Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-25 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Anatolij Potapov andorrai riportja NAGY KÁROLY LÁNYA Letűnt századok nyomában • Ahol nem tudják, mi a háború • Feudális, hegyi ország két államfővel t A szegénysors mindenütt egyforma Adófizetés Különös viseletbe öltözött festői csoport vonta magára a járókelők figyelmét. A Saint Honoré utcában szálltak ki autójukból, közvetlenül az Elysée-palota bejárata előtt. A köztársasági gárda tisztje mindjárt a díszbejárat felé kalauzolta őket, ahol aranyláncon függő éremmel ékesített portás várta őket. Kattantak a fényképezőgépek, berregtek a fiimezők kamerái, sürgölődtek az újságírók. Az elől haladó személy hosszú fekete bársony palástot, s aranydíszítésű kalapot viselt. Társai hasonlóan, de szerényebben voltak öltözve. A lépcső végén egy főtisztviselő várta őket kíséretével. A kölcsönös üdvözlés után a küldöttség vezetője átvett a társától egy bőrdossziét, és átnyújtotta a főtisztviselőnek. A dosszié 960 frankra szóló csekket tartalmazott, melyet az egyik szolid bankház címére állítottak ki. — Melyik nyugat-európai országban alkotnak az erdők, legelők, folyók, tavak mindmáig köztulajdont? Nyilván az olvasó is rájött a válaszra. Először akkor jutott eszembe, hogy ebbe az országba is ellátogassak, amikor francia barátaim bizonygatták, hogy napjainkban nemcsak a világűrbe lehet utazni, hanem az időben vissza is. — Nem hiszi? Képzelje el, hogy Párizstól 800 kilométerre nyolc évszázaddal visszafelé jut az ember. Nagyon érdekes utazás! Másnap már az asztalomon hevert egy útikalauz: „Andorra hercegség — napjaink utolsó feudális állama". A múlt kapujában Éles kanyarok után autónk végre egy lapos fennsíkra ért, ahonnan nagyszerű kilátás tárult a Pireneusok hófödte csúcsaira. Megálltunk az útjelző táblánál: „Port d'Envalira. MaAz aranycímerrel ékesített kétszögletű sapkás tudta, hogy most megszegte az évszázados hagyományt. Szállodai szobájában ott lapult egy bőrzsák, ugyancsak 960 frank összegű új pénzzel teletömve. Ez az öszszege annak az adónak, amelyet a főtanács fizet a francia államfőnek. A főtanács pedig azt akarta, hogy az adót úgy nyújtsák át, mint az ősapák idejében. Az Elysée-palotában azonban erről tudomást szerezve udvariasan javasolták, hogy használják inkább a szokásos csekket... Amit az olvasó tisztázni kíván Az olvasó méltán felteheti a kérdést: az Elysée-palota a francia köztársasági elnök rezidenciája, az adót a „szuverén hercegnek" nevezett államfőnek fizetik. Hogy kerül ide egy herceg? A választ lényege, hogy a francia köztársasági elnök egyúttal egy másik európai állam feje. így illeti meg öt kétévenként az a bizonyos jelképes adó. S hogy melyik ez az állam? Néhány kérdés erre is útbaigazítást adhat. — Melyik európai ország nem viselt soha hadat? — Melyik európai országban nincs hadkötelezettség, s lakói sohasem viseltek egyenruhát? — Melyik európai ország nem látott területén immár több mint nyolc évszázada idegen katonát? — Melyik európai országban nincsenek napjainkban írott törvények, s a jog alapjai hol épülnek csak népszokásokra? gasság: 2407 méter . A Pireneusok 'legmagasabb hágója, amelyen közlekedni lehet, Andorra kapuja. Más út nincs. Tehát beléptünk a „múlt kapuján". Népi mondák őrzik annak emlékét, hogy valaha Nagy Károly hadjáratokat folytatott ebben a hegyi országban, és megütközött a szaracénokkal. Andorra nemzeti himnusza ls így kezdődik: „Károly atyám megszabadított az araboktól...". A legendák nem is nevezik másként Andorrát, mint „Nagy Károly egyetlen lányának". A nyelvészek azt állítják, hogy az Andorra szó azt jelenti: ,ja legmagasabb vas". Andorra magas hegyeiben nyilván ősidők óta ismert vasérclelőhelyek voltak. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Valira folyó partjain elterülő 464 négyzetkilométernyi terület sokáig a „viszály almája" volt Spanyolország és Franciaország között. 1278-ban III. Roger Bemard, a Pireneusok francia oldalán levő Foi* grófság feje és Pierre de Castrobono, a katalán tartomány központja, Seo de Urgel püspöke megállapodást Irt alá Andorrára vonatkozó kölcsönös jogaik elismeréséről. így aztán „Nagy Károly lánya" egyszerre két egyenjogú herceget kapott. Mindkettőnek köteles volt adőzni: a páros években az urgeli püspöknek, a páratlanokban Foix grófjának. A püspöknek még természetbeniekkel is tartozott. Múltak a századok. Foix grófság jogai átszálltak Navarrai Henrikre, aki IV. Henrik néven Franciaország királya lett. így aztán a francia államfő a spanyol püspökkel együtt Andorra hercegévé emelkedett. Talán az örökös francia—spanyol versengésnek köszönhette Andorra népe, hogy évszázadokon át megőrizhette szabadságát, kultúráját és ha gyományait. A főváros Andorra la Vella, a főváros semmiben nem különbözik más lakott településektől. Nemrégen még csak 800 lakosa volt. Az idegenforgalom fellendülése folytán ideözönlöttek a vállalkozó szellemű spanyolok, vendéglőket, emléktárgyboltokat, kávéházakat nyitottak. De a főváros mindmáig egy nagy falu maradt, egyetlen főút mentén végigvonuló egyemeletes szürke kőházakkal. A külföldiek beözönlése folytán a kormány megkétszerezte a rendőrség létszámát: nyolcról 16-ra emelte számukat. Van még egy 17. rendőr is, ő a legforgalmasabb útkereszteződésen irányítja a közlekedést. Megfimegmaradt. A mai csempészet mechanizmusa nagyon egyszerű. Az a lényege, hogy a nagy- és kiskereskedők a nagykereskedelmi áron benozott külföldi áruért csak kétszázalékos vámot fizetnek az államnak. A vám közvetett adó formájában bekerül a kiskereskedelmi árakba. Andorrában így számos cikk feleannyiba vagy harmadába kerül, mint például a szomszéd Franciaországban, ahol a közvetett adó az áru értékének legalább az egyötöde. Hogyan működik egy andorrai csempész? íme a példa: — Hogy nagy mennyiségű árut, mondjuk whiskyt hozzak be külföldről, ehhez engedély kell, vagy a spanyol vagy a francia viguier aláírásával. Nagykereskedelmi, üzemi áron kaphatom meg a legcsekélyebb vám nélkül. De nekem nem kell ez az áru, nem vagyok kereskedő. Ezért az gyeltem, hogyan dolgozik — 12 és 14 óra között ebédelni megy, mit sem törődve a forgalommal, 18 órakor pedig lejár a munkaideje. A vasárnapja természetesen szabad. Szolgálati helyén azonban artistaszámnak beillő mozdulatokkal szórakoztatja a járókelőket. Az egyik rendőr megmutatta a Casa de les Vallesbe, a „Völgyek Házába" vezető utat. Ez Andorra politikai, közigazgatási és igazságszolgáltatási központja. A kormány, a parlament, a bíróság székhelye, egyszersmind börtön é^ nemzeti múzeum is. Egy fapados szobában ülésezik a kormány, azaz a főtanács. A hivatalos nyelv a katalán. A főtanács egyben a parlament szerepét is betölti. A főtanács 24 tagját közvetlenül választják, négy évre. Törvényeket ad ki, amelyeket aztán mindkét herceg megerősít, elfogadja a költségvetést, és kiveti az adókat. Ülés idején kötelező a fekete palást, a gambetto és a háromszögletű sapka viselete. „A tanács ülése idején szegényeket és gazdagokat öltözékük nem fogja megkülönböztetni egymástól, a palástban egyenlőnek fogják érezni magukat. A gambetto kötelező viselése pedig keresethez juttatja az andorrai takácsokat", — hirdeti a nemzedékről nemzedékre szálló íratlan, naiv törvény. A teremben van egy rézharang a tanácsosok összehívására. Mellette egy konyha óriási kéménnyel. Régente a tanácsosok ülésezés idején nem hagyhatták el a termet, s ezért Itt kellett étkezniük. Védett csempészet Andorrában régóta megtisztelő foglalkozás a csempészet. A csempésző parasztok — paqueteros — óriási hátizsákokkal megrakodva indultak el, a Pireneusoknak csak általuk ismert kanyargós ösvényein és értékesítették Andorra fő növénykultúráját, a dohányt Az autóutak megnyitása sok mindent megváltoztatott, de a csempészés engedélyt eladom a szemben levő borüzlet tulajdonosának, aki különben jóbarátom. Az ő dolga, hogy a saját nevére írassa át az engedélyt. A hatóságok szemet hunynak. Fejleszteni kell a kereskedelmet. S mindenkinek haszna van belőle: nekem, a barátomnak és a kereskedelem érdekeinek is — magyarázza egy alkalmi ismerősöm. Mentura Bons A fővárostól alig egy órányi úton eljutunk Lo Serrat hegyi faluba. Három-négy tufaházból és több faistállóból áll. Az út szélén, egy hegyipatak mentén új szálloda épül, egy barcelonai kereskedő nyitja meg. Az egyik pajtában érdekes emberekkel találkoztam. Éppen szénát teregettek. Házi szövésű nemeznadrágot, sötétkék barettsapkát és szvettert viseltek. Az öreget Mentura Bonsnak, segédjét, a fiatalabbikat joan Albosnak hívták. Mentura 62, Albos 45 éves volt Elmondták, hogy nyárra a szomszéd Lorts faluból telepedtek ide. — Katalóniai vagyok, — mondta Joan, — munkát keresni jöttem ide a farmokra. Aztán elvettem a lányát. Ö a legidősebb a családban, örökli Mentura vagyonát. Ezért kaptam meg az állampolgárságot. Mentura elmondta, hogyan gazdálkodnak. — Van itt munka reggel négytől este tízig. Így megy ez minden nap, higgye el, uram. Lortsl szomszédaink ugyanígy gürcölnek. Ahogyan nagyapáink életében volt... Szegény ország ez az Andorra... — De hiszen vannak gazdagok isi — Ö igen. Vannak, csak a dohánygyárosok között keresse őket. Vagy beszéljen ott lenn a szállodatulajdonossal ... Higgye el, a parasztok többsége szegény. Még szerencse, hogy a bevándorlók nem vették el legelőinket és erdeinket. Nem is adjuk nekik oda. — Látja, uram, — mondta búcsúzásul —, hegyek, napfény, munka, felhők, eső, megint napfény, megint mjmka ... Az andorrai rendőrség állományának fele. Andorra határa Spanyolország felöl. Hivatásos csempészek.