Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-01 / 128. szám, kedd

Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának vitáié naBaa ü ay s ma (Folytatás az 5. oldalról) zolva. Ezt kellene mindenekelőtt ismét tudatosítani a művészetelmélet, a mű­vészetkritika és publicisztika egész te­rületén. ahonnan a múlt gyakorlatában néhány tiszteletre méltó kivételtől el­tekintve a művészet osztályhű értelme­zése alapvető elvei lényegében teljesen eltűntek. Nekünk utat kell nyitnunk mind an­nak. ami szocialista szabadság, ami a társadalmi érdekeket tudatosan a szub­jektív érdekek elé helyezi. Vagy szaba­don, Lenin szerint — ez a szabad ér­telmezése és tudatosítása annak, hol élek, miért élek, hol dolgozom és ho­gyan akarok élni. A Tanulságok, valamint a'dél-morva­országi kerület határozatai alapján igyekszünk következetesen megvalósí­tani a párt jelenlegi kultúrpolitikáját az intézményekben, a berendezésekben és az egyének munkájában. Ez azt jelenti, hogy következetesen akarjuk gyakorla­tilag is megvalósítani Lenin alapelveit a kultúra irányításáról, amelyet éppen nálunk olyan gyakran szándékosan egyoldalúan magyaráztak és támadtak. Most arról van szó tehát, hogy Le­ninnek ezeket az alapelveit a kultúrá­ban és a művészetben, valamint egész társadalmunkban konkrét tettekkel és intézkedésekkel realizáljuk. Nálunk er­re törekszünk és ez nem könnyű mun­ka. Az alkotó művészek ós a kulturális dolgozók között még ma is sok a tisz­tázatlan nézet. Türelmesen magyaráz­zuk álláspontunkat és elvárjuk, hogy megértsenek bennünket és támogassák szándékainkat. Azoktól, akik ezt nem akarják megérteni, megválunk. Meggyőződésem, hogy a kongresz­szus olyan határozatokat fogad el, amely a fent jelölt területen javulást idéz elő. A dél-morvaországi kerület küldötteinek véleményével összhang­ban közölni akarom a kongresszussal, hogy a párt központi bizottságának se­gítségével a dél-morvaországi kerület ben teljesítjük azt az igényes és felelős­ségteljes feladatot, amelynek célja, hogy visszaadja a kultúra és a művé­szet kifejezetten szocialista jellegét és ebben a szellemben fejlessze tovább. Tomáš Kravendct elvtárs felszólalása Végtelenül örülök annak, hogy a CSKP XIV. kongresszusának küldötte lehetek, és, hogy e kongresszus tri­bünjéről elmondhatom nézetemet orszá­gunk mai politikai és gazdasági helyze­téről egy építőmunkás szemszögéből nézve. Engedjék meg, hogy rövid felszólalá­som elején köszöntsem önöket, a CSKP XIV. kongresszusának küldötteit és vendégeit a Stavoindustria majdnem tízezres munkáskollektívájának, vala­mit vállalatunk kommunistáinak nevé­ben. Vállalatunk dolgozói megvitatták pártunk megalapítása 50. évfordulójá­nak és a CSKP XIV. kongresszusának tiszteletére vállalt feladatokat, majd számos egyéni és kollektív felajánlást tettek, amelyeket összüzemi szocialista kötelezettségvállalásban összegeztek. Ezt sikeresen teljesítik és túlteljesítik. Vállalatunk a tervfeladatokat az Idei év első négy hónapja alatt a követke­zőképpen telejsítette: a saját munka­erőkkel létrehozott 259 millió korona munkaértéket 7 millió 400 000 koroná­val túlteljesítettük, ez az elmúlt év ugyanazon időszakához viszonyítva 11,4 százalékos emelkedést jelent. A válla­lásokban kitűzött határidőkön belül át­adtuk próbaüzemeltetésre a ružombero­ki téglagyárat, mégpedig a Hurdis-tég­la üzemrészlegét 1971. IV. 1-én, az idomcsöveket gyártó részleget 1971. V. 1-én. A 294 millió korona értékű teljesít­ményű tervet 10 millió 400 000 koroná­val túlteljesítettük, ami az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 10,9 szá­zalékos emelkedést jelent. A tervezett munkatermelékenységet 3,8 százalékkal túlteljesítettük, ami az elmúlt év ugyan­azon időszakához viszonyítva 9,2 száza­lékos emelkedést mutat ki. Az egy dol­gozóra eső átlagos havi keresel az el­múlt év ugyanazon időszakához viszo­nyítva 4,7 százalékkal magasabb. Az egy korona értékű teljesítmény költ­ségességét az 1970. évvel szemben 1,2 százalékkal csökkentettük. Az elmúlt évhez viszonyítva javítottuk a munka­időalap kihasználását is. A javulás a távolmaradásnak 12,07 százalékáról 11.15 százalékra való csökkentésében nyilvánul meg. Elégtelennek tartom a- munkaidő ki­használását, s ezzel kapcsolatban a ter­melőeszközök és berendezések nem ki­elégítő kihasználását is. Az építkezése­ken sok időt vesz el a várakozás a kü­lönböző anyagokra és anyagfajtákra, a munkák pedig gyártásmeneti szempont­ból nem kapcsolódnak rendesen egy­máshoz. A munkaerők állandó hiánya és a munkafegyelemnek az utóbbi években észlelhető meglazulása abban nyilvánul meg, hogy sok ember nem becsüli a munkát, s különféle mellékes munkák ra összpontosul, ahol könnyebben jut keresethez. Az építkezéseken a nehéz munkafel­tételeket — nézetem szerint — nem eléggé arányos mértékben értékelik. E fontos kérdés megoldása után érez­hetően javulna az építőipari dolgozók munkakedve, munkalendülete és stabi­lizálása. Ezzel párhuzamosan meg kell javítani saját szervezési és irányító te­vékenységünket is. Vállalatunk ma teljes felelősséggel készül az ötödik ötéves terv kidolgo­zására. Ebben az ötéves tervben válla­latunkra rendkívüli igényes feladat há­rul — biztosítani Trnaván és Považská Bystricán az autógyár építésének egy részét. Biztosítani kell a dolgozók lét­számának emelését, meg kell teremte­ni a feltételeket az összes kapacitásnak, az említett építkezésekre való összevo­nására. Még ezenkívül az a feladat vár ránk, hogy bizonyos kapacitásokat a Cseh Szocialista Köztársaságba helyez­zünk át. Át kell értékelnünk a vállalatnak az 1972—1975-ös évekre szóló termelési programját, be kell pótolnunk a válla­latok és üzemek koncepcióját, hogy az ötödik ötéves terv feladatait sikerrel teljesíthessük. Befejezésül engedjék meg, hogy ki­fejezzem azon meggyőződésemet, mi­szerint Csehszlovákia Kommunista Párt­jának alapszabályzatában eszközlendő változások és módosítások indokoltak. Szeretném megemlíteni, hogy pártunk szervezeti felépítése nagy jelentőségű, és azt előnyös lesz az adott szükségle­tekhez alkalmazni. Vállalatunk a köz­társaság egyik legnagyobb építőipari vállalata. Munkahelyei az egész köz­társaságban megtalálhatók. Eddig vál­lalatunkban a CSKP Központi Bizottsá­gának határozata alapján a pártmunka koordinálása céljából kísérletképpen megalakítottuk az állandó pártbizottsá­got. A vállalati pártszervezetnek ez a tormája már nem felel meg a vállalat politikai és gazdasági munkája irányí­tásának, mivel nem rendelkezik a szük­séges jogkörrel. Vállalatunk kommunis­tái közbsnjárnak azért, hogy a válasz­tott összüzemi pártbizottság legyen az a szerv, amelynek joga lesz az alapszer­vezeteket a vállalati szükségletekből eredő feladatokkal megbízni és joga lesz ellenőrizni a vállalat vezetőségét. Imrich Danis elvtárs felszólalása A CSKP megalapítása 50. évforduló­jának alkalmából a nemzeti bizottsá­gok, beleértve az újonnan alakult ke­rületi nemzeti bizottságot is, széles körű kezdeményezést tanúsítottak. En­nek eredményeképpen a nemzeti bi­zottságok szakaszán 800 millió korona értékű szocialista kötelezettségválla­lást tettek. Biztosítani akarom kong­resszusunkat, hogy a nemzeti bizott­ságokban dolgozó kommunisták szo­ros együttműködésben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom közép-szlová­kiai kerületi helyi szervezeteivel és a Nemzeti Front többi társadalmi szerve­zetével, minden erőfeszítést megtesz­nek a politikai és a munkaaktivitás további fokozására, szocialista társa­dalmunk fejlődésének növelésére. A mezőgazdaságban jelenleg végbe­menő integrációs folyamatot — az egységes föklművesszövetkezetek na­gyobb egészekbe való egyesülését — kerületünkben helyesnek és racionális­nak tartjuk. A nemzeti bizottságok •azonban, mint az államhatalom szer­adathoz az államhatalom HS igazgatás egybekapcsolásának szempontjából kö­zeledjünk. A nemzeti bizottságok ösz­szevonását megfontoltan kell megol­dani, tekintetbe véve a politikai és a gazdasági feltételeket. I)e először a gazdasági integrációt kell elérni, és csak azután kell kiépíteni a közös nemzeti bizottságokat. Az integrációs folyamat támogatására a nemzeti bi­zottságok szakaszán javasoljuk a meg­felelő feltételek kialakítását. A részle­ges integráció — a községek egyesíté­se közös helyi nemzeti bizottságok for­májában — már a XIII. pártkongresszus előtt megvalósult. Kerületünk tapaszta­latai azt mutatták, hogy meg kell ol­dani egyes problémákat az államigaz­gatással kapcsolatban, az első fokon, vagyis a községekben, ahol közös he­lyi nemzeti bizottságok létrehozására került sor. F, kérdéseket nem oldották meg helyesen a XIII. pártkongresszus után sem, habár e kongresszus határo­zata hangsúlyozta a nemzeti bizottsá­gok helyzetét és feladatait a szocialis­ta társadalomban. A jelenlegi feltételek közölt a közös helyi nemzeti bizottságok kialakítása és a nemzeti bizottságok körzeti hiva­talai rendszerének kísérleti kipróbálá­sa során a Szlovák Szocialista Köz­társaság területén nem oldódott meg a párt befolyása, és vezető szerepének érvényesülése a nemzeti bizottságok szerveinek munkájában. A nemzeti bi­zottságok választott szervei, képviselői és dolgozói erőfeszítését arra összpon­tosítjuk. hogy a beruházási politika te­rén következetesen érvényesítsék a párt gazdaságpolitikájának elveit. Kerületünkben a nemzeti bizottságok által Irányított gazdaság több milliárd korona értékat képvisel, és évente to­vábbi kapacitások létesülnek a lakos­ság szükségleteinek kielégítésére. Kötelességünknek tartjuk a meglevő termelési kapacitások teljes kihaszná­lásának, és az új építkezési beruházá­sok gazdaságosságának és maximális társadalmi hatékonyságának az eléré­sét. Az eszközöket elsősorban ott kell befektetnünk, ahol a legsürgetőbb o társadalmi szükségletek kielégítése. Kétségtelenül ide tartozik a komplex lakásépítés, amely az elmúlt időszak­ban a valóságban nem volt komplex. Az 1966-tól 1970-ig terjedő években a kerületben 46 000 lakás épiilt, ebből 49 százalék egyéni lakásépítés, családi házak és szövetkezeti építkezés for­májában. Az egyéni lakásépítés nagy hányada egyrészt azt bizonyítja, hogy a lakos­ság közvetlenül részt vesz a lakásprob­léma megoldásában, másrészt pedig egyik oka unnak, hogy aránytalanság mutatkozik a lakásépítés, valamint « polgári és műszaki ellátottságot szol­gáló létesítmények építése között. A dolgozók kedvező politikai aktivi­tása, a közelmúlt tapasztalatai és ta­nulságai megalapozzák azt, hogy kong­resszusunk tanácskozásának szellemé­ben még intenzívebbé tegyük a lakos­ság körében végzett politikai nevelő­nevelőmunkánkat a marxizmus leni­nizmus eszmélnek és a proletár inter­nacionalizmus szellemében úgy, hogy helyünk és munkánk mindenekelőtt az emberek körében legyen. Josef iirsík elvtárs felszólalása vei, ebben az időszakban szervezetileg még nem épültek úgy ki, hogy haté­konyabban támogathatnák ezt az integ­rációs folyamatot. A nemzeti bizottsá­gok terén végzett eddigi átszervezé­sek nem mindig járultak hozzá a nem­zeti bizottságok politikai-hatalmi funk­ciójának megszilárdításához, főként azért nem, mert alapos előkészítés nélkül kezdtek az átszervezésekhez. Most már mindkét köztársaságunkban a nemzeti bizottságok elrendezése szer­vezetileg egységes. Ugyanakkor a ke­rületi nemzeti bizottságok munkájának tartalma jelentősen eltérő. Meggyőző­désünk, hogy a közép-szlovákiai kerü­letben a nemzeti bizottságok választá­sai után érvényesül majd a nemzeti bi­zottságok egységes struktúrája a szer­vek mun ^tartalmát és az apparátus nagyságát iletően. Az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságok munkatapasztalatai kerületünkben — tekintettel arra, hogy sok a kis község —, azt mutatják, hogy fokozatos összevonásokra van szükség. De szükségesnek tartjuk, hogy e fel­A közép-csehországi kerület mező­gazdaságának jelenlegi fejlődése mind politikai, mind gazdasági szempontból kedvező. Ez annak az eredménye, hogy a mezőgazdasági termelésben helyesen érvényesitik a párt politikai irányvona­lát. A mezőgazdasági dolgozók a gyakor­latban győződtek meg a párt gazda­ságpolitikájának helyességéről, s ezért munkájuk eredményeivel, a termelés növelésével támogatják. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, az életszínvonal emelkedése és a falvak felvirágzása nemrégen fő támaszuk volt a jobboldali erők által kifejtett nyomás­sal szemben. A mezőgazdasági dolgozók nem váltak hűtlenekké a szocialista gazdálkodás gondolataihoz. Kerületünk­ben az 1968-as é.s 1969-es evekben egy efsz sem hullott szét. egy tag sem lé­pett ki a szövetkezetből, nem voltak tiltakozó sztrájkok, nem szünetelt a termelés, mint ahogy a jobboldal sze­rette volna. A közép-csehországi kerületben az elmúlt ötéves terv alatt a mezőgazda­sági bruttó termelés 15,9 százalékkal, a piaci termelés a feltételezett 19 szá­zalék helyett 23 százalékkal növeke­dett. A mezőgazdaság fokozatos iparosítá­sának terve azonban az 1968 - 1969-es évek fejlődése folytán zavart szenve­dett. A helytelen gazdasági irányzatok megzavarlak a tervezést, és főként a tehén- és a kocaállományok csökkené­séhez vezettek, s egyes helyeken lelas­sították a termelés koncentrációját is. A párt- és a gazdasági aktíva erőfeszí­tései, és főként a mezőgazdasági dol­gozók áldozatkészsége következtében azonban még így is sikerült szilrád gaz­dasági alapot teremtenünk az ötödik ötéves terv megkezdéséhez. Elfogadtuk és teljesíteni fogjuk a XIV. kongresszusnak az ötödik ötéves tervvel kapcsolatos irányelveit. Ez nem formális kijelentés, mert szervező, al­kotó és manuális munka támasztja alá. Ez év első négy hónapja alatt a múlt év hasonló időszakához viszonyítva a kerület mezőgazdasági dolgozói 9,8 százalékkal több húst, 5,5 százalékkal több tejet és 17,7 százalékkal több to­jást adtak el a tervezettnél. A közép­csehországi kerület mezőgazdasági dol­gozói ezzel meggyőzően hitet tesznek a párt politikája, a népgazdaság konszoli­dációjára és a nép életszínvonalának emelésére irányuló erőfeszítésük mel­lett. Ebben az Időszakban, amikor a mező­gazdaság fejlődésének minőségileg ma­gasabb, újabb szakaszába lép, tovább kell bővíteni és mélyíteni a munkásság és a parasztság osztályszövetségét, hogy tovább erősödjék a parasztság ön­tudatossága, és a korszerű szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termeléshez való viszonya. Rajtunk, kommunistákon áll, hogy az eddiginél sokkal jobban megmagyaráz­zuk a mezőgazdasági dolgozók és a munkások részvételét a mezőgazdaság fejlesztésében. Elegendő tény áll ren­delkezésünkre, s csak ezek alapján mu­tathatunk rá és győzhetjük meg az em­bereket, hogy mit tett a társadalom a mezőgazdasági dolgozókért, másrészt pedig, hogy mit tettek a mezőgazdasági dolgozók a társadalomért. Tudjuk, hogy nem mindenült rózsás a he.yzet. Tudatában vagyunk a fogya­tékosságoknak, ismerjük a problémá­kat elsősorban a gabona , a hús és a tejtermelés terén. Tudjuk, hogy a nö­vekvő élelmiszerigényeket saját mező­gazdasági termelésünk növelésével kell kielégíteni, s nem lehet fokozni az élel­miszer-behozatalt. Azok a feladatok, amelyeket a társadalom mezőgazdasá­gunk elé állít, összhangban vannak a lehetőségekkel, de csak akkor, ha komplex módon megoldjuk a mezőgaz­dasági problémákat. Ezért meg kell hallgatni a kommu­nista mezőgazdasági dolgozók vélemé­nyét, akik az évzáró taggyűléseken és konfernciákon hangsúlyozták, hogy a népgazdaság irányításának valamennyi szintjén következetesen felelősséget kell vállalni a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért. A pártszervezetek jó munkája nélkül a mezőgazdaság igényes feladatait ne­hezen teljesítenénk. Ezen a téren sok munka vár ránk. Több olyan pártszer­vezetünk van, amelyeknek kevés a tag­juk és magas az átlagos életkoruk. A falun nyilvántartott párttagok aktív munkája, és a fiatal kommunisták to­vábbi felvétele nélkül nem tudnánk el­érni a pártmunka nagyobb hatékony­ságát. Bodor Imre elvtárs felszólalása Az elmúlt időszak értékelése során megállapítottuk, hogy a jobboldali op­portunizmus főként olcsó és népszerű szociális politikájával szövetségesekre és közvetlen hívekre talált a vasúti közlekedési dolgozók soraiban, főként a mozdonyvezetők körében. Az úgyne­vezett demokratizálási folyamat alatt a jobboldali opportunistáknak a fűtő­házakban sikerült megbontaniuk az FSZM egységét, mégpedig olyan mér­tékben, hogy létrejött a szervezetileg kiépített úgynevezett mozdonycsapatok szövetsége saját programmal, saját központi bizottsággal, mint országos, az FSZM-től független szervezet. En­nek következtében szakadás állt be a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunisták között is. E szervezet útján a gazdasági és az irányító szer­vekre gyakorolt nyomással harcoltak követeléseikért. A jobboldali opportunizmus a moz­donyvezetők részvételén kívül megnyil­vánult a vasúti közlekedés más szaka­szain is, főként egyes vezető gazdasá­gi dolgozók körében és az irányító szervben. Milyen a helyzet ma a kelet-szlová­kiai vasúti közlekedésben? Megmutat­kozott, hogy még van néhány olyan tagja a pártszervezeteknek, akik pasz­szívan viselkednek pártkötelességeik teljesítésével szemben. Ezért minden (Folytatás a 7. oldalún)

Next

/
Oldalképek
Tartalom