Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-01 / 128. szám, kedd

Csehszlovákia Kommunista Partia XIV. kongresszusának vitája (Folytatás a 6. oldalról) egyes párttagot aszerint értékelünk, hogyan, milyen lelkiismeretesen való­sítja meg a rábízott szakaszon pártunk politikáját, milyen felelősséggel jár el tevékenységében. A Čierna nad Tisou-t csomóponton a pártmunka értékelésénél arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy még. szá­mos magába zárkózott pártszervezet vau, amelyek elmerülnek saját prob­lémáik megoldásába, határozatokat hoznak, de azokat csak kis mértékben érvényesítik a pártonkívüliek körében. A CSKP megalapítása 50. évforduló­jának alkalmából a régi jó tapasztala­tok alapján megkezdtük a mindennapi politikai tömegmunka elmélyítését és fejlesztését a pártonkívüliek körében. Tavaly ünnepeltük hazánknak a di­cső szovjet hadsereg általi felszabadí­tása 25. évfordulóját. Ennek az évfor­dulónak a tiszteletére pártszervezetünk tagjai 66 hosszú tartamra szóló kol­lektív szocialista kötelezettségvállalást tett, több mint 5 200 000 korona érték­ben. 64 kötelezettségvállalást már tel­jesítettek. ezek értéke meghaladja a 9 500 000 koronát. 1970-ben vasútállomásunk 5 600 000 koronával több bruttó jövedelmet ért el a tervezettnél. Az országos mozgalomban elért munkíieredményeikért a köztársasági elnök a vasúti és átrakodó állomás dolgozóinak 1970-ben a Munkaérdem­rendet adományozta. Az 1971-es év első negyedében is jó eredményeket ér­tünk el, a széles nyomtávú vonalon az árubehozatali tervet az említett idő­szakban 101,71 százalékra" teljesítettük. Ebben segítségünkre volt a „Mindenki szocialista módon" versenymozgalom, valamint a csapi határállomással foly­tatott szocialista munkaverseny. Általában azt mondhatjuk, hogy a két állomás közötti verseny sok prob­lémát megoldott. Az ágcsernyői állomás kiépítésével mélyrehatóan foglalkozott a kelet-szlo­vákiai kerületi pártbizottság elnöksége és ülésén megoldott néhány problémát. Az ágcsernyői dolgozók életkörülmé­nyeinek megjavításában és stabilizálá­sában továbbra is fontos probléma a lakótelepek központi fűtése és új la­kásegységek építése. A központi fűtés problémájának megoldása már 1961-tól húzódik, minden eredmény nélkül. A keleti vasútigazgatóság anyagi eszkö­zök hiánya miatt a kocsiszínek építé­sét az 1972—1974-es évekre halasztot­ta, habár erre sürgősen szükség vol­na. Tárgyalások folynak további speciá­lis átrakodóhelyek létesítéséről is, fa, hús, gabona, fémek, nehéz gépek, vas­érc átrakodására. A Szovjetunióból ha­zánkba irányuló behozatal ebben az ötéves tervben 25 százalékkal növek­szik. Az életszínvonal emelkedése, dolgozó népünk kulturális színvonala azért ha­ladhat gyorsan előre, mert népgazda­ságunk fejlődése szorosan összefügg a Szovjetunió gazdaságának fejlődésével. Mi, vasutasok különösen sok bizonyíté­kát látjuk ennek, mert mi továbbítjuk azt a hatalmas mennyiségű árut, amely­re népgazdaságunknak oly nagy sziik sége van. Alkalmam volt betekinteni azokba az adatokba, amelyek a hazánk és a Szov jetunió közötti külkereskedelem fej­lődését mutatják. Úgy vélem, hogy lé­nyegesen nagyobb mértékben kellene befolyásolnunk a Szovjetunióhoz fű­ződő testvéri barátság légkörét, töb­bet kellene írnunk pártsajtónkban és egyéb sajtónkban együttműködésünkről, a Szovjetunió segítségéről, többet kel­lene beszélni erről a rádióban és a televízióban, mert hazánk lakosai kö­zül nincs mindenki kellőképpen tájé­koztatva ezekről a tényekről. Klára Kožuchová elvtársnő felszólalása A fiatal nemzedéket az egész társa­dalom neveli. Míg a népgazdaság szá­mos szakaszán gondosan ügyelnek ar­ra, hogy azt szakmailag képzett em­berek irányítsák, míg számos foglal­kozási ágban szigorú tehetségvizsgá­latokat tartanak, a tanítói hivatás úgy­szólván mindenki előtt nyitva állt. A pedagógiai fakultások számos olyan diák menedékévé váltak, akik más fő­iskolákon nem tudtak helytállni. Jó­val 1968 előtt oly fiatal tanítók is sze­reztek oklevelet, akik a szocialista ta­nítók küldetését képtelenek voltak teljesíteni, sőt eszmeileg zavart em­berek voltak, akikből hiányzott a szi­lárd szocialista világnézet. Ezek működésének keserű következ­ményeit a mai napig is érezzük. Az oktatásügy szakaszán éles ideológiai küzdelem folyik. Joggal fogadott el az észak-morvaországi kerületi konfe­rencia egy határozatot miszerint érvé­nyesíteni kell azt az elvet, hogy a fia­talokat csak olyan tanítókra lehet bíz­ni, akik képesek osztály- és politikai szempontból öntudatos, a szocializmus ügve iránt odaadó polgárokat nevelni. Sokszor beszélnek arról, hogy a mi fiatalságunk nem tiszteli a hagyomá­nyokat. Azokat az értékeket, amelye­ket az előző nemzedékek alkottak szá­mára. De Krasznodonban ma is áll az az iskola, ahová valaha a halhatatlan If­jú Gárda tagjai jártak, és abban a tan­teremben amelyben Oleg Kosevoj ült, még ma ls őrzik tanulókönyvecskéjét. Mi azonban megengedtük, hogy meg­gyalázzák számos becsületes elvtárs emlékét, megengedtük, hogy sárba ti­porják Klement Gottwald nevét, hogy a pletyka mérgével köpdössék Július Fučík emlékét. Ma már senki nem számolja meg, hány tanulmányutat szervezett a Szov­jetunióba -államköltségen az Oktatás­ügyi Minisztérium, hányan mentek ta­nulmányozni a szovjet elvtársak ta­pasztalatait. Sajnos, a legfontosabbat sokan nem tudták megtanulni: hogyan kell a kommunista erkölcs, a proletár internacionalizmus Iránti mély tiszte­letre nevelni a fiatal nemzedéket. • Mi, kommunista tanítók azt vártuk, hogy pártunk ez idei jubileumi éve sok mindent Jóvátesz, s a gyermekek és az ifjúság előtt kitárja a párt tör­ténetének élő tankönyvét, azt vártuk, hogy ezt a gyönyörű feladatot az ösz­szes ifjúsági és gyermekfolyóiratok vállalják. Csalódtunk. így például a „Pionýr", később „Vetrník" című folyóirat febru­ári számában szégyenletesen hallga­tott a párt történelmi jelentőségű meg­alakulásáról. Márciusban, amikor az egész haladó világ megemlékezett a Párizsi Kommün évfordulójáról a lap „címoldalán V. Neckárt láthattuk — macskával és lóval. Áprilisban, amikor megemlékeztünk az ember első űrre­pülésének 10. évfordulójáról, a lap részletesen beszámolt a pop-zene hosz­szú hajú interpretálóiról, de az űrha­jósok repüléséről, az űrkutatásról, ami fénylő példa és ideál lehet ifjúságunk számára, egy szót sem közöltek. Így folytathatnám és említhetném a további, gyermekek számára kiadott folyóiratokat. Ne haragudjanak rám a szerkesztő elvtársak, de ilyen módon nem segítik munkánkat. Nagyra értékelem azt a segítséget, amit a pártsajtó, különösen a Tribúna, a Tvorba, a Svet socializmu, a Týžden­ník aktualít és a Nová doba nyújt a ta­nítóknak Azonban a tanítók számára az egész társadalom köteles segítséget nyújtani ahhoz, hogy az ifjúság előtt rehabilitálják mindazokat az ideálokat, amelyekért a szocializmusban élünk, rehabilitálják az olyan értékeket, mint a becsületes és alkotómunka, a szo­cialista haza iránt, tettekben megnyil­vánuló szeretet, a szolidaritás azokkal a népekkel, amelyek igazságos harcot vívnak az emberi jogokért. A morva határvidék legészakibb ré­szén élek és dolgozom. Ezen a vidé­ken sok száz családnak van állandó otthona. A mi nagy óhajunk az, hogy e határvidék a köztársaság egyenjogú része legyen. Gyermekeink nehezen állnak hélyt a tehetségvizsgálatokon az erős verseny­ben, amikor évek óta hiányoznak a képesített tanítók, s ezért elmarad a zenei oktatás, a kéDzőművészeti okta­tás és más szakmai oktatás a határ­menti iskolákban. Nekünk nem lehet közömbös az, hogy a fiatal emberek, akiknek ottho­na a határvidéken van. munkáért kény­telenek az ország belsejébe vándo­rolni. Megadni a fiataloknak a bizton­ságérzetet és a távlatot, ebben látjuk nagy politikai feladatunkat. Václav Klail elvtárs felszólalása szavakat mondta, amelyek vélemé­nyem szerint nálunk is teljes mérték­ben érvényesek: a nehézgépipar mun­kájától függ a népgazdaság valamennyi szférája műszaki ellátottságának szín­vonala a nagyobb munkatermelékeny­ség anyagi és miiszaki eszközeinek biz­tosítására." Klail elvtárs a továbbiakban beszélt a nehézgépipar társadalmi jelentőségé­ről, és rámutatott, miben látja a plze­ňi Škoda Művek feladatát, amely min­denekelőtt alapvető eszközök előállí­tója. Az ötödik ötéves tervben termelési­kivitelezői programunk — folytatta a felszólaló —, amelynek szerkezete több mint 40 alapágazatot képvisel, az ipar, a közlekedés és az építőipar 9 alap­vető szakágazata fejlődésének szük­ségleteit fogja biztosítani. A tüzelőanyag- és energetikai szak­ágazat fejlesztése érdekében a többi, energetikai berendezéseket gyártó cég­gel együttműködve kialakítottuk a je­lentős' társadalmi megtakarítás felté­teleit. így pl. 1985-ig legalább 6 új 200 mW-os blokkot helyezünk üzembe, amelyek lehetővé teszik évi 260 000 tonna barnaszén megtakarítását. Jelen­tős anyagtakarékosságra is törekszünk, ami a 200 mW-ós turboagregát esetében — két 110 mW-os turboagregáthoz vi­szonyítva — 288 tonna anyag megtaka­rítását jelenti. Ebben az időszakban tovább fejleszt­jük és gyártjuk az 500 mW-os turboag­regátokat, amelyek még hatékonyabbak lesznek. A vasúti közlekedés számára 190 darab, többnyire új típusú villany­mozdonyt szállítunk, s ezzel vállala­tunk hozzájárul a Csehszlovák Állam­vasutak fokozott szállítása képességé­nek biztosításáh 3z. A városi közlekedési eszközök terü­letén teljesen kielégítjük a népgazda­ság trolibusz igényeit, amelyekben 1972-től kezdődően — a fejlesztés le­hetővé teszi a drótnélküli szabályozást, s így 25 százalékos villanyenergia­megtakarítást. Nagyobb mértékben szál­lítunk új technológiai berendezéseket az építőipar és az építőanyagokat gyár­tó ipar számára. Itt mindenekelőtt a nehéz- és a könnyű építőelemeket gyár­tó berendezésekről, továbbá az épülő­félben és újjáépiilőfélben levő kerámia üzemek korszeri;, nagy termelékenysé gű kerámiai préseiről van szó amelye­ket azelőtt kizárólag a kapitalista ál­lamokból importáltunk. E berendezések hazai gyártásával nemcsak több mint 5 millió nyugat­német márkát takarítunk meg a nép­gazdaságnak, hanem ezeket a gyártmá­nyainkat exportálni is fogjuk. A kohászat és a gépipar számára biz­tosítjuk az új technika fejlesztését és szállítását, ami befolyásolja majd a kapacitás bővülését, a munkatermelé­kenység növekedését, és a kohászati termelés fokozódó hatékonyságát. Csak néhány példát említettem, ame­lyek bizonyítják, milyen jelentős társa­dalmi többletet hoz vállalatunk az egész népgadaságfejlesztés érdeké­ben. > Azonban látni kell, hogy ez az új technika a gyártó számára, tehát a mi vállalatunk számára is egyre foko­zódó igényeket jelent, s különösen nő az élőmunka aránya. Ezért az új ter­mékek fejlesztésével egyidejűleg rend­kívüli gondot fordítunk a fejlesztés te­rületére, a termelési technológiára, ámely a mi vállalatunkban a munka­termelékenység növelésének egyik legfőbb eszköze. Klail elvtárs ismertette a kongresz­szussal, hogyan fogják megvalósítani a komplex szocialista racionalizálást, melynek során nagy súlyt helyeznek a kijelölt f'ladatokért vállalt szemé­lyi felelősségre. Meggyőződésünk, hogy a komplex szocialista racionalizáció következetes érvényesítése elősegíti a munkaterme­lékenység jelentős növelését és az ön­költségek csökkenését — jelentette ki Klail elvtárs, és rámutatott, hogy bár a műszaki értelmiség jelentős része 1968—1969-ben a jobboldal befolyása alá került, és vállalta annak politik li platformját nem lehet mind. ahogv mondani szokták, egy kalap alá ven­ni. Ellenkezőleg, teljes mértékben szá­mítunk minden becsületes, alkotó, mű­szaki és gazdasági dolgozóra, és el­várjuk, hogy tevékenyen lássanak hoz­zá a műszaki, a gazdasági és a terme­lési feladatok megoldásához. Az élet arra kényszerít bennünket, hogy egyre nagyobb igényeket és kö­vetelményeket támasszunk a vezető ká­derek iránt. Ezért továbbra is le fog­juk váltani mindazokat a dolgozókat, akik nem vállalják elkötelezetten pár­tunk politikájának megvalósítását, akik nem tudják megoldani a termelés, a technika és" a gazdaság problémáit, és helyükre olyan dolgozókat jelölünk ki, akik képesek és készek megoldani az adott problémákat. Martin Dzúr elvtárs felszólalása A XIV. kongresszus rendkívüli fon­tossága véleményem szerint abban rej­lik, hogy a sok év után ismét olyan dokumentumot hivatott elfogadni, amely reálisan, és egyidejűleg igénye­sen határozza meg a népgazdaság to­vábbi fejlesztésének feladatait. Azo­kat a célokat, amelyeket pártunk XIV. kongresszusának irányelve rögzített az ötéves terv időszakára, csak akkor ér­hetjük el, ha biztosítjuk a társadalmi munkatermelékenység lényeges és tar­tós növekedését. Ebben az irányban döntő fontosságú szerepet játszhat és kell játszania a nehézgépiparnak, amelynek jelentőségéről és a jelenlegi feltételek között gyors fejlődése fon­tosságáról az SZKP XIV. kongresszu­sán Brezsnyev elvtárs, az SZKP főtitká­ra, a számunkra is nagyon tanulságos Felszólalása bevezető részében egyet­értését fejezte ki a CSKP Központi Bizottságának beszámolójával, amelyet Husák elvtárs adott elő a kongresz­szuson. A beszámolót értékelve kije­lentette, hogy az igazolja: pártunk vezetősége képes objektívan elemezni a helyzetet, meghatározni a reális cé­lokat és megválasztani megvalósításuk optimális eszközeit és módszereit. Majd így folytatta: A csehszlovák néphadsereg tagjai nagy érdeklődéssel figyelik kongresz­szusunk tanácskozását. Egyének, egy­ségek és törzsek kezdeményezésük és aktivitásuk továbbfejlesztésével, a ki­képzés tökéletesítésével köszöntik, hogy teljesíthessük a szocialista haza védelmének feladatait. Már a kongresz­szus előtt mintegy 22 000 katona kap­ta meg a „Példás katona" díszjelvényt és több mint 2800 közösség nyerte el a „Példás egység" címet. Katonáink azonosítják magukat az elmúlt öt év értékelésével és pártunk központi bi­zottságának az 1969 áprilisi plénum után követett marxista—leninista irány­vonalával. Teljes mértékben azonosítjuk magun­kat a CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban végbement válság tanulságainak következtetései­vel. Teljes mértékben egyetértünk vele és azzal a részével is, amelyben a had­seregről van szó: „Hadseregünk meggyöngült, nem irányították a párt és az állam vezető szervei, így aztán képtelen volt szembeszállni az ellen­forradalmi alvilág gyors feltörésével és a belső ellenség aknamunkájával." Mi, a hadsereg tagjai a leginkább értékeljük azt a segítséget, amelyet 1968 augusztusában a Szovjetunió és a többi szocialista állam nyújtott ne­künk. Hálánk annál nagyobb, hogy ez az internacionalista segítség nemcsak hazánkat mentette meg a polgárhábo­rútól, hanem ennek a tettnek az egész szocialista rendszerre vonatkozó kato­nai, stratégiai és katonai-politikai ki­hatását is teljesen felfogjuk. A hadsereg helyzetének fejlődésében elért alapvető fordulatban döntő jelen­tősége volt a CSKP Központi Bizottsá­ga 1969 áprilisi és májusi plénumának. Az új pártvezetőség a marxista—leni­nista politika összes alapelveinek és értékelnek helyreállítására irányuló törekvésével megteremtette a csehszlo­vák néphadsereg konszolidálásának leg­fontosabb feltételeit. Közvetlen irányí­tásával és a szovjet hadsereg, főként a szovjet hadsereg középső csoportja szoros együttműködésével hadsere­günk eredményesen keresztülment az igényes konszolidációs folyamaton. A hadsereg pártvezetősége egységének helyreállításával fokozatosan szilárdul a vezénylés és irányítás, a centraliz­mus alapelve és az egyszemélyi pa­rancsnoki vezetés érvényesítése. A had­sereg építésében az internacionalista szempont a maga megillető helyére került. Fejlődik a katonaság marxis­ta—leninista nevelésének szilárd rend­szere. A testvéri szovjet hadsereg segítsé­gével egész hadseregünk helyreállí­totta ideiglenesen megbontott szerepét mint a szocialista állam hatalmi politi­kai eszközének szerepét, és Ismét meg­találta helyét a Varsói Szerződés had­seregeinek testvéri kötelékében. Ma az a feladat áll előttünk, hogy következetesen leküzdjük a múlt ösz­szes negatív hatásalt, végleg megold­junk számos fontos politikai és tárgyi kérdést. Nemcsak drágán megfizetett tapasztalatunk, hanem a jelenlegi nem­zetközi helyzet is erre késztet bennün­ket. Az imperialista agresszió fő eszkö­ze, az Észak-atlanti Szövetség állan­dóan erősödik, szüntelenül tökéletesí­ti egy, a szocializmus elleni agresszív háború viselésére irányuló előkészüle­teit. Ezért egyetértünk Brezsnyev elv­társnak az SZKP XXIV. kongresszusán mondott szavaival, melyekkel pontosan és találóan jellemezte, hogy „az ag­resszió és a militarizmus erőit azon­ban, bár sikerült visszaszorítani, még nem sikerült ártalmatlanná tenni. Ezek az erők a háború utáni években több mint 30 különféle méretű háborút és fegyveres konfliktust robbantottak ki. Nem tekinthetjük teljesen megszűnt­nek az ÜJ világháború veszélyét sem". A szocialista közösség nyugati ha­tárán fekvő köztársaságunk helyzete is nagyfokú éberségre késztet minket. Határosak vagyunk a NATO egyik leg­erősebb tagjával, ahol a revansista és militarista erők naponta meggyőznek minket létükről és veszélyes szándé­kaikról. Az államunk védelmi képességének Javítására irányuló törekvésünkben ab­ból a lenini gondolatból indulunk ki, hogy az ország védelme az állam egyik (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom