Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-02 / 208. szám, csütörtök

Elkötelezetten az ifjú nemzedéken ISKOLAÜGYI DOLGOZÓK NYILATKOZATA AZ ÚJ TANÉV ALKALMÁBÓL Megnyíltak az iskolák. Falai közfitt ismét gyermekkacaj, já­tékos zsibongás visszhangzik, de a mai csengőszó már a ko­moly munka kezdetét jelzi. A pedagógusok új elhatározások­kal! és tervekkel, a szünidei pihenés alatt fogant és érlelő­dött szándékokkal léptek az új tanévbe. Tanévkezdéskor ezek­re az elképzelésekre voltunk kíváncsiak, ezért megkértUnk közülük néhányat, mondják el, milyen célkitűzésekkel fogad­ják az új tanévet s az oktató-nevelőmunka szempontjából mit tartanak a legfontosabb teend önek? Íme, a válaszok. SZAMOS LÁSZLÓ központi tanfelügyelő, az SZSZK Okta­tásügyi Minisztériumának dol­gozója Nehéz feladat néhány sorban vázolni az új tanévvel kapcso­latos teendőket, terveket, cél­kitűzéseket, hiszen a megoldás­ra váró problémák igen sokré­tűek. Ezért csak a leglényege­sebbeket foglalnám össze, azo­kat is távirati stílusba sűrítve. A minisztérium nemzetiségi fő­osztálya ténykedése soráh azokból az irányelvekből indul ki, melyeket az Oktatásügyi Mi­nisztérium a párt XIV. kong­resszusának határozata, illetve a múlt tanév eredményeinek elemzése alapján dolgozott ki. Ezzel az iránytűként szolgáló útmutatással az iskolaügy ve­zető dolgozói megismerkedhet­tek a napokban lezajlott szlo­vákiai értekezleten, s a napila­pokból, rádióból, tv-ből tudo­mást szerezhetett róla tanító­ságunk is. Nem szándékozom ezeket a feladatokat részlete­sen taglalni, ám szükségesnek tartom, hogy — fontosságukra való tekintettel — legalább tö­mören összefoglaljam őket. A minisztérium feladatul szabta az oktatás és a nevelés egysé­gesítését, a pedagógiai tevé­kenység igényesebbé és haté­konyabbá tételét, az ifjúság marxi—lenini szellemben való formálását, a pedagógusok na­gyobb elkötelezettségét az is­kolában és a közéletben egy­aránt. Fontos követelményként jelölték meg az ifjúsági és pio­nírszervezetek céltudatosabb munkáját, a fiatalok szabad idejének jobb kihasználását. Azon fáradozunk, hogy ezeket az égető feladatokat a minisz­térium irányelveivel összhang­ban egységesen valósíthassuk meg az életben. Szeretném, ha a magyar tan­nyelvű iskolák pedagógusai a választások előkészítése során fokozott aktivitásukkal is bizo­nyítanák a párt és a köztársa­ság iránti hűséget és odaadást. Újdonság a polgári nevelés­tan bevezetése a gimnáziumok­ban, mely a tanulók eszmei­politikai ismereteinek a bőví­tését célozza. Az új tantárgy oktatói kellő felkészülésben ré­szesülnek és — tankönyv he­lyett — sokszorosított szöve­gek állnak majd rendelkezé­sükre. Az oktató-nevelőmunka színvonalának növeléséről szól­va feltétlenül említést kell tennünk a szlovák nyelv okta­tásáról is. Ugyancsak újdonság, hogy már az alapiskolák első évfolyamában bevezetik a szlo­vák nyelv tanítását, éspedig játékos formában, hogy ezzel megalapozzák a tanulók szlo­vák nyelvtudását. A diákok szlovák nyelvi ismereteinek bő­vítése, érvényesülésük és a to­vábbtanulás érdekében már az alapiskola hetedik évfolyamától kezdve egyes tantárgyakban sor kerül a szakkifejezések szlovák nyelven történő oktatására. Az új tanévben reánk háruló feladatoknak ez csak a hányad­része, valóra váltásuk azonban valamennyinél lényegesebb. VOJTECH ZUZAK, a jnb isko laügyi szakosztályának vezetője (Galanta) Az elmúlt tanév eredményei­nek értékelésénél szakosztá­lyunk dolgozói a CSKP XIV. kongresszusának határozatából indultak ki s ez az elemzés, va­lamint az iskolák pártfunkcio­náriusainak és vezető dolgozói­nak a minap Bratislavában megtartott értekezletén elhang­zott irányelvek utat mutatnak számunkra. Szakosztályunk sokrétű és igényes feladatait az alábbiak­ban foglalnám össze: az esz­mei-politikai nevelés fokozása és minőségének javítása; az oktató-nevelőmunka hatékony­ságának növelése; a pedagógu­sok politikai és szakismeretei­nek bővítése, anyagi helyzetük és körülményeik javítása. Ezek a célkitűzések így, persze, na­gyon általánosan hangzanak, konkretizálva, munkatervbe foglalva azonban felölelik az iskolák valamennyi égető kér­désének a megoldását: a pio­nírszervezet tevékenységének jobbá tételét, az igazolatlan mulasztások és a bukottak szá­mának csökkentését, a káder­képzést, a világnézeti nevelést — hogy valóban csak a leglé­nyegesebbeket említsem. Ve­gyes lakosságú járásról lévén szó, az eddigieknél még foko­zottabban kell szorgalmaznunk a proletár internacionalizmus­ra nevelést. Választásokra készülve, a pe­dagógusokat arra ösztönözzük, hogy segítsék e jelentős ese­mény előkészítését, közgyűlések szervezésével, alkotó vitákkal, célszerű kulturális műsorok­kal igazi választási légkört te­remtsenek. Szeretnénk, ha ez az atmoszféra áthatná a járás valamennyi iskolájának életét. JANOA IVAfv iskolaigazga­tó f Bratislava) Iskolánk tanulói niflr évek óta szorgalmasan gyűjtik, ku­tatják a munkásmozgalom tör­ténetével kapcsolatos doku­mentumokat, melyekből a múlt tanévben igen szemléletes ki­állítást rendeztünk. Az ideoló­giai munkát, a diákok eszmei­politikai nevelését ezeknek a hagyományoknak a szellemé­ben folytatjuk, hiszen a tradí­ció kötelez. Igen jól működik iskolánk pionírszervezetie és ak­tívak, lelkesek az ifjúsági szer-, vezet tagjai is. Pedagógusaink munkájának, fáradozásának van látszata, hiszen a Vörös csillag nyomában címmel, az iskolák között megrendezett versenyben pionírszervezetünk helyi-városi viszonylatban első lett. De nem is ez a lényeges; a munkából, az áldozatkészség­ből tett vizsga, jóleső érzése — felbecsülhetetlen. Tehát van mire építeni, van mire alapoz­ni' Az új tanévben tantestüle­tünk tagjai — eszmei-politikai ismereteik elmélyítése érdeké­ben — áttanulmányoznak kü­lönféle tudományos és politikai irodalmi termékeket, hogy ezeket ki-ki a saját tantárgya keretében felhasználhassa. A pedagógusok pártoktatásáról a jövőben sem feledkezünk meg, hiszen a tanítók példamutatá­sa, elkötelezettsége, pártos ki­állása nem vesztett időszerűsé­géből. Hasznos tevékenységet fejt ki iskolánkban a kommu­nista szülők aktívája, melynek tagjai rendszeres megbeszélés­re jönnek össze. Ezek a szülők nagy segítséget nyújtanak az Iskolának, kiváltképp a tudo­mányos világnézeti nevelés te­rén. A kongresszusi határozatok értelmében, valamint az iskola­ügyi dolgozók értekezletén el­hangzott útmutatások alapján iskolánkban biztosítottuk a polgári neveléstan és a honvé­delmi nevelés szakszerű okta­tását, s arra törekszünk, hogy új tartalommal töltsük meg a politechnikai oktatást, serkent­ve ezáltal a tanulók munkára nevelését. Az oktatásügyi mi­niszter egyik legutóbbi beszé­dében felhívta a figyelmet a bukások aránytalanságára is. A bukottak számának csökken­tése, a gyengébb előmenetelű és hátrányos helyzetű tanulók segítése érdekében „tanulószo­bákat" létesítettünk. Internacionalista érzelmek, a nemzetköziség elmélyítésének gondolata vezérelt bennünket, amikor megalakítottuk a tanu­lók régi álmát, a barátság klub ját. Iskolánk diákjai már évek óta kapcsolatokat ápolnak szov jet és magyarországi fiatalok kal. A barátsági klub tagjai időnként összejönnek, hogy el beszéljék egymásnak levelező partnereik örömeit, gondjait, s a „dokumentumokból", tehát a lapokból, levelekből, emléktár gyakból, könyvekből kiállítást rendezzenek. A klub tagjai hasznos és figyelmet érdemlő tevékenységet fejtenek ki, me lyet az új tanévben természe­tesen szeretnénk még tartalma sabbá tenni. KALINA VIDOR pedagógus, az iskolai pártszervezet elnöke (Dunajská Streda) A kongresszusi határozatok irányt mutatnak az iskolák számára, eligazítják a pedagó­gusokat a nevelési rendszerben és a politikai-eszmei nevelő­munkában, ezért rendkívül fon tosnak tartjuk felhasználni azokat ténykedésünk során. Ám kiindulópont az iskolák párt­szervezetei számára is, hiszen kijelöli az egyetlen járható utat, amikor hangsúlyozza: „A kongresszus a pártszervek, va lamint az iskolák pártszervei nek feladatává teszi, hogy ha­tékony politikai munkát végez zenek a tanítók körében s meg követeljék az iskolák és isko laügyi szervek vezető dolgozói­tól a politikai aktivitást". A kongresszusi határozat s az ennek alapján kidolgozott minisztériumi irányelvek a ne­velési célkitűzéseket illetően tulajdonképpen nem tartalmaz­nak meglepetéseket. Elsősor­ban a munkára nevelés, a szo­cialista öntudat, a világnézeti nevelés és az internacionalista szellem kialakításának felada­tára gondolok. Régi feladatok ezek, csakhogy az utóbbi évek­ben szinte megfeledkeztek ró­luk vagy inkább lebecsülték jelentőségüket, a nevelés terén sokan „lazítottak", aminek az­tán áldatlan következményei lettek. Azért oly fontos nyoma­tékosan hangsúlyozni jelentő­ségüket. HRITZ ISTVANNÉ pionírcsa­patvezető I Podunajské Biskupi­ce) Ténykedésem szempontjából mérvadónak tekintem a párt­kongresszus határozatát, mely komoly és mélyértelmü szava­kat intézett a fiatalokhoz: „Csehszlovákia Kommunista Pártja értékeli az ifjúság ter­mészetes lelkesedését és ér­deklődését minden halidó iránt és az ifjúsággal kapcsolja ösz­sze országunk kommunista jö­vőjét". A kongresszus határo­zatai az iskolákban most telí­tődnek meg élettel, ugyanis a napokban kidolgozott új mun­katerv már a dokumentum szel­lemében fogant. Örömmel vettem tudomásul, hogy a párthatározat jelentős teret és figyelmet szentel a pionírszervezet munkájának és rendkívül célszerűnek tartom a SZISZ és a pionírszervezetek közti együttműködés elmélyíté­sét célzó törekvéseket is, me­lyek számos konkrét formában, főleg egymás segítésében és tá­mogatásában nyilvánulnak meg. A SZISZ-szervezet például véd­nökséget vállal a pionírszerve­zet felett, gondoskodik a rajz­vezető-utánpótlásról, közös ak­ciókat rendeznek. A jó munka megalapozása érdekében arra törekszem, hogy pionírszerve­zetünk mindjárt a tanév elején felvegye a kapcsolatot az ifjú­sági szervezettel. A pionírokkal való foglalkozás sok türelmet, kitartást és formalitástól men­tes munkát igénvei. A kötetlen, „Spontán" beszélgetések. Játé­kok, tréfás vetélkedők és egyéb rendezvények pozitív érzelmi hatásokat váltanak ki a gyer­mekekben. S tulajdonképpen ez a cél: szórakozva, játszva ok­tatni. de főleg nevelni a tanu­lókat. íme egy kis keresztmetszet a tervekről, szádékokról, célkitű­zésekről, melyek az eddig elért eredményekre, a pedagógusok .lankadatlan aktivitására épülnek. As új tanév alkalmából aligha kívánhatunk mást, mint hogy pedagógusaink türelem­mel és kitartással váltsák valóra mindazt, amivel előbbre akarják vinni.a szocialista emberré formálás felelősségteljes művét. Kfvánjnk, hogy erőfeszítéseiket és jószándékó törek­véseiket a nemes feladatok «1 érésében siker koronázzál i .. 70L6YESSY MARIA Tóthpól Gyula felvétele A TUDÁS ES A2 AKARAT ALKOTASA Ahol 02 ember legyőzte a természetet £ Harmincéves a tátrai drótkötélpálya 0 Több millió látogató a Lomnici csúcson Gépek, szerkezetek, műszaki létesítmények keletkezésének évfordulójáról nem szoktak megemlékezni, de a Tatranská Lomnicát a Lomnici-csúccsal összekötő drótkötélpálya „szü­letése napja" mégis - megérde­mel egy rövid méltatást. Har­minc év óta szállítja 2634 mé­ter magasra a Tátra rajongóit. 1936 tavaszán végezték el az „ünnepélyes kapavágást", bár a drótkötélpálya létesítésének ötletét már 1932-ben felvetet­ték. A kezdeményezés érdemét többen is saját maguknak vin­dikálták, azonban csak annyi bizonyos, hogy abban az idő­ben Jozef Országh volt a tar­tományi elnök és testvére, Ju­raj Ország volt a Tatranská Lomnica-i fürdő igazgatója és így került kapcsolatba a Ma­gas-Tátrát rendszeresen látoga­tó külföldi vedégekkel. Az igaz­gató tanulmányozta a műszaki fejlesztés lehetőségeit is, de lehet, hogy valaki felhívta fi­gyelmét a nagy lehetőségre — a felvonóra, ahogy a drótkötél­pályát kezdetben emlegették. Megvalósítása könnyűnek lát­szott, hiszen a mindenható testvér, a tartományi elnök „patronálhatta" a vállalkozást és csakhamar kiszámították, hogy a tervezett 32 millió ko­rona költség rövid idő alatt megtérülne. Igen reálisan úgy vélték, hogy egy ilyen létesít­mény jelentős mértékben hoz­zájárulna a Magas-Tátra nép­szerűségéhez. Néhány érdekesség Az építkezésen 200 munkás, 20 mérnök és technikus dol­gozott, olyan emberek, akik ki­tartottak az első perctől a nagy mű befejezéséig és példás fe­gyelemmel, kifogástalanul tel­jesítették nap nap után a fel­adatokat. Maga a munka leír­hatatlanul nehéz, bonyolult és igényes volt, különösen amíg felépült a két kisegítő kötélpá­lya. Hátizsákban hordták az építőanyagot. Egy kilométerért 2 koronát kaptak, tehát a na­pi keresetük elérte a 100 ko­rónát is, hiszen egy nap alatt kétszer, sőt háromszor is meg­fordultak Lomnic és a Kőpata­ki tó között. Sokkal nehezebb volt a má­sodik szakasz. Az építésre al­kalmas időjárás Itt csak né­hány hónapig tart. Szélvihar­ban, villámok fényénél, menny­dörgéstől kísérve haladt a mun­ka. A villám elől a sziklák mögé vagy a 2300 méter ma­gasban kivájt barlangba rej­tőztek és szerencsére egyetlen baleset sem történt. 1937. december 22-én ponto­san 12 órakor a függővasút el­indult az első vendégekkel Tatranská Lomnlcáról a Kőpa­taki tóhoz. Az alsó pályaudvar a tenger­szint felett 898 méter, a Kőpa­taki tónál levő állomás pedig 1764 méter magasban van. A szintkülönbség 866 méter. A kötélpálya hossza légvonalban 4030 méter, pályahosszúsága 4140 méter. Egyetlen európai kötélpálya sem szállítja fel az utasokat ilyen hosszú szaka­szon átszállás nélkül. A kilenc tartóoszlop közül a 7-es szá­mú a legmagasabb: 37 méter. A 30 férőhelyes kabin súlya az első szakaszon 2200 kg, de a teljes berendezéssel 4,5 tonna és 18 perc alatt teszi meg az utat. Kétségtelen, hogy az első sza­kasz felépítése a csehszlovák technika nagy sikere volt és az akkori sajtó nagy elismerés­sel Irt a kivitelezőről, a chru­dimi Welsner cégről, Valamint Viliam Schinko és Ján Marvan mérnökökről, az építkezés ve­zetőiről. Pályatest a levegőben A legnagyobb nehézséget azonban a második szakasz építése jelentette, különösen a tartókötél szállítása a Lomnici csúcsra. Súlya többször tíz ton. na. De ezt a legnehezebb sza­kaszt is felépítették és 1939 őszén — holott a világ felett véres vihar felhői tornyosul­tak — a Lomnici csúcson fel­csavarták a tartókötelet a csőr­lődobra. A második szakasz hossza légvonalban 1665 méter és pá­lyahossza 1870 méter. A máso­dik szakaszon egyetlen "tartó­oszlop sincs, tehát valóban „pá­lyatest a levegőben". Az egész drótkötélpálya hossza 5695 méter és 1722 mé­teres szintkülönbséget hidal át, ezen a téren mind a mai napig páratlan Európában. 1941 júliusában helyezték üzembe a drótkötélpálya mind­két szakaszát. És bár háború tombolt a világon, a csehszlo­vák technika nemzetközi elis­merést vívott ki. Üs az elmúlt harminc év alatt százmillióknak tette lehe­tővé, hogy megcsodálják a Ma­gas-Tátra felhőkkel koronázott csúcsait. JOT-EF JAJJÍK Németh Frigyes, az Okoči (Ekecsl Efsz fejője nemrég nemzetközi si­kert aratott a Leningrád melletti Puskin Kolhozban. Az NDK. len­gyel és csehszlovák fejők közötti versenyben megszerezte az első­séget. A képen Németh a fejőgé­pet mutatja be gyermekeinek. (Felvétel: Ján LofaJ — CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom