Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-11 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

HEEVN SZLOVÁKIA MEZOGAZDASAGILAG MŰVELHETŐ TERÜLETÉ­NEK EGYHARMADA HLIYI ÉS HEGYALJAI KÖRZETBEN FEK­SZIK. A HEGYI ES HEGYALJAI KÖRZETBEN ELTERÜLŐ HÚSZ JÁRÁS 1300 FALUJÁNAK FÖLDMŰVESEI ELSŐSORBAN SZARVASMARHA- ES JUHTENYESZTÍSSEL FOGLALKOZNAK, A SZÁNTÓFÖLDEKEN FŐLEG BURGONYÁT TERMESZTENEK. Kilálas a Kiállítás lerulet ere. ITeslík felvelelei) A a a kis falu, amelynek szövethe zetél meglátogattuk, a hegyaljat körzetben terül el. A falu neve Podlavice, Banská Bystricától öt kilo­méterre fekszik. Ezt a pár kilométert erdős hegyoldalon haladö úton tette meg a minket szállító autóbusz A falu­ba érve az összeszűkült úton alig fért el a jármű. Többször megállt, vissza­visszahátrált. A helybeliek viszont szí­vesen adtak tanácsot, merre menjünk, nehogy megint beszoruljunk a két házsor közé. Egyszer ki ls kelleti száll nunk. Amint vártuk, hogy a férfikollé­gák segítségével jő útra térjen az au­tóbusz, az egyik deszkakerítés mögül ránk szólt egy bácsi: — Exkurzióra jöt­lek? — Meglepődtünk a kérdésen. Amikor a szövetkezet megtekintése után leültünk a frissítő mellé, megem lítettem a szövetkezet gépparkja veze tőjének, mint mondott az idős ember. A gépesítő először elmosolyodott, majd ezt mondta: „Gyakran vannak látoga tóink, önök előtt a Nyltrai Mezőgazda sági Főiskola diákjai voltak megnézni a tehenészetünket. Nem múlik el egy hét sem anélkül, hogy ne jönne lega­lább egy autóbusznyi látogató hozzánk. Idegenvezetőnk még nincs — moso lyog ismét —, ezért vezetőségi gyűlé­sen felosztjuk egymásközt, hogy a be­jelentett látogatókat ki kalauzolja. Az tán ebédnél vagy vacsoránál szóba]ön, hogy kik voltak aznap, s kik jönnek inásmap exkurziöra. A gyerekek, az asszonyok továbbadják a hallott szót. Ebben a faluban mindenki ismeri <?nnek a szónak a jelentését. Ügy használják, ahogy hallották, nem for­dították le a falu nyelvére. Eleinte furcsán ízlelgették a szájukban az ero berek, szokatlan volt, mint sok más, atni ezt a szót szülte. Mert mi szíllte'í A közös gazdaság megalakítása, majd az utána munkában eltelt évek ered niénye, amelynek megszemlélésére sokfelől jönnek Podlavicére. Mi is ezért jöttünk. A szövetkezet udvarán a vezetőemberek fogadtak bennünket, DrobCo Igor szövetkezeti elnökkel az élen, aki másfél éve vezeti a 450 hek táros közös gazdaságot. Evei számát tekintve fiatal ember, ám ennek elle­nére jól ismeri a hegyvidéki és hegy­aljai szövetkezetek múltját. Tőle tud­juk meg, hogy megalakulása után t podlavicei szövetkezetben elért ered mények is azok malmára hajtották a vizet, akik azt állították, hogy ezen a vidéken nem lehet közösen gazdálkod­ni. Az eredménytelenség egyik oka az volt, hogy mindenfajta növény ter­mesztésével és állat tenyésztésével foglalkoztak. Itt jövedelmet igazán csak a burgonyatermesztés és a réte­ket, legelőket hasznosító szarvasmar­ha és Juhtenyésztés biztosít. A falu határában Hogy teljes kepet nyerjünk a szövet­kezetről, vezetők kalauzolásával au­tóbuszunk a határba vitt bennünket. Az út erdőn keresztül vezetett. Amikor kiértünk a fák közül, az autóbusz meg­állt. Kiszállva elénk tárult a völigy. A völgyben elterülő rétek gondozásának megkezdése volt az első lépés az ered­ményesebb gazdálkodás felé. Az ered mény hamarosan megmutatkozott. Emelkedtek a hektárhozamok. Az utóbbi két évben a régebbi 10 12 métermázt.ás hektárhozamokkal szem­ben 40— 45 métermázsa :;zénál taka rítottak be egy hektárról. Egy lépés vissza, két lépés előre . Eleinte a teheneket egész évben í* tállókban tartották. Kaszálás idején el sősorban zöld fűvel takarmányozták őket. Ehhez természetesen abrakta karmányt is kaptak. Később visszatér­tek apáink módszeréhez, legeltettek. Istállót építettek kint a határban, Itt vannak az állatok tavasztól őszig, in­nét járnak le a völgybe legelni. Csak télre viszik vissza őket a faluba. A legeltetés sokkal olcsóbb, mint a köz­vetett takarmányozás, mert így az álla tok teljes értékű takarmányhoz jut­nak, továbbá a Jó levegőn való moz­gás ellenállóbbá teszi szervezetüket a t^etegségekkel szemben. A legeltetes megkezdése óta lényegesen javult a tejhozam. A podlavicei szövetkezet­ben 3100 liter tejet fejlek a múlt évben egy tehéntől. Időterv szerint, amíg az egyik dara­bon legeitelnek, e másik részt gondoz­zák. A nehézen hozzáférhető területe­ket, amelyeket sem kaszalni sem a te­henekkel legeltetni nein tudják, a ju­hok számára hasznosítják. Podlavice egyike azoknak a begyal­jai szövetkezeteknek, ahol ügyesen ki­használják a természet adta lehetősé­geket. Bebizonyosodott, hogy a hegyal­jai falvakban is lehet közösen gazdál­Drobco Igor, a podlavicei szövetkezel elnöke. kodni. Magángazdák is vannak még azonban a faluban, de ők is belátták már, hogy semmi értelme a további gürcölésnek. A szövetkezetben egy te­héntől évente átlagosan 800—1000 li­ter tejjel fejnek többet, mint az egyé­nien gazdálkodók. A közös rétjein há­romszor annyi fű terem, mint a magán­gazdákén. Nemrég történt, hogy az egyik ma­gángazda beadta földjét a szövetkezet­be, és cserébe azt kérte a vezetőség­től, hogy ha a szövetkezet tagjai kirán­dulni mennek, őt is vigyék el maguk­kal Budapestre meg Bratislavába. Ka­tonakora óta egyik városban sem volt. Ezen is lemérhetjük, miiyen erővel hatott a társadalmi lét megváltozása a társadalmi tudatra, amikor hetven­hetvenöt éves idős emberek hajlandók feltépni a mélyen földbe eresztett gyö­kereket. Csoda-e, ha a fiatalok között egy sem akad, aki apja nyomdokain akar haladni? Ök már a modern mező­gazdaság termelőinek érzik magukat, akik villanypásztorrel legeltetik és géppel fejik a teheneket, valamint géppel kaszálnak. Csakhogy a hegyi és hegyaljai körzetek gépesítése meg mindig nem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy a szövetkezetesítés első éveiben elért eredmények alapján az állami szervek is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hegyvidék es hegyalja mezőgazdaságának fejleszte­sébe nem érdemes beruházni. Ezért nem vették figyelembe speciális igé­nyeiket. Ilyen igény volt például, hogy a gépipar gyártson talajviszonyokhoz alkalmazkodó gépeket, mint amilye­nek a kézi fűkaszáló gép és a traktor után akasztható rendszedő, vagy a burgonyakombájn. Ma már a legfel­sőbb fórumokon intezkednek, hogy mi­előbb elegendő géppel lássák el a hegyvidéki és hegyaijai szövetkezetek, állami gazdaságokat. Tízéves lemara­dást azonban nem lehet egyik napról a másikra behozni, s még ma sincs ele­gendő gép a piacon. Ezen a tájon a legtöbb mezőgazdasági üzem géphiány­ban szenved. Erről meggyőződtünk másnap a hegyvidék és hegyalja me­zőgazdaságának fejlődését bemutató kiállításon, Ponikyn. A kiállítás területének egyharmadát ugyan gépek foglalják el, de a meg­nyitás előtt tartott sajtótájékoztatón Buckó elvtárs, a Mezőgazdasági Mi­nisztérium dolgozója ezt mondotta: „Azokat a gépeket állítottuk ki, ame­lyek nem kaphatók". A délután megnyitott kiállításra egyszer csak megórkezett a podlavicei szövetkezeti tagokat szállító autóbusz is. Ismerősként üdvözöltük egymást Köztük volt az a bácsi is, aki előző nap a kerítés mögül ránk szólt. „ExkurziO­ra jött". KOVÁCS ELVIRA Ffiy-'ke a hegyaljai szövetkezetek által keresett gépeknek, amelyet a poniki/i kiállításul, láttunk. A szövetkezet határúnak nagy részén füvet termesztenél

Next

/
Oldalképek
Tartalom