Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-10 / 188. szám, kedd

NEM TÖRTEK MEG 30 éve alakult meg az SZLKP második illegális Központi Bizottsága A München utáni időszak Csehszlovákia népeinek rendkívül sok nehézséget okozott. A cseh és morva országrész népei a protektorátusnak álcázott német fasizmus, a szlovák nép a szlovák krelikálfasizmus, DélSzlová'kia népe pedig a sajátos magyar Horthy-fasizmus jármát nyögte. Az idézett országrészekben egyetlen polgári vagy haladó párt sem hallatta szavát, csak a kommunisták szálltak síkra, a német megszállók és aljas hazai támogatóik ellen. Harminc évvel ezelőtt 1941 július és augusztus havában számolták fel az első illegális Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságát Široký, Duríš és Benada elvtársakkal az élen. fán Osohának sikerült megmenekülnie és ugyanaz év augusztus havában megszervezte a második illegális Központi Bizottságot Ottó Krajriák és V. Škrabala kooptálásával. A második illegális Központi Bizottság széles körű propaganda és szervező akciót fejtett ki az ország területén, különösen 1941 nyarán a Tisoklikk ellen, mely gaztettét azzal az elhatározásával tetőzte, hogy részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Az SZLKP Illegális Központi Bizottsága kiáltványt bocsátott kl ,.Mindannyian fel a döntő harcra" címmel, amelyben elítélte a szlovák kormány szégyenletes tettét, és az egész nemzetet harcba szólította a német imperializmus és kiszolgálója, a Tiso-kormány megdöntésére. Az - illegális Szlovák Kommunista Párt gyakorlati munkájában a szabotázsok szervezésé, re irányította figyelmét, hogy meggátolja a nácikat Szlovákia gazdaságának háborús célokra való felhasználásában. Az SZLKP Központi Bizottsága irányelvet adott ki a partizán mozgalom, a fegyveres harc előkészítésére, mely az ellenállás leghatékonyabb eszköze volt. Ezt az elhatározást szükségessé tette az is, hogy támaszpontokat kellett létesíteni a katonaszökevények és a veszélyben forgó illegális pártmunkások számára. A Szovjetunió elleni háborúnak már az első napjaiban vasúti szabotázsokra és nagyarányú háborúellenes akciókra került sor, például a bratislavai Apolló-üzemben és másutt. Különösen a szlovák hadseregben volt észlelhető a kommunisták tevékenysége, az SZLKP II. illegális vezetősége nagy figyelmet fordított erre. A tartalékosok már bevonulásuk alkalmával kifejezésre juttatták rokonszenvüket a Szovjetunió iránt. 1941 augusztusában az illegális kommunista párt fő felaBecsülettel hslytálinak Néphadseregünk pártalapszervezetei nagy figyelmet fordítanak a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak valóra váltésára. Néphadseregünk állandóan teljesíti a szocialista hazánk és az egész szocialista tábor védelmével kapcsolatos igényes feladatokat. A XIV. kongreszszus határozatai értelmében a hadsereg életének különböző szakaszain emelni akarják munkájuk színvonalát. Abban a pártalapszervezetben, melynek elnöke NÉMETH ALEXANDER, a kongresszusi határozatok megvalósítása folyamán elsősorban arra törekednek, hogy következetesen teljesítsék a nemzetvédelmi minisztérium parancsait, megjavítsák az ideológiai nevelőmunka színvonalát. El akarják érni, hogy a fiatalok a hadseregben töltött két év alatt teljes mértékben meggyőződjenek a CSKP politikájának helyességéről. Továbbra is növelni fogják a kiképzés hatékonyságát és csökkentik a költségeket. A Nemzeti Front szerveivel együttműködve aktívan bekapcsolódnak a különböző politikai és gazdasági tevékenységbe s elmélyítik barátságukat a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. gldalának tekintette, hogy felújítsa a párt megritkult hálózatát, hogy kiadja az illegális sajtótermékeket. Aránylag hamar sikerült kapcsolatot teremtenie az egyes körzetekkel. 1941 szeptemberében ismét megjelent a „Hlas ľudu" és Bratislaivában a három nyelven sokszorosított „Kladivo", „Ham. mer", „Kalapács," valamint a KTK (Komunistická tlačová kancelária j. Az illegális kommunista párt második Központi Bizottsága továbbra is következetesen szem előtt tartotta a partizánharc megszervezését. 1941 év végén kidolgozta a „Jánošík" partizánegység szervezeti szabályzatát, amelyben meghatározta a parlizánmozgalom általános feladatait. Az illegális pártvezetőség figyelmét a žilinal és Banská Bystrica-i, a felső-nyitrai és a kelet-szlovákiai körzetekre irányította. Földrajzilag ez volt a legelőnyösebb, és számos illegális munkás rejtőzködött e területeken, akik szervezői lettek a partizáncsoportoknak. 1942 elején a sehneci hegyekben megalakult Ladislav Exner partizáncsoportja. A michalovcet és huniennéi járásban Pavel Boros szervezett partizánalakulatot. A Kis-Kárpátokban Alexander Márkus által vezetett partizáncsoport tevékenykedett Janko Krát" néven. A szlovák nemzet egysége jelentkezett a „íudákok", a aiéppárti ügynökök elleni harcban is, amelybe széles néptömegek kapcsolódtak be. A keleli fronton levő szlovák egységek körében egyre fokozódott a bátor szovjet hadsereg és partizánok iránti rokonszenv, és csoportosan álltak át a szovjet hadsereghez. Egyes katonai egységek kapcsolatot teremtettek a szovjet partizánokkal, fegyverrel és élelemmel támogatták őket, és számosan csatlakoztak hozzájuk. A keleti fronton a szlovák hadseregben végzett bomlasztó tevékenység a szlovák ellenállási mozgalom legdicsöbb fejezetét alkotja. 1942 márciusában kommunistákból és néhány haladó, a burzsoá táborhoz tartozó személyből megalakult a Szlovák Központi Nemzeti Forradalmi Bizottság, amely felhívásban szólította fej a szlovák népet erelének egyesítésére, Hitler szlovákiai uralma elleni harcra, valamint a forradalmi nemzeti bizottságok megalakítására a falvakon. Szlovákia területén az ellenállási mozgalom további fejlődését komolyan gátolta a fokozódó üldözés. 1942 áprilisában mindössze 8 havi tevékenysége után az államrendőrség felfedte a második illegális Központi Bizottságot és legközelebbi munkatársait. Ugyancsak letartóztatták a Központi Forradalmi Nemzeti Bizottság tagjait. J. Osohának sikerült Ismét megmenekülnie. Nagy veszteségeket szenvedtek az alacsonyabb pártszervezetek. Megsemmisítették az előző hónapokban alakult partizáncsoportokat is. A szovjet pártiskolát végzett Ján Osoha tehetséges szervezőnek bizonyult. 1942 augusztusában megszervezte a harmadik Illegális Központi Bizottságot /. Litavec és St. Dubček kooptálásával. A párt illegális tevékenységének gyakorlata arra a gondolalra vezette J. Osohát, hogy előre kijelölje a helyettes negyedik illegális KB-t a lebukás esetére, melv Štefan Baštovanský, Miloš Hrušovský és Handera személyével egészült ki. Osoha letartóztatása után megkezdte tevékenységiét a negyedik illegális Központi Bizottság. Munkáját gátolta az a súlyos körülmény. hogy időközben Handera a rendőrség ügynöke lett. 1943 májusában lebukott a negyedik illegális KB is. Az ötödik és utolsó illegális KB 1943 július havában alakult, tagjai K. Smidtke. G. Husák és L. Novomeský elvtársak voltak. E Központi Bizottság készítette elő a Szlovák Nemzeti felkelést és vezette Szlovákia népeit a dicső felszabadulásig. ROjAK DEZSŐ A szovjet Aeroflot 20 pilótája és technikusa segít a kjiatszlovákiai földműveseknek a szőlő, a burgonya és a cukorrépa permetezésében. A pilóták Snbranecről repülnek naponta a kerület járásaiba. Felvételünkön balról Borisz Popunov pilóta, Szergej Bujnyickij, Anna Lakotová mérnök, Piotr Ivanyicsek mechanikus és Anatolij Petrosjavszkij első pilóta megbeszélést tart. (J. Valko felvétele — ČSTK) El S O a j a r a s b a n A Galántai Járási Mezőgazdasági Társulás és a Járási Nemzeti Bizottság szocialista versenyt hirdetett az efsz-ek között „A legszebb és legtisztább gazdasági udvar" címért. A versenyt a Vízkeleti (Čierny Brod) Efsz nyerte meg. A Vízkeleti Efsz dolgozói a szövetkezet huszonkét hektáros gazdasági udvarán 3500 négyzetméternyi területet parkosítottak. A terület egy részét beElőre megyünk E

gy gyűlés után történt. Mint már lenni szokott, akkor kezdődött el a beszélgetés, amikor az elnök befejezettnek nyilvánította a taggyűlést. A jelenlevők kisebb nagyobb csoportokba verődve társalogtak. S ezt már azért is könnyen megtehették, mert ünnepi gyűlésről lévén szó, egy kis borkorcsolya is akadt az asztalon, természetesen megfelelő körítéssel. A mi kis csoportunk ott álldogált az ülésterem közepén. Megjegyzem, ezek a csoportok nem a gyűlés témáját folytatták, hanem a személyi problémáktól az országos gondokon keresztül egészen a külpolitikai problémákig sok mindent szóba hoztak. Füleltem is buzgón jobbra és balra, de a sok mindenből jóformán csak szófoszlányok jutottak el hozzám, mert a mi kis csoportunkban is érdekesen alakult a beszélgetés. Különösen Retkes Lajos elvtárs, a Búcsi (Búc) EFSZ elnöke volt elemében. Azt fejtegette, mennyi gondot, bosszúságot okoz az elsődleges termelőknek, hogy a legtöbb terménynél maguknak kell gondoskodniuk a raktározásról, bir zonyos esetekben a feldolgozásról és tárolásról is. Ugyanakkor a haszon nagyobbik részét nem az elsődleges termelő kapja meg. Az ő részükről, mármint a felvásárló, feldolgozó üzemek részéről elenyészően csekély a kockázat, a mezőgazdasági üzemeknél pedig elég jelentős. Hogy mit kellene tenni? U alaki hátulról vállamra • tette a kezét. Megfordultam. Mosolygó, idősebb ember állt előttem. Nevemen szólított. Kissé meglepetten néztem a daliás „öregre". — Nem ismersz még? — kérdezte, de nem olyan hangsúlylyal, mintha megsértődött volna pillanatnyi bizonytalanságom miatt. — Kétyi bácsi, — mondtam megkönnyebbülten, mert számomra bizony már kezdett kínossá válni a helyzet, dehát nehéz volt a felismerés, hiszen tíz évvel ezelőtt idősebbnek, töröttebbnek látszott, mint most. Meg is mondtam ezt neki. — Mások is mondják — mosolygott a bajusza alatt, — de a rózsa is a halálába érik bele. Meg minden, amit a föld adhat. Hát miért lenne kivétel az ember. Az is megérik egyszer, de utána már csak a sír marad. Hallgattunk egy keveset, mert jómagam nem szeretek a sírról beszélni. Aztán ő kezdte, másra terelve a szót. Tudom, nem is erről akartam neked egyet és mást mondani. Hanem azt mondják sokan, főleg azok, akik öt napon át napi 6—8 órát ülnek az íróasztalnál, hogy ezeket a falusi parasztokat felveti a pénz. — Ebben azért van talán anynyi igazság, hogy a jól működő szövetkezetek tagjainak valóban van pénzük. — Van bizony! De miért van? Ez itt a kérdés. Mit gondolsz, hány órát dolgoznak azok az emberek naponta. Nem gondoltam semmit, mert jól tudom, hogy amikor a nap felkel, akkor ők már talpon vannak, és leggyakrabban (nyárról van szó) csak akkor veszik kézbe az újságot, kapcsolják be a rádiót vagy a televíziót, amikor odakint már a szürkjilet kezdi birtokába venni a napot. Hogy hány óra ez? |# étyi elvtárs, az öreg harcos, aki a környék jó néhány szövetkezetét segítette talpra állítani, így folytatta. — Annyit dolgoznak ezek az emberek, hogy igazán kevés idejük marad arra, hogy elköltsék a pénzüket. Mindig csak a munka meg a munka. És ha nem is minden munkáért kapnak pénzt, amit maguknak megtermelnek, azt már nem kell vásárolni. Ugyebár ez is pénz. Tetszett nekem Kétyí bácsi fejtegetése. Különösen az, hogy a szövetkezeti tagoknak nincs annyi idejük a pénz elköltésére, mint akik napi 6—8 órát és heti öt, nem pedig hét napot dolgoznak. Más meglepetéssel is szolgált. — Azt a szombati, vasárnapi munkát persze senki nem irigyli tőlük. Vasárnap tejet sehol nem árulnak, de a fejőknek akkor is helyt kell állni reggel is, délután is. A szolgálatosnak meg egész nap. Hát csak ne irigyelje senki, ha egy kis pénzt összegyűjt a szövetkezeti dolgozó. Neki nem épít lakást az állam, és mire fedél alá hoz egy valamire való házat, akkor már nemcsak a takarékpénztári betét fogy el, hanem sok esetben már kölcsöne is van. Aztán kezdheti élőiről. Ügy bizony. Sok mindenben egyet kellett értenem Kétyí Pista bácsival. De annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy ez egy kissé már múlt, nagyobbára még jelen, de semmiképpen nem a jövő. Már jelentkeznek az olyan szövetkezetek, ahol teljesen ipari jellegűvé igyekeznek változtatni a termelés jellegét. A párt mezőgazdaságpolitikájának irányvonala is ez. Nem lenne helyes azt állítani, hogy szocialista mezőgazdaságunkban ez az állapot megkövesedik. Nézzünk csak vissza a több mint 20 éves szocialista nagyüzemi mezőgazdaságra. Vitathatatlanul előre megyünk. HARASZTI GYULA vetették fűvel, máshová virágokat, díszbokrokat ültettek. Továbbá 1880 méter hosszú utat építettek a telepen. A gépek elhelyezését is példásan oldották meg. Az értékelő bizottságtól 118 pontot és huszonötezer korona pénzjutalmat kaptak. A versenyben 96 ponttal második helyre került a Sókszelőcei (Selice) Efsz. Ok kétszáz négyzetméter területet hoztak rendbe és 1759 méter utat portalanítottak. Harmadik a vágsellyei (Sala) szövetkezet lett 78 ponttal, negyedik a Farkasdi (Vlíanyj Efsz 76 ponttal, és ötödik a Patai Efsz 48 ponttal. A szép gazdasági udvarok kulturáltabb, kellemesebb munkakörnyezetet jelentenek, ami ma már a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tartozéka. PIERZCHALA JÓZSEF AZ ELSŐK KÖZÖn... Kisráska (Malé Raškovce) mint ahogy a neve is mutatja, kis község. A michalovcei és a trebišovi járás határán fekszik. Szorgalmas emberek lakják; ezt az is bizonyítja, hogy a falu szövetkezete maradéktalanul teljesítette sőt túlteljesítette első félévi tervét. Ugyanígy eleget tettek azoknak a kötelezettségvállalásoknak is, amelyeket a CSKP megalakulása tiszteletére tettek. Az aratást is sikeresen befejezték a szövetkezetben. A betakarítási munkálatokat július 10-én kezdték meg és tizennyolc nap alatt befejezték. Ebből négy napot nem dolgozhattak az aratők, mert esett az eső. Száznegyvenhat hektárról takarították be a termést, s a gabona hektáronként harmincegy métermázsával fizetett. A nagymihályi járásban a kisráskal szövetkezet elsők között teljesítette gabonafelvásárlási tervét. Jól haladnak a szövetkezetben a szalmabetakarításl munkálatok Is. Július végéig 111 hektárról hordták be és rakták kazalba a szalmát. Gondot okoz rzonban a tarlóhántás, mivel DT 75-ös lánctalpasokhoz nem kaphatók alkatrészek. A tarlóhántáshoz szükségmegoldásként két kerekes traktort osztottak be. Ezek teljesítménye azonban sokkal kisebb, mint a lánctalpasoké. FIGMIK IGNÁC