Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN E heti karikatúránk VASÁRNAP 1971. augusztus 29. A NAP kel — Bratislava: 5.00, nyugszik: 18.43 órakor. Košice: 4.44, nyugszik: 18.27 órakor. A HOLD kel: 14.02, nyugszik: 21.48 órakor. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 27. ÉVFORDULÓJA 1526-ban ezen a napon vívták a mohácsi csatát. — 1856 ban született BIRO LAJOS rovartani kutaló, néprajzi gyfijtő (+ 1931). A következő ÜJSZÓ tartalmából INTERNACIONALISTA HAGYOMÁNY (A cseh—magyar antifasiszta összefogás újabb bizonyítéka) GYURIKA (Dávid Teréz novellája) A VULKÁN KRÁTERÉBEN (J. Gluscsenko dél-jemeni útijegyzete) BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A hír üzenet A társadalmi érintkezés, kommunikáció folyamatában minden hír üzenet. Feladója, küldője a közlő: a tudósító, aki valamit ki akar fejezni, egy vagy több

Y gondolatot, tényt, problémát közöl, oszt meg másokkal szavak vagy képek segítségével. Hogy egy hír milyen üzenet, megfelelő-e vagy sem, eljuttatja-e a kívánt gondolatot rendeltetési helyére, az részben attól függ, miként „adták fel", jól szerkesztették-e meg a hírt, vagy rosszul. Ezt az érdekes munkamódszert ifjú tudósítóink rendszerint a tudósítől körökben sajátították el. ' Az elmúlt nyári hónapok bizonyították, hogy az előző tanév folyamán a jól működő tudósítói körökben sok-sok fiatal oly mértékben sajátította el ezt a munkamódszert, hogy a nyári vakáció alatt már önállóan ls képes volt tudósítói munkát végezni. Most, a tanév kezdetén újra megkezdik ifjú tudósítóink a körökben az Önképzés munkáját, illetve folytatják. Feltételezhetően magasabb szinten, mint tavaly. Szerkesztőségünk felkészültarra, hogy megfelelő eszmei, módszertani segítséget nyújtson ezeknek a köröknek. Felkészült arra is, hogy újabb tudósítói körök alakulnak majd azokban a városokban, ahol eddig még nem szervezték meg ezeket, és ott hathatós szervező, Irányító munkával segíti majd megvalósítani a fiatalok elképzeléseit, szándékait. Várjuk az ifjú tudósítók híreit, üzeneteit. Várjuk a folytatást, és várjuk az újabbak jelentkezését. Meggyőződésünk, hogy így egyre több üzenetet, hírt továbbíthatunk olvasóink számáA harmadik érdekében Nem véletlen, hogy az utóbbi időben az irányítószervek gyakran foglalkoznak a termelőüzemek és a kereskedelem kapcsolatával. Vačok elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának titkára az említett pártszerv júliusi plenáris ülésén e kérdést boncolgatva kihangsúlyozta: „A termelés és a kereskedelem dolgozóinak ebben az évben fokozott gondot kell fordítaniuk arra, hogy felszámolják a belföldi piac szerkezeti fogyatékosságait, sokoldalúan bővítség és tökéletesítsék elsősorban az iparcikkek választékát, javítsák a gyártmányok minőségét..." Több mint hét hónap tapasztalatait összegezve — s főként az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva — elmondhatjuk, hogy érezhetően javult a belföldi piac áruellátása, de a választékkal és az áruk minőségével gyakorta — jogosan —, elégedetlen a vásárló. Nézzük a tényeket. Országos méretben az első fél évben a kiskereskedelmi forgalom tervét 99,6 százalékra teljesítették. A elmaradt néhány tizedszázalék — de főként az ellenőrző szervek tapasztalatai •— arra figyelmeztetnek, hogy a termelőknek és a kereskedelemnek az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk a fogyasztók jogos igényeinek kielégítésére. Egyes termelőüzemek vezetői gyakran hivatkoznak a termelési költségek növekedésére, a rentabilitásra, védik a saját üzemük érdekeit, s megfeledkeznek a társadalmi kötelezettségeik teljesítéséről. Ha következetesebben végeznék a piackutatást, akkor sokkal kevesebb volna az elfekvő készlet. Vannak üzemek, melyek jóformán csak „raktárra" termelnek, termékeik iránt minimális a kereslet. Bár ma nyíltan senki sem hirdeti, de a termelési gyakorlatban még mindig érezni a válságos években felbukkanó téves szemléletet: tessék azt vásárolni, amit termelünk! Sok üzem nehézkesen reagál a kereslet alakulására, elsősorban ezért vannak tömve a raktárok olyan áruval, ami ma már senkinek sem kell. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy egész sor üzemben valóban rövid idő alatt — kereskedelmi partnereik kívánságára — megkezdték az új árucikkek gyártását. Elkészítették a megrendelt mennyiséget, de a vásárlók több újdonságot mégis hiánycikként tartanak számon. Ez esetben a kereskedelem sem mérte fel reálisan az igényeket. A fogyasztók egyes termékeket — kisebb-nagyobb megszakításokkal — már évek óta hiánycikként emlegetnek. Ez a tény is jelzi a termelők és a kereskedelem együttműködésének fehér pontjait. A tervező és irányító szerveknek — ha ezt a helyzet megköveteli — utasítaniuk kell az egyes üzemeket a hiánycikkek gyártására. A fogyasztók bizalmának megerősítése már nem gazdasági, hanem politikai kérdés. A vásárló, ha nem kapja meg a keresett árut, előbb rendszerint a termelőt, majd a kereskedelmet, de végső-soron — sőt egyesek rögtön — a rendszert szidják. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy az egyes gazdasági vezetők felelőtlenségeiből származó hibákat úgy tüntessék fel a fogyasztók, mint a szocialista társadalmi rendszer fogyatékosságait. Nagyon jól tudjuk, az emberek elsősorban azon mérik le gazdaságpolitikánk helyességét, hogy a keresetükért megvásárolhatják-e a számukra szükséges termékeket, és milyenek ezen termékek. Éppen ezért a termelők és a kereskedelmi dolgozók munkájában egyetlen követelmény a döntő: miképpen elégítik ki a harmadik személy, a fogyasztó igényeit. CSETÖ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Ellenjelölt nélkül? A saigoni rendszer ismét „kitermelte" paradoxonát: Thieu elnök — minden valószínűség szerint — egyedül indul az októberi elnökválasztásokon. Kétségtelen, hogy ez a tény kínosan érinti Washingtont, hiszen a választásoktól elsősorban a rezsim megszilárdulását remélte, a demokratizmus látszatát keltve szerette volna prezentálni a világ közvéleménye előtt: DélVietnam népe az amerikabarát politika mellett tör lándzsát. Nos, a helyzetet rendkívül bonyolítja, hogy Thieu elnöknek keresve sem akad politikai ellenfele. Washington korábban Minh tábornokkal, a saigoni ellenzék vezetőjével kísérletezett. Minh tett ugyan néhány „minősíthetetlen" nyilatkozatot, amelyben leleplezte a tengerentúli szövetséges szándékait, sőt rámotatott Thieu választási manővereire is, majd bölcsebbnek látta ha visszalép. A tábornoknak ugyanis nem volt esélye Thieu választási manővereire is, majd bölcsebbnek látta ha visszalép. A tábornoknak ugyanis nem volt esélye Thieu ellen, személyét, rangját", „ellenzékiséget mintegy színpadi kellékként akarták felhasználni a közelgő választásokon. További ellenjelöltként Ky alelnököt próbálták meg bevetni Saigonban. A számítás ismét hibásnak bizonyult, Ky óvatosabb és tapasztaltabb politikus annál, hogy hagyja magát „hidegre állítani". Ami kellemetlenebb, Ky is nyilatkozott, mégpedig bőven. Igy a nagy gonddal előkészített választásokat egészen egyszerűen komédiának nevezte, amelyben — úgymond — nem hajlandó statisztaként részt venni. Tehát az alelnök is visszalépett, úgy tűnik, hiábavalónak bizonyultak Washington, konkréten Bunker nagykövet diplomáciai fáradozásai. Lehetséges persze, hogy októberig tán sikerül meggyőzni a saigoni politika valamelyik „exponensét": vállalja a hálátlan szerepet, mentse meg a dél-vietnami rendszer „jó hírét". Nem vitás, hogy az ellenjelölt-probléma hűen tükrözi a saigoni rendszer belpolitikai válságát, a koncepció, az egységes politikai platform hiányát. Thieu rendszere mind gazdaságilag, mind politikailag kiszolgáltatta magát az Egyesült Államoknak, a saigoni kormány jelenlegi összetételében képtelen elfogadható alternatívát kidolgozni a válság megoldására, a konfliktus politikai rendezésére. Pedig hát, létezik ilyen alternatíva DélVietnamban, az ideiglenes forradalmi kormány hét pontja minden tekintetben megfelelő tárgyalási alapul szolgálhat. Ezt egyébként elismeri a nyugati sajtó is, amely a Pentagon-dokumentumok közlése őta, majd a dollár válságát követően leplezetlen kárörömmel figyeli az Egyesült Államok politikai erőfeszítéseit. . Nyilvánvaló, hogy a dél-vietnami választások fontos szerepet kaptak Nixon elnök „vietnamizációs" politikájában, amelynék alapját lényegében a guami doktrína alkotja. Ehhez járul újabb mozzanatként az amerikai—kínai viszony alakulása. Nixon elnök, ha valóban komolyan fontolóra vette pekingi útját, előbbutóbb, de inkább előbb, kénytelen lesz változtatni délkelet-ázsiai koncepcióján. Ez persze idegességet vált ki Saigonban is, hiszen nem tudhatni, vajon a rezsim melyik politikai csoportosulása válik az amerikai—kínai közeledés „áldozatává". A Fehér Háznak azonban mind ez ideig múlhatatlanul szüksége van Thieu elnökre, illetve egy olyan saigoni vezetésre, amely „hamis Néróként" nem kel önálló életre, hanem a jövőben ia ügy buzgón kibicelget Nixon elnök hála mögött. BALOGH P. IMRE Az „érem" másik oldala Nixon elnök drákói gazdasági Intézkedéseivel egyidejűleg Laird hadügyminiszter a katonai költségvetés jelemelését kérte. (Szmirnov rajza) A győztes hatalmak nagykövetei 33. ülésükön elfogadták a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos egyezménytervezetet, amelyet politikai megfigyelők jelentős tényezőnek tartanak kontinensünk biztonsága megszilárdításának útján. (ČSTK) Vietnam népe egyre hevesebben tiltakozik az amerikai agresszor ún. „pacifikációs" programja ellen, amelynek során békés falvakat bombáznak le. (ČSTK—

VTK) Potomka Garam menti községben a járási békeünnepségen részivevők — megkoszorúzták az 1936-os nagy sztrájk emlékére 'elállított szobrot. Mint ismeretes e nagy sztrájkon 3000 Felső-Garam menti erdőmunkás tüntetett a kizsákmányolás ellen. (V. Gombarček — CSTK — felv.)