Új Szó, 1971. július (24. évfolyam, 154-180. szám)

1971-07-11 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

KUNOZSI ISJVÁN: Egy kép a Gyerkőcök című sorozatból üfveRSEK VONATON KOMLÓSI LAJOS: TAVASZI ZÁPOR A cikk cakkos égen tanácskoznak o felhők, hátrónypapirt lenget o szél Külváros Messze tények integetnek. A zajok a |ojok. o vidám kocogások, a füvek és bokrok szűrőin sejtenék ót. Valahol itt csókollom meg o szód Terveink bimbójo nagy, kékszínű virágbo pattant. Holdíényböl szőtt menyasszonyi tótyloc belengte o hűset lehellö tájat Most a hangod keresem, bőröd fehérjét e néger orcú estben. Jó lenne egy porónyi belőled, csak egy miniatűr kis llonko. Lépegetek kettesben a halkszavú csenddel Felvillanó fények szövik az est báliruhájának ezüstös szálait Az űrbe induló álmok közül néhány engem választ társnak mellém guggol s elmondja rejtett titkait az éjszakónok A tenyerembe vennélek, elrejtenélek jól. hogy a csúl vonatok ném találnának rád Tanácskoznak a telhök, aztán megegyeznek: megered. hosszú liónszálok vesszőzik o tájat, a szemedet, e szádot. lábad nyomát a tócsák ellepik Esik Ballagok a kihalt ösvényen, s minden fa mellől, az eső csillámló cseppjéröl, <i bokrok hallgatag mélyéről tiszta égbolt, derűs kékség nevet: két szemed EST Mindig csak menni, menni, - forognak a kerekek - , 02 együttlét perceit temetni mondd, meddig lehet? A Vág és a Nyitro búsan integet, a kerekek forognak, torognak o kerekek A mozdony könyörtelen: elránt o tájból fűzfát, tovot, u| képek színeit hozza, s nem bánja mi lesz azzal, mi elmorad A kerekek torognak, Csok a szívem marad egy füstös állomáson. s ha lehányom szemem. bőnotos szemed még mindig látom. ABLAKÜVEGRE ÍRT SOROK A tan o madaiak megértek már a pusztulásra Q Hallod? A? estben Z füvek O árvasága nő O Mint íny s tog íelé mozduló (ň nyelv: ^ megindulnok alig hallható, « Gű < -J < M mái mar való szerűtlen hangot ejteni platánok, hársak levelei o f öI d felé Olyan a világ mint az elszakadt film Feketeség ásít a bokrok mélyén Hozamennék szívesen én is de előbb még megkereslek: megkopogtatom a sugárzó égbolt páncélját bepillantok a meséskönyvekbe s felébresztem oz ólomba szenderült emlékezést 7/fS? VÁKUUM A|kuk medrében nem tokod mosoly Szikkadt, néma kövek a szovak Láncszem láncszemet Kéz kezet. Alinak Egymással takarózva Hunyt pilláik alatt sín-csápjait előre nyú|tva már az ismeretlent tapintja o vonot ILF PETROV: Abban az estéli órában, midőn Moszkva minden zegében-zugában felhangzónak a gramofonok, az utcákon olyan polgárok jelennek meg, akiket máskor nem lehet látni. Amott halad egy ösztövér fiatalember magas szárú lakkcipőben. Nem baritonénekes, nem höstenor, sőt nem Is cigányrománc-előadó. Nem tartozik a dolgozóknak ahhoz a kategóriájához, amelynek még az újjáépítés időszakában ls lakkcipőt illik hordania. Közönséges polgár, aki társaságba igyekszik. Tegnapelőtt nála volt társaság, tegnap Bégetov elvtársnál, most pedig kollégájához, Töprengovhoz megy estélyre. Hátra van még Busongov elvtárs Nála holnap fognak vigadni. Valamennyiüknek — Töprengovnak, Bégetovnak, Busongovnak és magának a lakkfényO fiataíembernek, Markovnak — van felesége. Mégpedig madám Töprengova, madám Bégetova, madám Busongova és madám Markova. És mind vigadnak. Olyan meghökkentő, ősi búbánattal vigadnak, ahogyan jómaguk a különböző irodákban, csoportoknál és egyesüléseknél dolgoznak. Már régóta, három éve járnak egymáshoz társaságba. Homályosan sejtik, hogy ideje megszüntetni ezt a társaságba járást, de nem képesek szakítani e káros szokással. Előre tudnak mindent. Tudják, hogy Béqetovéknál mindig savanyú salátát adnak, s kitűnő a marhamájpástétom. A részeges Töprengovnál ió a pálinka, de minden egyéb hajítófát sem ér. Tudják, hogy az unalmas Busonqovék. azon az alapon, hogy ideje már európai módra élni, nem adnak vacsorát, hanem híg teával és „Barikád" piskótával szúrják ki a vendégek szemét. Azt is tudják, hogy Markovék gramofon!emezeket hoznak, és azt is, hogy milyeneket. Ott lesz a Kettecskén a bungalóvban c. bosztonkeringő, Az én lánykámnak, van. mije van kezdetű charleston meg egy régi német foxtrott: Ich fahr mit memer Klára die Sahara, ami nyilván ennyit jelent: En Klárámmal a Szaharába utazom. Meg kell jegyezni, hogy a hölgyek gyűlölik egymást, és ezt nem is titkolják. Míg a férfiak a „Kettecskén a bungalóban, nem kell senki más" dallamára iddogálnak, és villájukkal bökdösik a zöld heringet, az asszonyok dühtől eltorzult arccal gunnyosztanak, ki-ki a maga zugában, akár a baglyok nappal. — Mién nem táncol senki? — csodálkozik a korhely Töprengov. — Hol vannak a duhaj kiáltások? Hol a lelkesedés? De mivel kiáltások nincsenek, Töprengov vállon ragadja madám Bégétooát, és kezdődik a tánc. Valamennyien dermedt mosollyal nézik a táncoló párt. — Nemsokára ideje nyaralni mennt! — mondja Markov némi gondolkodás után. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy valóban ideje, noha jól tudják, hogy csak öt hónap múlva utaznak nyaralni. Az est vége felé rendszerint politikai témákra terelődik a szó És min denkor Busongov rontja el a hangulatot. — Hallották, uraim — közli —, hogy két hónap múlva nem lesz pénz? — Kinek nem lesz? — Senkinek. Áltálában nem lesz semmilyen pénz. Megszüntetik u pénzt. — És hogyan éljünk? — Ahogyan akar — feleli Busongov könnyelműen. — No, menjünk. Rím ma. Viszontlátásra, uraim. .. — Hová sietnek? — kérdi az Ijedt háziasszony. — Mi lesz a pénzzel? — Nem tudom, nem tudom! Kérdezze meg a Tervbizottságot. Majd ai ételgyárban fognak ebédelni. Sióval, holnap várom magukat, Markovék elhozzák a lemezeket — táncolunk, mulatunk, Busongovék távozása után kellemetlen csend támad. Mindenki rémülten gondol arra a közeli időre, amikor megszűnik a pénz, és ételgyárban kell majd ebédelni. Így vigadnak hetente négyszer, s őszintén csodálkoznak: —• Ugyan, miért lesz egyre unalmasabb és unalmasabb a társaság? Fordította: GELLÉRT GYÖRGY 1?