Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-23 / 147. szám, szerda

A

z oktatás, a tanulás és 8 nevelés jobbára úgy él a köztudatban, mint pusztán kulturális tevékenység. Rendszerint csak az oktatás jellemzőivel szoktak behatóbban foglalkozni. Meghatározták az oktatási módszereket, kiszámították az oktatás hasznosságát is. Megállapították, hogy az oktatás jelentősen befolyásolja a gazdasági fejlődés jövőbeni ütemét és színvonalát. Az oktatásgazdaságtan ma már új tudományág. A szükséges tanulmányi idő a célszerű iskólatelepítés és az oktatási eszközök optimális hatásfokának megállapításával foglalkozik. Felmerül azonban egy 'kérdés: a pionírházak munkáját, tevékenységét hogyan, miként érté-keljük oktatás-gazdaságtani szempontból? Erről a kérdésről Ipolyságon I Šahy} a Janko Kráf Pionírház igazgatójával, Képes Tiboí elvtárssal beszélgettünk. Találó volt a válasza: „Mi nevelve oktatunk, míg az iskola inkább oktatva nevel." Az oktatás egy főre jutó társadalmi összköltségébe (iskolaépületek, oktatószemélyzet fizetése, taneszközök, a gyermekekre fordított családi kiadások) tehát feltétlenül bele kell számítani azokat a tételeket is, melyeket a pionírházak „üzemeltetése" jelent. Az igazgató helyettese, Nagy Sándor rajzlapok tömegével, különféle képzőművészeti alkotásokkal rakja tele előttünk a terem asztalait. Alkotóversenyt hirdetett és szervezett a pionírház s most ennek az akciónak a „gyümölcse" kerül szemünk elé. Nem mondja ki az igazgatóhelyettes, de értjük: Íme, a művelődés ügyét is szolgálja a pionírház. A Janko Kráf Pionírház egyike a legjobban felszerelteknek. Az épület átépítése több mint másfél millió koronába került. Kisszínpad, vetítőterem, játékterem, klubhelyiségek, üvegház és műhelyek állnak benne a pionírok rendelkezésére. Igaz, hogy az átépítés nem a legsikeresebb volt, mert az épület előtti szökőkút és a körülötte díszlő parkocska látványa után furcsa érzéssel nézegeti a látogató a klubhelyiség koromkátránytól foltos falait, de erről mit sem tehetnek a pionírvezetők. A központi fűtés kazánjának szerelési, építési hibáit másoknak kellett volna észrevenni. Még annak Idején, amikör a szerelési munkálatokat végezték. Tény azonban, hogy maga a pionírház épülete és berendezése is jelentős tételnek számít. A nyugati, főleg az amerikai közgazdászok szemében az oktatás, a nevelés „emberi beruházásnak" (humán investment) tekintendő. Nyugaton közvetlen értékét az egyén hasznával. az egyén keresetével mérik. Más a szovjet felfogás. S. fi. Strumilin akadémikus már 1024-ben foglalkozott ezekkel a kérdésekkel s kimutatta, hogy Mérlegen a középfokú képzettségű dolgozó termelékenysége 280 százalékkal nagyobb, mint az iskolázatlané. Mi nem tudunk ilyen pontos kimutatásokkal szolgálni. Egyszerűen csak számba vesszük, hogy milyen erkölcsi, politikai effektivitással dolgozik az ipolysági pionírház. Több mint tíz szakkörben rendszeresen törődnek az ifjú fotósok, turisták, biológusok, sportolók, tudósítók, képzőművészek továbbképzésével. Nemrégiben alakították meg az ifjú leninisták klubját. Most készülnek a nyári táborozásokra. Már hagyományos, hogy a Somos-csárda melletti Ipolykanyarban a nyári hetek idején üdülő-oktató táborozásokat rendeznek a pionírcsapatok gyerinekfunkcionáriusai számára. Nem vendég, hanem inkább látogató, mégpedig gyakori látogató a pionírházban S i n g e r Ambrus elvtárs, a gimnázium igazgatója. Számvetés közben toppan be. Halaszthatatlan az ügy: össze kell egyeztetni néhány akció időpontját. Nem leplezi véleményét: „Az idei év a rendkívüliségek éve volt. Akció, akció után következett... Idej® volna már szakítani a nevelés terén a kampányszerűséggel." A pionírház igazgatója mosolyog: „Ilyen is van. Tenni kell, cselekedni, ez a fontos." És tovább fontolgatjuk, hogy milyen jelentős tétel a pionírház működtetése oktatás-gazdaságtani szempontból. Az egyik' klubhelyiség alig másfél-két éve használt forgófoteljeinek műbőr huzata már tépett. Nem szégyen ez, mégha bosszankodnak is miatta a pionírház dolgozói. Nem szégyen, csupán magyarázó „ábra" ahhoz, hogy bizony a gyermekek nevelése költséges. Mégha olyan kiadások is szerepelnek ebben a költségvetésben, mint a foteljavításra fordított összeg. Eleny.észő tétel, ha más kiadásokra, a különféle szakkörök anyagi ellátásának fedezésére szánt összegekre gondolunk. Nem örök életű a fotel, de még a sátor sem. Nem örök életűek azok az eszközök, melyeket egy-egy pionírház felhasznál, elhasznál. Természetes törekvés, hogy az eszközöket a lehető leghosszabb ideig használható, jó állapotban kell tartani. De talán ezen törekvés mellett jelentős az is, hogy az eszközöket a lehető leghatásosabb módon kell kihasználni. A váratlan látogatót ugyan zavarja, hogy szombaton déltájban egyetlen pionírt sem talál a pionírház termeiben, klubhelyiségeiben, műhelyeiben, de helytelenül járna el, ha csak ennek alapján mérné le, milyen és mennyire hatásos módon használja ki az ipolysági Janko Kráľ Pionírház a rendelkezésére álló eszközöket. Meggyőzőbbek a kimutatások és azoknak az akcióknak a híre, társadalmi hatása, jelentősége, melyek közismertek a városban és környékén. A mérleg — mely képzeletbeli ugyan — azt mutatja, hogy ez a pionírház is teljesíti küldetését. Oktatás-gazdaságtani szempontból pedig olyan tétel, mely az anyagiakat nézve kiadást jelent ugyan, de óriási erkölcsi és politikai hasznot jelent társadalmunk számára. HAJDÚ ANDRÁS BELPOLITIKAI KOMMENTÁR KÖVETKEZZENEK A TETTEK! A szocialista országok gazdasági együttműködésében minőségi szempontból új korszak kezdődött. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsára nagy feladatok várnak és ezeknek a teljesítésétől függnek a szocialista tábor és az egyes urszágok gazdasági sikerei. Az igényes feladatok teljesítésében íonlos szerepet kap a tudományos-műszaki forradalom, mely magasabb szintű integrációban bontakozhat ki. Ezzel kapcsolatban elsősorban a kutatási és gyártási programok egymásra utaltságáról van szó. Enélkiil nem emelhetjük tovább életszínvonalunkat, mivel kimerítettük a fejlődés extenzív forrásait. A jövőhöz vezető út nem a dolgozók létszáma növelésének, a nyers-, tüzelőanyag és az energia fogyasztása aránytalan növekedésének útja. Nagyobb mértékben kell támaszkodnunk a tudomány és technika eredményeire és ennek érdekében hozzá kell látnunk gazdaságunk strukturális átépítéséhez. Az új ötéves terv irányelvei reálisak és tárgyszerűek. Pontosan meghatározzák, mi a teendő. Az elmúlt két év politikai és gazdasági eredményeit ismerjük, ezért határozottan vissza kell utasítanunk mindennemű ésszerűtlen jelszót. Az elkövetkező öt év a gazdaság korszerűsítésének és az irányítási módszerek tökéletesítésének jegyében telik el. A termelés szakosításának és kooperációjának elmélyítését a mindennapi élet követeli meg a szocialista országokban. Nem lehet persze mindent előre feldolgozni a legapróbb részletekig, jó alaKlil pul szolgálnak az ötéves terv irányelvei, melyek biztosítókot nyújtanak azoknak a tár sadalmi és gazdasági életűn ket minden vonatkozásban erinto feladatok teljesítésé hez, melyek az életszínvonal állandó emelkedését szavatol jak. E feladatok teljesítése szükségessé teszi a párt vezető szerepének minden munka helyen történő elmélyítését. Csehszlovákia Kommunista Partja a válság okozta nehéz időszak leküzdése után a szo cializmus építésének új feje zetét kezdte ineg. A politikai konszolidáció következtében a gazdasági kérdések is a figyelem középpontjába kerültek. Szükséges tudatosíta nunk, hogy az ötödik ötéves terv feladatainak megvalósítása valamennyiünk lelkiismeretes munkáját igényli. Gustáv Husák elvtárs a XIV. pártkongresszuson a párt te vékenységéről szóló beszámolóban a megalkuvást kizárva hangsúlyozta, hogy a „párt és a szocialista rendszer nem vállalhatja magára a vezető dolgozók által elkövetett hibákért a felelősséget, hanem nyíltan bírálja a hibák elkövetőit". A múlt hibáinak ismerete kizárja a további tévedéseket. Mindnyájan ismerjük azokat a feladatokat, melyeknek sikeres teljesítésével helyre hozhatjuk a válságos években keletkezett károkat. Ha mindenki a saját munkaszakaszán a párthatározatok ból, valamint az ötödik ötéves terv irányelveiből ráháruló feladatokat teljesíti, elérjük közös célunkat: tovább gazdagszik szocialista hazánk. R. MACHALA Az NDK-ban gyártod E-512es típusú gabonakombájn jól bevált a rizs betakarításánál is. Ezeket a korszerű és nagy teljesítményű mezőgazdasági gépeket a neudstadti Gépipari Kombiná; gyártja. Az NDK a gépeket a fejlődő országokkal létrejött együttműködés keretében Indiába szállítja. Hasonló típusú kombájnnal dolgoznak Magyarország, Csehszlovákia, Franciaország és Jugoszlávia földjein is. j Felvétel: CSTK—ZentralbiUl) 2. A vezérkar június 22-én reggel nyolc órára megállapította, hogy: - az ellenséges légierő heves támadásokat intézett a Belorusz, a Kijevi és a Balti Katonai Körzet sok repülőtere ellen, ahol súlyosan megrongálódtak elsősorban azök a gépek, amelyek nem tudtak felszállni és össszpontosítás végett eljutni a tábori repülőterekre; - bombatámadások érték a balti országok, Belorusszija, Ukrajna sok városát és vasúti csomópontját, valamint Szevasztopolt és a balti országok haditengerészeti támaszpontját; - a német szárazföldi csapatokkal egész nyugati határunk mentén elkeseredett harcok kezdődtek. A németek sok "szakaszon már harcba szálltak a Vörös Hadsereg elől levő csapataival; - a fedezés első lépcsőjéhez tartozó riadóztatott lövészcsapatok menetből bocsátkoztak harcba, nem tudták elfoglalni előre berendezett állásaikat; - a Leningrádi Katonai Körzet szakaszán egyelőre még nyugalom volt , az ellenség még nem mutatkozott. Tyimosenko telefonon felhívta Sztálint, engedélyt kért tőle, hogy a Kremlbe menjen és jelentse a Legfelsőbb Tanács Elnökségének a mozgósításra és a Főparancsnokság Főhadiszállásának a megalakítására vonatkozó rendelettervezetét és még sok mást. 9 órára a népbiztossal együtt a Kremlben voltunk. Fél óra múlva Sztálin fogadott bennünket. Miután tájékoztattuk a helyzetről, bejelentette: - Molotov 12 órakor rádióbeszédet mond. Elolvasva a mozgósításról szóló rendelettervezetet és részben csökkentve annak a vezérkar által tervezett arányait, Sztálin átadta a rendeletet Paszkrebiscsevnek, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnöksége hagyja jóvá. A június 23-i rendelet előírta az 1905 - 1918-as korosztályok behívását tizennégy körzetben, vagyis majdnem valamennyiben, a közép-ázsiai, bajkálontúli és a távol-keleti kivételével, továbbá életbeléptette a hadiállapotot az ország európai részén. Itt az államhatalmi szerveknek minden, a védelmet, a társadalmi rend fenntartását és az állambiztonságot érintő funkciója a katonai hatóságok kezébe ment át. Június 23-án nyilvánosságra hozták a Főparancsnokság Főhadiszállásának az összetételét, némileg eltérően attól, ahogy mi javasoltuk. Ezeket a módosításokat a népbiztossal nem egyeztették, holott el kellett volna fogadni tervezetünket, amelyben azt javasoltuk, hogy Sztálint nevezzék ki főparancsnokká. Hiszen a fennálló rend mellett Tyimosenko I. V. Sztálin nélkül semmiképpen sem dönthetett volna önállóan elvi kérdésekben. így aztán két főparancsnokunk volt: - Tyimosenko - jogilag, a tendelet szerint, és Sztálin - ténylegesen. Ez bonyolultabbá tette a hadsereg vezetésének munkáját és elkerülhetetlenül azt eredményezte, hogy fölöslegesen töltöttük az időt határozatok kidolgozásával és intézkedések kiadásával Azt is javasoltuk, hogy a főhadiszállás tagjai közé vegyük fel N. F. Vatutyint, a vezérkari főnök első helyettesét. Sztálin ehhez nem járult hozzá. A SZK(b)P Központi Bizottságának és a Népbiztosok Tanácsának rendelete értelmében a Főparancsnokság Főhadiszállásának a tagjai a következők voltak: Sz. K. Tyimosenko, honvédelmi népbiztos (elnök), G. K. Zsukov vezérkari főnök, I. V. Sztálin, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov és Sz. M. Bugyonnij marsallok és N. G. Kuznyecov, a hadiflotta népbiztosa. Június 22-én 13 óra körül felhívott Sztálin és ezt mondta: - Frontparancsnokainknak nincs kellő tapasztalatuk a csapatok harctevékenységének vezetésében, és úgy látszik kissé elvesztették a fejüket. A Politikai Iroda úgy határozott, hogy a főhadiszállás képviselőjeként a Délnyugati Frontra küldi önt. A Nyugati Frontra Saposnyikov és Kulik marsallokat küldjük. Saposnyikovot és Kulikot magamhoz hívattam és utasításokat adtam nekik. Önnek azonnal Kijevbe kell repülnie és onnan Hruscsovval együtt Tarnopolba kell utaznia a fronttörzshöz. Megkérdeztem: - És ki fogja irányítani a vezérkart ilyen bonyolult helyzetben? - Bizza meg Vatutyint a helyettesítéssel. Majd kissé ingerülten folytatta: - Ne vesztegesse az időt, itt mi majd valahogy megleszünk. Telefonáltam haza, hogy ne vár|anak, és 40 perc múlvo már repültem. Csak itt jutott eszembe, hogy tepnap óta nem ettem. A pilóták segítettek rajtam, erös teával és szendviccsel vendégeltek meg. Estére Kijevbe voltam az UK(b)P Központi Bizottságánál, ahol Hruscsov várt. Azt mondta, hogy továbbrepülni veszélyes. A német pilóták vadásznak a szállítógépekre. Gépkocsin kell menni. Miután Vatutyintól közvetlen vonalon megkaptam a helyzetre vonatkozó utolsó adatokat, Tarnopolba mentünk, ahol abban az időben Kirponosz tábornoknak, a Délnyugati Front parancsnokának a harcálláspontjd volt. Késő este érkeztünk a harcálláspontra és közvetlen vonalon azonnal érintkezésbe léptem Vatutyinnal. Nyikolaj Fjodorovics a következőket mondta: - Június 22-én estig erélyes intézkedései ellenére a vezérkar képtelen volt a frontok, a hadseregek és a légierő törzseitől pontos adatokot kapni csapatainkról és az ellenségről. Az arra vonatkozó jelentések, hogy az ellenség milyen mélyen hatolt be területünkre, eléggé ellentmondók. Nincsenek pontos adatok d légierő és a szárazföldi csapatok veszteségeiről. Csupán csak az ismeretes, hogy a Nyugati Front légiereje igen nagy veszteségeket szenvedett. A vezérkar és a népbiztos nem tud összeköttetést létesíteni F. L. Kuznyecov vezérezredessel és D. G. Pavlov hadseregtábornokkal, akik anélkül, hogy ezt jelentették volna a népbiztosnak, elmentek valahova a csapatokhoz. Ezeknek a frontoknak a törzsei nem tudják, hogy jelen pillanatban hol tartózkodnak parancsnokaik. A légi felderítés adatai szerint a harc a megerősített terepszakaszainkon és részben 15 - 20 km mélyen országunk területén folyik. A fronttörzseknek az a kísérlete, hogy összeköttetést létesítsenek közvetlenül a csapatokkal, nem járt sikerrel, mivel a hadseregek és az önálló hadtestek többségénél sem vezetékes, sem rádióösszeköttetés nem volt. Utána Vatutyin tábornok közölte, hogy Sztálin jóváhagyta a népbiztos 3. sz. direktívatervezetét és megparancsolta, hogy írja alá az én nevemet is. - Miféle direktíva ez? - kérdeztem. - A direktíva értelmében csapataink ellentámadásba mentek át azzal a feladattal, hogy szétzúzzák az ellenséget a legfontosabb irányokban, majd jussanak ki az ellenség területére. - De hiszen még azt sehi tudjuk pontosan, hogy hol az ellenség és milyen erőkkel méri csapásait - tiltakoztam. Nem lenne jobb reggelig tájékozódni, mi történik az arcvonalon és akkor hozni meg a szükséges elhatározást? (Folytatjuk J 1971. VI. 23.