Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-01 / 154. szám, csütörtök

Az MNK prágai nagykövetségének sajtótájékoztatója 50 EVES A MONGOL MZTARSASAE A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatására 1921. július 11-én győzött a mongol nép forradalma. A Mon­gol Forradalmi Néppárt vezeté­sével a mongol dolgozók vették kezükbe sorsuk irányítását, s megteremtették a feltételeket a feudális rendszer felszámolásá ra, s a szocialista rendszer alapjainak lerakására — mon­dotta a Mongol Népköztársaság fél évszázados évfordulója al­kalmából rendezett prágai saj­tóértekezleten Zsambin Njama nagykövet. A szocialista építés során döntő fordulat állt be a mongol nép életében. A párt te­vékenységének középpontjába a dolgozók életszínvonalának emelése került. Ha csak az el múlt tíz év eredményeit tekint­jük, 1970-ben, az 1960-as hely­zethez viszonyítva, a dolgozók reáljövedelme l,ö-szorosára emelkedett. A munkások és al­kalmazottak jövedelme pedig megkétszereződött. A mongol párt- és állami vezetés az utób­bi években emelte az alacsony bérkategóriákba tartozó dolgo­zók bérét, s emelte az állatte­nyésztési felvásárlási árakat is. A lakosság díjtalan gyógykeze­lése a forradalmi népi kor­mányzat jelentős vívmánya. Ma az országban széles körű egész­ségügyi hálózat gondoskodik a lakosság egészségéről. A népi rendszer alatt az ország lakos­ságának száma megkétszerező­dött és jelentősen emelkedett az átlagos életkor is. Figyelemre méltó eredmények születtek a mongol nép kultu­rális életének fejlesztésében is. jelenleg a Monk-Banhat főisko­lán és 45 szakközépiskolán, il­letve .technikumban nevelik a népgazdaság jövő szakembere­it. A rendkívüli szívélyes han­gulatú sajtótájékoztatón a mon­gol nagykövet részletesen is­mertelte a Mongol Forradalmi Néppárt gazdaságpolitikai cél­kitűzéseit, s az eredményesen fejlődő csehszlovák—mongol gazdasági együttműködést. A nagykövet tájékoztatása szerint hazánk a harmadik helyei fog­lalja el a Mongol Népköztársa­ság külkereskedelmében. Ism) Országszerte feiészülteii az aratásra A Szövetségi Miniszterelnök­ség sajtóértekezletén Emil Ča­kajda, a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter helyettese a közellátással és a küszöbön­álló aratással kapcsolatos prob­lémákat ismertette. A tervet mennyiségben teljesítettük — mondotta —, mert elegendő hűs és tojás van a piacon. Május 31-ig 31 000 tonna húst, 14 mil­lió liter tejet és 85 millió to­jást vásároltunk fel. Ezért az idén 46 000 tonnával kevesebb hús behozatalára szorulunk. A hús és a tej minőségével azon­ban még nem lehetünk elége­dettek. Kevés a marhahús, a sertéshús pedig túlságosan kö­vér. E fogyatékosságok oka rész­ben az állatállományban és a takarmányalapban rejlik. A termés meglehetősen jónak Ígérkezik ugyan, de betakarítá­sa a kedvezőtlen időjárás miatt igényes lesz. A mezőgazdasági géppark kiegészítése folyamat­ban van. A Szovjetunióból 200, az NDK-ból 800 kombájnt ka­punk az aratásig. A tervezett 4000 új traktor felét is ezekből az országokból hozzuk be. A problémát elsősorban az alkat­részek jelentik, melyekből az idén 15 százalékkal lesz több a piacon, ám a kereslet ennél is sokkal nagyobb. Gondot okoz a gépek javítása, a munkaerőhi­ány és nem utolsósorban a ga­bonaraktárak hiánya. A gabonafelvásárlási terv 1 százalékos emelkedést ír elő az 1970. évi helyzethez viszonyít­va. Ennek a többletmennyiség­nek a biztosítása a szövetkeze­tek megértésétől függ és a köz­ponti gabonaalap, vagyis a kész­letek gyarapítására szolgál. Az előkészületek az aratásra tehát gyors ütemben folynak országszerte. A központi szer­vek mindent elkövetnek a siker érdekében, melynek feltétele azonban nemcsak a jó időjárás, hanem a mezőgazdasági üze­mek dolgozóinak igyekezete is. —km— BELPOLITIKAI KOMMEIMTÄR A mk és a fe'leti teÄPSég 4 gépkocsivezetőket érdeklő új­donságot készítenek el'ó a pú­chovi Május 1. Gumigyár kísér Jeti osztályának dolgozói. 1912 elején megkezdik az úgyneue­zett radiális gumiabroncs sorti zatgyártását, amelyek élettarta­ma a hagyományos diagonális abroncsokhoz viszonyítva 50 százalékkal nagyobb. (j. Valko felv. — CSTK) Ki érti ezt...? Pártunk XIV. kongresszusa az elkövetkezendő évekre szóló nagy jelentőségű politikai és gazdasági feladatok kitűzésén kívül foglal kozott a párttagok jogainak és kötelességienek kérdéseivel fs. Mint ismeretes, jóváhagyta az alapszabályzat módosítását. Az előttünk álló feladatok megváló sítása tevékeny pártmunkát igé nyel. Passzivitásnak, közönbösség nek nincs helye. A párttag első számú kötelessége a párttagsági illeték fizetése, pártigazolványá nak teljes rendbentíirtása. Aki eze­ket az alapvető kötelességeit Is elhanyagolja, mint párttag hogyan mutat példát a munkahelyén és magénéletében a pártonkívtiliek nek, hogyan valósítja meg a XIV. pártkongresszus minden párttagot mozgósító, nagy célkitűzéseit? Mozgalmas, minden párttagtól teljes aktivitást igénylő időszak ban élünk, éppen ezért nem hagy hatjuk figyelmen kívül, hogy az érsekújvári (Nové Zámky) járás ban 24 alapszervezet nem fizette ki az Illetéket Illetve nem vette át az áprilisi pártbélyegeket? Azok a párttagok, akik a legalapvetőbb kötelességeiknek sem tesznek ele get, hogyan akarják megvalósíta ni a XIV. pártkongresszus fela datalt, ha arra sem képesek. Iiogv kifizessék a tagsági illetéket vagy átvegyék a bélyegeket? |k. 1.1 A XIV. kongresszus határo­zata többek között a szocia­lista társadalmi rend megszi lárdítására irányuló törekvé­sekkel is foglalkozik. Ez u célkitűzés csak akkor érhető el, ha az állampolgár a nép­képviseleti szervek, a bizott­ságuk, a tanácsadó testületek munkájából is nagyobb mér­tékben kiveszik részüket. Különösen a nőkre vonat­kozik ez a követelmény, akik nek a kongresszusi határozat értelmében a jövőben na gyobb lehetőséget kell nyúj tani a felelős vezető tisztsé­gek betöltésére és a közéleti tevékenységre. Nem vitás ugyanis, hogy a nők a társadalmi szervezetekben, a nemzeti bizottságokban, nem utolsó sorban pedig munka­helyeiken — a szaktudásuk­nak és ismereteiknek megfe­lelő vezető állásokban is — bőségesen gyümölcsöztethetik képességeiket. A statisztikai kimutatások szerint hazánkban több nő él, mint férfi. A férfiak és a nők politikai, szociális és kulturá­lis egyenjogúsága a szocia­lizmusban természetes köve­telmény. Megkülönböztetésnek tehát nincs helye. Összeha­sonlítva a nők mai pozícióját a 25 év előttivel, bátran kije­lenthetjük: egyszer s minden­korra megszűntek a két nem közötti különbségek. Minek köszönhető ez az ör­vendetes tény? Természetesen döntő körülménynek tekinthe­tő az is. hogy a nőknek meg­van a reális lehetőségük ar­ra, hogy bármilyen munkát vállaljanak, sőt a közéleti te­vékenységből is kivegyék ré­szüket. Igaz, már a múltban is nem egy bátor nő harcolt céltudatosan, a párt szolgá­latában, melynek eszméiért nagyon sokan az életüket is áldozták. Ma is akadnak ön­feláldozó és tehetséges nők, akik elődeik nyomdokain ha­ladva képességeik és tudásuk legjavát nyújtják és hozzájá­rulnak a szocializmus építé­sében elért sikereinkhez. Csakhogy a társadalom nem elégszik meg a szórványosan előforduló jelenséggel, az itt ott vezető állásban levő. vagy közéleti tevékenységet kifej­tő nőkkel. Azt kívánja tőlük, dobják félre előítéleteiket. gátlásaikat és rendezzék be családi életüket ügy, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kivegyék részüket abból a munkából, mely ed­dig indokolatlanul csak a fér­fiak kiváltsága volt. E sorok láttán bizonyára so­kan hivatkoznak majd ház­tartási gondjaikra, a gyer­meknevelésre, az otthoni má­sodik műszakra. Szinte hall­juk egyesek szabadkozását, mely — ismerve a jelenlegi még mindig nem éppen ró­zsásnak nevezhető helyzetet — eléggé szavahihető: a pi­henésre sincs időm, hogyan vállalhatnék közéleti funk­ciót? Vagy: legjobb lesz, ha továbbra is a férfiakra híz­zuk ezt a munkát. Sajnos a legtöbben sokszor csak kényelemből vonják ki magukat mindenből, ami nem függ össze munkahelyü­kön végzendő feladataikkal vagy háztartási kötelességeik­kel. Ehhez hozzájárul a fér­fiak nem éppen hízelgő vé­leménye a nőkről. Valljuk be őszintén, bármilyen haladó nézetűek is, a nőkhöz mint felelős dolgozókhoz vagy köz­életi funkciónáriusokhoz a legtöbben nem nagy bizalom mai viseltetnek. Ezzel magya­rázható, hogy a nők egyenjo­gúsága elvben ugyan elvitat­hatatlan, a valóságban azon­ban nein használják ki lehe tőségeiket, nem élnek joga­ikkal. Ez viszont nagy kár. nemcsak azért, mert — amint már mondottuk — a lakos­ság zöme nő. de elsősorban mert a nők segítségével min den bizonnyal a problémák többsége is egyszerűbben és gyorsabban volna megoldha­tó. Mindebből az következik, hogy a nők aktív részvétele a közéletben elengedhetet­len követelmény. Ezért kell lekiizdeniök az előítéleteket és nagyobb ellenállást kifej­teniük a maradi gondolkodá­súnkkal szemben. A kénye­lemszeretetet a megértésnek és a jóindulatnak kell felvál­tania, még pedig nemcsak a nők részéről, hanem az intéz­mények részéről is, amelyek sokat tehetnek a nők érvé­nyesüléséhez szükséges felté­telek megteremtéséért. —km — 8. Mór június 23-án érvénybe léptek azok a mozgósítási tervek, amelyeket korábban dolgoztunk ki, többek között a lőszer­gyártásra vonatkozóan. A népbiztossá­gok utasítást kaptak, hogy növeljék a harckocsik, lövegek, repülőgépek és egyéb harceszközök gyártását. A kormány egy hét múlva hatálytalanította az 1941. év harmadik negyedére vonatkozó tervet és jóváhagyta a harmadik negyedre vo notkozó mozgósítási népgazdasági ter­vet, amely a haditechnika több mint negyedével való növelését irányozta elő Az események azonban azt mutatták, hogy ez kevés. Akkor a bizottság N. A. Voznyeszenszkij elnökletével újabb, még feszítettebb hadigazdálkodási tervet dol gozott ki 1941 negyedik negyedére. A há­ború előtt létesített termelési tartalékra támaszkodva a kormány elrendelte, hogy 1942-ben erőltetett* ütemben fejlesszék a Volga-vidékét, az Urált, Nyugat-Szibé­riát, Kazahsztánt és Közép-Ázsiót. Az egész népgazdaság hadivágányra való átállításában ezek o vidékek kimagasló szerepet játszottak Az ország keleti ré­szén a gazdaság átszervezése és fellen­dítése érdekében nagy munkát végeztek a területi pártbizottságok. Megkezdődött az ipar és a közlekedés átszervezése, az anyagi erőforrások és a munkojrő újraelosztása, a mezőgozdaság mozgósítása a háború céljáro. Az üzemek ezrei, amelyek tegnap még békés ren­deltetésű termékeket gyártottak ma átáll­tak a lőszer- és hadianyaggyártásra. A gép- és szerszómgépgyárakat sürgősen átállították harckocsik és repülőgépek gyártására, a kohászati üzemekben meg­szervezték a páncéllemez, a lövedéktest és a minőségi acél tömeggyártását. A rádió- és elektromosipari üzemeknek most a harckocsikhoz motorokat és áram­fejlesztőket, aknakutatókat, lehallgató ké­szülékeket és rádiólokációs berendezése­ket kellett előállítaniuk. Az ásványolajfi­nomító üzemek elsősorban repülőbenzint és üzemanyagot gyártottak a harckocsik és a hajók részére. Az óraszerkezetek helyett gránát gyújtófejek kerültek a fu­tószalagra. A szétlőtt páncélvonatokat a vasúti javítóműhelyekbe küldték. Az ellenség gazdasági szempontból rendkívül fontos területeket foglalt el, sok volt katonai körzetben megbénította a mozgósítást, a szovjet emberek milliói, óriási anyagi értékek maradtak az ellen­ség mögöttes területén. Az első három hét olatt az ellenség által megszállt terü­leten élt a lakosság 40 százaléka, itt állították elő az ország egész bruttó ter­melésének több mint egyharmadát. Erő­sen csökkent o hadászati anyagok, a nyersvas, acél, hengereltáru és villamos energia-termelés. Üjobb ipari központok kerültek veszélybe. Volami rendkívülit kellett cselekedni, hogy addigi helyükről keletre telepítsük az éppen maradt üzemeket, hozzácsa­toljuk őket az ott működő vóllolatokhoz, és oz országnak erre a részére támasz kodva nekirontsunk az ellenségnek, megállítsuk és visszaverjük őket. Méreteit és jellegét tekintve a történe­lemben páratlanul álló munka kezdődött. Az SZK(b)P Központi Bizottságának és a Népbiztosok Tanácsának június 24-i ren­delete megalakította az Áttelepitésügyi Tanácsot, amelynek elnökévé N. M. Sver­nyiket, helyetteseivé pedig A. N. Koszi­gint és M. G. Pervuhint nevezeték ki. A népbiztosságokban megalakultak a kiürí­tési irodák és bizottságok. Rendkívül rö­vid idő alatt - 1941 júniusától novembe­rig - több mint másfél ezer vállalatot, főként nagy hadiüzemet telepítettek át, majd gyorsan ismét visszaadták az élet­nek. Ugyanakkor megszakítás nélkül, éj­jel-nappal mentek nyugatra és délnyu­gatra a csapatokat és fegyvert szállító szerelvények. A nép hőskölteménybe illő munkája, amelyet a termelő berendezések áttelepí­tésével és helyreállításával kapcsolatban a háború éveiben végzett, és ezzel össze függően a párt kolosszális szervező mun­kája méreteit és jelentőségét tekintve, hazánk sorsa szempontjából felért a má­sodik világháború legnagyobb csatáival Pártunknak már volt tapasztalata ab­ban, hogyan változtassa az országot egyetlen katonai táborrá. Most amikor országunk halálos veszély­ben forgott, a kommunisták tevékenysé­ge az arcvonalon és a hátországban egy­aránt a lenini örökségre, az ügyek irányí­tásának lenini elveire támaszkodott. A nép hitt benne, hogy a párt meg fogja találni a kivezető utat a nehéz helyzetből, és meg tudja szervezni a német fasiszta csapatok szétzúzását. 1941. június 30-ón Sztálinnal az SZK(b)P Központi Bizottságónak főtit­kárával az élen megalakult az Állami Honvédelmi Bizottság. Ez a tekintélyes szerv az ország védelmének az irányi tására létesült, és teljhatalommal ren delkezett Az Állami Honvédelmi Bizottság ülé­sein, amelyeket a nap bármely órájában rendszerint a Kremlben vagy Sztálin nya rolójában tartottak, az akkori idők leg­fontosabb kérdéseit tárgyalták meg és döntötték el. A legnagyobb katonai had­műveletek elgondolását az Állami Hon­védelmi Bizottság a párt központi bizott­ságóval és a népbiztosokkal közösen vi­tatta meg. A népbiztosok jogköre lénye gesen kibővült. Mindez lehetővé tette, hogy óriási arvyagi erőket összpontosít­sunk a legfontosabb irányokban, egysé­ges elképzelésünk legyen a hadászati ve­zetés terén, és azt szervezett hátország­gal támasszuk aló, továbbá, hogy a csa­patok harctevékenységét egybekapcsol juk az egész ország erőfeszítéseivel. Az Állami Honvédelmi Bizottság ülé­sein igen gyakran heves viták robbon­tak ki, amikor is mindenki határozottan és élesen elmondta a véleményét. Sztá­lin rendszerint az asztal körül járkált, fi­gyelmesen hallgatva a vitatkozókat. Ö maga szükszovú ember volt és nem sze­rette a szószátyárságot. A beszélőket gyakran „rövidebben", „világosabban" közbeszólásokkal szakította félbe. Az üléseket bevezető nélkül nyitotta meg. Halkan, szabadon, csak a kérdés lénye­géről beszélt. Mondatoi lakonikus rövid­ségüek voltak gondolatait világoson fogalmazta meg. Ha az Állami Honvédelmi Bizottság ülésein nem sikerült közös véleményt ki­alakítani, a két szemben álló nézet kép viselőiből ott helyben bizottság alakult, amely azt a feladatot kapta, hogy jelent se az egybehangolt javaslatokot így volt ez akkor, ha Sztálinnak még nem volt saját, határozott véleménye. Ha vi szont kész elhatározással érkezeti az ülésre, akkor vagy nem voltak viták, vagy hamarosan elcsendesedtek, amikor valamelyik fél véleményéhez csatlako­zott Az Állami Honvédelmi Bizottság a há­ború egész időtartama alatt mintegy tíz­ezer katonai és gazdasági jellegű határo­zatot és rendeletet hozott. Ezeket szi­gorúan és erélyesen végrehajtották, en­nek során folyt a munka, amely azokban a nehéz időkben biztosította az egységes pártvonal érvényesülését az ország ve­zetésében. Sztálin akaraterős ember volt, és amint mondani szokás, nem tartozott o gyáva tucatemberek közé. Kissé lévert­nek csak egyszer láttam. Ez 1941. június 22-én hajnalban volt: összeomlott az o meggyőződése, hogy sikerül elkerülni a háborút. I Folytatjuk/ 1971. VII. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom