Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-08 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

A régi közmondás azt tartja: a szó elszáll, az írás megmarad. Ennek alapján fektettek írásba különböző szerződéseket, tényeket, vallomásokat. Az emberek bizalma az idők folyamán megrendült a 6zó igazában, hihetőségében, pedig a szónak, az eskünek valamikor nagy súlya volt. „Szavamra", „becsületszavamra" — ez többet jelentett minden hivatalos írásnál. igaz, az emberi szónak sosem volt más aranyfedezete, mint a mögötte álló ember. Volt és van, akit úgy ismernek, mint igazszavú embert, másról meg azt mondják: ennek a szavára sem lehet adni egy lyukas garast! Ma, amikor mindenhez és mindenről írásbeli bizonylatok, tanúk aláírása és pecsétek kellenek, mintha az emberi szó teljesen elvesztette volna a súlyát, mintha a pecsétek többet érnének .. . Most mégis az emberi szó súlyára szeretnék hivatkozni, és arra, hogy, adott esetben igenis felér az aláírásokkal, kerek pecsétekkel ós hivatalos okmányokkal! A szó mögötti ember Papp János, csúzi (Dubník) lakos. Hetvenöt éves, ősz hajú parasztember, féllábbal és nyugdíjjal. Egész életében kétkezi munkás volt, sosem kereste meg könnyen a kenyeret. Színesen lehetne ecsetelni az életét, de csak a legfontosabb tényekre szorítkozom. Néhány évvel ezelőtt valaki azt mondta neki: — Hát maga János bácsi, miért nem jár utána, hogy nagyobb nyugdíjat kapjon? Ogy jár az magának, mint másnak, hiszen vöröskatona volt a Szovjetunióban! Papp János bácsi pedig elgondolkodott. Valóban: miért ne érvényesítené jogát, amit a több mint ötven évvel ezelőtti harcokban szerzett meg? Mint a monarchia katonája, ő is orosz fogságba került. A forradalom kitörésekor a hadifoglyokat, főleg a legénységi állományúsakat, akiket sikerült megnyerniük a forradalom eszméinek, szívesen bevették harcostársnak. Papp Jánost nem sokat kellett agitálni. Mikor megértette, hogy miről van szó, hogyi egy új világ van kialakulóban, amely nem tűri a szociális igazságtalanságokat, kész volt ismét fegyvert fogni. A szibériai Irbit városában -— amely nemzetközi drágakő-kereskedelméről volt híres — szervezték Ix; és vették fel a Vörös Hadseregbe. Innen ezredének útja Jekaterinburgba, a mostani Szverdlovszkba vezetett, ahol az első uráli ezred második századába osztották be, ahol később ő lett a negyedik Bzakasz parancsnoka. Egy kisvárosban, Kamisióban kapták meg a felszerelést, páncélkocsit és géppuskákat, hogy szabadítsák fel a transzszibériai vasútvonalat. Huszonnégy óra alatt el is foglaltak öt állomást, eljutottak Tyumenig, ahol nagyobb harcra került sor. Papp János nem félt, C6ak annyira, amennyire mindenki ragaszkodik az életéhez, még a legbátratoban harcoló katona is. A dán Vöröskereszt segítségével jutott azután haza. Negy magyar jött egyiitt. Ketten Erdélybe mentek, nekik már a nevüket is elfeledte, a harmadik egy Fehér János nevű hatvani fiú volt. Mivel János bácsinak most — hogy elismerjék hivatalosan is, hogy. vörös katona volt, és így igényt nyugdíjának felemelésére — szüksége volt legalább két tanúra. Irt is a hatvani tanácsnak, Fehér János után érdeklődött, de választ nem kapott. Irt a Szovjetunióban megjelenő magyar nyelvű Aszseonyok. című lap szerkesztőségébe is, hogy a Vöröskereszt útján próbáljanak találni valakit, aki igazolni tudná, hogy a Szovjetunióban a Vörös Hadsereg katonája volt. A lap meg is ígérte levelében János bácsinak a segítséget, de a Vöröskereszt sem adott eddig hírt Az idő múlik, János bácsi már hetvenöt éves. Mikor háború után visszakerült falujába, C6úzra, nem egy embernek beszélt vörös hadseregbeli katonáskodásáról, a harcokról, amelyekben részt vett. Részletesen, pontosan, és nem egy alkalommal mondta el ott átélt élményeit. Sokan hallották. Sokan emlékeznek rá. 1919—-20-ban és a következő években Csehszlovákiában senki sem kapott dicséretet azért, hogy vörös katona volt. Előnyt semmiképpen som, legfeljebb hátrányt jelenthetett. Azt sem sejthette Papp János, hogy egyszer megéri azt az időt, mikor megbecsülésben részesítik a forradalom harcosait. Miért állított volna hát valótlant? Becsületes, igazmondó embernek ismerik különben is. Ogy gondolom, ha ketten, akik még tizenkilenc—húszban hallották tőle vörös hadseregbeli élményeit, és ezt a tényt igazolják, elengedő lehelne ahhoz, hogy az Antifasiszta Harcosok Szövetsége is elismerje, és mint a Vörös Hadsereg volt tagját, a rokkant János bácsit is kevéske nyugdíjának felemeléséhez segítse. Akadtak is a faluban, akik igazolták volna, hogy emlékeznek Papp János elbeszélésére az eiső világháborút követő évekből, de valaki rájuk ijesztett, hogyha tanúskodnak, elveszítik nyugdíjukat. Így elálltak eredeti elhatározásuktól. Esek elvtárs, a csúzi hnb elnöke így tehát — aláírások nélkül, de a tények ismeretében meleg ajánlással ellátva küldte el a kérvényt az Antifasiszta Harcosok Szövetségének központjába. Ott majd — meggyőződésem szerint — olyan emberek kezébe kerül, akik saját élettapasztalataik alapján méltányolni tudják, hogy egy fiatal katona valaha tizenhétben fegyvert fogott, és a messzi Szibériában harcolt a szocialista forradalom győzelméért. MéltányiOlni fogják, és hitelt adnak a levélnek akkor is, ha nincsen rajta tanúk aláírása és az aláírásokat hitelesítő pecsét. Mert az élet folyása évtizedek alatt sok mindent, életeket, bizonyítékokat elsodorhat, de a tények és az ember igaz szava akkor is igazság marad, ha nincsenek rajta aláírások és pecsétek. ORDÓDY KATALIN FÁRADHATATLAN ASSZONY... Molnár Teri néni régi ismerősöm. Közel tíz éve nem találkoztunk. Amikor a közelmúltban Lekenyén (Bohuüovo) jártam, érdeklődtem felőle. Teri néni ma is olyan odaadóan, fiatalos lendülettel dolgozik, mint tíz évvel ezelőtt, pedig elmúlt már hatvanhat éves. Meglátogattam. Az egykori malomi lakásban laknak — amelynek egy részét a háború alatt szétlőtték. A bejárat mellett még ott áll a búboskemence. Régen nem használják már, csupán a régi kor emlékeit őrzi. Terka néni nem akar tőle megválni. — Hadd maradjon meg az utókor számára . .. — mondja. Körülhordozza a tekintetét, szeme könnybe lábad, amikor újra megszólal: — Sok keservet, nélkülözést lótott a jó öreg búboskemence ... Tízen voltunk testvétek ... Apám Beretkén (Bretka) volt komenciós molnár... Ké-. sőbb megvette ezt a kis malmot... Szerette az italt. . . Amikor meghalt, egy csomó adósságot hagyott ránk ... Teri néni testvéreivel mindenféle munkát vállalt. Aratott, részibe kapált vagy az egyik fiútestvére lován fuvarozott... — Volt úgy — mondja — hogy. egy darab száraz kenyér és víz volt a napi kosztom ... Néha a gazda — akinél 15 évig voltam marokszedő — tartott jól, adott reggelit. Amikor később férjhez mentem, sem fordult jobbra a sorsom. Férjem is szegény volt. Abból éltünk, amit két kezünk munkájával megkerestünk... Terka néni azonban bízott, reménykedett, különösen azután, hogy kislánya született. Nem csalatkozott. A felszabadulás utáni években, de főleg 1948 februárja után látta, hogy régi vágyai elérhetők. Egy új társadalmi rend lelkes szószólójává vált. Az akkori nőblzottság elnöke lett, s a nemzeti bizottságba is beválasztották. Tojás- é6 tejfelvásárlást kellett bebiztosítania, a járás küldöttjei őt is felkeresték. S ő asszonytársaival megtelte kötelességét. Ha nappal nem volt idő az agitációs munkára, este járták a falut. — A mi asszonyaink aranyat érnek — mondja. — Helytállnak a munkahelyükön és odahaza a családban is. Igen jó velük dolgozni. Amikor 1952-ben megalakult a szövetkezet, a sertésetetést vállalta el. Ezután tíz évig a kertészetben dolgozott, majd alkalmi munkás lett. Ahová állították, mindenütt helytállt. Nemrég nyugdíjba ment, de a szövetkezetbe még mindig eljár dolgozni. — Bírja még erővel? — töröm meg a csendet. Rám emeli tekintetét, majd így. folytatja: — Ennek a rendszernek én sokat köszönhetek... Semmink se volt, s ma megvan mindenünk. Ezért a rendszerért dolgoztam és ténykedek ma is. A szekrényből egy papírdobozt vesz elő. Először a fényképek kerülnek az asztalra. Az egyiken a Marianské Lázne-i üdülése alkalmából örökítette meg a fényképész. Két további felvételen Terka néni a gratulálók körében látható. Aztán emlékplakettek kerülnek elő. Az egyiket a hnbtöl, a másikat a Jednotátót, a harmadikat a Nemzeti Front Központi Bizottságától kapta. — Megbecsülik munkámat mind a községben, mind a járáson. Asszonytársaim segítsége nélkül azonban nem tudom, mit kezdenék — mondja szerényen. Molnárné, vagy ahogy járásszerte szólítják, Terka néni, 25 éve a nőbizottság, illetve a nőszövetség elnöke. Ugyanennyi idő óta népbíró, tagja a hnb-nek. A Jednota helyi felügyelő bizottságába Is beválasztották. A CSSZBSZ és a vöröskereszt helyi szervezetének is tagja. Terka néni 1960 óta párttag. Ötvenhat éves korában érte el, amire vágyott, amiért dolgozott és dolgozik ma is. Lánya férjhez ment. Két unokáját gyakran meglátogatja Tornaiján. Férje is nyugdíjas már. Gondtalanul élhetnének a régi malomi lakásban. Ő azonban eljár a közösbe dolgozni, még a társadalmi munkáról sem mond le. Amikor erre célzást tettem, csak annyit mondott: — Hová gondol 8z elvtárs... ?I Azért, hogy most mindenünk megvan, még jobban kell dolgoznom ... Férjem, lányom párttag ... Tudjuk, mi a kötelességünk, mivel tartozunk a társadalomnak. Nehéz szívvel búcsúzok el Terka nénitől, és a régi búboskemencétől. Remélem, ha évek múlva ismét arra visz utam, jő egészégben találok rá, erre a szókimondó, nem haragtartó munkásaszszonyra, aki sokaknak példaképül szolgálhat. NÉMETH JÁNOS— Vállalatunk évről évre fejlődött, és lépést tartott az életszínvonal emelkedésével. Az elmúlt húsz év alatt kiskereskedelmi áruforgalmunk a hétszeresére emelkedett. Mintegy hét. száz termelőüzemmel van kapcsolatunk. Elsősorban tőlük függ üzleteink áruval való ellátottsága. Ezzel kapcsolatban kisebb problémák merültek fel, a fogyasztók ugyanis nem voltak minden esetben elégedettek az áru minőségével. A fogyatékosságokat igyekeztünk kiküszöbölni. ket is biztosítunk családi házak építésére. Eddig löbb mint egymillió koronát adtunk ilyen célokra. A vállalatot az elért jó eredményekért többször kitünlették. Ez még nagyobb lendületet adott a feladatuk teljesítéséhez. Az igazgatóság lehetővé teszi az alkalmazottaknak a szakképzettség növelését. Az elmúlt évben 320 fiatal végezte tanulmányait a vállalat szakiskoláiban. A felnőttek is szerezhetnek szakképzettséget. Az ő esetükben azonban szükséges a gyakorlat is, Az utóbbi tíz év allatt több mint 159 dolgozó szerzett szakképzettséget. Ouriš elvtárs a továbbiakban elmondotta, hogy nagy gondot fordítanak az ötödik ötéves terv irányelveinek a teljesítésére. KOVÁCS JÓZSEF Az utóbbi időben állandóan emelkedik a kereslet az elektromos készülékek iránt. Az elmúlt évben 338 900 hűtőszekrényt, 430 700 mosógépet, 431 ezer 300 televíziókészüléket és 681500 rádiót adtak el üzleteikben. Jelenleg Nyngat-SzlováBÔ választék várja a vásárlókat a yútai (Kolárovoj üzletben is. nnnmMi Két évtizeddel ezelőtt alakult meg a bratislavai Háztartási Cikkeket Árusító Vállalat (Do máce potreby), mely több mint tizennyolcezerféle áruval Iáit ja el a vásárlókat a nyugat-szlovákiai kerületben. A húszéves tevékenységgel kapcsolatban Ján ĎuriS mérnök, a vállalat Igazgatója a következőket mondta: kia területén 203 üzlet áll a vásárlók rendelkezésére. — Húsz év alatt — mondja az igazgató — dolgozóink létszáma az egykori 1320-ról 2094re emelkedett. Az egy dolgozóra eső átlagkereset az utóbbi tíz év alatt 1210 koronáról 1909 kuronára emelkedett. Dolgozóinknak kamatmentes kölcsönö-