Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-11 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

Hírek a Szovjetunióból Ä DEMOGRÁFIAI R0BBANÄS Korunk a tudományos-technikai forradalom korszaka. A tudományos-technikai forradalom objektív valóság, ezt figyelmen kívül hagyni ma már egyetlen országban sem lehet. Napjaink központi témái közé tartozik a világ népessé gének alakalasa is. Olvasóink közül többen feltették már a kérdést: vajon mennyi lesz Földünk lakosssága kétezerben, és a várható népszaporulat, ho gyan alakítja majd az életszínvonalat. Az alábbi cikk többek között e kérdésre válaszol az átlagolvasó számára is közérthetően. M

ár vagy két évtizede, de különösen most, egy új évtized küszöbén, különböző tudományos és ismeretterjesztő munkákban sokat írnak arról, hogy az emberiség további fejlődésének mindikább gátjává válik a túlzott népszaporodás. Ez belátható időn belül oda vezet, hogy a földön több ember fog élni, mint amennyit a termelési-gazdasági feltételek mellett el tudnának majd tartani. Futurológusok eltérő módon ecsetelik a jövőt és tesznek javaslatokat a demográfiai robbanás okozta problémák elkerülésére. Foglalkoztatja ez a téma a közgazdászokat, a távlati tervezőket is. A világ egyes te rületein hiába növekszik viszonylag nagymértékben az anyagi javak termelése, a népesség szaporodásának magas aránya miatt ez valóságos javulást nem okoz. halandóság csökkenését nem követte a születések számának visszaesése, s emiatt a népesség szaporodása eddig nem ismert ütemben nőtt. A jelen i s Röviden vázolva az emberiség több szjzezer évre tehető eddigi népességfejlotfését, a gazdasági-társadalmi változások hatására három nagy fordulópontot szokásos megkülönböztetni: A kezdeti gyűjtögetésekből és vadászatokból élő társadalom még csak igen kevés embert tudott nagy teriileteken eltartani. Az i. e. VIII. évezredben megjelenő állattenyésztő és földművelő életforma viszont már lehetővé tette á nagyobb népsűrűséget, a föld különböző vidékein a népesség számának jelentősebb növekedését, és ezzel előidézte az első nagy demográfiai változásokat. Ez a folyamat az V. évezredben meggyorsult, és viszonylag népesebb, szaporodó társadalmak alakultak ki az Alsó-Nílus völgyében, Alsó-Mezopotániában, valamint az indus folyó völgyében. Később újabb civilizációk alakultak ki Ázsiában, Európa és Közép-Amerika egyes vidékein. Idősz'unitásunk kezdetén a világ népessége 210—250 millió lehetett. A középkorban a népesség száma nem növekedett egyenletesen, sőt némely területeken járványok, háborúk következtében még csökkent is. Az újkor kezdetén már lassú szaporodásnak lehetünk tanúi, és a világ népessége a XVII. század közepére már mintegy 550 millióra nőtt. Ezt követően következett be a világnépesség fejlődésének második ugrópontja, s kezdődött az a korszak, melyet demográfiai forradalomnak szoktak nevezni. Ezt legfőképp a XVIII. században kibontakozó nagy társadalmi-gazdasági változások, az ipari forradalom megindulása okozta, mely a termelőerők növekedése révén magasabb életszínvonal elérését tette lehetővé, növelte a már lakott területek eltartóképességét, és újabb földrészeket vont be a világforgalomba, lehetővé téve a népesség gyors szaporodását. A fejlett európai országokban jelentősen javulni kezdett a halandóság; a XIX. században ezt követte a születésszám csökkenése is. Mindezen változások következtében a világ népessége a XIX. század közepére megközelítette az 1,2 milliárdot, és az ezt követő 100 év alatt ismét megkétszereződött. A második világháború utáni időszakban újabb nagy változások következtek, amit sokan második demográfiai forradalomnak neveznek. Az orvostudomány és a gyógyszerkémia fejlődésével összefüggésben néhány rendkívül olcsó közegészségügyi intézkedés hatására a fejlődő országok halandósága zuhanásszerűen visszaesett, anélkül, hogy ezekben az országokban jelentősebb társadalmigazdasági változások, beruházások stb. bekövetkeztek volna. Ily módon ez a folyamat a halandóságnak lényegesen gyorsabb javulásán kívül annyiban is különbözött az ezt megelőző európaitól, hogy a hagyományos életforma és életvitel változatlansága következtében a A legutóbbi hivatalos ENSZ-becslések szerint a világ népessége 1970. év közepén 3 660 000 000 fő volt, ami az azóta bekövetkezett szaporodást figyelembe véve annyit jelent, hogy a hetvenes évtized első napján — 1971. január elsején — a világon iniutegy 3,7 milliárd ember élt. 1950 óta a világ népessége mintegy 1,2 milliárd fővel, vagyis húsz év alatt 45 százalékkal növekedett. Ugyancsak az ENSZ hivatalos becslése szerint a hatvanas évtizedben a világ népességének évi szaporodása 1,9 százalékos volt. A legutolsó "švtizeu népességfejlődését nem lehet általánosságban vizsgálni. Az elemzést vagy régiónként érdemes nyomon követni, vagy lagalábbis úgy, hogy hogy a világot — mint ahogy általánosságban a gazdasági fejlődés vizsgálatónál szokásos — két részre osztjuk: a gazdaságilag fejlődő területekre és a gazdaságilag fejlett területekre. E különbségtétel alapján riiegáliapíthatjuk, hogy 1970 köze|)én a világ népességének már mintegy 70 százaléka (2,6 milliárd ember) élt a fejlődő országokban és csupán 1,1 milliárd fő a fejlett területeken; a fejletlen területeken élő népesség részaránya állandóan emelkedő. Mindez azt mutatja, hogy a világ szaporodása nem egységes: a nagy népességszaporodás, az igazi problémákat jelentő demográfiai robbanás épp ott jelentkezik, ahol jelenlég is alacsony szintű a gazdasági fejlődés és a népesség életszínvonala emiatt jóval kedvezőtlenebb. Míg Európa és Észak-Amerika évi néjjességnövekedése 1 százalék körüli, sőt ez alatt van, addig Latin-Amerikában, Afrikában. Ázsiában a 3 százalékot megközelíti, sőt egyes régiókban meghaladja. E nagy különbségek abból adódnak, hogy a fejlődő területeken igen magas az élveszületések aránya. A halandóság meghaladja ugyan a fejlett országok színvonalát, de jóval kedvezőbb, mint 15—25 évvel ezelőtt volt. Ä fejlett országok többségében viszont a termékenység általában fokozatosan csökken és a népesség öregedése következtében a halálozási arány nő. A természetes népmozgalomban mutatkozó különbségeket az jellemzi legjobban, hogy míg a világban a 60-as években átlagosan 34 élvesziiletés jutott ezer lakosra, a fejlődő területeken ez az arány 40 ezrelék körüli volt a fejlett országok 19 ezrelékes átlagával szemben. A halandósági különbségek ehhez hasonlóak: a fejlődő országokban a jelentős visszaesés ellenére még mindig 18 meghalt jut évi átlagban ezer lakosra, pontosan kétszer annyi, mint a fejlett országokban. Mindez annyit jelent, hogy a jelenlegi termékenységi szint mellett, a halandóság további javulása esetén — amire a közegészségügyi intézkedések hatására még jelentősebb társadalmi-gazdasági változások nélkül is van lehetőség — a fejlődésben levő országok szaporodási aránya még tovább növekedhet A iö Hogyan alakul a világ jövőbeni demográfiai helyzete? Fennmarad-e, sőt fokozódik-e a demográfiai forradalom, vagyis továbbra is megmarad-e a magas termékenység a fejlődő országokban? ÉS mindezek következtében az előttünk álló évtizedben bekövetkezik-e újabb demográfiai robbanás? E kérdésekre nem lehet egyértelmű és biztos választ adni. A jbtt/hlegi demográfiai helyzet kialakulásának okai sem ismeretesek teljes egészében. Még nehezebb e tényezők változását és e módosulásnak a demográfiai h lyamatokra gyakorolt hatását a jövőre nézve — legyen az egy évtized vagy viszonylag hosszabb időszak — meghatározni. Különösen vonatkozik ez a születésszám alakulására, amihez az előbb említetteken kívül sok szubjektív-politikai tényező is járul, a családtervezési gyakorlat elterjedése, 111. a születésszabályozási módszerek fejlettsége mellett. Viszonylag könnyebb a helyzet a halandóság perspektíváinak megrajzolása tekintetében, mert e vonatkozásban inkább meghatározhatók matematikai-statisztikai modellek segítségével a valószínűségek. Mindezek alapján nem lehet egyértelműen egy változatban előre jelezni a népesség jövőbeni alakulását. Helyesebb több lehetőséget meghatározni, és a valószínű jövő mindenképpen ezek közé fog esni. Ezt a módszert követték a világ demográfusai is, és ezek munkássága alapján határozta meg az ENSZ a világ népességi perspektívát. A jelenleg rendelkezésre álló előrebecslések 1980-ra, 3,9 és 4,6 milliárd közé 1990-re 4,8 és 5,7 milliárd közé, 2000-re pedig 5,4 és 7 milliárd közé teszik a világ népességét. Ez annyit is jelent; hogv az „optimista", alacsony szaporodást feltételező számítás esetén ls az elkövetkező 30 év folyamán mintegy másfélszeresére, a „pesszimista", a magas szai>orodást feltételező számítás alapján pedig 90 százalékkal fog nőni a világ össznépessége. A közepes variáns szerint 2000-ben 6,1 milliárd lakosból a jelenlegi fejlődő országokban fog élni a világ népességének 77 százaléka és a fejlett országok népességi súlya 30 százalékról 2.3 százalékra esik vissza. A népesség harmincéves szaporodási aránya a fejlődő világban mintegy kétharmados, a fejlett országokban pedig kevesebb mint 40 százalékos lesz. Mindehhez az kell, hogy a fejlődő országok évi szaporodási üteme a jelenlegi mintegy 2,4 százalékról az évszázad végére 2,1 százalékra essen vissza, ugyanis, ha az arány változatlan maradna, a fejlődő országok „közepesen" becsült 4,7 milliárdos népességével szemben az évszázad végére ezekben már 5.4 milliárd lakos élne. Túlnépesedés? Azt jelzik-e ezek a számítások, hogy a század végére túlnépesedik a világ? Nehéz erre egyértelműen válaszolni, hiszen a túlnépesedés fogalma is sokféleképpen értelmezhető. Abban az értelemben, hogy világviszonylatban a föld természeti adottságai képesek-e a népesség eltartására, a belátható jövőben túlnépesedésről nem beszélhetünk. Erőforrásaink hasznosításában még óriási technikai lehetőségek vannak kihasználatlanul — bár e lehetőségek ésszerű kiaknázásának természetesen megvannak a maga technikai, társadalmi, kulturális és politikai feltételei. A világ egyes tájai, régiói tekintetében azonban már a közeljövőben is súlyos nehézségeket okozhat a népsűrűség fokozódása, a gyors népességnövekedés, hiszen akadályozhatja az életviszonyoknak általános technikai, gazdasági, társadalmi fejlődés nyomán bekövetkező javulását. Ezekre a régiókra vonatkozóan éppen ezért különösen érvényes az a megállapítás, hogy az általános társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósulása nagymértékben az ésszerű és hatékony népesedéspolitika kialakításától és eredményességétől függ majd az elkövetkező évtizedekben. Or. SZABADY EGON • A Szovjetunióban folyvást nö a kereslet a hangszerek iránt, különösen az újonnan nyílt zeneiskolák részéről. Jó híre van a jereváni mesterek alkotásainak. A jereváni hangszergyár nemrég megkezdte az Anus nevű kis méretű pianínó sorozatgyártását. Az új hangszernek rendkívül tiszta hangja van. A pianínó teste értékes mahagónifajtákból készült és poliészter lakkozású. A gyárban járt örmény zeneszerzők és előadóművészek véleménye szerint az Anus megállja helyét a világ legjobb pianínói mellett. • Jevegnyij Tikockij, a Szovjetunió kiváló művésze, az ismert belorusz zeneszerző már fiatal korában a gyűjtőszenvedélynek hódolt. A század elején 2500 olyan újságot és folyóiratot gyűjtött össze, amelyek Oroszországban jelentek meg különböző években. A kom1 ponista máig sem adta fel hobbyját. Különösen érdeklik az októberi forradalom utáni első években kiadott újságok és fo lyóiratok. Gyűjti ezenkívül valamennyi ma megjelenő sajtóterméket: a moszkvai, a köztársasági, megyei, járási, valamim üzemi, főiskolai és kothozújságokat. Gazdag kollekciója jelenleg 13 500 példányból áll. Nemrég Tikockij átadta gyűjteményét örökös megőrzésre a Belorusz Állami Irodalmi és Művészeti Archívumnak, ahol azokhoz minden érdeklődő hozzáférhet. • Mi legyen a szennyezett vízzel? Égessük el! Először is juttassuk zárt kamrába, ahol egy gázfúvóka lángjában a káros anyagok kiégnek. A víz gőzzé változik, majd kondenzálódik. Ezt az új típusú ipari víztisztító berendezést leningrádi szakemberek alakították ki. • • A hamu felhasználása az energetika igen komoly problémája. A hőerőművek a szén elégetése után évente 90 millió tonna hamut halmoznak fel. Hova lehetne tenni? Kujbisevi szakemberek módszert dolgoztak kl arra, hogyan készítsenek belőle téglát és más építőanyagokat. • Vízrebocsátás nélkül is megállapítható a hajók viharállósága azzal a berendezéssel, amelyet a leningrádi Mehanobr tervezőintézetben készítettek. A hullámverés romboló hatásával egyenértékű terhelést a parton szolgáltatják. • Közép-Ázsia legnagyobb gumiipari üzemének építését kezdték meg Üzbegisztánban. A gyárban különböző felfújható szerkezeteket fognak gyártani. Néhány óra elegendő ahhoz, hogy az óriási gumírozott héjak megteljenek levegővel, s így azok lakóház vagy raktár formáját öltsék. Állattenyésztők aklokat rendeltek a gyártól a legelőkön vándorló juhnyájak számára, a szerelők melegítősátrakat a hegesztési munkákhoz, az öntözési szakemberek pedig felfújható zsilipeket, amelyek lehetővé teszik, hogy felduzzasszák a folyókat s így vizet nyerjenek belőlük. • A Kazah Tudományos Akadémia tudósai olyan ősi vulkánok nyomait fedezték fel, amelyeknek -az ércei ezüstöt és aranyat tartalmaznak. A Balhas tótól északkeletre a kutatók olyan devon-korú vulkánok sajátságos övezetét rajzolták be a térképre, amelyek 250—300 millió évvel ezelőtt működtek. Az övezet kiterjedése csaknem 500 kilométer volt. Az ősi vulkanizmus sok szakasza és a Bajkálon túli vidék jelentős aranytartalmú körzetei közt hasonlóságot fedeztek fel