Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)
1971-08-22 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
K edves Mester, közismert tény hogy Ön az irodalmi alkotőmun kajával párhuzamosan érdemdús műfordítói tevékenységet fejt ki, többek között a magyar irodalom területéről is. Kérem, elevenítse fel nekünk, milyen célkitűzések vezették és vezetik e művészi munkában? - Irodalomtörténeti tények és napjaink gyakorlati példái is bizonyítják azt a szinte törvényszerű tényt, hogy valamennyi nemzet költőinek túlnyomó többsége saját költészetén kívül „örök vándortársakat" keres. Nemes példaként Szabó Lőrinc Örök barátság című hatalmas lélegzetű antológiáját említem meg. A magyar irodalomban ez a magasztos folyamat különösen szembetűnő. Baróti Szabó Dávidék, később Vörösmarty, Petőfi, Arany, majd Ady és kortársai a magyar olvasó számára közkinccsé "tették külföldi példaképeik kiemelkedő alkotásót. Természetesen elsősorban azokhoz fordultak, akikkel intim emberi vagy társadalmi kérdésekben azonos véleményen voltak (Petőfi rokonszenve Béranger iránt, Aranynak a skót balladákhoz fűződő bensőséges viszonya). Rendszeresen figyelemmel kísérem a mai magyar irodalom eseményeit, s így örömmel nyugtázom, hogy ezt a nemes hagyományt az Adyt követő „ezüst" generáció, s a fiatalabb évjáratú írók sikeresen ápolják tovább. Hasonló jelenség figyelhető meg a szlovák irodalomban is. J. Hollýt az antik irodalom bűvölte el, s ez költészetén is mély nyomot hagyott. Romantikusaink szoros lelki kapcsolatban állVannak emberek, akiket nem kell bemutatni, munkásságuk, gondolataik önmagukért beszélnek. Emil Boleslav Lukáč is ilyen egyéniségek közé tartozik. Költészetét és több évtizedes műfordítói tevékenységét ismerik és becsülik olvasóink is. Vele beszélgetni ritka élmény és ünnepnap a művészemberek között gyakran megforduló újságírónak is. ra című kiváló könyve nekem is útmutatásul szolgált. Németh Lászlóval folyóiratokat, leveleket cseréltünk. Szlovákiában két költőbarátom volt, Győry Dezső és Vozári Dezső. Kimondhatatlan örömet jelentett harminc év utón ismét találkozni velük Budapesten az én ottani hivatalos látogatásom alkalmával. Ekkor ismerkedtem meg számos tehetséges mai magyar költővel. Többek között Jékely Zoltánnal, Simon Istvánnal Weöres Sándorral, Juhász Ferenccel és Nagy Lászlóval kötöttem barátságot. Az irodalomkritikusok közül a jeles Ady-ismerő Földessy Gyulát, Sőtér Istvánt, Illés Endrét és Kéry profeszszort ismerem személyesen. A hazai magyar írók közül Dénes Györgyhöz fűz meleg baráti kapcsolat. Az Irodalmi Szemlében gyakran magam is publikálok. Tisztelem és értékelem szerkesztőinek gyakran úttörő jelentőségű munkáját. 0 Az ön műfordítói tevékenységének egyik csúcspontja a most készülő magyar költészet antológiája. Kérem, előzetesként számoljon be a készülő kötet tartalmáról, művészi és egyéb célkitűzéseiről. - Csúcspontról beszélni kissé talán túlzás, de téný, hogy hogy ezt a készülő antológiát (Ady-vers a címadó: A Duna vallomása) műfordítói tevékenységem egyik alapvető jelentőségű munkájának tartom. Műfordítói életművemnek is mundhatnám, hiszen különböző korszakban fordított versek találhatók majd itt. Szeretném, ha tartalmával és fogadtatásával legalább olyan lenne, mint a mmm mrnsm mam tak a korabeli gondolkodók legjavával. Hviezdoslav, keresztül Kraskon 'át, Jesenskýnek és kortársainknak, magamat is beleszámítva, megvoltak és megvannak a kedvenceik. Kedvenceik? Néha különös harc ez az „angyallal vagy a démonnal". Mondhatnám, hogy olykor szinte visszájára fordított szerelem. Megtörténik, hogy az ember sötét, makacs lélekre lel, amellyel esetleg semmiben sem ért egyet, de mégis megdöbbenti az egyén titán i képessége, a bizonyos lant tökéletes kezelése, s ezen belül különösen a vérző szive - s aztán megpróbálom átültetni gondolatait. Valahol egy „régi könyvbe írták be: „Nem teszlek le, míg meg nem ihletsz". Emlékszem ilyen harcra Omar Chajjammal s nem egy „elátkozott" francia vagy magyar költővel. Sajnos, olykor az is megtörténik, hogy ez a harc vereséggel végződik. Az eredmény nem kielégítő, s ezt a költő, vagyis a műfordító tudja a legjobban. Kosztolányi ezt a Vándor éji dala című Goethe vers (A szikla tetőn, Tompa csönd) több magyar változatáról írott tanulmányában pregnánsan kifejtette. Mi is gyakran tapasztaltunk hasonlót. Igen, költői alkotómunkámmal szinte párhuzamosan én is kerestem és keresem „örök vándortársaimat". A Banská Štiavnica-i gimnázium könyvtárában naponta találkoztam velük. Es idővel kialakult a már említett rokonszenv. Balassitól Adyig - hatalmas szellemi érték. A szlovák irodalomban Kollártól Kraskóig szintén. S közben természetesen megismerkedtem a világnagyságokkal, Firdusival, Homérosszal, Ovídiuszszal, Horáciusszal, Danteval, Miltonnal, Hugóval, de Vygnivel, Goethevei, Puskinnal, Heinevei, s az egész megáldott és elátkozott XIX. század, valamint századunk első évtizedének irodalmával. Úgy vélem, hogy minden valamirevaló költőnek ismernie kell elődei alkotásait. Ez szélesíti a látókörét, ékesíti tollát, s önellenőrzésre nevel. Nem ismétled csupán azt, amit már sokan mások jobban, szebben megfogalmaztak. Az egész nem olyan „déjá vue, déjá connue" (már látott, már ismert). A magyar költészet ismerete, néhány hoz. zám közelálló irodalmi jelenséghez fűződő meghitt kapcsolatom, s ezek tolmácsolása kétségtelenül rendkívül pozitív szerepet játszott saját költői fejlődésemben. 0 A magyar és a szlovák irodalom kölcsönös megismerése a művészet határait túlnövő társadalmi és politikai jelentőségű, napjainkban is nagyfontosságú permanens feladat. Véleménye szerint ezek az irodalmi kapcsolatok, miképpen járulhatnak hozzá a két nemzet baráti viszonyának további elmélyítéséhez? - Régóta beszélek és írók ezekről a dolgokról, most tehát lényegében megismétlem szilárd meggyőződésemet. Azoknak a nemzeteknek, melyek a földrajzi elrendezés folytán egymás szomszédságában, közelségében élnek, előbb-utóbb rá kell lépniük az együttműködés útjára és nemcsak politikai értelemben. Minden részleges és ideiglenes ellentét ellenére létezik bizonyos egymásrautaltság, amely mérsékli a politikai légkört is. Léteznek olyan konjuktúrán kívüli hidak és sziklaszilárd pillérek, melyeket semmi sem tud megrengetni. Ilyen, az egymás megbecsülésén és megértéséri alapuló rokonszenv, csak a kulturális értékek rendszeres cseréjével, kölcsönös megismerésével, tanulriányozásával és megértésével jöhet létre. S nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a jelentős idegen kulturális érték megfelelő átültetés és besorolás esetén, saját kulturális területünket is megtermékenyíti, s Igy közvetve a mi értékünkké is válik A közép-európai kulturális, művészeti <apcsolatok elmélyítéséről van szó. A mi esetünkben arról, hogy a magyar olvosó megismerje a szlovák Irók alkotásait, s a szlovák kulturális közvélemény pedig elolvashassa a magyar írók könyveit. Ennek semmi köze a nálunk nemrég kompromitált, úgynevezett elit-elmélethez. Itt egyszerűen szerves, s nem el hanyagolható folyamatról van szó, olyanról, amely nélkül a más jellegű kapcsolatok hiányosan, torzóként hatnak. Nem mondhatjuk azt sem, hogy e téren a múltban nem tettek semmit. A rendelkezésre álló terjedelem nem engedi meg, hogy felsoroljam, mi minden történt. Jómagam tanulmányt írtam erről. Ma, amikor mindkét nemzet azonos szerkezetű társadalomban él, már megszűnt minden régi akadály és előtélet, s ezért a szocialista társadalom talaján a meglévő kapcsolatokat tovább kell mélyíteni, terjeszteni és nem utolsósorban propagálni, hogy egymás megismerése ne legyen valamiféle kötelező, hivatalos tevékenység, hanem váljon mindkét nép közügyévé és szükségletévé. Ilyen értelemben kellene könyvkiadóinknak, folyóiratainknak, újságainknak és tudományos intézményeinknek tevékenykedni. Örömmel állapítom meg, hogy az utóbbi időben sok pozitívum történt e téren. írószövetségeink rendezvényei, a baráti találkozók, továbbá különböző kiállítások, irodalmi estek, a szlovák - magyar irodalmi kapcsolatokról rendezett tudományos konferenciák,- fontos határkövet jelentenek. A könyvpiacon ez a kapcsolat még aránylag rendszertelen és alkalomszerű; e téren még sok a javítanivaló. Meggyőződésem, hogy jó úton haladunk, s a mostani egészséges kibontakozás megérleli gyümölcsét. Köztársasági elnökünk közelmúltban lezajlott budapesti . látogatása ehhez kiváló nyitányt jelenthet. 0 A szlovák irodalomban Benický, de különösen Pavol Országh Hviezdoslav óta mindig akadt több olyan kiváló egyéniség, aki oz Ön munkásságához hasonlóan irodalmi tevékenysége mel lett megismertette a szlovák olvasót a magyar irodalom jelentős alkotásaival. A mai fiatal szlovák írók között már kevesebb ilyen egyént találunk, s talán ez is az oka annak, hogy a kortárs magyar irodalomról, különösen a prózáról már nem olyan tájékozott az olvasó. - Valóban, ez tény. A magyarázat egyszerű: Hviezdoslavtól, aki e téren is valóban rendkívül értékes munkát végzett, egészen a mi generációnkig, részben vagy teljesen, a szlovák értelmiség magyar iskolákba járt, tehát „otthon" voltunk a magyar nyelvben és irodalomban. 1918 után ez a belső hely zet gyökeresen megváltozott, s így a mai középgenerációtól fiatalabbak már többnyire nem tudnak magyarul. Kivételek természetesen akadnak, különösen az etnikai határról származóknál, továbbá azoknál - ez valóban ritkaság, - , akik erre specializálódnak. Ne feledjük: az előbbi állapot abnormális volt, o mostani bizonyos értelemben normális. Más nemzet nyelvét és műveltségét elsajátítani elsősorban a specialisták feladata, tehát mindkét részről ilyen egyéneket kell nevelnünk, akik egész életüket e nemes ügynek szentelik. Van belőlük már ma is néhány, de igaza van, számuk kevesebb, mint a mi időnkben. Érzésem szerint e téren is komoly feladat vár azokra a csehszlovákiai magyar fiatalokra, akik elvégezték az itteni iskolákat, hiszen két nyelvet ismernek. Jobban kellene tudatosítaniuk küldetésüket. 0 Tudjuk, hogy baráti kapcsolatok fűzték és fűzik számos magyar íróhoz. Kérjük, számoljon be erről is olvasóinknak. - Amikor Ady meghalt, tizennyolc éves voltam. Mélyen megrendített halálának híre és szorongással olvastam a géniuszóhoz méltó temetéséről érkezett híreket. Öt sajnos személyesen nem ismertem, több kortársát viszont igen. A Pen Club akkori budapesti világkongreszusán ismerkedtem meg Babits sal, Móriczcal, Kosztolányival, Karinthyval, meglátogattam Hatvanit, Schöplint. A budapesti csehszlovák nagylíövetség akkori kultúrataséja, Anton Stralfa, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a két ország kulturális kapcsolatainak ápolásában, jóvoltából Pesten előadást tartottam Adyról. Straka lakásón ismerkedtem meg Szabó Lőrinczcel, akivel később rendszeresen leveleztem. Sohasem felejtem el azt az egésznapos sétánkat, amikor a budai hegyekben kitárta előttem szívét. Illyés Gyulával Párizsban barátkoztunk össze, ahol együtt tanultunk a Sorbonon és szavaltuk egymás zsengéit a Luxemburg kertben. Kedveltem Berda Józsefet, a villoni csavargót. Több versét lefordítottam. A patkány című költeményéről úgy éreztem, mintha az én szívem sugallta volna. Személyesen ismertem József Attilát is. Egyszer egy egész estén ót beszélgettem vele Strakáéknál. Szótlan volt, nyers, egészségi állapota nyilván már megromlott. Kassán ismerkedtem meg Komlós Aladárral. Az új magyar lífrancia versek antológiája, amely külföldön is jelentős visszhangot váltott ki. A Duna vallomása terjedelmes kötetnek készül. A legrégibb költészettől kezdve, Balassi, a kuruc költészet, a klasszicizmus képviselőinek, továbbá Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda, Re viczky. Komjáty, Ady, az őt követő „ezüst" generáció, s a kortárs költők alkotásait foglalja majd magába. Jellegzetes verseket igyekeztem kiválasztani, persze a szubjektív érzéseket nem lehet mellőzni. Magyarán: azt fordítom, ami nekem tetszik, ami megfog és magával ragad. A teljes kézirat ebben a félévben elkészül, s mivel valóban nemes ügyről van szó, remélem, a kiadó és az időpont körül nem lesznek különösebb problémák. 0 Örömmel értesültünk róla, hogy az Európa Kiadó gondozásában versei magyarul is nopvilágot látnak. - Legutóbbi budapesti látogatásom alkalmával az Európa és a Szépirodalmi Könyvkiadó vendége voltam. Épp akkor jelentek meg a Magvető gondozásában Novomeský Válogatott versei, nagyon szép kivitelű könyvben. Szó szót követett, s az Európa Kiadó munkatársai érdeklődni kezdtek verseim iránt. Azóta a teljes kézirot elkészült, s Hosszú Ferenc igazgató tájékoztatása szerint a kötet 1972-ben megjelenik. Ennyi a tény, s ehhez azt tenném hozzá. hogy rendkívül boldog vagyok, hiszen más nyelven olvasni saját alkotásunkat mindig izgalmas és különleges érzés. Számomra ez különleges csemege, hiszen tudok magyarul és a legapróbb részletekig tudom élvezni a magyar költői nyelv gyönyörűségét és erejét. Persze, azt nem tudom eldönteni, hogy a kötetnek milyen lesz a fogadtatása. Ez az ottani kritikusok dolga, akik minden rokonszenv és ellenszenv nélkül értékelhetik verseimet. Végre! 0 S végezetül engedje meg, hogy a következő évek alkotói és műfordítói terveiről érdeklődjem. - Ez a kérdés, kedves barátom kissé kozmikus erőket is érint. Az én koromban mór nehéz messzemenő terveket kovácsolni. Erkölcsi kötelességem megírni emlékirataimat, melyet három kötetesre tervezek. A magyar irodalomhoz fűződő kapcsolataimról szóló fejezet nyilván terjedelmes lesz. A könyvből több rész már elkészült, s rendszerezésre, összefoglalásra vár. És természetesen ellenőrzésre. Ez pedig jőnéhány utazást jelent azokra a helyekre, ahol életem folyamán megfordultam. Ami a költészetet illeti, az enyémet és a műfordításokat, ez több belső és külső tényezőtől függ. Megfelelő környezet, ihlet, szükségszerűség. Egy nagy történelmi tabló foglalkoztat a Katalánjai mezőtől Volgográdig. Csábítanak az utolsó nefelejcsek. Csábítanak francia, ukrán, magyar, makedón rokonlelkű költők profiljai. De a Nap lassan nyugovóra tér . .. SZILVÄSSY JÖZSEF
