Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-03 / 130. szám, csütörtök

éles küzdelem és teljesen Ű1 problémák megoldásával kap­csolatos feltételek között megvalósult bonyolult müve nem kerülhetett el bizonyos fogyatékosságokat és nehézsége­ket A gazdasági fejlődés nehézségei legszembetűnőbben a hatvanas évek elején mutatkoztak. Csehszlovákia Kommunista Pártja számos intézkedést fo­ganatosított a fogyatékosságok orvoslására. A megvalósítá­suk során mutatkozó következetlenség és az akkori párt­vezetőség ideológiai ingatagsága teret nyitott a jobboldali és antiszocialista erők destruktív tevékenységének, amely 1968-ban és 1969-ben a szocialista társadalom és a népgaz daság irányítása alapelveinek revíziójával és felbomlásá val kulminált. A párt és a szocialista állam gazdaságirányítási vezető szerepének szilárdítására, 1969 áprilisában tett határozott intézkedések gátat vetettek a népgazdaság válságos fejlő­désének. A párt nagyra értékeli politikájának a dolgozók részéről történő támogatását. E politika helyességét igazolják az 1970. évi tervteljesítés eredményei, valamint az 1971. évi kezdet, amelynek sikeréhez hozzájárulnak a párt 50. év­fordulójára és XIV. kongresszusa tiszteletére vállalt köte­lezettségek és kibontakozó versenymozgalom. Csehszlovákia Kommunista Pártja a történelmi tapasz­talatokból és az elért eredményekből kiindulva köztársa­ságunkat a további felvirágzás és jólét útján vezeti. Az ötödik ötéves terv irányelvei a párt gazdaságpolitikájának legközelebbi ötéves céljait fejezik kl. CSKP XIII. kongresszusa után A munkásosztálynak 1948 februárjában betetőzött győzel­me megnyitotta Csehszlovákia szocialista fejlődésének út­ját. Népgazdaságunk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a tervezett átalakítás és a gyors felemelkedés útjára lépett. A szocialista termelési viszonyok és szövet­ségünk a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista or­szággal, a velük folytatott együttműködésünk, továbbá a központi tervirányítás érvényesülése lehetővé tette, hogy történelmileg rövid idő alatt kiépüljön a szocializmus ha­talmas anyagi-műszaki bázisa. A háború előtti színvonal­hoz viszonyítva több mint három és félszeresére emelke­dett a nemzeti jövedelem, s ennek eredményeként 1948 és 1970 között háromszorosára nőtt a személyi fogyasztás. Csakis a szocialista társadalmi rendszerben lehetséges vív mányokat értünk el. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nemzeti jöve­delem egy főre jutó volumenét tekintve a magas színvo­nalú iparral és építőiparral, belterjes mezőgazdasági nagy­üzemi termeléssel, sűrű közlekedési hálózattal és viszony­lag széles tudományos kutatási bázissal rendelkező fejlett országok közé tartozik. Megszűntek a lényeges ellentétek az ország egyes területeinek gazdasági színvonala, vala mint a város és a falu életszínvonala között. A társadalom­biztosítási rendszer a lakosság minden rétegére kiterjed. Magas színvonalú a lakosság műveltsége, az oktatási rend szer, a művelődési Intézmények, a higiéniai és egészség­védelem és szolgáltatásaik döntő mértékben díjtalanok. A szocialista építésnek az imperialista aknamunka elleni I. A népgazdaság fejlődése a A CSKP XIII. kongresszusa akkor jelölte ki a népgazda ság továbbfejlesztésének feladatait, amikor gazdaságunk lényegében mái leküzdötte a harmadik ötéves terv fő ará­nyainak megbomlása okozta pangást. A népgazdaság fej­lesztését az arányosság szilárdítására, a tudomány és a technika gazdasági gyakorlatban való hatásosabb érvénye­sítésére és olyan szerkezeti változások megvalósítására irányította, amelyek nemcsak a kívánt termelési ágak fej­lődését, hanem a szakosítás fokozását, anyagi és élő mun­ka megtakarítását és a termelőberendezések hatékonyabb kihasználását ls elősegítik. A tervszerű irányítás tökélete sített rendszere is hivatva volt kedvezőbb feltételeket te­remteni a népgazdaság fejlesztésére, valamint hatékony sága fokozására. Az 1966—1970. évi gazdasági fejlődés rendkívül bonyo­lult feltételek között ment végbe. 1966-ban és 1967-ben szembetűnően érvényesült a fejlő­dés dinamikájának meggyorsítására irányuló törekvés. Az ipari termelés évente átlag 7,2 százalékkal, a mezőgazda­sági termelés 8,4 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 7,2 százalékkal nőtt. Az erőforrások elosztása lényegében képződésükkel összhangban történt. Az 1966-os eredményes gazdasági fejlődést a CSKP Köz ponti Bizottságának 1965. januári határozata értelmében, a tervszerű Irányítási rendszer tökéletesítése Is elősegítet­te. Mindenekelőtt a dolgozók nagyobb figyelmet szenteltek a gazdaságosság kérdéseinek és az előző időszakban fel­halmozódott belső tartalékok felhasználásának. Az anyagi erőforrásoknak a pozitív népgazdasági viszo nyok kedvező fejlődésével kapcsolatos nagyobb fokú kép­ződése azonban nem járt azzal, hogy a szükséges eszközök a gazdaságfejlesztés egyes komoly problémájának megöl dására összpontosuljanak. Ez a legkifejezőbben a fűtőanyag- és energiabázis terén mutatkozott meg. A további fejlesztéséhez szükséges beru házős korlátozása komoly zavarokat okozott a fűtőanyag és energiaellátásban. E zavarok leküzdése a további évek ben nagy eszközöket és erőfeszítést követelt. Kedvezőtlennek bizonyult a nagykereskedelmi árak 1967." január 1-vel történt módosítása is, ami többek között lehetővé tette a vállalatok jelentős részének, hogy Jogta lan pénzforrásokat képezzenek maguknak. Ennek követ keztében gyengült a gazdaságosságra irányuló törekvésük, meglazult a bérfegyelem és tűlméreteződött a beruházás Ennek következtében aztán a népgazdaságban egészségte­len nyomás nyilvánult meg, s a következő évek fejlődésére nézve egészségtelen irányzatok ütötték fel a fejüket. A politikai válság, a Jobboldali opportunista és antiszo­cialista nézetek erősödő kihatása a gazdaság további fej­lődésére 1968-ban és 1969 elején Jelentősen megbontotta a központi tervszerű gazdaságirányítás szocialista rendsze­rét és a gazdaság arányos fejlődését. E zűrzavaros és inflációs irányzatú fejlődés következté­ben alapjában megbomlott az állam és a vállalatok viszo­nya, valamint a nemzeti jövedelem képződésének és fel­használódásának alapvető arányai, a munka termelékeny­ségének fokozása és az átlagbérek növekedése közötti viszony. A névleges bérek gyors növekedése nem segítette elő sem a megkülönböztetett munkadíjazás elmélyülését, sem a munkaeredményekben való anyagi érdekeltség fo­kozódását. Ellenkezőleg, a meglazult munkaerkölcs és az emelkedő kiskereskedelmi árak hatására fokozódott a további bér­rendezésre irányuló nyomás. Újabb kiegyenlítődési irány­zatok mutatkoztak. A kiskereskedelmi árak emelkedése a többgyermekes családoknak és a nyugdíjasoknak okozta a legnagyobb nehézségeket. A lakosság jövedelme 1968-ban és 1969-ben évente több mint 11 százalékkal gyarapodott, a létfenntartási kiadások pedig évente mintegy 2,5 százalékkal emelkedtek. Ugyan­akkor azonban az ipari termelés évi átlagos növekedése 1966-hoz és 1967-hez képest csak 5,3 százalékos volt. A személyi fogyasztásnak a nemzeti Jövedelem gyara­podását megelőző gyors növekedése a belkereskedelem egyensúlyának nagy felbillenését és a lakosság ellátásá­nak súlyos zavarait okozta. Gyengült a lakosság létbiz­tonsága. • A beruházások inflációs, ösztönös fejlődése következté­ben a beruházási kiadások 1968-ban 10 százalékkal, 1969­ben pedig 14 százalékkal nőttek. A megkezdett építkezések arányszáma szüntelenül nőtt és egyre lassúbbodott az üj kapacitások üzembe helyezése. Az építkezések tárgyi szer­kezete eltért az eredeti célkitűzésektől. A belső arányok megbomlása üatással volt a külső gaz­dasági kapcsolatokra is. A szokványos importszükségletet a kivitel alkotta kész erőforrások nagyságát meghaladó mértékben biztosítottuk. A piacgazdaság elmélete mindinkább befolyásolta a gaz­dasági fejlődést, az árak inflációsán emelkedtek, a mun J dasági tervek rendszere összes alkotó részel [állami nép­gazdaságfejlesztést tervek, állami költségvetések, pénzterv, közte a devizaterv, gazdasági tervek és területi tervek J döntő szerepének következetes érvényesítését. A népgazda sági tervek kötelező jellegével megfelelő módon egybe kell kapcsolnunk, céljainknak és feladatainknak alá kell ren­delnünk az anyagi érdekeltség és az értékviszonyok ki­használását. A tervszerű irányítási rendszernek a testvéri szocialista országok tapasztalatainak alkalmazására és sa­ját tapasztalataink értékelésére épülő további tökéletesíté­se során a következő alapvető irányzatokat tartjuk szem előtt: Tudományossá kell tenni és el kell mélyíteni a köz­ponti népgazdasági tervezést, amely az egész szocialista gazdaság tervszerű irányításának alapja. E feladat egész igényes komplexumában szisztéma szerint kell hozzálát­nunk a megoldáshoz. Elméletileg mélyebben el kell sajátí­tanunk és gyakorlatilag következetesen kell alkalmaznunk a megoldás különféle változatai általános elemzésének, értékelésének és optimalizálásának hatékony módszereit. Szervezeti, módszerbeli és műszaki szempontból meg kell javítanunk a tervezést. A terv összeállítása és ellenőrzése során végzett munka célszerű megosztása alapján követ­kezetesen fokoznunk kell a terv gazdasági hatékonyságát és emelnünk tekintélyét valamennyi szervezetben. Töké­letesítenünk kell a terv belső kapcsolatait és az irányítás valamennyi fokán meg kell szilárdítanunk a tervezési fe­gyelmet. Feltételeket kell teremtenünk igényes tervek elfogadására és teljesítésük biztosítására a vállalatokban és üzemekben. Rendszeresen feltételeket kell teremtenünk a modern számítástechnika és matematikai tervezési mód­szerek alkalmazására. Ezzel együtt a megbízható adatokat nyújtó tájékoztatásokat, mutatókat és normatívákat töké­letesítenünk és javítanunk kell. Tökéletesítenünk és szilárdítanunk kell a beruházások Irányítását, hogy biztosítsuk az ötödik ötéves terv igényes beruházási programjának teljesítését. Ágazati és területi szempontokból javítanunk kell műszaki és szervezési elő­készítésének színvonalát. Fokoznunk kell a beruházások­ban részt vevő szervezetek felelősségét az időtervek, vo­lumenfeladatok és minőségi feladatok betartásáért. A terv szükségletei és céljai szempontjából erősítenünk kell a tudomány és a technika fejlesztésére, valamint a kutatási és fejlesztési bázis irányítására gvakorolt állami befolyást. Fokoznunk kell a gazdasági szervezetek érde­két az új tudományos ismeretek alkalmazásában, az új technika meghonosításában, a magasabb műszaki és gaz­dassági Jellemzőkkel rendelkező termelési programok célszerű cseréjében, az elavult technika kiiktatásában és korszerű hatékony technikával való pótlásában. A terv kidolgozásakor ügyelnünk kell az anyagi és pénz­ügyi folyamatok kívánt összhangjára. Ennek érdekében mindenekelőtt erősítenünk kell valamennyi fokon a pénz­ügyi tervek funkcióját, minőségét és kötelezőségét, s ehhez kell alkalmaznunk a pénzügyi gazdasági feltételek konst­rukcióját és hatását. Rendszerükben feltételeket kell te­remtenünk arra, hogy pozitívan befolyásolják a vállalati gazdasági övezet szervezeteinek és kollektíváinak anyagi érdekeltségét gazdálkodásuk Jó, főként huzamosabb ered­ményeiben. A termelésre ráfordított társadalmilag szükséges munka mennyiségét jobban kifejező árrendszert kell kialakíta­nunk, éspedig a nagykereskedelmi árak általános szintjé­nek stabilizálása és leszállításuk lehetőségeinek keresése mellett. Az árak alakulásának következetes szabályozása mellett aktívan fel kell használnunk az árakat a legna­gyobb fokú gazdaságosság érvényesítésére, a műszaki ha­ladás ösztönzésére, a termelés minőségének és effektív cseréjének a népgazdasági terv szándékaival összhangban történő fokozására. A bérek fejlődését következetesen alá kell rendelnünk a munka mennyisége, minősége és társadalmi Jelentősége szerinti díjazás elveinek. Tökéletesítenünk kell a béresz­közök szabályozásának fennálló rendszerét úgy, hogy ez a legjobban megfeleljen a béreszközök nagysága és a tel­jesítmények viszonyának. Meg kell javítanunk a munka normalizálását, érvényesítenünk kell a munkaerők éssze­rű felhasználását eredményező tudományos munkaszerve­zést. A terv célkitűzéseinek és az egyes népgazdasági ágak konkrét helyzetének megfelelően rugalmasan kell fejlesz­tenünk a munkaerők mozgását szabályozó érvényes rena­sze'rt. A vezető gazdasági dolgozók sokoldalú képzésére valamennyi szervezeti fokon be kell vezetnünk a ciklusos nevelés rendszerét, amely rendszeresen felújítja szaktudá­sukat és politikai képzettségüket. A külső gazdasági kapcsolatok terén hatékonyabban ér­vényesítenünk kell a nemzetközi csere hatékonyságának szempontjait és tökéletesítenünk kell a nemzetközi szocia­lista gazdasági integráció meggyorsulásának feltételeit; tökéletesítenünk kell a külkereskedelem központi irányí­tását s egyidejűleg keresnünk kell a termelés és a külke­reskedelem gazdasági kapcsolatának megfelelő formáit. Ki kell dolgoznunk az állami tervjeladatok teljesítése el­lenőrzésének és a gazdasági eredmények értékelésének rendszerét. Ezzel összefüggésben pontosabbá kell tennünk a statisztikai információk rendszerét és tökéletesítenünk kell az információs rendszert úgy, hogy valamennyi szer­vezeti fokon jobban szolgálja a modern irányítás szükség­leteit. Meg kell szilárdítanunk az ágazati gazdaságirányítást és ki kell jelölnünk az egyes ágazati minisztériumok, ága­zati (vezér­j igazgatóságok és vállalatok Jogkörének és felelősségének célszerű megosztását. Ugyanakkor a szer­vezés és a belső irányítási kapcsolatok formáinak alkal­mazkodniuk kell a gazdasági szerkezet változásaihoz. így határozottan meg kell javítanunk az ágazati minisztériu­mok és vezérigazgatóságok lágazati igazgatóságoki kon­cepciós és operatív tevékenységét. Elsőrendű feladatuk, hogy biztosítsák az irányelvek feladatainak alkotó szelle­mű és kezdeményező felbontását az ágazatok, ágak és vállalatok konkrét ötéves terveire. Ez egyidejűleg meg­követeli a vezető dolgozók munkamódszereinek Javítását és az irányító munka általános színvonalának emelését. Meg kell szerveznünk a vállalaton belüli irányítás mód­szereinek javítását; fokoznunk kell a hozraszcsot szerinti érdekeltséget a megjelölt termelési eredményeknek a munka, az anyagi erőforrások és beruházások minimális ráfordítása mellett való elérésében. E célból az üzemek és vállalatok irányítási tevékenységében célszerűen fejlesz­tenünk kell a gazdasági kalkulálás, a rezsiköltségek, fej­lesztési sorok megfelelő műszaki-gazdasági mutatók és optimalizációs számítások felhasználását. A munka- és a nyersanyag-, energia- és tüzelőanyagfogyasztás normázá­sában, a gépek és berendezések kihasználására vonatkozó műszaki-gazdasági mutatók megjelölésében fel kell újíta­nunk a rendszeres tevékenységet. Fokoznunk kell a gyártmányok jorgalma és az anyagi­műszaki ellátási övezet irányításának hatékonyságát. Ra­cionalizálnunk kell e forgalom megszervezését; erre kell irányítanunk a gazdasági feltételek rendszerének hatását. Fokoznunk kell a forgalom és az anyagi-műszaki ellátás kapcsolatait szabályozó- jogi előírások hatékonyságát; fo­koznunk kell a szállítók felelősségét a népgazdaság szük­ségleteinek megfelelő termékekkel való fedezéséért és szilárdítanunk kell az átvevői-szállítói fegyelmet. Erősíte­nünk kell a gazdasági szerződések szerepét és érvényesíte­nünk kell azok betartását. A tervszerű irányítási rendszer további fejlesztése során a tervfeladatok teljesítése érdekében, fokoznunk kell az anyagi és erkölcsi ösztönzők összhangját, és fel kell hasz­nálnunk a dolgozók irányítási részvételének összes meg­jelelő formáit. A tervszerű irányítási rendszer fejlesztését és tökélete­sítését rendszeres folyamattá kell tennünk. A szakemberek közösségeiben a dolgozók széles körének tevékeny részvé­telével és mind a hazai tapasztalatok, mind a többi szocia­lista ország tapasztalatainak felhasználásával kell kibonta­koztatnunk a munkát. Ötödik ötéves terv tervezetében konkretizálnunk kell a tervszerű irányítási rendszer 1972-től érvényes elveit. A népgazdaság hosszú érvényű távlati tervén végzett munkálatokat rendszeresen azoknak a részeknek szintézi­seként kell rendszeresen kibontakoztatnunk, amelyek hosz­szű érvényűén befolyásolják a társadalmi fejlődést, azaz főként a politikai-gazdasági tényezőkről, a tudományos­műszaki fejlődés hatásáról és az egész újratermelési folya­mat szociális feltételeiről van szó. Az 1985—1990 évi ter­jedő távlati terv munkálatait egymást követő szakaszokban kell megszerveznünk, éspedig az első szakaszban a részle­ges prognózisokat, a további szakaszban az ágazati kon­cepciókat, s végül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom