Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-24 / 200. szám, kedd

Szovjet energiatermelés az ötéves tervben Az 1971—75-ös új ötéves tervidőszakban a Szovjetunió energiatermelése eléri az 1030 —1070 milliárd kilowattórát és 65—67 millió kilowatt új villamosenergia-termelő kapacitást állítanak üzembe. A többi iparághoz hasonlóan a villamosenergiai ipar fejlődése is az elmúlt években elért szovjet eredményekre támaszkodik. A nyolcadik ötéves terv fő eredménye két adattal kifejezhető: a villamos erőművek teljesítménye elérte a 166 millió kilowattot, a termelt villamosenergia mennyisége pedig a 740 milliárd kilowattórát (A villamosítás kezdetéhez az 1920-as GOELRO-terv idejéhez viszonyítva az több ininť 1400-szoros növekedést jelent.) jelenleg a szovjet energetika évi kapacitásnövekedése hat-hétszer meghaladja a GOELRO összes tervfeladatait. Villamosenergia-termelését tekintve a Szovjetunió már majdnem negyedszázada Európában első és a világon a második helyet foglalja el. Az elmúlt évben a Szovjetunióban majdnem annyi villamosenergiát termeltek, mint Anglia, Franciaország, Svédország és Nyugat-Németország együttvéve. A Szovjetunió világviszonylatban vezető helyet foglal el nagyméretű energetikai rendszerek, rekordteljesítményű vízi és hőerőművek létrehozása terén, valamint nagyfeszültségű és nagy hatósugarú távvezetékek építésében és a vasútvonalak villamosításában. Az elmúlt ötéves tervidőszakban befejezték a Szovjetunió európai részén az egységes energetikai rendszer kiépítését. Több mint hatszáz nagy erőművet vezérelnek központilag, a moszkvai diszpécsercentrum irányítópultjától. Az energetikai rendszer hatalmas távolságokat ölel fel — Breszttől és Rigától az Urálon túlig és a Kaukázustól Észak hideg birodalmáig. EGYBILLIÓ KILOWATTÓRA A:fúj ötéves tervben további hővízi és atomerőmüveket építenek. Több mint egybillió kilowattóra — ez a IX. ötéves terv célfeladata. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt egyedül a villamosenergia-termelésnek 300 milliárd kilowattórával kell növekednie. Ez több az 1960-ban termelt összes (292 milliárd kilowattóra) villamosenergiánál. Már az új ötéves tervperiódus első évében kilenc Dnyeprogesz teljesítménynek megfelelő (a Dnyeprogesz teljesítménye 660 ezer kilowatt) új kapacitást helyeznek üzembe. A IX. ötéves tervperiódus fo

: kozott villamosenergia-termelésének fő forrásai a hőerőművek. Oj kapacitások lépnek be a rjazani, a kosztromai, a kirisszki, a reftinszkl és a lukomlszki erőművekben. Ukrajnában teljes kapacitással kezd dolgozni a szlavjánszki, a tripolszki és a ladizsinszki erőműóriás. Kazahsztánban befejezik a nagyteljesítményű Jermakovi regionális villamoshőerőmű építését, Üzbegisztánban termelni kezdenek a Szir-Darja erőmű első aggregátjai. Örményországban nő a Razda-erőmü teljesítménye, míg Türkméniában a marijnszki regionális villamoserőmű gyújt fényeket. A hőerőművekben most felszerelésre kerülő aggregátok nagy teljesítményűek. Márpedig minél nagyobb teljesítményűek az energiablokkok és maga az erőmű, annál jobb működésük hatásfoka. Több erőműben dolgoznak 300 ezer kilowattos aggregátok és nemrég helyeztek üzembe a szlaviánszki erőmű kereteiben egy 800 ezer kilowattos kísérleti — ipari óriást is. A gépipar már egy 1,2 millió kilowattos óriás létrehozásán is dolgozik. A feltételezések szerint a Kosztromai erőműben felállítandó első ilyen gép termelése felér a cári Oroszország összes villamos erőműivel. Az új ötéves terv a fejlődés irányvonalát továbbra is a nagyteljesítményű aggregátorokban és erőművekben jelölte meg. Míg az elmúlt ötéves tervidőszak legnagyobb teljesítményű regionális villamos hőerőműve 2 millió 400 ezer kilowattos volt, az új ötéves tervben már 3 millió 600 e2er kilowattos erőmüvek építése is szerepel. A hidroenergetika perspektívái szintén nagyok. Míg a Volga, a Káma, a Dnyepr és a Szvirt vízierejét már jelentős mértékben hasznosítják, Szibéria, Közép-Ázsia és a Távol-Kelet hatalmas folyóit még csak most kezdik energiatermelésre kihasználni. A Volga-Káma vízlépcső további két új hidroenergetikai csomóponttal bőviil. Építik a Dnyeprogresz második részlegét. Ezzel az erőmű teljesítménye több mint kétszeresére nő. Szibériában a IX. ötéves tervidőszak folyamán munkába állnak az Angara, az Uszty-Ilimi vízierőmű első aggregátjai. A Jenyiszej folyón a Krasznojarszki vizierőmű ötmillió kilowattot termelő tíz aggregátja mellé további kettőt állítanak fel, hatmillió kilovattőrára növelve az erőmű összteljesítményéti Az új ötéves terv hangsúlyozza, a vízkészletek komplex hasznosítását — kielégítve az energetika, az öntözéses gazdálkodás, a népgazdaság vízellátása, valamint a hajózás és a halgazdaságok fejlesztése által támasztott igényeket. Az energetika és az öntözés feladatainak harmonikus megoldására jó példa a Nurekszki vizierőmű, amelynek első aggregátjait a kilencedik ötéves terv során helyezik üzembe. ATOMENERGIA ÉS TÁVVEZETÉK A nukleáris energetika jelentős fejlesztését is tervezik. Jelenleg Bilibinszknél, Sevcsenkovszkban és másutt építünk atomerőműveket. Kétségtelen hogy a nagyteljesítményű atomerőművek rentábilisak fs gazdaságosak és nagy "jövő áll előttük. Egyik előnyük, hogy a hőerőművektől eltérően nem szennyezik a levegőt. A kilencedik ötéves tervidőszakban 6—8 millió kilowatt új kapacitás létesül a Szovjetunió atomerőműveiben. Egyenként 1 millió kilowattos atomreaktorok építését is tervezzük — túlnyomórészt az ország európai részében. Leningrád környékén és a Kurszki területen. Üzembe áll Ukrajna első atomerőműve Csernobilben széles körű építőmunka kezdődik a szmolenszki erőmű létrehozására, és energiát adnak már az örményországi atomerőmű első aggregátjai HÓ ÉS VÍZI ERŐMÜVEK A nagy távolságok miatt a Szovjetunióban az energiatovábbítás problémái meglehetősen bonyolultak. A távolsági villamos távvezeték építése terén már komoly eredmények születtek. A Moszkvát és az Uralt a legnagyobb volgai vízierőművekkel összekötő, 500 kilovoltos távvezeték, a Volgográd—Donmedence vonalon húzódó 800 kilovoltos egyenáramú vezeték ós a konakovi regionális villamos hőerőmű — Moszkva 750 kilovoltos váltóáramú távvezeték már üzemel. Az első új nagy hatósugarú távvezeték az észak-kazahsztáni Ekibasztuz és a közép-oroszországi Tambur között létesült. Számított üzemi feszültsége 1500 kilovolt. Ezen a vonalon jut el a Kazahsztán nagyteljesítményű hőerőműveiben, az alacsony fűtőértékű ekibasztuzi szénből termelt villamosenergia Oroszország középső részébe. Szuper nagyhatősugarú villamos távvezetéken juttatják el a jövőben a Szovjetunió részébe a szibériai villamos hő- és vízierőművek termelte hatalmas menyiségű energiát is. Ez döntő lépést jelent majd az országos egységes energetikai rendszer létrehozása felé. Természetesen a terv megvalósításához hoszú évekre van szükség. PJOTR NYEPOROZSNY1] a Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztere (APN) 1944: együtt a harcostársak DICSŐ NAPOKRA EMLEKEZÜNK Petőfi-osztag Szlovákia földjén Régi, sárguló dokumentumok őrzik a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit, az orosz, szlovák, magyar, cseh és ukrán partizánok nagyszerű fegyvertényeiről tanúskodó adatokat. Sokan elestek a bátor férfiak, közül a gyűlölt, közös ellenség elleni harcokban. Vöröscsillagos fejfálkról, Dobsina, Rozsnyó (Rožňava), Pelsőc (Plešivec) környékén ós más falvakban azonban sohasem hiányzik a virág. 1944. szeptember 19-én este hat órakor érkezett szlovák földre Kijevből az a két Douglas típusú repülőgép, amelyet a Vaszilij Mihajlovics Kozlov őrnagy vezette partizánegység törzsét és az első 10 magyar partizánt szállította. Az egyik gép Zvolentől északra, a Tri duby repülőterén szállt le. A másik Banská Bystrlcátől 10 kilométerre ért földet. A Kozlov vezette partizánegység nemsokára jelentős erőre gyarapodott. 1944. szeptember 22-én lehetővé vált hét osztag megalakítása, így keletkezett A hazáért és a Petőfí-partizánosztag. Ez utóbbi parancsnoka tragikus haláláig Grubics Zoltán, majd elfogatásáig és a Dobšinán történt kegyetlen kivégzéséig Ádler Károly és komiszárja Fa'bri József volt. A Petőfi-osztag bravúros fegyvertényeiből sokat megőrzött a partizán magasabbegység hadműveletei naplója. Igen emlékezetes volt például a C. Lehota közelében lezajlott összecsapás. November elején a magyar partizánosztag ebben a faluban állomásozott. A felderítők jelentették, hogy Dobšináról Stitníkre érkezett három páncélgépkocsi tömve állig felfegyverzett hitleristákkal. Bizonyára az a szándékuk, hogy felderítsék a Č. Lehotán és környékén tevékenykedő partizánokat. Ők azonban nem várták tétlenül az ellenséget. Adler Károly vezetésével egy szakasz páncéltörő fegyverekkel felszerelve elindult, hogy fogadja a közelgő németeket. Ochtinánál meglepetésszerű tüzet nyitottak a fasisztákra. Két páncélkocsi azonnal visszafordult és fejvesztetten menekült, a harmadik megsemmisült. Két hitlerista otthagyta a fogát, egy pedig sebesülten fogságba esett. A német 4s a magyar fasiszta hatóságokat érthetően nyugtalanította a partizánok sikeres tevékenysége. Miután az összecsapásokban mindannyiszor a megszállók húzták a rövidebbet, más módszerhez folyamodtak. A C. Lehota környékén lévő falvakba hangszőrós gépkocsikon fasiszta szónokok érkeztek, összeterelték a lakosságot és közölték velük, hogy a partizánokat törvényen kívül álló banditáknak tekintik, s halál jár annak, aki támogatja őket, vagy hallgat hollétükről. Felhívták a helybelieket, hogy küzdjenek a partizánok ellen, segítsenek összefogdosni ezeket a veszedelmes banditákat. A hitlerista felderítő tevékenység is megélénkült. A németek igyekeztek megállapítani a partizáncsoportok létszámát és parancsnokaik nevét. Röplapokat Is terjesztettek, amelyekben azzal akarták megrémíteni a partizánokat, - hogy éh- és fagyhalál vár rájuk a hegyekben, ha nem adják meg magukat, mielőtt leesik az első hó. íme, egyik röplapjuk szövege: „Ti elsőnek törtetek ki a bolsevista sötétségből a rend és u jólét országába. A szlovákok ezrei már abbahagyták az eredménytelen harcot, és ti.. . most egyedül maradtatok. Leesik a hó, és nyomaitok alapján eljutunk rejtekhelyeitekre. Akit fegyverrel a kezében fogunk el azt kíméletlenül felkoncoljuk." A fasiszták taktikájához tartozott, hogy Rudnok (Rudna), és Rutlnokfürdó területén álpartlzánosztagpkat szerveztek, igen nagy fegyver- és lőszertartalékokkal. Talán naivan azt remélték, hogy lépre csalhatják ide a Petőfi-osztag és a többi csoport tagjait. • A partizánok tudomást szerezlek a fasiszták e különleges bázisáról. A Petőfi-osztag Fábri József vezetésével, december 22-én éjszaka három oldalról megközelítette Rudnokfürdőt. A Ruduok felé vezető út mentén biztosító osztagot hagytak hátra, majd betörtek a helységbe. Ádáz harc kerekedett az éjszakában. A hitleristák eleinte megkísérelték az ellenállást, de nem sokáig tartották magukat. Hajnalra védelmük összeomlott. Tizenöt csukaszürke ruhás katona elesett, harminckilenc fogságba került. Fábrlék a hatalmas trinitrotoluol raktárt (több mint 15 ezer kilogramm) felrobbantották, az egyenruhaés lőszerraktárt felgyújtották. Saját veszteségük egy halott, öt sebesült. Zsákmány: 7 géppuska, 48 puska, egy gépisztoly és lőszerek. Az akciók során a horthysta hadsereg fogságba ejtett katonái közül sokan átálltak a partizánokhoz. Megtörtént, hogy magyar száradok egyetlen puskalövés nélkül megadták magukat a Petőfi-osztag harcosainak. A hadműveleti napló adatai szerint például az 1945. január 12-én foglyul ejtett magyar katonák közül tizennyolcan azonnal vállalták a harcot a fasiszták ellen, s Gyenes József századának sorait gyarapították. Gyenes igen elszánt és vakmerő parancsnoknak bizonyult. A rajtaütések alkalmával gyakran maga bocsátkozott elsőként harcba az ellenséggel. Okos laktikai fogásai voltak. Többször megtörtént, hogy horthysta tisztnek öltözve, egyedül lépett be az egyre közelgő frontvonalról visszavonult, elcsigázott magyarok szálláshelyére ós teketória nélkül felszólította őket az átállásra. Január 22-én Csucsma falu közelében 84 magyar katonát és tisztet ejtett fogságba egyetlen puskalövés nélkül. A Petőfi-osztag fő települési körzete Slavašovce-Csucsma — Zlatá Idka környéke volt. Eleinte a századok, szakaszok középületekben, iskolákban, munkásszállásokon rendezkedtek be. Természetesen gondosan megszervezték az őrséget és a harcbiztosítást. Amikor pedig a fasiszták hajtóvadászatot Indítottak ellenük, visszahúzódtak • a hegyekbe. Elhagyatott vadászlakokban, erdészházakban, szénapajtákban találtak szállást, sokszor igen mostoha körülmények között. Élelmiszert a szlovák és a magyar lakosság juttatott a partizánoknak. A gazdasági megbízottak kapcsolatba léptek a falvak forradalmi nemzeti bizottságaival, elöljárókkal, a mozgalmi emberekkel; segítségükkel sikerült élelmiszert szerezniük. Az ellenség hajtóvadászatai idején minden partizánnak magával kellett vinni rom napi élelmét. Adukor tarfvező volt a helyzet, az élelmezésre nem lehetet panasz. A blokádok, a hegyi harcok és a menetelések idején viszont az élelmiszer adag minimális volt olykor csak 50 gramm hús és semmi egyéb. A sebesülteknek és a betegeknek ugyancsak a helyi szervek, mozgalmi emberek és más lakosok juttattak tojást, tejet, vajat, gyümölcsöt és cukrot. A lakosság többsége a fasiszta hatóságok halálos fenyegetései ellenére önként, titokban élelmezte a partizánokat, különösen a sebesülteket és a betegeket. Asszonyok és lányok kendőbe bugyolálva, veszélyekkel dacolva vittek meleg ételt a partizánoknak. A Vörös Hadsereg 1945. január 25-én felszabadította a partizán egység működési körzetét. Ezzel a Petőfi-osztag is beszüntette tevékenységét. A harcosok elbúcsúztak egymástól. A szlovákok egy része belépett a Csehszlovák Hadseregbe, a magyar partizánok közül pedig számosan Debrecenbe, az ideiglenes magyar kormány székhelyére utaztak, hogy az új magyar hadsereg tagjaiként küzdjenek tovább a fasiszták ellen. Közel huszonhat év telt el azóta. Szeretnénk tudni, hol vaunak most az egykori Petőfi-partizánosztag tagjai? — kérdeztük Fábri elvtárstól. — öfükről tudok közelebbit. Gyenes József, Gyöngyösön él. Ma is nyugtalan, izgő-mozgó ember. Jó neki, egészséges, és elég fiatal még. — És a többiek? — Dajkó Ferenc, akit az első napokban sebesülten elfogtak a németek, majd bravúrosan megszökött, Debrecenben lakik, de nem tudom, mi van vele. Ráthi János volt komisszár — bátor, rámenős gyerek volt — Nyírlövőn él. Alighanem nyugdíjas már. Koppány Sándorról nemrégiben hallottam, hogy igazgató-tanító valahol az Alföldön. Horváth István pedig, akivel 1966-ban találkoztam utoljára, a hadseregben szolgál, alezredes. — Hogyan alakult Fábri elvtárs életsorsa a felszabadulás után? — Egy ideig pártmunkás voltam, majd a magyar néphadsereg megszervezése idején, 1948-ban egyenruhát öltöttem. Voltam zászlóalj-, ezred-, majd hadosztályparancsnok, később 1957-ig katonai attasé. Hazatérve, eleinte a Honvédelmi Sportszövetségnél dolgoztam, azután a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa lettem. A budai várhegyen levő Hadtörténeti Múzeumban a múzeumlátogatók, akik a magyar partizánmozgalom történetét ábrázoló kiállítóterembe látogatnak, s megtekintik a Petőfipartizánosztag tevékenységéről fennmaradt dokumentumokat, emléktárgyakat, láthatják Fábri akkori fényképét, pisztolyát, látcsövét és tájolóját. Számos fiatal látogató itt szerez tudomást róla, hogy magyar partizánok is harcoltak Csehszlovákiában a német és a magyar fasiszták ellen. Igen. És nem is csupán a Petőfi-osztag tagjainak sorában. Több helyen, szerte az országban, ahol kigyulladtak a gyűlölt megszállók elleni fegyveres harc tüzei, számos magyar küzdött együtt a szlovák és a cseh hazafiakkal, segített kiűzni a közös ellenséget, kivívni az annyira áhított szabadságot. BERTALAN ISTVÁN Fábri József partizánparancsnok 1944-ben