Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-10 / 162. szám, szombat

[ Hétvégihírmagyaráza tunk | Bizalom és Szovjet államférfiak kitüntetése Aldo Moro olasz külügyminiszter egyhetes moszkvai látoga­tása eltért a szabadságok idényében megszokott udvariassá­gi látogatásoktól. Hosszúra tervezett „munkalátogatás" volt, melynek során napirendre kerültek az európai politika leg­sürgetőbb kérdései, s természetesen a két ország kapcsolatai. Bár a hivatalos közlemény még nem ismert s a tárgyalások eredményeit nyilván később öntik hivatalos dokumentum for­máidba, megkíséreljük megvilágítani az olasz külügyminiszter moszkvai útjának indítékait. % A DC Waterlooja után Aldo Morot, a közismert ke­reszténydemokrata párti politi­kust nem kell bemutatnunk ol­vasóinknak. A legutóbbi tíz év­ben szinte minden olasz kor­mányban helyet foglalt, sót volt kormányfő is. Pártjának centrista, megfontolt politikusa­ként ismerik; Moro általában kényes missziókat teljesített, valahányszor kátyúba jutott a DC, azaz a kereszténydemokra­ta párt szekere. A jelenlegi olasz politikában Colombo mi­niszterelnököt és Moro külügy­minisztert tartják a koalíció­ban vezető kereszténydemokra­ta párt vezéralakjának, általá­ban együtt szoktak szerepelni, de nyílt titok, hogy ettől füg­getlenül Moro különutat is kö­vet, a kibontakozó realitások­hoz igazodva európai stílű poli­tikusként akar feltörni. Egyéb­ként rebesgetik, hogy az ősz­szel esedékes elnökválasztáson Moro az államfői tisztre fog pá­lyázni. Moro egyéni ambícióinak is­merete megkönnyíti moszkvai útja hátterének megértését. Dip­lomáciai utazgatásának további motívuma a pártjában uralkodó áldatlan helyzet. Mint ismere­tes, a legutóbbi részleges helyi közigazgatási választásokon előretörtek a neofasiszták, má­sutt a kommunisták és más bal­oldali pártok képviselői nyer­tek, a kereszténydemokraták jelöltjei viszont sok helyen ve­reséget szenvedtek. A részleges választási kudarc, az előző neo­fasiszta puccskísérlet, a szociá­lis reformok akadozása után a kereszténydemokrata párt erő­sen megcsorbult tekintéllyel áll koalíciós partnerei között és valamilyen látványos sikerre vár. E sikert nyilván Moronak kellene kivívnia. Az erablciőzus politikus számára egyéni szem­pontból ez is egyik mozgatója volt moszkvai útjának. # Európai békét? Természetesen Moro látoga­tását nem lehet egyoldalúan szemlélni. Bár Olaszország ve­zető pártja válságba jutott és szeretne belőle kikecmeregni, nagyon jól tudja, hogy a töme­gekre csak olyasmivel lehet hatni, ami ellentéte az Olasz­országra rákényszerített NATO­polítikának. Vagyis az olasz tö­megek békevágyának megfelelő lépéseket kell tenni. Ez pedig a szocialista világgal való kap­csolatfelvétel nélkül lehetetlen. Nem kétséges, hogy Moro mostani tanácskozásai során kísérletet tett politikai téren olyan együttműködés elérésére Olaszország és a Szovjetunió között, mint amilyen a két or­szág között' az utóbbi években gazdasági téren alakult ki. Ez nem volna lehetetlenség, csak úgy látszik, könnyebb közös autógyárat létesíteni, mint, az európai vagy világpolitikában szót érteni. A Szovjetunió állás­pontja ugyanis félreérthetetle­nül ismert: a béke és a nem­zetközi megegyezés érdekében hajlandó minden lépésre, de tisztességes alapon. Vagyis nem bocsátja áruba elvszerü külpoli­tikáját, az egyenlőség alapján, józan kölcsönös lépések útján hajlandó egyengetni a meg­egyezés útját a megoldásra váró nemzetközi kérdésekben, de elv­telen engedményeket senki ked­véért sem tesz. Ezt azért jegyezzük meg, mert a nyugati sajtó már teg­nap világgá kürtölte, hogy Moro helyesli ugyan a szovjet kor­mánynak az európai biztonsági értekezlet összehívására irányu­ié törekvését, de feltételként köti ki „az értekezlet útjában álló akadályok előzetes elhárí­tását", többek között a nyugat­berlini kérdés kiiktatását. Moro missziója hátterében ez a bökkenő. Az olasz külügymi­niszter állásfoglalásával kap­csolatban egyébként nem is le­hettek illúzióink: a NATO fel­tétlen híveként ismerik, aki e tömbön belül is az Egyesült Államok szekerét tolja Francia­ország bosszúságára. Olaszor­szágot túl erős kötelékek fűzik a NATO-hoz, sem hogy önállóbb politikát kezdjen és a szocia­lista országokkal felvetendő párbeszéddel politikai kezdemé­nyezést tanúsítson, ellentétben Franciaországgal, amely a NATO-n belüli nagyobb függet­lensége folytán politikai és gazdasági téren egyaránt sok­kal jobb kapcsolatokat tudott teremteni a Szovjetunióval. Ennek ellenére Moro moszk­vai látogatása hasznosnak mondható, mert mint olasz részről is hangsúlyozzák, to­vábbi lépéssel közelebb kerül­tek a bizalom légkörének meg­teremtéséhez és az általános közeledésben is előrehaladtak. A jövő mutatja meg, mennyi­re lesz gyümölcsöző e kapcso­lat, lesz-e folytatása a párbe­szédnek. Annyi bizonyos, hogy Olaszországnak a NATO déli szárnyán nagyobb önállóságra lenne szüksége, mert ezen az exponált helyen az amerikai szövetséges gyűrűjében vergő­dik. Olaszország kulcshelyet foglal el a NATO földközi-ten­geri pozícióiban, nem véletle­nül van itt a NATO haditenge részeti főparancsnoksága. Az amerikai 6. flotta jelenléte is háború esetén visszavágás cél­táblájának teszi ki az országot, mely lényegében idegen érde­kek miatt tenné ki magát a pusztulás veszélyének. így az­tán érthető, hogy Olaszország­nak érdeke az európai béke és együttműködés, de a már em­lített nemzetközi kötelékei, va­lamint egyre válságosabb bel­politikai helyzete miatt csak bátortalan lépésekre szánja el magát. Tekintettel arra, hogy az olasz kormány hivatalos állás­foglalása számos kérdésben, például a közel-keleti helyzet rendezésében közel áll a szo­cialtsta országokéhoz, és elis­merést kapott az arab országok részéről, több szempontból le­hetőség van az álláspontok egyeztetésére a szocialista or­szágokkal. Elszánt ' lépésre azonban csak akkor kerülhet sor, ha Olaszországnak egy, a nép, a dolgozó tömegek, az összes haladó erők támogatását élvező kormánya lesz, amit a kommunisták és más baloldali erők szorgalmaznak. Moro kez­deményezésével, úgy látszik, egyelőre pártja süllyedő hajó­ját próbálja menteni. L. L. A Lunohod—1 folytatja tudományos kutatásait ÚJ szó 1971. VII. 10. Moszkva — Július 7-én és 8­án ismét rádiókapcsolatot lé­tesítettek a Lunohoddal. A A JUGOSZLÁV szövetségi par­lament elnöksége július 29-re összehívta a képviselőház va­lamennyi házának együttes ülé­sét. Ekkor választják meg új­ból köztársasági elnökké Jo­sip Broz Titót, s hirdetik ki hi­vatalosan az új kollektív ál­lamelnökség megalakulását. Moszkva — A CSKP KB el­nökségének megbízásából B. Chňoupek, Csehszlovákia moszkvai nagykövete tegnap a Kremlben a CSKP emlékérmeit adta át G. Voronov, A. Kirilen­ko, F. Kulakov, A. Pelse, A. Se­lepin, 1. Kapitonov és B. Pono­marjov elvtársaknak, az SZKP KB tagjainak, póttagjainak és titkárainak. Az emlékérmekkel értékelték nagy hozzájárulásu­kat az SZKP és a CSKP, vala­mint a Szovjetunió és Csehszlo­vákia testvéri kapcsolatainak megszilárdításához és kibővíté­séhez. Az ünnepi aktuson részt K o s z i g i n : vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. Őszinte szavakkal köszönte meg a Szov­jetunió Kommunista Pártja irán­ti bizalmat és megbecsülést, ami a szovjet és a csehszlovák kommunisták együttműködésé­nek további megszilárdítására kötelez. A CSKP XIV. kongresz­szusa idején L. I. Brezsnyev, G. Husák elvtárs a CSKP KB főtitkára kezéből vette át az emlékérmet, V. Grisinnel, P. Se­leszttel, K. Katusevvel és az SZKP küldöttsége további tag­jaival együtt. A mongol nép teljesen felépiti a szocializmust hazájában Ulánbátor — A Mongóliában tartózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség pénteken Alek­szej Koszigin vezetésévei meg­koszorúzta az ulánbátori szovjet hősi emlékművet. A koszorú szalagján ez a felirat állt: „A mongol nép szabadságáét\ és függetlenségéért vívott harcok­ban elesett hős szovjet kato náknak". A koszorúzásra katonai dísz­őrség vonult fel. Mongol rész­ről megjelent Jumzsagijn Ce­denbal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Miniszterta­nács elnöke, valamint több más mongol vezető. Pénteken Ulánbátorban nagy­gyűlés keretében adták át a mongol népnek azokat a kul­turális és egészségügyi létesít­ményeket, amelyek szovjet se gítséggel épültek és amelyeket a Szovjetunió a mongol népi forradalom félévszázados jubi­leuma alkalmából a Mongol Népköztársaságnak ajándéko­zott. Kosziigin az átadásikor mon­dott beszédében a többi között a következőket mondotta: a szocialista országok tapaszta­lata meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélykése tökéletesen megfelel az egyes szocialista országok és az egész szocialista nemzetközösség ér­dekeinek. Napjainkban az egyes szocialista országok gaz­dasági és társadalmi fejlődésé­nek problémái könnyebben old­hatók meg annak következté­ben, hogy a szocialista közös­ségen belül kölcsönös együtt­működés folyik. Minden szocia­lista ország, amely internacio­nalista állásponton áll, őszin­tén érdekelt a szocialista Mon­gólia fejlődésében, mert annak minden eredménye közös ügyünket erősíii. A szovjet mongol párt- és államközi kap­csolatok erőteljes fejlődését alá húzva, Alekszej Koszigin rámu­tatott: a Mongol Népköztársa­ság gazdasági és kulturális eredményei, a szocialista or­szágokhoz fűződő szoros kap­csolatai biztosítékot nyújtanak arra, hogy a mongol nép, párt­ja irányításával eredményesen megvalósítja, nagy célkitűzését: teljesen felépí.i a szocializmust hazájában. Megválasztották a Bolgár Államtanács és Minisztertanács tagjait A Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának és kormányának megválasztásával befejezte munkáját a nemrég megválasz­tott nemzetgyűlés első üléssza­ka. A 24 tagú államtanácsba — Todor Zsivkovnak, az Államta­nács már korábban kijelölt el­nökének javaslatára — a kép­viselők egyhangúlag első elnök­helyettessé választották Kasztja Trlcskovot, a BKP Politikai Bi­zottságának póttagját, a Blago­evgrád megyei pártbizottság ad­digi titkárát. A helyettesek kö­zött Georgi Andreev képviseli a Bolgár Népi Földműves Szö­vetséget. Szintén elnökhelyet­tes az államtanácsbein Peko Ta­kot, a BKP Politikai Bizottságá­nak póttagja, eddigi belkeres­kedelmi miniszter, továbbá Mincso Mincsev, a Nemzetgyű­lés elnökségének, volt titkára, és Georgi Dzsagaroo író, a B9I­gár írószövetség elnöke. Az Ál­lamtanács titkárává Mincso Mincsevet választották. A minisztertanács, amelynek összetételére Sztanko Todorov kormányelnök tett javaslatot — összesen 30 tagból áll. Ezt ugyancsak egyhangúlag szente­sítette a nemzetgyűlés. A minisztertanács tagjai kö­zött vannak: Tano Colov, a mi­niszterelnök első helyettese (a BKP Politikai Bizottságának tagja), ugyancsak első elnökhe­lyettes Petar Tancsev, a Népi Földműves Szövetség állandó bizottságának titkára; helyette­se: Pencso Kubadinszki, Zsiuko Zstvkov ós Ivan Popov, a BKP Politikai Bizottságának tagjai. Miniszterelnök-helyettes lett Szava Dalbokov, aki átvette az Állami Tervbizottság elnökének tisztét is, továbbá Makó Dakov. az eddigi erdőgazdasági és er­dőipari miniszter. A belügymi­niszter Angel Canov vezérezre­des, a KB katonai osztályának vezetője lett. Megtartotta tárcá­ját Dobri Dzsurov hadseregtá­bornok, nemzetvédelmi minisz­ter és Ivan Basev külügyminisz­ter. A képviselők az egyik napi­rendi pont keretében határoza­tot hoztak — a miniszterelnök előterjesztése nyomán — több minisztérium összevonására és szétválasztására, illetve nevé­nek megváltoztatására. Ezenkí­vül egyes bizottságok a minisz­tertanács hatásköréből átkerül­nek az államtanács hatásköré­be. Az új kormányban igen sok az új név is. Sajátos megemlékezés szovjet holdjármű ez idő alatt kísérleteket folytatott a hold­felszínt alkotó kőzetelemek összetételének meghatározásá­ra a nagy kráter belső lejtő­jén. Az önjáró berendezést a 9. holdnap kezdetéji irányítot­ták a kráterbe. A Lunohod tartózkodási kör­zetében egy műszer segítségé­vel ellenőrizte a sugárzást. A Lunohod—1 önjáró beren­dezés folytatja a múlt év 17­én megkezdett tudományos ku­tatásokat és kísérleteket. Peking — Kína sajátos mó­dón emlékezett meg a Marcn Poío-hldná] lezajlott incidens, azaz a Japán által Kína ellen indított általános háború 31-ik évfordulójáról. A lukoucsiaoi (Marco Polo hídi) kommuna egyik brigádjának cikkét köz­li a sajtó. A cikk nem csupán a múltra emlékeztet, hanem a jelenre is utal. 26 évvel a háború befejezése után az amerikai imperializmus által ösztönzött japán milita­rizmus útja az ázsiai békét fe­nyegető veszélyes erővé vált — írják a népi kommuna cso­AZ Cj-ZELANDI parlament a faji megkülönböztetést tiltó törvényt hagyott jóvá. portjának tagjai, s élesen bí­rálják a Szaío-kormány politi­káját. A cikknyk külön jelentőséget ad, hogy a japán felsőházi vá­lasztások és az új Szato-kor­mány megalakítása után jelent meg. Világos, hogy Peking to­vábbra is változatlanul a Sza­to-kormány politikájának ra­dikális felülvizsgálását teszi meg a japán—kínai kapcsola­tok normalizálásának a/lapfelté­teleként. Ezt tartalmazza az ellenzéki japán Komét, o Párt látogatása nyomán a napokban aláírt hi­vatalos japán—kínai közlemény ls, mely első fzben tartózkodott az utóbbi időben a Szato-elleni személyes támadásoktól. A Francia KP Politikai Bizottsága egyetért a moszkvai tárgyalásokkal Párizs — A Francia Kommu nista Párt Politikai Bizottsága ülésén a Marchais főtitkárhe­lyettes vezette küldöttség moszkvai látogatásával és a Szocialista Párt megbízó ttaivai tartott eszmecserével foglalko zott. Az ülésről kiadott közlemény szerint a Politikai Bizottság jó váhagyta a Francia Kommunis­ta Párt küldöttségének a Szov­jetunió Kommunista Pártja kül­döttségével folytatott tanácsko­zásai során kifejtett tevékeny­ségét és teljesen egyetért azok kai a közös következtetésekkel, amelyekre a két küldöttség ju tott a tárgyalások végeztével. A Politikai Bizottság felsző lította az alapszervezeteket, a lehető legtevökenyebben járul janak hozzá a Szocialista Párt tal tervezett közös akciók elő készítéséhez és sikeréhez, kii lönösen ami a demokratikus szabadságjogok védelmét illeti, s sokrétűen magyarázzák me? a közös kormányprogram ki dolgozására tett javaslatokat, a/ ezzel kapcsolatos egységtörek véseket. A közös kormányprogram késlekedés nélkül kidolgozha tó, állapítja meg az FKP Poli tikai Bizottsága. A közös kor mányprogram — hangsúlyozz 1 a közlemény — világos és moz­gósító erejű politikai perspek­tívát nyithatna meg a francia dolgozók és a francia nép előtt. néhány sorban A SZOVJET párt- és kormány­küldöttség, mely Kirill Mazu­rovval az SZKP KB Politikai Bi zottsága tagjával a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhe­lyettesével az élen a KNDK és a Szovjetunió közti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés I". évfordulójának ünnepségein tartózkodott Koreában, tegnap hazautazott Phjöngjangból. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke és más szovjet ál­lamférfiak üdvözlő táviratokat juttattak el Todor Zsivkovnak. Sztanko Todorovnak és Georgi Trajkovnak. Bulgária újonnan megválasztott állami képvise­lőinek. FOCK JENŐ, Magyarország Minisztertanácsának elnöke .iz Országházban fogadta dr. Mali mud Riadót, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-he­lyettesét, külügyminisztert. A CHILEI KORMÁNY bejelen­tette, hogy az ország 26 ma­gánbankháza közül 11-nél át­vette a részvénytöbbséget. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK képviselőháza 207 szavazattal 153 ellenében elvetett egv olyan tervezetet, amely az Egyesült Államok és a kelet-eu­rópai szocialista országok ke­reskedelmének kibővítését cé­lozta. MARIO ZAGARI olasz külk-?­reskedelemügyi miniszter a képviselőház iparügyi bizottsá­gában bejelentette, hogy Olasz­ország az ősszel kétoldalú ke­reskedelmi egyezményt ír alá Kínával. A GÖRÖG főváros nyugalmát pénteken hajnalban bombaro'i­banások zavarták meg. A rob­banásokat a katonai rezsim el­leni tiltakozásul hajtják végre különböző illegalitásba kény­szerült csoportok. A VARSÓI külügyminisztéri­umban folytatódtak Štefan Jed ryehowski és a hivatalos len­gyelországi látogatáson tartóz­kodó Corneliu Manescu román külügyminiszter politikai tár­gyalásai. Corneliu Manescu há­romnapos látogatásának befe­jeztével pénteken délután ha­zautazott Varsóból,

Next

/
Oldalképek
Tartalom