Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-03 / 130. szám, csütörtök

A Cseh Szocialista Köztársaságban a területi problé­mák megoldásánál a figyelem főként e következőkre összpontosuljon: # Prága, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság főváro­sa ős « környező vidékek, ez észak-csehországi kerület, valamint a sajátosságuk és a csehszlovák gazdaságban betöltött helyzetük szempontjából mind gazdasági, mind társadalmi szempontból döntő jelentőségű agglomerációk fejlesztésének tervezett feladataira; a határvidékeken a leginkább elmaradott helységek problémáinak megol­dására kell koncentrálni és enyhíteni kell e területek rendkívüli viszonyainak kihatását; # annak szükségességére, hogy összhangot teremtsünk az új létesítményekben e munkaerőszükségletek és a lehetséges munkaerőforrások között. A Csehszlovák Szocialista Köztársasőg fővőrosában, Prőgőban neki kell lőtnunk a főváros további fejlődését alapvetően befolyásoló problémák megoldásához. Főként a lakásviszonyokról, a közlekedésről és a közművesítésről van szó. Biztosítanunk kell legalább 40 000 lakás, döntő fontos­ságú közlekedési építkezések és a metró építését; ugyan­akkor az ennek feltételeit megteremtő beruházások kere­tében meg kell teremtenünk a probléma 1975 utáni gyor­sabb megoldásának kellő feltételeit. Két nagy áruházat kell építenünk a lakosság vásárlási feltételeinek megja­vítására. A többi ágazatokban a beruházást csupán a városi re­zsimmel, és a lakosság életszínvonalának emelésével összefüggő építkezésekre, valamint azokra az építkezé­sekre kell Irányítanunk, amelyeket tekintettel a főváros funkciójára nem lehet az állam más vidékeire helyezni. A nagy beruházási akciókat az egész Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság építési szervezeteinek a segítségével kell megvalósítanunk. Prága főváros komplex fejlesztésé­nek, főként beruházási programjőnak biztosítása orszá­gos feladatnak tekintendő. Prága főváros folyamatos életének biztosítása végett nagy figyelmet kell szentelnünk a szolgáltatások növelé­sének és kellő számú dolgozóval kell ellátnunk a szolgál­tatásokat. Az észak-csehországi kerületben a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság gazdaságfejlesztési szükségleteiből adó­dóan a figyelem a tüzelőanyag-energiabázis fejlesztésének gyors megoldására összpontosuljon. Főként barnaszénfej­tésl kapacitások, mint pl. a Makszim Gorkij Nagybánya, a Šverma Bánya, a Csehszlovák Hadsereg Bánya, a Merkúr, a Bfezno Bánya, a Počerady II. és Tušimlce II. erőművek és a Žálužli vegyiművek építéséről van szó. Erre kell összpontosítanunk az eszközök szükséges részét, biztosi­tanunk kell a megfelelő számú munkaerőt és a szükséges lakösépltést. Ezzel együtt beruházási és nem beruházási jellegű, elkerülhetetlenül fontos intézkedéseket kell ten­nünk az életkörnyezet megjavítására. Az Ipari agglomerációkban meg kell kezdenünk további fejlődésük határozottabb befolyásolását. A termelési alapok korszerűsítésével és rekonstrukciójával ágazati és területi kihatású hatékony Intézkedésekre kell töre­kednünk a munkaerők felhasználásában és a lakásépítés elhelyezésében. A fő figyelem Irányuljon a plzeftl, llbe­reci, fabloneci, a kelet-csehországi kerületi, a brnői, gott­waldovl és ostravai agglomerációra. 2. Szlovák Szocialista Köztársaság A foglalkoztatottság viszonylag alacsonyabb foka, új munkaerők nagyobb fokú gyarapodása és a Szlovák Szo­cialista Köztársaság iparosításának a Cseh Szocialista Köztársasághoz viszonyított alacsonyabb foka megkövete­li, hogy továbbra is döntő feladatnak tekintsük az ipari fejlődés gyors fejlesztését. Ugyanakkor gyorsabban kell fejlesztenünk a vegyipart, a gép- és kohóipart. Növelnünk kell a műszálak, a lombfacellulóz, a petrokémia terme­lését, fejlesztenünk kell az autóipart, az elektrotechnika struktúrájában növelnünk kell a beruházősi Jellegű gyártmányok részarányút, fejlesztenünk kell az útépítő és építőipari gépek gyártásút, lényegesen növelnünk kell a cipő, bútor és textilgyártást. E fejlődés biztosításéra a lehető legnagyobb mértékben fel kell használnunk a munkaerőforrások lehetséges gya­rapítását, minőségi struktúrájukat és korszerűsítenünk kell a termelési műszaki bázist. A mezőgazdaságban a termelés növekedése érdekében ki kell használnunk a talaj- és éghajlati viszonyokat, talajberuházásokat elsősorban Délnyugat-Szlovákia vidé­kein és a Kelet-szlovákiai Síkságon kell eszközölnünk. Feltételeket kell teremtenünk arra, hogy a termelés exportjellegű árukra irányuljon, és fokozódjék Szlovákia gazdaságának részvétele a kiviteli alapok képzésében. Az anyagi termelés fő ágainak gyorsabb növelésével és mind a Szlovák mind a Cseh Szocialista Köztársaság lakossága gazdasági aktivitásának fokozásával folytatnunk kell a lakosság életszínvonalában mutatkozó különbségek fokozatos kiegyenlítését. Meg kell gyorsítanunk a kutatási és fejlesztési bázis építését, főként a vállalati gazdasági övezetben, így meg kell teremtenünk a termelőerők további fejlődésének fel­tételeit. A termelőerők elhelyezését a lakásépítésnek és a nem­termelési övezetbe tartozó berendezéseknek a Szlovák Szocialista Köztársaság egyes területein való elhelyezé­sével is támogatnunk kell. így kell biztosítanunk, hogy a termelés koncentrációja és szakosítása elősegítse a la­kosság kívánt összpontosítását a kiszemelt helyekre. To­vábbra ls feltételeket kell teremtenünk a nők foglalkoz­tatottságának fokozására a kiszemelt helyeken. Továbbra ls figyelmet kell szentelnünk egyes területi körzetek gazdasági elmaradottsága megoldásának, különö­sen Északkelet-Szlovákiában, továbbá valamennyi terület kiegyensúlyozott fejlesztésének. Részt kell vennünk országos fontosságú létesítmények építésében a Cseh Szocialista Köztársaság területén, fő­ként Prágában, a fűtőanyag- és energiaágazatban. Különleges figyelmet kell szentelnünk Szlovákia fővá­rosa, Bratislava fejlesztésének, hozzá kell fognunk a szlovák főváros funkciójával, közlekedési hálózata és belvárosi forgalma építésével, annak a vasúti közleke­déshez kapcsolásával, a lakásépítés, a kereskedelmi há­lózat megoldásával és az elszállásolással összefüggő problémák megoldásához. Rendszeresen törődnünk kell a munkába járás és a lakosság mozgása problémáival. A városban a Szlovákia más vidékeiről való építési kapa­citások áthelyezésével komplex feltételeket kell teremte­nünk összpontosított beruházási tevékenységre. XI. A tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének fö irányai A tervszerű irányítási rendszernek az a küldetése, hogy a társadalom gazdasági és szociális fejlődése érde­kében elősegítse a dolgozó tömegek törekvésének haté­konyabb megszervezését. A tervszerű irányítási rendszer tovôbbl tökéletesítésének alapvető irányai a fejlődés tár­gyi problémái megoldásának céljait követik. Az ötéves terv feladatai megkövetelik, hogy a tervszerű irônyltásl rendszer Igényesebb nyomást gyakoroljon a munkaerők, a nyersanyag, az energia és az állóalapok kihasználására. Nagyobb mértékben kell ösztönöznie a tudományos-mű­szaki haladős termelési érvényesítését, a munkatermelé­kenység gyorsabb fokozódását és a gyártmányok minősé­gének javulását. Feladata egyben támogatni népgazdasá­gunk szerkezeti változásait és bekapcsolódását a nem­zetközi szocialista munkamegosztásba. Ki kell alakítanunk a fejlesztési programok megvaló­sításának és a távlat nélküli termelési programok céltu­datos korlátozásának hatékony rendszerét. A tervszerű irányítási rendszer fejlesztésével'egyidejű­leg tökéletesítenünk kell a gazdasági Jogi előírások rend­szerét. A népgazdaság további fejlődése megköveteli a népgaz­14 i kaerőmozgás ösztönös volt. Jelentős mértékben kierősza­kolták a csoportérdekeket, és elburjánzott az üzérkedés. Hanyatlott a munkafegyelem és erkölcs. A CSKP új vezetőségének 1969. áprilisa után mindenek­előtt ezt a válságos fejlődést kellett megállítania. A CSKP Központi Bizottságának 1969 májusi gyakorlati irányelve erélyes intézkedések foganatosítását határozta el arra, hogy az ország kilábaljon a politikai válságból és a gazdasági zűrzavartól. Politikai küzdelemben kellett legyőzni a jobb­oldali és antiszocialista erőket, leküzdeni a revizionista elméleteket, felújítani a megbomlott állami és gazdasági irányítást, a központi tervezést. A figyelmet a tartalékok mozgósítására, a termelés növelésére kellett összpontosí­tani. A CSKP Központi Bizottsága abból indult ki, hogy a ki­alakult helyzet nem az életszínvonal rovására, hanem csakis az anyagi erőforrások képződésének fejlesztésével oldható meg. 1969 második felének, főként 1970-nek gazdaságfejlődési eredményei a CSKP új vezetősége céltudatos gazdaságpoli­tikájának sikerét bizonyítják. Felújult a párt gazdasági ve­zető szerepe. Az állami népgazdaságfejlesztési terv Ismét a szocialista bővített újratermelés folyamata Irányításának alapja lett. Gátat vetettünk az inflációs folyamatnak, ki­elégítettük a belpiacot, helyreállt a bizalom pénznemünk szilárdsága iránt. 1970-ben sikerült túlteljesítenünk az ipari tervfeladato­kat, ugyanakkor a munkatermelékenység teljes mértékben fedezte az ipari termelés növekedését. A lakosság pénzjö­vedelmének alakulása összhangban volt az értékképzéssel. Elértük az árukereslet és kínálat globális összhangját, fel­töltöttük az előző években kimerült belkereskedelmi kész­leteket, melyeknek szerkezete részben megjavult. Ren­deztük a nyugdíjakat, bevezettük a gyermekgondozási se­gélyt. A beruházások terén sikerült betartanunk a gazda­ságilag elviselhető mértéket, irányt szabnunk az ágazati struktúrájának és megállítanunk a megkezdett építkezések arányszámának növekedését. Első Ízben sikerült egy év alatt több mint 100 000 lakást építenünk. A mezőgazdasági termelési tervet teljes mértékben teljesítettük. Határozot­tan javultak a külkereskedelmi eredmények, bár 1968 és 1969 kedvezőtlen fejlődésének hatását csak részben sike­rült kiküszöbölnünk. így kedvezőbb kiindulási bázis Jött létre az ötödik öt­éves terv megkezdésére. A konszolidációs időszak gazdasági eredményei egyidejűleg kedvezően befolyásolták általában az 1966—1970. évi gazdasági eredményeket. Az 1966—1970-es időszak gazdasági fejlődése nagyon egyenlőtlen volt. A viszonylag kedvező indulás után a Jobb­oldali opportunista erők hatása következtében elszalasztot­tuk a népgazdaság intenzív fejlesztésének lehetőségeit, sőt az ösztönösség és a koncepció hiánya mély válság szélére sodorta gazdaságunkat. A válságot csak a CSKP új veze­tőségének céltudatos és erélyes lépései hárították el. In­tézkedései lehetővé tették, hogy viszonylag gyorsan Javít­sunk a gazdasági helyzeten. 1966 és 1970 között a nemzeti Jövedelem mintegy 39 szá­zalékkal nőtt. Az elért dinamika ellenére sem értük el a népgazdaság kívánatos mértékű hatékony fejlődését és nem sikerült hatékonyan megoldanunk a népgazdaság hosszú érvényű szerkezeti problémáit és arányos fejleszté­sét. Az iparban rosszabbodott a munkaidőalap kihasználá­sa. Rosszabbodott az állóalapok felhasználása is s a gép­iparban a műszakok arányszőma 1,31-ről 1,24-re csökkent. Az ipari termelés — a munkatermelékenység 29 százalé­kos fokozódása mellett — 39 százalékkal nőtt. Az átlag­bérek 33 százalékkal emelkedtek. Az ipari termelésben to­vább bővült a gépipar és a vegyipar aránya. A fűtőanyag és energiabázis terén nőtt a cseppfolyós és gáznemű fűtő­anyagok szerepe. A közszükségletre termelő ipar az előző évekhez képest jobban alkalmazkodott a szükségletekhez. Az iparban, az építőiparban és a közlekedésben nagyobb mértékben kezd érvényesülni a műszaki haladás. A mezőgazdaság a népgazdaság jelentŐ3 stabilizációs té­nyezőjévé vált. Termelése a legutóbbi öt évben az előző ötéves tervhez viszonyítva 19 százalékkal nőtt. A gyors növekedés lehetővé tette a műtrágyaellátás növelését, a nagy hozamú mezőgazdasági növényfajták elterjedését és a takarmánygyártó ipar fejlődését. A megjavult gazdasági feltételek is Jelentős szerepet Játszottak. Továbbra is prob­léma azonban a dolgozók kedvezőtlen korösszetétele, ugyanis a munkaerő létszámcsökkenését nem sikerült kel­lő Időelőnyben korszerű technológiával és technikával pó­tolni. A Szlovák Szocialista Köztársaság népgazdasága 1966 és 1970 között gyorsabban fejlődött, mint a Cseh Szocialista Köztársaság népgazdasága. így Szlovákia gazdasági szín­vonala tovább közeledett a Cseh Szocialista Köztársaság színvonalához. A Szlovák Szocialista Köztársaság részará­nya a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari termelésé­ben 21-ről 24 százalékra, mezőgazdasági termelésében 30 százalékról 32 százalékra nőtt. 1965-ben a Szlovák Szocia­lista Köztársaságban az egy főre jutó Ipari termelés a Cseh Szocialista Köztársaság egy főre számított termelésének 59 százaléka, 1970-ben már 69 százaléka, mezőgazdasági termelése 1961 és 1965 átlagában a Cseh Szocialista Köz­társaság egy főre számított termelésének 98 százaléka, 1970-ben pedig már 104 százaléka volt. A Szlovák Szocia­lista Köztársaságban a foglalkoztatottság gyorsabban nőtt, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban. A mezőgazdasági és erdészeti dolgozók arányszáma csökkent, viszont nőtt az iparban, az építőiparban és egyéb ágazatokban dolgo­zók részaránya. 1966 és 1970 között Csehszlovákiában lényegesen emel­kedett az életszínvonal. A lakosság személyi fogyasztása 30 százalékkal nagyobbodott, a társadalmi fogyasztás ke­retében a lakosságnak nyújtott termékek és közszolgálta­tások volumene mintegy 50 százalékkal bővült. Csökkent a heti munkaidő s általában bevezettük az öt­napos munkahetet. Ennek következtében a heti két egy­más utáni szabadnap révén lényegesen nagyobbodott a dolgozók szabad ideje. Az ésszerű táplálkozás elveivel összhangban a fogyasz­tásban nagyobb az állati eredetű termékek részaránya, és csökkent a gabonafélék és a cukor fogyasztása. Az egy főre Jutó húsfogyasztás 1970-ben elérte a mintegy 72 kg-ot, a tejfogyasztás 17, a tojásfogyasztás pedig 13 százalékkal nőtt. Jobb minőségű újfajta textil és ruházati cikkek gaz­dagították a piacot. ' A lakáshelyzet javulásához hozzájárult 435 000 lakás építése, a lakótelepek jobb ellátása, a lakásalap nagyobb karbantartása és korszerűsítése. Az új lakások átlagosan terjedelmesebbek (az 1964. évi 37,5 négyzetméterről 1969­ben 41,1 négyzetméterre bővültek) és belső berendezésük is jobb. Az egyéni családi házépítés fejlesztésére fokozato­san kialakítottuk a pénzügyi és anyagi támogatás széles körét, pl. kölcsönöket, állami hozzájárulást, adókedvez­ményes anyagellátást stb. Javult a háztartások felszerelése is. 1965-ben pl. a ház­tartások 30 százalékában, 1970-ben már mintegy 60 száza­lékéban volt hűtőszekrény, 1985-ben a háztartások 51 sző­zalékában, 1970-ben már mintegy 75 százalékában volt televíziós készülék. 1960-ban minden 20. háztartásnak, 1970-ben már minden hatodik háztartásnak volt személy­autója. A földművesszövetkezetek dolgozóinak évi átlagos tiszta névleges bére 1965-höz képest 4000 koronával, tiszta Jöve­delme pedig mintegy 6000 koronával gyarapodott. így egy földművesszövetkezetl dolgozó átlagos tiszta pénzjövedel­me megközelítette a munkások és alkalmazottak jövedel­mének 88 százalékát, s összjövedelme (beleértve a háztáJJ gazdaságok jövedelmének a felét) kiegyenlítődött a mun­kások és alkalmazottak jövedelmével. Több intézkedés történt a társadalombiztosítás javításá­ra. Folytattuk az alacsony nyugdijak emelését, megjavult az ellenállősi harc részvevőinek és a szövetkezeti parasz­toknak járadékbiztosítása. A szövetkezeti parasztság nyug» dfjblztosítására vonatkozó előírások módosítása folytán 204 ezerrel nőtt a nyugdíjas szövetkezeti parasztok száma. A nyugdíjasok az említett intézkedések folytén 1970-ben négymilliárd koronával kaptak többet, mint 1965-ben.' Az alkalmazottak és a földművesszövetkezett tagok be­tegbiztosításában is sok javulás történt. A fizetett anya­sági szabadságot 22-ről 26 hétre, az anyasági szabadság idején folyósított járadékot a tiszta bérek 90 százalékára, a gyermek születésekor juttatott egyszeri segélyt pedig ezer koronára emeltük. Ezen kívül havi 500 korona gyermekgondozási segélyt fizetünk ki azoknak a két- és többgyermekes anyáknak, akik az anyasági szabadság letelte után gyermekükről egyéves koráig otthon gondos­kodnak. A családi pótlékok is emelkedtek. Az említett in* tézkedések évi hárommilliárd koronával növelték a ia» kosság említett csoportjainak Jövedelmét. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom