Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-02 / 155. szám, péntek

SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1971. július 2. PÉNTEK BRATISLAVA • XXIV. ÉVFOLYAM 155. szám Ára 50 fillér FIATALOKA PRÁGAI VÁRBAN A tanév befejeztét követő napon mint minden esztendőben, ismét a fiatalok nevetése, jókedvű csevegése verte fel a prágai vár csendjét. Az iparitanuló-intézetek, a közép- és a főiskolák végzősei kitüntetett tanítóik és tanáraik kíséretében Ludvík Svoboda köztársasági elnök meghívására ezen a napon rendszerint kerti ünnepségen találkoznak a párt és a kormány képviselőivel. A tegnapi találkozón, amely — tekintettel a kedvezőtlen időjárásra — a vár pompásan kivilágított termeiben összegyűlt mintegy 600 fiatal körében zajlott le, a vendéglátón kívül megjelentek: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, V. Bi tak. K. Hoffmann, J. Korfiák, J. Lenárt, M. Hruškovič, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai, M. Jakeš, a CSKP Köz ponti Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, J. Fojtík, a CSKP KB titkára. A hivatalos vendégek közt voHak még B. Hanes, a Szövetségi Gyűlés elnöke, a Cseh Nemzeti Tanács vezető képviselői, a SZISZ vezető képviselői J. Varholíkkal az élen, és közéletünk további vezető személyiségei. A hivatalos fogadást megelö zően a párt és a kormány képviselői szívélyesen elbeszélgettek a fiatalokkal. A baráti fogadáson Ludvík Svoboda köztársasági elnök intézett beszédet az összegyűltekhez. A párt és a kormány gondoskodását a fiatalokról A. Brennerová, a modrai pedagógiai iskola végzőse és M. Matoušek, a brnói Mezőgazdasági Főiskola végzőse köszönte meg. —km — Mahmud Riad Csetadmkifta látogat (ČSTK) — Ján Marko cseh szlovák külügyminiszter meghívására a napokban hivatalos lá togatásra Prágába érkezik Mah mud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-he lyettese és külügyminisztere. Mahmud Riad 1917. január 18-án született. Katonaiskolán és a törzskar főiskoláján tanult. Az 1949—1952-es években Egyiptomot képviselte az izraeli—arab háború békekötéséről tárgyaló vegyes bizottságban. Mahmud Riad további életútja a külügyi szolgálathoz kapcso lódott. Az 1954—1955-ös években a külügyminisztérium arab ügyek osztályának igazgatója volt. Ez után szíriai nagykövetté nevezték ki, ahol 1958-ig tevékenykedett. 1958—1961-ben az elnök tanácsadója volt. Az 1962— 1964-es években New Yorkban mint az EAK ENSZ-beli állandó képviselője működött. Küldetésének befejezése után 1964-ben külügyminiszterré nevezték ki. Nasszer elnök halála után Favzi miniszterelnök kormányányában a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betölti. Csehszlovákiába 1968-ban látogatott. Mahmud Riad nős, három gyermeke van. Sajtótájékoztató a Szlovák Ärhivatalban Napirenden az árellenőrzés — A mi feladatunk mondotta dr. Peter G a 11 o, a Szlo vák Árhivatal elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy olyan árpolitikát alakítsunk ki, amely elősegíti a népgazdaság fejlesztését és erősíti a dolgozókban a bizalmat, hogy a becsületes munkával szerzett pénzükért jó minőségű és olcsó árut vásárolhatnak. A Szlovák Árhivatal elnöke, valamint munkatársai, dr. Ián Orolin és Michal Oláh ipérnök arról tájékoztatták a sajtó mun katársait, miként akarja megvalósítani az árhivatal a pártkongresszus határozatából reá háruló feladatokat. Figyelmüket elsősorban az árrendszer tökéletesítésére, az egységes árképzésre és az árrendszer állami irányításának kidolgozására összpontosítják. Az ármoratórium továbbra is érvényes, de felülvizsgálják hatását az egyes ágazatokban, így sor kerülhet néhány termék nagykereskedelmi árának módosítására. Egyes vállalatok, például a magnezitüzemek és a nikkelkohók, a nagykereskedelmi árak módosításával önhibájukon ki vül kerültek hátrányos helyzetbe. E negatív hatás következ inényeit mielőbb fel kell számolni, s ezt az árképzésnek is élő kell segítenie. A Szlovák Árhivatal dolgozói az első félévben egész sor termék árát felülvizsgálták a kiválasztott üzemekben és szigorúan megbüntették azokat, akik kijátszották az ármoratóriumot. Az ellenőrzött üzemekben négy vezetőt leváltottak tisztségéből, tizenegyet pénzbírsággal sújtottak, négyen megrovásban része sültek. Az árellenőrzést a két legérzékenyebb szakaszra, az építkezési beruházásokra és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat végző üzemekre összpontosították. Ismert tény, hogy a szolgáltatások árai az 1968— 69-es években lényegesen emelkedtek. Ugyanezt mondhatjuk az éttermi árakról is. Az árak emelésének indoklása — ahogy azt az ellenőrzések is bizonyítják — a legtöbb esetben nélkülözi a reális alapot. Sok éttermet magasabb osztályba soroltak, holott nem teljesítik az előírt követelményeket. Ezért tűzték ki célul, hogy az egész országban egységes kritériumok alapján újra osztályozzák a vendéglátóipari üzemeket. A fogyasztókat károsították meg azzal is, hogy míg 1967-ben az éttermek 15—20 százalékában képezték szabadon az árakat, addig tavaly ezt a kiváltságot, például a közép-szlovákiai kerületben már az éttermek 60 százaléka élvezte. Az első félévben 32 járásban 107 helyi ipari és közszolgáltatási üzemben végeztek árellenőrzést. Megállapították, hogy csupán a faipari kisüzemek közel egymillió koronával károsították meg a vásárlókat, rejtett áremeléssel, valamint helytelen számlázással. Az építési beruházásokon elsősorban a lakásépítés költségeinek ellenőrzésénél egész sor helytelen árképzést állapítottak meg az árhivatal dolgozói. Az árellenőrzés során szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyes vállalatokban az (Folytatás a 2. oldaton) TÖVISES ÖT VEZET A CSILLAGOKHOZ Szovjet párt- és állami vezetők részvétnyilvánítása A moszkvaiak százezrei búcsúznak az űrhajósoktól A leszálló berendezés óriási tudományos anyaggal ért földet Az emberiség szegényebb lett három bátor és hős férfival A természettel, az ismeretlennel vívott harc folytatódik Brezsnyev, Koszigiu, Podgomi/, K^rilenko és Mazurov díszőrséget állnak a tragikusan elhunyt szovjet űrhajósok ravatalánál. (CSTK — TASZSZ) Huszonnégy napon át figyelte őket a világ. Is merte munkájukat, feladatukat, mosolyukat, érthető hát, hogy mély megdöbbenést váltott ki világszerte a halálukról szóló hír. Az űr bátor és hős férfiainak utolsó jelentése még így szólt: Minden rendben. S íme, azokat, akik az ismeretlent kutatták, az eddig még ismeretlen halál elragadta, s a találkozás helyett a búcsúzás ideje érkezett el. A veszteség az emberiség vesztesége, mert tettük is az egész emberiségei szolgálta. A három szovjet űrhajós olyan ügyért adta életét, amely milliók és milliók életét teszi könynyebbé, segít megismerni és legyőzni az eddig még ismeretlent. S bármennyire is így van ez, s bármennyire is tudjuk, hogy a természettel vívott drámai küzdelemnek nemcsak a mitológiában voltak hősei és mártírjai, még sem vigasztal bennünket annak az amerikai professzornak az elismerő nyilatkozata, aki érdemeiket így könyvelte el: „A szovjet űrhajósok még halálukkal is nagy szolgálatot tettek a tudománynak, mert a tragédia körülményeinek tanulmányozása segít majd abban, hogy megóvják más űrhajósok életét a jövendő űrrepülések idején." Hősöket búcsúztat ma a szovjet nép, s a hősöknek kijáró tisztelettel búcsúzik Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev űrhajósoktól a világ. Ezt a tiszteletet és megbecsülést fejezi ki az a nekrológ is, melyet Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezetők, tudományos és közéleti tényezők írtak alá. A világ és a szovjet emberek véleményét fejezte ki az Izvesztyija is, aki az első orbitális tudományos állomás hőseiről szóló cikkét így fejezte be: „Az utolsó pillanatig teljesítették kötelességüket, mindent megtettek, amit csak lehetett. Nagyon fájdalmas, ami történt. Őrizzük meg a három űrhajós hőstettének emlékét, s folytassuk az ügyet, amelyért mindenüket feláldqztak". Moszkva — Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők pénteken díszőrséget álltak a Szojus-11 űrhajó és a Szaljut orbitális űrállomás személyzetének ravatalánál. A szovjet vezetők mélységes részvétüket nyilvánították Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev rokonainak és hozzátartozóinak. A szovjet hadsereg központi házának azt a termét, ahol a három hősi halált halt szovjet űrhajós koporsóját felállították, csütörtökön délben nyitották meg. A moszkvaiak már a kora reggeli órákban ellepték a székház körüli utcákat, várva, hogy bebocsátást nyerjenek. A környékről elterelték a forgalmat. A fehéroszlopos terem közepén áll magas talpazaton a három koporsó. Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev mellére kitűzték a Szovjetunió hőseinek járó aranycsillagokat, valamint a hadseregnél és a légierőnél kapott kitüntetéseiket. A teremben repülőgárdisták teljesítenek őrszolgálatot. A talpazaton, az oszlopoknál és a falmentén megszámlálhatatlanul sok virágcsokor, koszorú gyűlt össze. Közöttük vannak az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének és a Minisztertanácsnak koszorúi. A Komszomolszkaja Pravda karagandai tudósítója a lap csütörtöki számában visszatér a Szojus-11 földretérésének pillanataira. Elmondja, hogy az űrhajó a Földre visszajövet egyetlen perccel sem tért el a leszállási programtól. Vöröses porfelhő csapott fel, amikor bekapcsolták a sima leszállás hajtóműveit, s a kutatóhelikopter és az űrhajó egyidőben ért földet a leszállás helyén, ahonnan 100 kilométerre van a legközelebbi lakott település. Amikor a csoport tagjai kinyitották az űrhajót, három utasát holtan találták az ülésekben. Valamennyi csütörtök reggeli moszkvai lap első oldalán a három kozmonauta gyászkeretes portréja látható. A lapok hasábjait elborítják a megemlékezések. Talán a legszomorúbb hangulatuk a Szojuz-11 leszállási körzetéből érkezett tudósításoknak van. Apancsenko, a Pravda különtudósítója a megíratlan érkezési riport helyett arról számol be: nem volt hova menni, nem volt hol találkozni a „fiúkkal". A tudósító a továbbiakban arról elmélkedik, még ha valaki a rajt előtt meg tudta volna mondani, hogy valami történhet, a három űrhajós a „menni vagy nem menni", kérdésre akkor is igennel válaszolt volna, senki se lépett volna vissza. Az olyan férfiak, mint ők, számolnak a veszéllyel. Bár jobban ismerik bárkinél a technika lehetőségeit, ugyanakkor tudatában vannak az elkerülhetetlen kockázatnak is, ami nélkül semmi új nem történik a világunkban. Nem a rajt előtt sebtiben választották meg életpályájukat. Egy életre szólóan döntöttek hivatásuk mellett. Hónapról hónapra láttam őket — írja a tudósító — s elmondhatom, nagyon boldogok voltak. A boldogságot azonban a sors drágán adja. Nekem úgy tűnik — hangoztatja befejezésül a Pravda tudósítója —, hogy az emberiség szerda reggel öregebb lett. Hányszor beszéltünk arról, hogy a világűr fenyegetően hallatott magáról, emlékeztetett arra, hogy tövises út vezet a csillagokhoz. Konsztantyin Szimonov, a háborús regények írója a Pravda hasábjain megjelent búcsúztatójában a három űrhajóst a harctéri felderítőkhöz hasonlítja. Háborús tapasztalataira hivatkozva emlékeztet arra, hogy a felderítők tevékenységének legnehezebb része a visszaút, amikor újból át kell csúszni az ellenség első vonalain. A kozmosz mostani új felderítését — húzza alá — teljes si

: ker koronázta. Átrepülés során az összes kitűzött programpontot teljesítették, a leszálló berendezés .óriási tudományos anyaggal ért Földet. Ugyanakkor három emberi szív az utolsó pillanatban számunkra ismeretlen okok miatt nem tudott valamivel megbirkózni s így az emberiség szegényebb lett három bátor férfival, akik a Földre hozták mindazt az ismeretlen anyagot, amelyért életüket áldozták. Az író végezetül hangsúlyozza: tudjuk, hogy a fájdalmas veszteség után a természettől vívott veszélyes harc folytatódik ugyanazzal az elszántsággal és következetességgel, amely oly alapvetően jellemzi a harchoz hozzászokott és az akadályok előtt nem hátráló szovjet embereket. Moszkva — A Szaljut tudományos orbitális űrállomás űrhajósainak tragikus elhunyta elkalmából Moszkvában nekrológokat adtak ki, amelyek méltatják a három űrhajós pályafu(Folytatás a 3. oldaton)