Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-15 / 166. szám, csütörtök

A NAGY CSALÁS 3. A

McNamara által javasolt első program „Akciók a határok ellenőrzésére és viszszavágás foganatosítására" kilátásba helyezte Észak-Vietnam bombázását és a „legnagyobb észak-vietnami kikötők légi aknázását". A második program — „Növekvő nyílt katonai nyomás". McNamara kijelentése szerint, „katonai és lehetséges, hogy ipari célpontokra irányuló bombatámadásokat helyez kilátásba". A berepüléseket a saigoni légierő hajtja végre különleges, akkoriban Dél-Vietnamban működő és dél-vietnami felségjelű repülőgépekkel kiegészített amerikai repülőrajjal karöltve. Ezeket sugárhajtású B-57-es bombázók japánban állomásozó három légirajával erősítik meg. I oh fison elnök jóváhagyta McNamara ajánlásait a nemzetbiztonsági tanács 1964. március 17-i ülésén, s utasítást adott, hogy „energikusan folytatni kell" e hadműveletek tervezését. McNamara viszonyulása a tárgyalásokhoz a Johnson-adminisztráctónak azt a közben kialakult véleményét tükrözte, hogy Khanh tábornok kormánya politikai téren képtelen konkurrálnl a kommunistákkal. Ezért el kellett kerülni minden olyan kísérletet, hogy maguk a vietnamiak tárgyalások útján érjék el a háború kompromisszumos politikai rendezését, mert ez oda vezetne, hogy a kommunisták magukhoz ragadnák a hatalmat és az amerikaiak elveszítenék dél vietnami pozícióikat. Messzemenő terv hazugság és ámítás Lodge saigoni amerikai nagykövet és a Harkins tábornokot felváltó Westmoreland tábornok Rusk külügyminiszterrel együtt Honoluluba utazott, hogy részt vegyenek a Felt tengernagy törzskarában 1964. június 1-én és 2-án tartott értekezleten, a stratégiai kérdések megvitatásában. Bár Lodge a múltban a türelem híve volt, ajánlatai elárulták növekvő félelmét, hogy a nagykövetet a saigoni rendszer tarthatatlansága aggasztja. Lodge Észak-Vietnam bombázásának mielőbbi megkezdését szorgalmazta. A tanácskozás jegyzőkönyve így örökítette meg Lodge szavait: „Az északi katonai létesítmények bombázása lehetővé teszi a í saigoni j katonák harci szellemének felemelését". A tanácskozáson a fö kérdés az volt, hogy „még az USA délkelet-ázsiai széles hadműveletének megkezdéséig" határozatot csikarjanak ki az amerikai kongresszustól. Bundy kiemelte, hogy ..gyorsan" meg kell dolgozni az amerikai közvéleményt. hogy „a népet meggyőzzük Délkelet-Ázsiának számunkra való nagy értékéről és e világrészen való konfrontációnk lelentőségéről. A Fehér Házban tartott június 3-t tanácskozás után megkezdődött a május 23-i terv egyik elemének teljesítése: a csapatok elhelyezése a hadműveletek megkezdéséhez szükséges pozíciókban. A Pentagon jelentése ezt így fogalmazza meg: „A semmire sem kötelező előzetes intézkedések végrehajtását .. . haladéktalanul jóváhagyták". McNamara június 4-én utasította a hadsereg parancsnokságát, hogy „haladéktalanul tegyen lépéseket a Délkelet-Ázsiában állomásozó emberanyag hatásosságának és harci készültségének fokozására, tekintettel arra, hogy felhasználása lehet séges lesz." Júniusban a külügyminisztérium és a katonai vezetés képviselői nemegyszer olyan nyilatkozatokat helyeztek el a sajtóban, amelyekben hangoztatták az Egyesült Államok elszántságát, hogy kész támogatni szövetségeseit és teljesíteni Délkelet-Ázsiában vállalt kötelezettségeit", — olvassuk a Pentagon-jelentésben. A messzemenő tervbe azonban nem avatták be a nagy nyilvánosságot. Johnson elnök reklámutazgatása idején igyekezett a mérséklettel párosult keménység látszatát kelteni. Mégis az a kérdés, amelyet júniusban feltett a CIA-nak, azt mutatja, hogy a valóságban ez foglalkoztatta: vajon elesik-e Délkelet-Ázsia többi része, ha Laosz és DélVietnam észak-vietnami ellenőrzés alá kerül? A C.1A június 9-i válasza megdöntötte a „domino-elraéletet". A valóságban csak Rostow és Taylor, a nagyvezérkar tagjai ragaszkodtak szó szerint ehhez az elmélethez, azaz úgy vélték, hogy Kambodzsától Malaysiáig valamennyi délkelet-ázsiai ország automatikusán a kommunista táborba „esik", ha kiütik a támaszt, azaz Dél-Vietnamot, és a Távol-Kelet többi részében, Indonéziától a Fülöp-szigeteken keresztül Japánig és Dél-Koreáig helyrehozhatatlan csapás éri a/, amerikai pozíció-, kat. Félelem a nemzeti felszabadító mozgalomtól Az elnök és legközelebbi tanácsadói — Kusk, McNamara és Bundy mégis azonos szemszögből nézték a Dél-Vietnamért folytatott küzdelmet. Ezenkívül az amerikai kormányban félelmet keltett annak lehetősége, hogy nemzeti felszabadító háborúk kezdődnek az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban. Mint McNamara március 16-án írta az elnöknek: „Adélvietnami konfliktus bizonyos mértékben váljék lehetőségeink próbájává". Ily módon azt a benyomást kelti, bogy a háborút nem abból a szempontból nézték, hogy mit jelentett a dél-vietnami népnek, hanem abból a szempontból, hogy milyen szerepe lesz a háborúnak az Egyesült Államok globális világpolitikájában. Washington hiába törekedett a saigoni rendszer politikái stabilizálódására, a Viet Gong csapásai alatt összeomlott a partizánellenes front. Khanh tábornok páni félelmében július 19én megkezdte az „északi hadjáratot '. Ugyanaz nap Nguyen Cao Ky, a dél-vietnami légierő akkori parancsnoka „titkot" árult el a riportereknek arra vonatkozóan, hogy terveik vannak a szárazföldi csapatok és a légierő laoszi betörésére, s e terveket az amerikai kormány a saigoni rendszerrel együtt, Johnson elnök jóváhagyásával, titok ban dolgozta ki. (Folytatjuk j BELPOLITIKAI KOMMENTÁR PANASZOK A MÉRLEGEN Szocialista rendszerünk egyik legdemokratikusabb vívmányai közé tartozik, hogy minden állampolgárnak joga van panaszt emelni vélt, vagy jogos sérelme miatt az államhatalom választott és végre hajtó szerveinél. A panaszok elintézésének kötelességét pedig törvény szabályozza. 18711 ben Szlovákiában a minisztériumokra és a többi központi intézményre, valamint a nemzeti bizottságokra összesen 18 751, a minisztériumok által irányított szervekhez és szervezetekhez pedig 16 489 panasz érkezett. Az 1969-es évhez viszonyítva ez a szám jelentós emelkedést jelent, különösen pedig a nemzeti bizottságok szakaszán, ahol több mint 20 százalékos „több letet" mutálnak ki. A Szlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrző Bizottsága által a kormány elé terjesztett és jóváhagyott jelentés többek között elmondja, hogy a minisztériumok és más központi szervek által kivizsgált vagy elintézett pana szok 27,5 százaléka, a nemzeti bizottságok szakaszán pedig a panaszok 51,8 százaléka volt jogos. Említést érdemel az a lény is, hugy az említett időszakban a névtelen panaszok 53,6 százalékos emelkedést mutatnak. A panaszuk többsége a kereskedelem, a szolgáltatások, a lakásgazdálkodás, a nyűg dijintézés szakaszáról és végül, de nem utolsósorban a szocialista vagyon megkárosításával kapcsolatban érkezett. Az aláírt és a névtelen panaszok többsége felelős beosztású dolgozók, funkcionáriusok hatalmi visszaélésével foglalkozik. A panaszok ukait szinte va lamennyi levélíró megjelölte. Az ellenörzc szervek is az elintézés során, főleg azt vizsgálták. honnan erednek a panaszok, mi a közös nevezőjük. Sajnos, sokkal több a szubjektív, mint az objektív ok. Mert például a ľikások elosztásánál és a nyugdíjasok esetében az objektív tényezők abból adódnak, hagy népgazdaságunk jelenlegi fejlettségi fo kán nem tudunk egyszerre mindenkinek korszerű lakást biztosítani, vagy az igényei nek megfelelő nyugdíjössze get folyósítani. De ha nemzeti bizottsági tisztségviselő vagy más fontos beosztású dolgozó hanyagságából, nemtörődömségéből vagy tudatosan mulasztja el a reá bízott feladatok maradéktalan teljesítését és ez károsan hat ki beosztottjaira, illetve az állampolgárokra. akkor a szubjektív tényező, a konkrét felelős nyilvánvaló. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság kritikusan mérte fel a minisztériumok, a központi intézmények és különösen a nemzeti bizottságok egyes részlegeinek munkáját. Rámutatott arra, hogy az edigieknél sokkal jobban, és hatékonyabban kell megszervezni, összehangolni tevékenységüket. Az ellenőrző szerveknek pedig mind központi, mind alsóbb szinten olyan irányban kell tevékenykedniük, hogy e szervek minél kevesebb elégedetlenségre, panaszra adjanak okot. A jelentés külön kitér annak szükségességére, hogy nem elég a panaszokat jól vagy rosszul elintézni, esetleg csak tudomásul venni, vagy gyak ran még el is hallgatni, ha nem a fogyatékosságok okozóit felelősségre kell vonni. A rendellenességek, visszaélések és törvénysértések konk rét előidézőit a legszigorúbban el kell ítélni, beleértve megbízatásuk alóli felmentésüket. Pártunk XIV. kongreszszusa külön kitért a személyes felelősség elvének szigo rú betartására politikai és tár sadalmi életünk minden sza kaszán. A fentebb említett adatok azt bizonyítják, hogy dolgozóink az elmúlt évben aránylag sokat és gyakran jogosan fordultak panaszaikkal a felsőbb államhatalmi intézményekhez. A panaszok döntő többsége pedig sok esetben embertársaik felelőtlen, igazságtalan vagy ha úgy tetszik, törvénytelen intézkedéseire hívta fel az ellenőrző szervek figyelmét. S ezért elisme rést érdemelnek. A jogosan bírált fogyatékosságok élőidé zői pedig hassanak oda, hogy egy év múlva kevesebb panaszról és elégedetlenségrűl kelljen számot adnunk. (t) 18. A pórt központi bizottsága, az Állami Honvédelmi Bizottság és a Legfelsőbb Főparancsnokság 1941 nyarán és őszén sok nagyszabású intézkedést hajtott végre a töváros védelmének megerősítése, jelen tös tartalékok létesítése és a működő hadsereg új egységekkel és magosobbegységekkel, harci technikával voló fel töltése érdekében. Most további intézkedések következtek, hogy megállítsuk az ellenséget. A párt központi bizottságának vezeté sével óriási munkába kezdett, hogy megmagyarázza a kialakult súlyos helyzetet, <J Moszkvát közvetlenül fenyegető veszélyt. A központi bizottság felszólítotto o szovjet népet, hogy becsülettel teljesít se o haza iránti kötelességét, ne engedje az ellenséget Moszkvába. Az ellenség mögött levő csapatok nem tették le a fegyvert, hanem továbbra is hősiesen verekedtek, lekötötték az ellen ség hatalmas erőit, megakadályozták, hogy továbbfejlessze támadását Moszkvo ellen Hólo annak o szívósságnak és óllhato tosságnak omelyet Vjozno környékén bekerítve harcoló csopataink tanúsítottak, értékes időt nyertünk, hogy a mozsajszki vonalon megszervezzük o védelmet Október 13-ón heves harcok lángoltak lel a Moszkvába vezető valamennyi műve letileg fontos irányban. Moszkvát nopról napra erösebben bombázták o németek. Majdnem minden éjjel légiriadó volt. A szovjet főváros bátran szembenézett o közelgő veszéllyel. A központi bizottság és a moszkvai pártbizottság lángoló felhívásait, omelyek arra szóllították fel a lakosságot, hogy védje meg a szovjet fő várost és irtsa az ellenséget, minden moszkvai, minden harcos, valamennyi szovjet ember megértette. E felhívások mély visszhangra találtak o szívekben. A moszkvaiak a fővárost és a hozzá vezető Utakat megközelíthetetlen erődé változtatták. A moszkvai dolgozók százával ala kítottak és fegyvereztek fel osztagokat, nuMikáscsapatokat és harckocsivadósz csoportokat arra az esetre, ha oz ellenség a fővárosig törne előre. Anélkül, hogy a termeléstől. elszakadt volna, mintegy 100 000 lokos részesült horckiképzésben. A moszkvai csata idején ezek csapotkötelékben harcoltak. Hőskölte ménybe illő volt a moszkvai és a moszkvo-területi kommunisták sokoldalú tevékenysége, akik a dolgozókat arra lelkesítették, hogy egy emberként védelmez zék fővárosukat a dühödt ellenséggel szemben. Tulo 1941 november 10-ig o Brjonszki Front sávjábo tartozott. A német csopa tok Orjol elfoglalása után Tula felé nyo ' multak előre Itt ebben az időben oz 50. hadsereg megalokuló hodtápintézményein kívül nem voltak olyon csapatok, amelyek a várost védelmezni tudták volna. Október második felében Tula környékén vonult- vissza három erősen meg '.épázott lövészhadosztály. Ezeknek o ma gosabbegységeknek 500 - 1500 harcosuk volt, c tüzérezrednek pedig mindössze négy lövege maradt. A visszavonult csapotok rendkívül kifáradtak A város védelmi bizottságánál:, amely nek élén Vaszilij Gavrilovics Zsavoronkov, o városi pártbizottság titkára állt, síké rült rövid idő alatt munkásosztagokat szerveznie és felfegyvereznie. Ezek a Brjonszki Front 50. hadseregének csapataival együtt bátran küzdöttek Tula előterében és nem engedték be az ellenséget a városba. Bármennyire igyekezett is az ellenség 1941 novemberében elfoglalni Tulát és ezzel dél felől utat nyitni riagának Moszkva felé, ez nem sikerült nelci A város bevehetetlen erődként állt. Tula teljesen megbénította a német csapa ok jobb szárnyát. Ekkor az ellenség elhatározta, hogy megkerüli Tulát, emiatt azonban kénytelen volt széthúzni csoportosítását. Ennek a Guderian-hadsereg csapatainak hadműveleti-harcászati sűrűsége vallotta kárát. A német csapatok Moszkva alatt elszenvedett vereségében Tulónak és tokosainak kimagasló szerepe van. A napról napra egyre jobban kifulladó német támadást október végén o Turginovo - Volokolamszk - Dorohovo Naro - Fominszk arcvonalon, Szerpuhovtól, Alekszintől nyugatra megállítottuk. Kalinyin körzetében addigra megszilárdult a Kalinyini Front csapatainak védelme. 1941. november 1-én a főhadiszállásra hívattak. Sztálin ezt mondta - Az Október évfordulójával Kapcsolatban ünnepi ülésen kívül Moszkvában kotonai díszszemlét is akarunk tartani Mi a véleménye, az arcvonal helyzete megengedi ezt? Én ezt feleltem: - A közeli napokban az eilenséij nem indít nagy támadást. Az előző ütközetekben komoly veszteségeket szenvecett, és kénytelen a csapatokat feltölteni és átcsoportosítani. A légierő ellensúlyofásóra, amely bizonyára tevékenykedni foci, |avasolom, hogy erősítsük meg a légvédelmet, vonjuk Moszkva környékére vadószrepülőinket a szomszédos frontokról. Mint ismeretes, az ünnep előestéjén a Metro „Majakovszkij" állomásotok a csarnokában megtartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 24 évfordulójának ünnepi ülését, november 7 én pétiig " o Vörös téren lezajlott a hagyományos díszszemle. A harcosok a Vörös térről egyenesen az arcvonalra mentek. Ennek az eseménynek óriási szerepe volt o hadsereg a szovjet nép erkölcsi szellemének erősítésében, és ezenkívül nagy nemzetközi jelentősége is volt. Sztálin szavaiból ismét kicsendült a pártnak és a kormánynak az a meggyőződése, hogy a hódítókat elkerülhetetlenül szétzúzzuk. Ezalatt a veszélyeztetett szakaszokon mélyen lépcsőzött páncélhárítás épült ki, páncélhárító támpontok és körletek létesültek. Egy alkalommal nem túl kellemes telefonbeszélgetést folytattam a legfelsőbb főparancsnokkal. - Hogy viselkedik az ellenség? kérdezte Sztálin. - Most fejezi be csapásmérő csoportosításának összpontosítását, és úgy látszik hamorosan megindítja a támadást feleltem. - No, és hol várják a főcsapást? - Erősebb csapást várunk Volokolamszk körzetéből. Guderion hadserege Tulát megkerülve valószínűleg Kosiróro mér csapást. - Saposnyikovval együtt úgy véljük, hogy megelőző ellencsapásainkkal meg kell hiúsítanunk az ellenség csapásait. Az egyik ellencsapást Volokolamszk, a másikat Szerpuhov körzetéből kell mérni a 4. német hadsereg szárnyára. Ügy látszott, hogy ott nagyobb erők összponto sulnok, hogy lesújtsanak Moszkvára. - Miféle erőkkel fogjuk mérni ezeket az ellencsapásokat? A Nyugati Frontnak nincsenek szabad erői. Nekünk csak o védelemre vannak erőink. - Volokolamszk körzetében hosználjók fel Rokosszovszkij jobbszórny-magasobbegységeit, egy horckocsihadosztóly és Dovator lovoshadtestét. Szerpuhov körzetében alkalmozzók Belov lovoshadtestét, Getmann harckocsihadosztályát és o 49. hadsereg erőinek egy részét. - Ez most lehetetlenség. Nem vethetjük be kétes sikerű ellencsapósokba o front utolsó tartalékát. Akkor semmivel sem tudjuk megerősíteni o hodseregek védelmét, amikor az ellenség majd támadásba megy ót csapásmérő csoportosí tásoivol j Folytatjuk/ 1971. VII. 15.