Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Sok szó esett már eddig minden szinten a mezőgazdasági termelés fellendítésének szükségességéről és arról, hogy a földművelést legalább megközelítőleg hasonló szintre kell emelni az ipari termelés színvonalá­val. Komoly lépések is történtek már ennek érdekében. Valami azonban mindig közbejött. Egyszer a munka­erő, a gép, a műtrágya volt kevés, máskor' pedig a szervezési dolgokkal volt a baj. Gyakran e.gész gondhe­gyek képeztek nehezen áthidalható torlaszokat a fejlődés útján. 5zt illetően sajnos még ma sem va­tami rózsás a helyzet. Még mindig sok a kerékkkötő probléma. Viszont az új ötéves terv mezőgazdaságra vonatkozó célkitűzéseit látva már ok­kal bizakodhatunk. Főleg akkor, ha a földművesek munkaszeretét, tenni­akarását ismerve szinte biztosra ve­hetjük, hogy valamennyi célkitűzés, az útmutatók valamennyié helyes, va­lóra váltható. Tervgazdálkodásunk történetében először fordult elő a negyedik ötéves tervidőszakban, hogy a mezőgazdaság túlteljesítette a számára meghatáro­zott feladatokat, irányelveket. A terv­időszak végéig évente átlagosan 4,8 százalékkal növekedett a mezőgazda­sági nyerstermelés, és 6.8 százalék­kal a piaci árutermelés. Önmagukban talán nagyon is keveset jelentenek ezek a számok. Az értékről viszont, amelyet képviselnek, már milliókban, sőt inkább milliárdokban kellene be­szélni. Persze sok minden közreját­szott ebben. Ha külön-külön kezde­nénk mérlegelni az egyes tényezőket, hamarosan kitűnne, hogy ezt a régen várt fordulatot nagy mértékben elő­segítette az egységes földmíívesszö­vetkezetek egymással való társulása. Nagy szerepe volt viszont az egyes termelési ágazatok elkezdett szakosí­tásának is. Az országot járva jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy e két foga­lom értelmét, jelentőségét és gyakor­lati alkalmazásának szükségességét már csak elvétve, kevés helyen kell hosszasan megmagyarázgatni a mező­gazdasági dolgozóknak. Nem kevésbé örvendetes, hogy már-már ott tartunk, akár a legegyszerűbb gondolkozású ember is könnyen megérti: néhány­száz hektáros viszonyok között aligha valósítható meg népgazdaságunk egyik legfontosabb termelési ágazatá­nak fellendítése, nagy arányú fejlesz­tése. Mindenki számára természetes, hogy n közösen müveit földterület növekedésével párhuzamosan na gyobbodnak az összes lehetőségek is. Régen tudják ezt a szakemberek. A földművesszövetkezetek egyesítésé­re azonban mégis csak az utóbbi évek folyamán került sor­Pártunk XIV. kongresszusának ha­tározata kiemeli, hogy a mezőgazda­sági termelés fellendítése a népgaz­daság arányos és hatékony fejlődésé­nek elengedhetetlen feltétele. Min­denki számára természetes a mező­gazdaság fő feladata: az egyre nö­vekvő élelmiszer-szükséglet fedezése. Távolról sem olyan kis dolog az. ami­lyennek talán az első hallásra tűnik. A feladat teljesítése érdekében leg­fontosabb a növénytermesztési ter­melés mind nagyobb arányú fejlesz­tése, a vetésterületek hatékony ki­használása, bővítése, valamint a ter­méshozamok emelése. A párt mező­gazdasági politikája következtében a termelőeszközök, a földalap, műtrá­gya és a gépesítés ésszerű, gazdasá­gos kihasználására irányul. Ennek ér­dekében emelni kell az irányító és tervező munka színvonalát, mielőbb be kell vezetni az ipari módszereket és a tudományos műszaki haladás is­mereteit a gyakorlatba. A mezőgazdasági termelés növe­kedésének további fontos feltétele az anyagi alapok megszilárdulása. Növe­kednie kell a gépgyártás és a vegy­ipar részarányának is a mezőgazda­sági termelés fejlesztésében. A nagy­üzemi termelési technológia és a gé­pesítés hatékony kihasznállása meg­követeli azonban a növénytermesztés és az állattenyésztés céltudatos kon­centrációját és specializálását. Mind­ennek alapvető feltétele a mezőgaz­dasági üzemek közti koojjerái lós kap­csolatok kialakítása, elmélyítése, a gazdnsági előnyösség alapján. Az eredmények már bizonyítanak A tavalyi év végéig, illetve az idei psztendő elején hazánkban mintegy félezer földművesszövetkezeti társu­lást tartottak nyilván. Azóta persze jóval több van már. Ugyanis a szö­vetkezetek társulásában élenjáró nyu­gat-szlovákiai kerületnek, azon belül pedig az érsekújvári j Nové Zámky) jarásnak egyre több követője akad országszerte. A járási pártbizottság kezdeményezésére már 1967-ben el­kezdték a szövetkezetek „összeháza­sítását". Egyidejűleg vetődött fel a termelés szakosításának gondolata is. Az azóta eltelt csaknem fél évtized alatt a társult szövetkezetek vezetői, dolgozói rengeteg tapasztalatot sze­reztek. Lényegesen javultak, sót ese­tenként megkétszereződtek az eddigi eredmények is. Jelenleg a járás me­zőgazdasági földterületének több mint egyharmad részét művelik az egye­sült szövetkezetek. A számszennt nyolc közösen gazdálkodó efsz-nek egyenként átlagosan ötezer hektár termőföldje van. Ezeken a heiyeken tehát már biztosilva van a nagyará­nyú fejlesztés egyik legfontosabb fel­tétele. Persze ennek érdekében az összes lehetőségek Kihasználása és az elfekvő helyi tartalékok feltárása és gazdaságos hasznosítása a legtöbb esetben nagy -anyagi ráfordításokat igényel. Viszont a termelés növelésé­nek szükséges voltát szem előtt tart­va nem lehet már ezen a ponton meg­torpanni. Egyébként is már bebizo­sodott, hogy távolról sem számít az ablakon kidobott pénznek egy-egy drágább gép, berendezés megvásárlá­sa, mert az új munkamódszerek be­vezetésével és a nagyobb teljesítmé­nyű gépek munkába állításával lé­nyegesen növekszik a munkatermelé­kenység. Ilyentormán tehát a kiadá­sok, ráfordítások is rövid időn belül megtérülnek. Az érsekújvári járásban tehát nem töltötték tétlenül az utóbbi éveket. A nagyobb bizonyság kedvéért érdemes némi összehasonlítást tenni a társult és a még külön gazdálkodó szövetke­zetek között. Például Surányban (Šu­rany), ahol már jő tapasztalatokkal rendelkeznek az egyesült szövetkezet szakemberei, a társulástól számítva 43,3 mázsára emelkedtek az átlagos gabona-hektárhozamok. Ezzel szem­ben hasonló idő alatt Kürtön (Stre­koví 29,7 máz.sát. Kisújfalun (Nová Vieska) 34,6 mázsát értek el gabo­nából hektáronként. Az utóbbi két szövetkezet még magában gazdálko­dik. A gabonafélék hozamaival ara­nyosak az egy hektárra jutó piaci árutermelés eredményei is. Surány­ban ez 232 kiló árutermék, Kürtön 179,6 kiló, Kisújfalun pedig csak 160,3 kiló. A felsorolt eredmények persze nem­csak a szövetkezetek társulásának tu­lajdoníthatók. Az egyes termelési ága zatok szakosítása is „nyomott" a mér­legen. A surányi közösben a legkor­szerűbb módszerekkel folyik a nö­vénytermesztés. összpontosították és külön faj szerinti csoportokba osztot­ták lel az állatállományt. Az egyes tenyészetekben szintén nagy íokú a gépesítés. Ezzel párhuzamosan persze a munka termelékenysége is. A kor­szerű technológiai eljárások beveze­tése előbb enyhítette, majd szinte teljesen megszüntette az addig ren­geteg gondot okozó munkaerőhiányt. Most figy kellően képesített, ilietve jól befanított dolgozó minden szaka­szon átlagosan tíz tizenöt ember mun­káját képes elvégezni a gépek segít­ségével. A szó szoros értelmében forradalmasították az állattenyésztési termelést. Náluk már most sem tűnik elérhetetlenül távolinak a négyezer literes évi fejési átlag, s a 75—80 de­kás napi súlygyarapodás a hízóser­téseknél. Jó, helyes utat választottak 1967­ben a szőgyéni (Svodín) Barátság szövetkezet és a barti (Bruty) efsz tagjai is. A járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági társulás (akkor még mezőgazdasági termelési igaz gatóság) kezdeményezésére társult össze a két, külön-külön is jól gaz­dálkodó szövetkezet. A ..házasságkö­tés" után 5300 hektáron kezdték mű­velni a földet. A kezdet nehézségei persze náluk sem hiányoztak. Az egy­kori két vezetőség tagjai és a szö­vetkezeti dolgozók között azonban ha­marosan jó viszony alakult ki. Most a járás egyik legjobb mezőgazdasági üzemeként emlegetik a Barátság ne­vet viselő szövetkezetet, amely össze­sen 61 millió korona értékű vagyon nal bír. Kevés helyen dicsekedhetnek még ezzel. Nem könnyű, de megéri Természetes, hogv mindig és min­denhol sok gonddal, bajjal jár a föld művesszövetkezetek társítása. Leg többször már a „partnerválasztásnál" kiütköznek a problémák. Nem egysze­rű dolog a gazdálkodás egyazon, vagy legalább hasonló szinten levő üzemeket találni. Hát még összehan­golni a tagok, dolgozók külön cso­portjainak munkáját, gondolkozását. Viszont mindezek ellenére is kétség­telen, hogy valamennyi szövetkezet számára a társulás a legjárhatóbb út. Az érsekújvári járásban jobb és gyengébb termelési eredményekkel szép számban vannak még egyedül gazdálkodó szövetkezetek. A mező­gazdasági földterület kétharmad ré­szét azok művelik. Csúzon (Dubník) például még csak tervezgetik a tár­sulást és az ágazatok szakosítását, de a hasonló feltételek, viszonyok mel­lett termelők között már jó ideje az élen vannak. Viszont ha az eredmé­nyeiket a járás valamelyik társult, vagy szakosított termelési részlegek­kel bíró szövetkezetéhez hasonlítjuk, azonnal kiütköznek a különbségek. A járás mezőgazdasági szakembe­rei a közelmúltban a pártkongresszus határozata alapján módosították a még külön-külön gazdálkodó szövet­kezetek társításának és a termelés szakosításának eredeti tervét. Az el képzelések szerint 1974 ig majd az egyesitett szövetkezetek mindegyiké­nek legalább három, a lehelő legkor­szerűbb gépesítéssel felszerelt terme­lési ágazata lesz. Az ötéves tervidő­szak végéig úgy fogják társítani a szövetkezeteket, hogy valamennyinek ötezer hektár legyen átlagosan a földterülete. A járási pártbizottság szorosan együttműködik a mezőgazdasági tár­sulás szakembereivel. Legjobb formál­ja ez a munkaszervezésnek. Komoly a kitűzött cél, nagyok a feladatok. Nem kisebbek azonban a lehetőségek sem. A két fő termelési ágazat közül az állattenyésztésben a koncentráció, illetve a szakosítás bevezetésével már a következő két-három évbeli óriási fejlődés várható. Jóval nagyobb, mint a növénytermesztésben, ahol már most ls közel vannak a lehetőségek felső határaihoz. Néhány mázsával ugyan még.növelhetők a terméshoza­mok, a nagyobb figyelem azonban egyre jobban a minőségre összponto­sul majd. Szlovákiai méretben a nemiég ki­értékelt negyedik ötéves tervidőszak során az előző öt évhez viszonyítva több mint 4 milliárd koronával nö­vekedett a mezőgazdasági nyerster­melés értéke. A piaci árutermelésnél egymilliárd 914 millió korona a több­lettermelés. Ezt sem volt egyszerű dolog elérni. Annál jelentősebb mér­földkőnek számítanak a kimutatott eredmények. Egy „téglát" az érsek­újvári járás szövetkezetei, mezőgaz­dasági dolgozói is beépítettek ebbe a fontos útjelzőbe. Oj barázdát szán­tanak arrafelé. Mélyebbet, széleseb­bet az eddiginél. -LALO KAROLY,

Next

/
Oldalképek
Tartalom