Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Mamájev kurgán a Győzelem, a Béke és Volgograd jelkép*. Mentától illatozik a nyárban - A Volgára ködvilág borul, Esti csók jön az alkony-homállyal, löjj Kedvesem, siess a kurgánra! A kurgán lelett vad szélviharral Mindent tipró háború rohant. Itt némán, lánggal katonák haltak Életekért szíveiket adva. ' (J. Drunyina: A. Kurgánon) Az idő gyógyít. Jóleső írként hat a gyógyíthatatlannak érzett sebekre. Reményt fakaszt. Könnyekből fátylat sző a háború rémségeire. De elég egy gyorsan villanó pillanat, §gy parányi emlék lobbanása és az ember-vér-füst kavargás ott ég a szívben, a múltba meredő könnyes szemben. Az ember kiált, vagy hallgat, de őrült erővel követelőzik a gondolat: örökre elfojtani a háború legparányibb rügyét is! Amikor közel három évtizeddel a sztálingrádi csata után Mamájev kurgán magaslatára érkezik a látogató, szívében, lelkében ezek az érzések törnek fel. Százkét méter magas domb A volt Sztálingrád, a mai Volgográd legmagasabb pontja a Mamájev kurgán. Nevét Mamájev tatár kánról kapta, aki seregeivel itt táborozott a tárjárás idején. A második világháború idején sratégiai jelentősége óriási volt, mert aki a dombot uralta, a várost is uralta. Minden négyzetméterért őrült harcok folytak. Hétszer foglalták el a fasiszták. Hétszer verték viszsza őket a szovjet katonák. ugrott a földhányás mögül. A kezében tartott két üveg gyújtófolyadékot a tankra készült hajítani. Dobásra lendült kezében golyó érte az üveget. A lángra lobbant folyadék nyomán égni kezdett a katona ruházata, teste is. Pokoli, fájdalom homályosíthatta el tudatát, de utolsó erejét is összeszedte és kezében a második üveggel, mint egy lángolyó fáklya vetette magát a néhány lépésre levő harckocsira. Egy pillanat, majd hatalmas robbanás következett és a hős Jcomszomolista az ellenséges vezértankkal együtt a lángok martalékává lett... Itt van kőbe vésve a híres Pavlov szakaszvezető, aki csoportjával együtt emberfeletti hősiességgel ötvennyolc napig védte a reá bízott házat. Itt található az ismert mesterlövésznek, VasziliJ Zajcevnek az emléke, akinek történelmi szavait megtalálhatjuk a jelmondatok között: „Számunkra nincs föld a Volgán túl!" A sziklakönyv ezerpyi felirata, jelszava száz és száz olyan hőst idéz, akik inkább a halált választották, de nem hátráltak. Zajcevhez hasonlóan feliratokkal búcsúztak az élőktől s még egy utolsó hírt hagytak maguk után. Művészi szobrok A bátor arcú, hős katona a „Halálig kitartani" téren A „Romfalaktól" a „Hősök terére" jut a látogató. Ennek közepén ls vízmedence áll. Bal oldalán sziklafal húzódik, jelszóval ékesítve. Jobb oldalán hat kétfigurás kőszobor foglal helyet. Az első eszmei mondanivalója: Kitartva, mi legyőztük a halált! A második kéttagú szoboralakzat egyike nő, jelképezi a háborúban részt vett Szovjet nők hősiességét. A következő a tengeréA LEGENDÁS MAGASLAT Hadászati szakemberek állítják, hogy itt, ezen a magaslaton dőlt el a Szovjetúnió létének sorsa. Ha itt nem áli szilárdan a védelem, akkor tálán vérbe fojtották volna a világ legelső szocialista államát... De a védők kitartottak, bár megszámlálhatatlan mennyiségű bomba, gránát, akna tépte a domb testét. A harcok után sokáig füst;, koromfelhőben rejtőzködött a magaslat, mintegy szerényen megbújva a hősnek kijáró tisztelet elől. A csata után a domb látképe siralmasabb volt, mint az egész romba dőlt városé. Bombák tépte meredek szakadékok, ágyúgolyóktól eredő földhányások, aknák vájta gödrök, mélyedések tátongtak. Szanaszét eldobált fegyverek hevertek. A bombatölcsérek között kilőtt harckocsik ezrei rozsdásodak. Hasonló volt a város, Sztálingrád képe is. A pusztulás sötét árnya ült a Volga-parti város fölött. Amitor a külföldi államok képviselői a nagy csata után megnézték a romvárost, Davis, az USA nagykövete kijelentette: „Ez a város halott, és Önök ezt nem tudják feltámasztani. Ami meghalt, örökre meghalt. És nem tudom, feltáinadhat-e valaki halottaiból?!" A jóslat nem vált valóra. A diadal, az ellenség felett aratott diadal zászlaja alatt feldobogtak a szívek és a dolgos munkáskezek felépítették a várost. A legendás magaslat, az elkeseredett harcok színhelye a megújuló élet szimbóluma lett. Jelképe a hősi harcnak és munkának. Most az élet fényei szikráznak a legendás magaslaton. Felhőkbe néző, magasba szökkenő jegenyefák, bizalmat keltő nyírfák tömegei, parkok, rózsák, virágok ezrei, zöldellő rétek fogadják a látogatót. Es a Mamájev kurgánon kövekbe vésve gigantikus méretű szobrok, domborművek idézik a történelmet. Ha a kurgán mesélni tudna Csak egyszer kell a Lenin sugárútról feljönni ide. Megszereti, megkedveli ezt a helyet mindenki. Ha legalább egyszer már járt itt valaki, örökké vágyni fog e hely szent csöndjére, szívet érő nyugalmára. Tömegesen járnak ide a látogatók. Meghatódva, csöndben lépkednek. Az idősebbek arcán az emlékezés, a fiatalokén a képzelet játszik. Furcsa érzés szállja meg az Idegent, amikor látja, hogy az emberek százai, édesanyák, ősz édesapák virágcsokrot helyeznek egy-egy dombormű elé. Ha leszállunk a Lenin sugárúton a Mamájev kurgán megálónál s megállunk, szemben velünk, jobb felől már feltűnik az emlékmű-csoport. Lépcsőzetesen felfelé emelkedve, az egész dombot körülölelve, méreteiben hatalmas, gyönyörű, művészien kivitelezett emlékmű-csoportot lát maga előtt a látogató. A megállónál hatalmas dombormű fogadja. Ez a „bevezető kompozíció" s témája a nemzedékek emléke. Tőle balra lépcsők visznek felfelé, majd Jegenyefákkal szegélyezett út vezet a „Halálig kitartani" elnevezésű térre. Ezeket a jegenyefákat az itt elesett hősök hozzátartozói ültették. A tér közepén kör alakú medencével körülvéve, elszánt, bátor arcú katona alakja látható. A sziklából kinövő katona kőalakja és a vízmedence mintegy jelképezi, hogy a föld, a szikla, a víz is segített a betolakodók elleni harcban. A tér mögött, néhány lépcsőfokkal feljebb emelkednek a „Romfalak". Kőbe vésett könyv, mely a nagy csata hősi krónikáját eleveníti fel. így is mondhatnánk. A bal oldali fal köljonti témája a sztálingrádiak eskütétele a csata előtt. A jobb oldali az ütközet izgalmas történetét eleveníti meg. Kő, ház, erőd, a feliratok sokasága... Valahol a falak mélyén halk zene szól, melyet néha-néha csengő, érces férfihang szárnyal túl. Szigorú parancs hangzik. Majd a hang elnémúl és katonák dala zeng. Az ember mintha háborúban élne... És egyszerre végtelen csend. A város védőinek lépteit halljuk ... Mélabús Bach muzsika hangja követi a lépteket... Ilyen pillanatok átélt hangulatát örökítette meg Vucsetyics, az emlékmű alkotója. Legendás hasök A „Romfalak" jobb oldalára Michail Panyikáhu, ifjú komszomolista legendás történetét véste kőbe az alkotó: Mamájev kurgán északi részén heves támadásba kezdtek a német tankok. Bármilyen erős is volt az ellentűz, a harckocsik megállás nélkül közeledtek a szovjet lövészárkok felé. Amikor a vezértank már csak pár lépésnyire volt az ároktól Panyikáha kiszeknek állít örök emléket. A negyedik szobor sebesült parancsnokot ábrázol, aki utolsó erejével ls parancsot ad a harc folytatására. Az ötödik elesett zászlóvivőt ábrázol, akinek a kezéből átveszik a vörös zászlót. Az utolsó szobor, a hatodik a nácizmus felett aratott diadal jelképe: összetörött horogkereszt és egy kimúlt kígyó. Kétemeletnyi magas sziklafal zárja be a „Hősök terét". Ez a fal egyben hatalmas dombormű is. Tőle balra lépcsőút vezet a magasba, míg a jobb oldali lépcsőút a katakombák hangulatát idézve a föld alá vezet, az áhítatos csendességű „Katonai Dicsőség Termé"-be. A terem kör alakú. Milliónyi apró mozaikkővel rakták ki oldalát. Bíborvörös fényű. Közepén fáklyát tartó kéz emelkedik a magasba. Benne örök láng ég. A terem felül tizenegy méter átmérőjű nyílásban nyitott. A falakon ábécé sorrendben, harmincnégy oszlopon a sztálingrádi csatában elesett hősök aranybetűs nevei olvashatók. Az oszlopok fölött jelszó: „Igen, mi egyszerű halandók voltunk, és kevés, aki sértetlen maradt közülünk, de mégis teljesítettük hazafias kötelességünket a szent Haza-Anyja előtt!" Csendben, meghatottan körüljárjuk a félkörben fokozatosan felfelé emelkedő termet s a díszőrségben álló csillogó fegyverü katonák mellett kijutunk a „Bánatok teré"-re. Majd néhány lépés után az „Anya bánata" elnevezésű megható, szívbemarkoló alkotáshoz érünk. A kőszobor egy anyát ábrázol, amint lepellel letakart, elesett fia fölé hajolva hullatja könynyeit. A szobor mellett félkörben csillogó vízmedence áll. Talán éppen a háború nyomán fakadt könnyek jelképe. Szerpentinútra lépünk. Szélén fekete márványkövek, sírok. A márványlapok feliratait olvasva jutunk fel az emlékmű-csoport leghatalmasabb alkotásához. Ez egy női alak. A „Haza-Anyja". Kezében magasra emelt kard, mellyel harcba hívja a szovjet nemzetet. A gigantikus szobor a kinyújtott jobb kéz és a kard méretét is beleszámolva nyolcvankét méter magas. A szobor lábánál aprónak tűnik az ember. Csodálva nézi az égbenyúló alkotást és itt még egyszer átfut rajta minden hangulatszín, minden apró szívrezzenés, melyeket a kurgán kőben rejtőző emlékei ébresztettek. Ha pedig kelet felé tekint az ember, festői táj varázslata kerül szeme elé. Messze követhető az északról hömpölygő nagy, szabad folyó, a Volga. Valahol, távolabb, ahol szigetet ölel körül a kékes folyam, ott kirajzolódnak a vízi erőmű halványos körvonalai, a legközelebbi, alig tízéves város, Volzsszkij épületei. Majd zöld erdők tengere fölött hal el a tekintet... Végigjártuk a Nagy Honvédő Háború legnagyobb ütközetének színhelyét. Méreteiben és szépségében páratlan, gigantikus emlékmű ma a Mamájev kurgán. Példával szolgál, mi az a hazifiság, hogyan kell küzdeni az emberi életért, a haza szabadságáért. Ez a mű kiáltás a békéért. Százezrek jönnek el ide. Kezükben virágcsokorral róják le hálájukat a hősök előtt, köszönetet mondanak a szabad haza védelméért s azért, hogy a romba dőlt várc* fölött újra kivirágzott az élet... S felhőt érő kőoszlop lábánál Örségben állnak most zsenge fák. • Üljél mellém ... közelebb, kék várással, Hogy halljuk szíveink dobogását. Nekem kedvesebb, és hajnal-drágább iimberért sehol sem kutatni? SzóljálI Vajon lehet? Nem, nem lehet! Kurgánon a szív nem tud hazudni! (J. Drunyina: A kurgánon) MAZSAR LÁSZLÓ s A Mamájev kurgán< emlékmű-csoportja madártávlatböl