Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-01 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

a még beláthatatlanok a tragikus jordániai események következményei Mint ismeretes, a múlt szeptemberi polgárháború, kővetően szinte napirenden voltak az összetűzések, s az ellentétek tetőződésére azohban július j orr ó napjai ban kerüA vor. Láthatóan az utolsó felvonáshoz érkeztek az események. A királyi hadsereg szeptemberi ígérete I „három nap alatt leszámolunk a palesztlnaiakkal" I beváltását szorgalmazta, s néhány napon belül jelmorzsolta a gerillatámaszpoTtíokat. A gerillák egy része külföldre menekült /az arabok „történelmi szégyennek" bélyegezték, hogy az izraeli csapatoknak is kénytelenek voltak magukat megadni!, a fogságba esetteket pedig táborokba zárták. A történtekre jellemző az APS algériai hírügynökség megállapítása: „Nincs többé különbség Golda Meir izraeli miniszterelnök és Husszein jordániai király között, minthogy mindkettő ugyanazon cél elérésén, a palesztin mozgalom likvidálásán fáradozik" Az események láttán megmozdult az arab világ, KÖZÖS fellépést, együttes „közvetlen és erő szakos közbelépés" sürgetnek, miközben Jordánia magabiztosan „megoldottnak" tekinti a na lesztinai problémát. Az iígy azonban sokkal bonyolultabb és összetettebb, mirt.sem ilyen könnyen megoldható lenne. Az elmúlt évek közel-keleti válságaiban rendre ott szerepel a palesztinai kérdés, s' a közeli jövő sem ígér mást. Nem is beszélve arról, hogy a palesztinai arabok problémáját maga az ENSZ hct.ározat is a megoldandók közé sorolja mnam A GYŰLÖLKÖDÉS KEZDETE Mint ismeretes, az osi Palesztina területén évszázadokon. át egymás mellett éltek az arabok és a zsidók. Egyes palesztinai falvakban a század ele. jén még dívott az a szokás, hogy ha ugyanazon a héten zsidó és arab házban újsaülött jött a világra, a két anya háromnapos váltásban tel váltva szoptatta egymás gyermekét. Az íratlan törvény a „tejte&véreket" egymás megértésére sarkallta, ám az események a barátság helyett a gyűlölködés magvát hintették el. Ä „tejtestvérek" leszármazottjai ma egymássá' szemben állnak, s kegyetlen harcot vívnak a létért, különösen a második világháborút követően a térségre szabadított békétlenoég ellen. Azóta a megalakult zsidó állam és az arab országok három háborúja bizonyította, hogy a palesztinai menekültek kérdése, sanyarú helyzetük megoldása sürgető, s állandó konfliktusveszélyt hordoz. Fő ellenségüknek a cionizmust taitják. "mely ňlár a múlt század utolsó éveiben célul tűzte a palesztinai zsidó állam megalakítását. A mozgalom szellemi vezére a budapesti születésű Heral Tivadar volt. S bár Palesztinában mindössze 48 ezer zsidó élt la lakosság 12,5 százaléka), a cionizmus kezdettől fogva mellékesnek tekintette az ősj földön élő arab lakosság kérdését. A zsidó telepesek nagyarányú bevándorlásával megkezdődött az akkori brit gyarmaton az ősi lakosság háttérbe szorítása. Földvásárlások, fenyegetések. megvesztegetések jelzik a gyűlölködés útját, mel.y nem riadt vissza a „Palesztinában nincs hely az araboknak" gondolattól sem. A második világháborút követé években napirenden vannak a fegyveres összetűzések. S mivel a gyarmattartó Nagy-Britannia mandátuma lejárt, az ENSZ 1947 novemberi határozata úgy rendelkezett, az egykori Palesztina területén egy arab és egy zsidó államot kell létrehozni, s Jeruzsálemet és más szenV helyeket pedig nemzetközi övezetté minősített. A HONTALANSÁG KÁLVÁRIÁJA Sokat vitatott kérdés, vajon mennyire volt helyes a világszervezet döntése, s igazságos a felosztás. Az arab álláspont kezdettől fogva az .volt, hogy a brit imperializmus által támogatott cionista kolonizáció áldozatai lettek, mivel a cionista propaganda a második világháborúban elpusztult hatmillió zsidó tragikus sorsára hivatkozva megkaparintotta Palesztina nagvobbik részét a zsidó kisebbség számára. Palesztina területének 42,8fi százalékát 735 ezer lakossal (ebből 10 ezer zsidó) az arab állam kapta, 56,47 százalékát pedig — 995 ezer lakossal lebbő! 497 ezer arab) — a zsidó állam A jeruzsálemi és a nemzetközi övezet a terület 0,65 százalékát tette ki. 205 ezer lakossal (100 ezer zsidói. A tervezett zsidó allam gyakorlatilag tehát két nemzetiségű lett volna, ami viszont Összeegyeztethetetlen volt a cionista „tiszta zsidó állam" elkénzeléssel. A történelmi hűség kedvéért említsük meg azt is, a Szovjetunió kezdetben a két nemzt*:iségű palesztinai állam létrehozását szorgalmazta, s amikor ez megvalósíthatatlannak látszott, a tervezett arab állam területe bővítését követelte. S az előállt kényszerhelyzetben szavazatával nem a felosztás arányai, hanem a két nemzetiség jogai mellett szállt síkra. Az ENSZ-határozat azonban írott malaszt maradt. A felosztást követő évben kirobbant polgár háború lesöpörte a térképről a tervezett arab államot. Izrael Arab-Palesztina 11800 négyzetkilométernyi területéből 6600 négyzetkilométert elfoglalt, s az arab lakosság zömét pedig elűzte az országból. 750 ezer arab menekült el, s mindőszsze 170 ezer maradt izraeli fennhatóság alatt. A tervezett arab állam másik felébe Jordánia, a ghazai övezetbe pedig Egyiptom vonult be. A tervezett Arab-Palesztina tehát — tekintettel arra, hogy Abdallah transzjordániai emír cserben hagyta egyiptomi és szíriai szövetségeseit, s titkos alkut kötött (Nagy-Britannia segítségével) az izraeliekkel — az izraeli cionista szervezkedés és a transzjordániai uralkodóház áldozatául esett. MENEKÜLTEK, SÁTORTÁBOROK, HAVI HÁROM DOLLÁR Az ENSZ határozatban kötelezte Izraelt a palesztinai menekültek visszafogadására és kártalanítására, s a lausannei-i jegyzőkönyv aláírásával (1949. 5. 11.) Izrael erre kötelezte is magát. A cionista vezetők azonban elszabotálták a vállalt kötelezettségek teljesítését. Sőt, az 1950-ben elfogadott visszatérési törvény már eleve lehetetlenné teszi az arabok letelepülését. S bár Ben Gurion akár 7 millió zsidó befogadásáról beszélt, a 750 ezer arab menekültből mindössze RO ezer térhetett vissza szülőhelyére. Azóta megkétszereződött az arab menekültek száma. Az ENSZ menekültügyi szervezete (UNRWA) jelenleg kb. 1 millió 364 ezer menekültet tart nyilván, ebből 900 ezer rászorul a nyomorúságos havi 3 dollár ENSZ-segélyre. f A létminimum ennek kb. ötszöröse.] A menekültek rendkívül szűkös körülmények kőzött élnek. A szemtanúk szerint ezek a táborok inkább koncentrációs táborok, ahol a munkavállalás is — Jordániában és Libanonban — általában ..feketén" történhetett. A 6—8 négyzetméternyi területen néhány gvékényből, s egy-egy polcból, ládából álló berendezés 5—10 tagú család számára szolgál. A kimutatás szerint Libanonban 164. Szíriában 350. Jordániában 725, Ghaza térségében pedig 325 ezer az arab menekültek száma. Ezek a menekültek hazatérése "belátható időn belül aligha valószínű, a kártalanítással pedig lemondanának az ENSZ-határozatban megjelölt Arab-Palesztina jelentős részéről is. Érthető tehát, hogy az antiimperialista arab összefogás programjában a probléma központi helyet foglal el. AZ ELLENÁLLÁS ÉRTELME Az 1956-os szuezi agresszió fordulópontot jelent a palesztinai mozgalomban. Főleg a fiatalok és az értelmiségiek ismerték fel, hogy az arab egység kérdése távoli, ezért sorsuk javítása érdekében saját kezükbe kell venni életük irányítását. Hosszas előkészület utón megalakult az El Fatah (Palesztinai Nemzeti Felkszabadító Mozgalom), s 1965. január 1-én megkezdte katonai akcióit. E szervezet ellensúlyozására hozták létre a Palesztinai FelszabadKásí Szervezetet (1964), mely a nasszeri koncepciót próbálta érvényesíteni. Ezen szervezetek — melyek száma folytonosan szaporodott — közös vonása vilt a zsidó állam létjoga sultságának tagadása, s nemegyszer a gátiásta lan demagógia. Az ultranacionalista megnyilvánulások („tengerbe fojtjuk a zsidókat") nagv kárt okozott a mozgalomnak, s kapóra jött az izraeli köröknek a júniusi agresszió lélektani előkészítésére. EGY NEMZET SZÜLETETT Az El Fatah népszerűsége a hatnapos háború után rohamosan növekszik. Ezt elősegítette, hogy a szétzilált, sorait rendező hadsereggel szemben harci feladatokra vállalkozott, s a jordániai El Karamehnél vívott csatában megállította az izraeliek támadását. Ettől kezdve az El Fatah politikai tényezővé nőtte k] magát, s céljai között szerepelt a palesztinatak öntudatra ébresztése a világ közvéleménye figyelmének a. palesztinai nép /ogos követeléseire való irányítása, s az Izrael elleni harc. Olyan arab Palesztina-államot képzelnek el. melvben arabok és zsidók együtt élhetnek. Az alapvető kérdésekben azonban nem jut egységre a mozgalom, s a különböző kalandor akciók (repülőgép-rablások, a kommandók korlátlan tatalma stb.) először Libanonban, majd múlt év őszétől Jordániában nyílt ellenségeskedésekbe torkolltak Ettől kezdve a válságperiódusok gyors egymásutánban ismétlődtek, s az amerikai fegyverekkel felszerelt jordániai hadsereg, a fanatikus és kegyetlen beduinok, a nvílt leszámolás útjára léptek. A HARC NEM ÉRT VÉGET A 2,6 millió lakosú Jordániában, ahol a lakosság 65 százaléka palesztin származású, a hatnapos háború után amolyan „állam az államban" státust vívtak ki- a gerillák. Ez szálka volt a királyi udvar és a hadsereg szemében, s kezdetben a gerillák (Habbas-féle csoport)szélső séféit használták fel ürügyül, később pedig nyíltan is a >eszámolást választották. A beduinok évek öta vártak a bosszú .napjára, s amit nem sikerült a múlt év eszeptemberében — 10 ezer halott árán sem — elérni, azt most tető alá hozták Az események azonban messze túlnőnek lordánia határain. S bár Husszein győzött, a harc nem ért véget. A palesztin mozgalom veresége, súlvos veszteségek árán szerzett tapasztalata megköveteli, hogv a kudarcból levonják a szükséges következtetéseket, s a régóta esedékes tisztulási folvamat talpra állítsa és a reális célok elérésére sarkallja a Daleszti naia ka t A valós tények ignorálása — ezek között Izrael létezésének kétségbevonása — valamint az erőviszonyok helytelen értékelése, tehát a realitások, nem kedveznek a ködös elképzeléseknek, demagógiának vagy a vágyálmoknak. Az adott körülmények között a Biztonsági Tanács határozatának maradéktalan teljesítése jelenleg az elérhető legnagyobb eredménv AZ EGYETLEN MEGOLDÁS A menekültek szemszögéből nézve kétségtelenül meglehetősen kilátástalan a helyzet, azonban mégsem reménytelen. Egyrészt a menekült jogok biztosítása Izrael és a nemzeti jogok biztosítása Jordánia részéről, másrészt a méltányos kártérítés jelentősen változtathatna a pillanatnyi helyzeten. A világnak mindent meg kell tennie, hogv azok, akik ragaszkodnak szülőföldjükhöz, oda visszatérhessenek, s ott egyenrangú állampolgárokként éljenek, a többiek pedig — kárpótlás ellenében — megállapodhassanak a környező testvéri országokban. A Jordán folyó nyugati partján alakítandó palesztin állam terve is felmerült már. ez azonban pillanatnyilag ellenzésre talál. Husszeinnak sikerült ugyan a palesztinai menekültek feqi/veres csopoi*:iával leszámolni, a me neküt: kérdés azonban továbbra is az asztalon fekszik, megoldásra vár. S nyugvópontra csak úgy juthat, ha a közel-keleti helyzet rendezésével a palesztinai kérdés megoldásának biztosítékait is megteremtik. F Z. Arafat, a palesztin ellenállás vezetője és Lagdham, az arab békéltető bizottság vezetője.