Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-08 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

A mi tiszti iskolánk nö­vendékei közül nagyvenné­gyen döntöttek úgy, hogy öt évvel meghosszabbítják katonai szolgálatukat. Ku­sza Béla az elsők között jelentkezett. Bevonulása óta jó eredményeket ért el a tanulásban és a kikép­zésben. Politikai felkészült­sége kitűnő. Példás viselke­déséről több dicséret is bizonyíték. Parancsnokai elégedettek vele. Nem ok nélkül várományosa a „Pél­dás katona" jelvénynek. Katonai szolgálata előtt pedagógusi pályára ké­szült. Számára most itt a nagy lehetőség, mert a ka­tonák kiképzése, tanítása is a pedagógiához tartozik. Végleg a hadsereg kötelé­kében szeretne maradni. Ügy tervezi, hogy a szük­séges gyakorlati tapaszta­latok megszerzése után, to­vább folytatja tanulmá­nyait valamelyik katonai főiskolán. Hamarosan alhadnaggyá léptetik elő és szakaszpa­rancsnoki beosztásban szol­gálva tanítja majd haza­szeretetre a katonákat. Brutovszky János A komáromi Hydrostav dolgozói 1973 végére készül­nek el azzal a 62 millió 500 ezer koronás költséggel épü­lő gátrendszerrel, amely magas vízállás esetén is tökéle­tes védelmet nyújt a városnak. Az árvízvédelmi rendszer szerves részét alkotja majd az az 1600 méter hosszúságú és 3 méter magas beton védőfal, amely a sziget Duna felőli oldalán épül. A gátrendszer építésével egyidőben, a korszerű csapóhíd térségében egy zsiliphez hasonló víz­elzáró-berendezést is építenek, amely a Duna magas víz­állása esetén megakadályozza a Kis-Duna vízszintjének emelkedését, s ezzel a hajógyár vízzel való elárasztását. Németh István Alhadnagy lesz Szorgoskodnak Nagycétényben (Veľký Cetínj a munkafelajánlá­sok nem .maradtak csupán tervek. Már zöldell, mind a 300 hársfa, melyet a köz­ség lakosai ültettek ki. A szövetkezet traktorosai, gépjavítói pedig háromna­pos ingyenes munkával le­betonozták a garázsok kör­nyékét. A sportszervezet tagjai és a vadászok is ki­tettek magukért. Két-két munkanapot dolgoztak le. Munkájuk értéke mintegy 300 000 koronát tesz ki. Ficza Kálmán, a hnb elnöke már szervezi a további munkálatokat. Ahogy befe­jezik az aratást, hozzákez­denek a járdák építéséhez. A kavics és a homok szál­lítása már megkezdődött. Motesíky Árpád A biztonság érdekében Kutunk, forrásunk, víz­tartályunk, vízvezetékünk van. Csak éppen vizünk nincs. Az a baj, hogy a víz inkább lefelé folyik, mint felfelé. Arról van 6zó ugyanis, hogy Gömörhorka (Gem. Hôrka) községben az úgynevezett „Mosó-kút" két vastag csövön keresztül télen, nyáron egyenletes mennyiségben árasztja a vizet, csakhogy a község lakosainak a fele 50—60 méteres dombon, a „Per­pác" tetején lakik. És ide csak vízvezetéken keresz­tül jut fel a víz. A község alsó részén lakók pedig a kertek öntözéséhez elhasz­nálják a vízvezeték tartá­lyának vizét. „Perpác" lakosai annak idején a szerelési munkák­ban ugyanúgy részt vettek, mint azok, akik a község alsó részében laknak. A különféle illetékeket is ki­fizették rendben, szabályo­san, ahogy illik. Fizetik ma is. Csak éppen vizet nem kapnak a nyári hónapok­ban. Panaszuk évről évre megismétlődik: Nincs vi­zünk. Tenni kellene valamit! Priehradszky Lajos A GIMNÁZIUM Privigye (Prievidza) büszkesége. Zajlik benne az élet a nagy vakáció folyamán is. Štefan Burán, érdemes ta­nár az igazgatója s az ő vezetése alatt épült ki a több mint 300 éves gimnázium hazánk egyik legmodernebb Iskolájává. A régi diákok közül Gömöri Jenő Tamás ver­seivel emlékezik itt töltött éveire, a legszebbet Štefánia Pártošová tolmácsolta szlovákra. Az alsófokú gimnázium­ból az első világháború előtt a monarchia más városaiba mentek a fiatalok, hogy elvégezzék a felső osztályokat Is. Az első két érettségiző évfolyam 1915-ben és 1916-ban végzett. Nemrég hunyt el Novacký Kálmán dr., a neves méhész szakember, aki még megszervezte az 50. találkozót. Diáktársa, dr. Neumanné sz. Kovaltsik Ilona, aki tanári képesítést nyert, segíti fenntartani a gimnázium haladó hagyományait, melyeket híven ápol a tanári kar, a diák­ság és az egész város. Azok az elsők szétszóródtak a nagyvilágban, de időnként össze szoktak jönni, hogy em­lékezzenek és elkönyveljék a megtett nagy utat. Van köz­tük három fogorvos, egy gyermekgyógyász, egy állator­vos, két pedagógus, ketten ügyvédek, van erdőmérnök, gépészmérnök, köztisztviselő,, stb. A gimnázium Vavrinec Benedikti-Nedožerský nevét vi­seli. Szlovák, cseh, magyar és más nemzetiségű dolgozók, a bányászváros gyermekeit neveli, oktatja a szocializmus tudatos építésére, proletár nemzetköziségre, emberségre. Az iskolának ehhez minden eszköze megvan. Tantermei, szertárjai, könyvtára, tornaterme, étkezdéje, stb. Saját iskolafogászata is van. A privigyei gimnázium fejlődő Iskolaügyünk mintaintézete, amelyet még a külföldi ven­dégek is őszintén megcsodálnak. Szántó György Megtörtént Sajnos, a történet, me­lyet leírok, nem kitalált, hanem eredeti. A fekete­nyéki (Čierna Voda) kör­zeti orvosi rendelőben zaj­lott le. Valahogy így: Ülünk a váróteremben. Már aki ül, mert csak tíz ülőhely van, s mind fog­lalt. Beszélgetünk. Miről? A betegségekről, ki ho­gyan betegedett meg, mi baja. Közben a betegek helyet cserélnek. Az eg>»k bácsi feláll, hogy legalább tíz percre üljön le az a né­ni, aki fájós lábával jött az orvoshoz. Ebben a pil­lanatban belép egy mini­szoknyás hölgy. Az üresen maradt ülőhelyet azonnal elfoglalja. Következnek a megjegyzések. A hölgy ügyet sem vet rájuk. Ügy bámul kifelé az ablakon keresztül, mintha nem is értené, hogy miről beszél­nek a várakozó betegek. Kitárul a rendelő ajtaja. A nővér bejelenti: Ha gyer­mekek vannak itt, jöjjenek be! A miniszoknyás hölgy erre feláll és szép nyugod­tan besétál a rendelőbe a nwlc-tízesztendős gyerme­kékkel együtt. Csodálko­zunk. Nemsokára azonban magyarázatot kapunk: még csak most fogja betölteni tizennegyedik életévét a miniszoknyás „hölgy". Me­gint csak • csodálkozunk. Tíz pöre múlva nyílik a rendelő ajtaja. Kilép a „hölgy", körültekint raj­tunk és köszönés nélkül el­robog. Már nem csodálko­zunk, csak bosszankodunk. Marafkó Magda Tavaly adták át rendeltetésének a zselízi (Želiezovce) strandfürdőt. Azóta újabb létesítményekkel gazdagodott a fürdőtelep. Az 50X21 m-es nagy medence, valamint a gyermekek részére épült két kis medence környékét par­kosították. Korszerű öltözőket építettek, a bekötő út épí­tését és az újabb kút fúrását is befejezték. 23—25 C° hőfo­kú termálvízzel töltik meg a medencéket. Megtalálják itt szórakozási lehetőségüket a felnőttek és gyermekek egyaránt, hiszen az épülő röplabdapályák, a már felépített gyermekjátszótér a legigényesebbeket is kielégíti. Kevés fürdőhelyen található annyi játékszer, mint itt. Az idelátogató gyermekek ingyenesen használ­hatják a hajóhintákat, a körhintákat és a különböző, moz­gó játékszereket. Itt rendezték meg az iskolák járási úszóbajnokságát Is. Megfelelő hely ez különböző úszótan­folyamok rendezésére. A fürdőtelep létesítéséért elsősorban a Zselízi Városi Nemzeti Bizottságot Illeti a dicséret. Nyustyin Ferenc (A felvételt Mácsady János készítette) Jó dudás Idős emberek emlegetik, hogy ifjú korukban még du­daszóra ropták a táncot a lakodalmakban a lányok és a legények. De ma már seholsem hallani dudaszót. Mint­ha az öregekkel együtt sírba szállt volna. Egy embert mégis ismerek, aki még mindig játszik a magakészítette bőrdudán. Seres Imre alsótúri (Dolné Túrovce) pász­torember már túl van hetvenedik évén, de a CSEMA­DQK-napokon és a „Daloló Ipoly-völgye" ünnepélyeken még mindig szerepel a dudaszóval. Seres Imre bácsi a dudakészítést Lőrincz Vince egy­kori kanásztól és a korabeli pászíoremberektől tanulta. A bőrduda készítése lényegében a következő: a faré­szeket (dudafej és dudasíp) többnyire szilvafából, vagy körtefából készítik. A fahasábra rárajzolják a formát, majd kifűrészelik, kifúrják és bicskával kifaragják. Ez­után vékony rézlemezekkel kicifrázzák. A dudafej elké­szítése néha egy hétig is eltart. A dudasíp szintén szil­vafából készül, melyet először kifúrnak, majd kifarag­nak, végül bicskával lyukakat vágnak rajta. Ezután kö­vetkezik a hangolás, melynek lényege az, hogy a lyu­kakat bővítik, vagy ha kell, viasszal szűkítik. A sípok — vagy mint ahogy a dudások emlegetik: a „piszkorok" — nádból készülnek. Legjobbnak erre a célra a vörös­nádat találják. Bordónak bodzafát használnak. A tömlő, vagy fújtató, a tulajdonképpeni dudabőr, birka, vagy kecskebőrből készül. Egyesek szerint állítólag kutya­bőrt is használnak. Legerősebb azonban a kosok bőre. A bőrt só és timsó keverékével cserzik, majd félig meg­szárítva kifeszítik, illetve rákötik a dudafejre, ahol meg­száradva megkapja végleges formáját. A bőrdudán való játék egyéni művészet. A dudásjáték mércéje szerint, melyet Seres Imre bácsi is hangoztat, az volt a legjobb dudás, aki legszebben tudta megcif­rázni a játszott dallamot. Veszelet Sándor Kibővítették

Next

/
Oldalképek
Tartalom