 96,3, a műszaki-gazdasági szakaszon dolgozó nők 94,8, s a többi dolgozó nő 75,9 százaléka élt a törvény adta lehetőséggel. Ha a kereset nagyságát vesszük alapul, megállapíthatjuk, hogy azon anyák közül, akik ezer koronáig keresnek, 95,5 százaléka élt az otthon maradás lehetőségével, viszont a kétezer koronán felül kereső anyáknak csak 86 százaléka. Társadalmunkban nagy számban találhatók fontos szellemi munkát végző vagy szak májukat hivatásként szerető asszonyok. Másoknál az otthon maradást befolyásolja a férj keresete, van-e nagyma ma, milyenek a lakásviszonyok stb. A lényeg viszont az, adva van a lehetőség, hogy a gyermek egyéves koráig, tehát abban az időben, amikor a csecsemők legfogékonyabbak a különféle betegségek iránt, otthnn marad batnak az anyáik. Nem kell kora reggel, esőben ás búban bölcsődébe cipelni a gyermeküket, nem kell idegeskedni a munkahelyükön, hogv mi van a gyermekükkel, s az n"honi nevelés idejére még pénzbeli támogatást is kapnak az államtól. Az SZSZK MunkaUgyi és Népjóléti Minisztériumának vizsgálata alapján szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a dolgozó anyák örö-rímel fogadták és nagyra ér tékelik a kormánynak a gyermekgondozással kapcsolatos intézkedéseit. A Szlovák Statisztikai hivatal előzetes kimutatása szerint 1970-ben Szlovákiában körülbelül 80 585 gyermek született élve, ami az utóbbi négy évben a leg magasabb szintet jelenti. Az 1969-es évhez viszonyítva 912 gyermekkel több született. Minden bizonnyal a gyermekgondozási segély is pozitívan hozzájárult a születések számának emelkedéséhez. A gyermekgondozási segély — ha gyökeresen nem is old ja meg —, de jelentősen enyhíti a dolgozó anyák gondjait. Bevezetése tetemes állami kiadást jelent. E célra a szövetségi kormány évente 230 millió koronát fordít, ebből Szlovákiára — ahol lényegesen kevesebb a munkaviszonyban levő nő — 63 millió korona jut. Ez az összeg gazdasági helyzetünk javulásával fokozatosan emelkedni fog. Szocialista társadalmunk mindent megtesz, hogy segítse a dolgozó anyákat gyer mckeiknevelésében. Dr. GYÖRGY ISTVÄN 53. Április 25-én egyre elkeseredettebb harcok folytak Berlin központjában. Az ellenség a szilárd csomópontokra támaszkodva szívósan ellenállt. Bár csopataink súlyos veszteségeket szenvedtek, lelkesítették őket a sikerek, s bátran törtek előre Berlin központja felé, ahol még Hitlerrel az élen ott tartózkodott a német fővezérség. Erről a német rádiótáviratokból szereztünk tudomást: Hitler hisztérikusan követelte hadseregeitől, hogy mentsék meg Berlint, nem tudvo, hogy azokat már szétverték az I. Belorusz és az I. Ukrán Front csapatai. N. V Bobiljov százados zászlóalja kapta azt a feladatot, hogy N. A. Alekszejev őrnagy zászlóaljával együtt foglalja el a városházát. A harckocsik és rohamlövegek támogatásával támadó harcosok oly erős tűzbe kerültek, hogy egyszerűen le hetetlen volt az utcán előrejutniuk. Elhatároztuk, hogy a házfalakon réseket robbantva, azokon ót jutnak el a vá^ roshőzáig. A műszakiak ellenséges tűzben helyezték el a robbanóanyagokat, s egyik házfal a másik utón dőlt le. Még el sem oszlott a robbanás füstje, amikor a rohamcsoportok áttörtek az átjárókon, és közelharcban megtisztították az ellenségtől a városházát fedező épületeket. A harcba beavatkoztak a harckocsik és a nehéz rohamlövegek is. Néhány lövéssel bezúzták a városháza súlyos vaskapuját, réseket ütöttek falain, s ködgrónótokkal rejtették a gyalogságot. Az egész épületből sűrű füst gomolygott elő. Elsőként K. Magyenov hadnagy szakasza tört be az épületbe. A bátor hadnaggyal vállvetve küzdött N. P. Kondrasev, K. J. Krjutcsenko, I. F. Kaspurovszkij és még sok más harcos. Az előcsarnokba és a folyosókra kézigránátokat dobtak. Minden egyes szobát harccal kellett megtisztítaniuk. Az 1008. lövészezred ! zászlóaljának Komszomol-szervezője, K. G. Gromov alhadnagy felmászott a városháza tetejére. Az utcára hajította a horogkeresztes zászlót, s helyére tűzte a mi vörös lobogónkat. A városházáért vívott harcokban tanúsított hősiességéért és bátorságáért Gromov alhadnagy megkapto o Szovjetunió Hősét megillető „Aranycsillagot". A harc a végéhez közeledett És mégis, miben reménykedtek a hitieristo vezetők a Németország szómára oly válságos pillanatban? Keitel mondotta kihallgatásakor: „1944 nyarától Németország azért folytatta a háborút, hogy időt nyerjen, abban reménykedett, hogy a különböző államok, a különböző hadvezérek, hadseregek és flották által viselt háborúban, a különféle erők kombinációja következtében bármikor teljesen megváltozhat a helyzet. Folytottuk tehát a háborút, s vártuk azokat oz eseményéket, melyeknek be kellett volna következniük, de nem következtek be." Berlin eleste előtt Hitler mór nem számíthatott semmiféle fordulatra, s kiadta a jelszót: „Jobb, ho Berlint átadjuk az amerikaiaknak és az angoloknak, mint ha az oroszok elpusztítanák". A Berlinben foglyul ejtett német katonák mondották: „A tisztek azt hangoztatták, hogy minden erővel meg kell akadályozni, hogy Berlint az oroszok foglalják el. Ha a várost feladjuk, csakis az amerikaiaknok adjuk át". A berlini ütközet fordulóponthoz érkezett. Május l-re valamennyien végezni akartunk a berlini csoportosítással. Az ellenség, bór már végét járta, tartotto magát, védett minden házat és pincét, minden emeletet és háztetőt. E fanatikus ellenállás ellenére harcosaink egyik lakótömböt a másik után foglalták el. Kuznyecov, Berzanin, Bogclanov, Katukov és Csujkov tábornok csapatai egyre közelebb kerültek Berlin szivéhez. 1945. április 30. emlékezetes nap a szovjet nép Szómára a fasiszta Németországgal vívott harcának a történetébe. Ezen a napon, 14 óra 25 perckor a 3. csapásmérő hadsereg (parancsnoka V. I. Kuznyecov tábornok, o haditanács tagja A. I. Litvinov tábornok) csapatai elfoglalták a Reichstag nagy részét. A Reichstagért igen véres csata folyt. A hozzá vezető utcákat erős épületek fedezték, amelyeket szervesen bekapcsoltak a berlini védelem központi, kilencedik szektorába. A Reichstag környékét fanatikus SS-egységek védték, mintegy 6000 ember, harckocsikkal, rohamlövegekkel és tüzérséggel ellátva. A Reichstagot a megerősített 150. „Idricki* hadosztály (3. csapásmérő hadsereg) rohamozta meg egy taposztalt tábornok, V. M. Satilov, a Szovjetunió Hőse irányításával. E hadosztályt a hadsereg 23. harckocsidandőra és más egységei támogatták. E történelmi jelentőségű rohamot személyesen figyelte Kuznyecov hadseregparancsnok, aki állondó összeköttetésben volt velem. Április 30-ón 15 óra körül felhívott harcálláspontomon és örömmel jelentette: - Vörös zászló leng o Reichstagonl Hurrá, marsall elvtársi - Drága Vaszilij Ivonovics - teleltem - , szívből gratulálok neked és volomennyi katonádnak e nagyszerű győzelemhez. Ezt a történelmi jelentőségű tettet soha nem felejti el a szovjet nép. És mi a helyzet a Reichstagon? - A felső emeletek néhány szegletében és a pincében még harcolunk jelentette Kuznyecov. Május 1-én este a megmaradt 1500 német megadta magát. Teljesen megtisztítottuk a Reichstagot az ellenségtől. A Reichstag parancsnokává a 150. hadosztály egyik ezredparancsnokát, Fjodor Matvejevics Zincsenkót nevezték ki Berlinért életre-halólra folyt a harc. Hazánk távoli tájairól, Moszkvából, o hős Sztálingrádból és Leningrádból, Ukrajnából, Belorussziából, a Baltikumból, a Kaukázusontúlról s a többi köztársaságokbál jöttek idiáig harcosaink, hogy le számoljanak azokkal, akik hazánk szabadságára törtek. Sokuknak még be sem hegedt az előző harcokban kapott sebük. A sebesültek sem hagyták el sorainkat. Mindenki tört előre. Mintha nem is négy éve folyna a háború: mindenkiben lángolt a lelkesedés, hogy ott legyen a nogy pillanatnál, amikor győzelmi zászló leng Berlin fölött. Május elsején már csak a Tiergarten és a kormánynegyed maradt a fasiszták kezén. Itt állt a Birodalmi Kancellária, amelynek udvara alatt volt Hitler főhadiszállásának óvóhelye. A fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációja Krebs gyalogsági tábornokot, a német haderő vezérkari főnökét, május 1-én 3 óra 50 perckor előállították o 8. górdahodsereg harcálláspontjára. A tábornok bejelentette: felhatalmazták, hogy felve gye a közvetlen kapcsolatot a Vörös Hadsereg Főparancsnokával és tárgyalásokot kezdjen a tűzszünetről. umma 4 órakor V. I. Csujkov tábornok távbe- BlTjg3 szélőn jelentette nekem, hogy Krebs tábornok közölte: április 30-án 15 óra 50 |

g7]l perckor Hitler öngyilkos lett. Csujkov ozonnal be is olvasto Goebbelsnek a jx, 2. Szovjet főparancsnoksághoz intézett le-. veiét. Ebben a következő óllt. < .• /Folytatjuk/