Új Szó, 1971. június (24. évfolyam, 128-156. szám)

1971-06-13 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. június 13. A NAP kel — Bratislava: 3.41, nyugszik: 2D.00 óra­kor Košice: 3.25, nyugszik: 19.44 órakor A HOLD kel: 22.52, nyug­szik: 8.18 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANTAL nevű kedves nlvasóinkal • 1556-ban ezen a napon kezdődött Szigetvár első ostroma. • 1761 ben szü letett ANTONÍN VRANICKÝ morva származású bécsi ze­neszerző. elismert hegedű­pedagógus (+1820). • 1836 ban született BUDENZ JÓZSEF német származású magyar nyelvtudós ( + 1892). • 1881 ben született OTA KAR ŠPANIEL cseh szob rósz és érmész. a prágai Szt. Vitus-templom bronz­kapujának alkotója (1955­ben halt ineg). B! 1891-ben született KÖLTŐI ANNA a magyarországi szocialista nőmozgalom úttürője, a munkásmozgalom mártírja (1944 ben a nyilasok meg­ölték). • 1901 ben szüle­tett ANTON SEDLÁCEK a CSKP egyik szervezője, a 2. szlovák partizánbrigád politikai biztosa (1944 ben a Fasiszták megölték). Önként Egy-egy tudósítói kör a tudósítók és az ifjú tudósí­tók önkéntes csoportosulása. A kör~ klubélet formájában biztosítja a tagok tudósítói munkájának megszervezését, szórakozását és szakmai mű­velődését. A klub elneve­zést csak azért mellőzték tu­dósítóink, mert meg akar­ták magukat különböztetni a más egyéb induló klubok­tó). A kör vezetője szorosan együttműködik a szerkesz­tőséggel. Mi pedig szakmai útmutatással, a személyes kapcsolat rendszeresítésével segítjük a körök és a kör­vezetők munkáját. Az ifjú tudósítók tehát így kerülnek kapcsolatba szerkesztősé­günkkel. Ez a kis magyarázat egy­ben felelet is a kisgéresi {Malý Horešj Helmeci Edit és a marcelházi (Marcelovo) Pinke Márta, valamint több ifjú tudósítónk kérdésére: Hogyan biztosíthatnák tudó­sítói munkájuk sikerét? Ük önként, egyénileg, a le­velezés útján váltak ifjú tudósítókká. De ha tovább akarnak lépni, munkájukat sikeresebbé akarják tenni, akkor feltétlenül szükséges, hogy a többiekhez hasonló­an körökbe tömörüljenek. A tudósítói körökben a klubélet a most következő nyári hónapokban feltéte­lezhetően lanyhul majd, hisz az ifjú tudósítók vakációz­ni, nyaralni fognak. Többen közülük pedig gyárakban, a szövetkezetek földjein dol­goznak majd. Mások tanul­mányútra mennek. Közülük néhányan külföldre. A klubélet lanyhulása azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a szer­kesztőséggel való kapcsola­tuk megszűnik. Mindannyian önként vállalták a tudósítói munkát és éppen ezért tud­ják, hogy mi a kötelessé­gük. A következő tartalmából KINCSEK A MIKROSZKÓP ALATT (Komlósi Lajos riportja a 10 éves Pieštany-i Tesla-üzemből) ANH DUG: FÜSTBEN E hetijcarikaturánk A nyár elé 'Folytatás az 1. olila csak a jelensegek felületén touasiklQ szem számára lehet idilli, reveláciöra készteti az embert. Hiszen nem sokkal ez­előtt éppen ezzel a nemzedékkel hazardíroztak felelőtlen fel­nőttek, a kiékebb, szikkadtabb nemzedék olyannyira ismert önzésével és tekintetnélküliségével — kihasználva ezeknek a fiataloknak minden idealizmusát, tájékozatlanságát, fóhi­szemüségét, gyengeségi és erejét. A három évvel ezelőtti nyárban is v It napfény, víz, ter­mésbőség, gyümölcsérés, ám a nagy ígérgetések, az országos arányú ámítások, a sötét kabinetpolitikák. az egzisztenciális dühöngések s a gyilkos intrikákra épülő uszítások árnyékot vonlak a verőfényre is. Az igazságnak adózva, nem sokan voltak, akik hangosan fel mertek kérdezni: Mindez miéA? Kiért? S hogy — mire vezet? Bár, a legforróbb nyári hetek­ben már kétely támadt az agyakban, és aggodalom ülte meg a szíveket. Rendet, bi2>tonságérzést kívántak a katasztrófával jenyegető^bizonytalanságban. Nekünk, csehszlovákiai magya­roknak még külön okunk is volt valamilyen megoldást várni, hiszen a revizionizmus által kiélezett nacionalista hőzöngés már nemzetiségi diszkriminációka\ tálalt, sőt, egy újabb r ki­telepítés rémképét vetítette sokak elé — másfelől pedig min­ket sem teťi immunisabbá az ilyesfajta veszedelmekkel szem­ben. Elég széles rétegek tudatába hatoltak be olyan magukat korszerűeknek hitető, de eredendően társadalmi haladással ellentétes irányú, antimarxista—antileninista koncepciók, amelyek felfokozott nemzetiségi érzékenységet, kispolgári világszemléletet és dilettáns államjogi elképzeléseket sugal­maztak csehszlovákiai magyarok százezreinek is. Ha van ben­nünk képesség dialektikus gondolkodásra, marxista—leninista történelem- és társadalomszemléletre, reális politikai ténye­ken alapuló világos ítéletalkotásra, akkor egyre mélyebben tudatosítanunk kell, hogy szétzilált politikai viszonyaink kö­zepette egyedül már csak a szomszédos szocialista országok baráti, internacionalista segítségnyújtása vethetett véget en­nek a vészterhes folyamatnak. Ez lette lehetővé, hogy a párt egészségesen maradt része és az augusztust megelőző időszak kisebbségbe szorult, de marxista—leninista meggyőződésű vezető erői új életre tudták kelteni Csehszlovákia Kommunista Párt­ját, hogy fokozatosan megszűnnek a társadalmi válság okozta gazdasági, politikai, közélAi nehézségek, hogy, s talán a köz gondolkodás szempontjából most ez a legfontosabb: kommu­nista meggyőződéséért, a szocialista társadalmi rendszer iránti hűsége miatt, a közügyekben vállaK becsületes helytállásáért senkinek sem kell a nyilvánosságot kerülnie. Mindenki nyílt fórumon szólhat érte, állhat ki mellette s tevékenykedhet ér­dekében. Ebben a szépen induló nyárban, k&. héttel Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa után, amely mindenki számára érthetően fogalmazta meg társadalmunk minden lé­nyeges problémáját, világos távlatokat mie.atott, és erőnkhöz mért leiadatokat állított elénk, okunk van hinni: amint a ter­mészetben, a társadalmi életben sem rész kárba semmilyen energia, aktivitás, munkálkodás. A természet megteszi a magáét, a többiekben rajtunk a sor! M1KUS SÁNDOR KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | A PENTAGON GONDOKBAN Ha a/, elmúlt időszakban a Pentagon gondjainak súlypont­jában elsősorban az indokínai háborúval összefüggő kérdések állottak, úgy ma elmondhatjuk, hogy egyre sürgetőbben és „kényelmetlenebbül" került előtérbe az európai biztonsággal kapcsolatos kérdéskomplexum, így a kontinensünkön állomá­sozó fegyveres erők létszámának csökkentése. A NATO leg­utóbbi magas szintű tanácskozásai bizonyítják, hogy a Pen­tagonnak nem sikerült teljesen egyértelmű „igen"-t kicsikar­ni a tagországok képviselőitől, s bár a létszámcsökkentést különböző feltételekhez kötötték — akarva akaratlanul ko­molyan kellett foglalkoznia az agresszív katonai tömb ve­zérkarának a legutóbbi szovjet kezdeményezéssel. Kétségtelen, hogy az elmúlt évek válságaitól eltekintve, a NATO-ii beiül ismét felütötte fejét a széthúzás, ennek vi­szont eredendő oka a katonai tömb megcsontosodott, merev politikai koncepciójában keresendő, tgy tehát előfordulhat, hogy az észak-atlanti katonapolitika irányítói szembe talál­ják magukat vezérkarukkal, amely pozícióját féltve mindin­kább erélyesebben lép fel a békekezdeményezések ellen. Nem vitás, hogy a világbéke szempontjából elsőrendű fontosságú az európai kontinens biztonságának megszilárdítá­sa, a feszültség csökkentése s nem utolsósorban a békés együttműködés alapjainak megteremtése, a fennálló kapcso­latok fejlesztése. A szocialista tábor országai a múltban sem, ma sem zárkóztak el ettől, hiszen következetesen ragaszkod­nak a lenini békepolitika alapelveihez. Ez utóbbit egy egész sor konkrét és valóban lényegre törő lépés tanúsítja. Viszont köztudomású, hogy a különböző indítványok, kezdeményezé­sek megvalósulásának útját éppen a NATO keresztezi, az ag­resszív katonai tömb vezetői állják útját azoknak a törekvé­seknek, amelyek a leszerelés ügyét hivatottak előmozdítani. Annak ellenére, hogy az utóbbi esztendők során valóban fi­gyelőmre méltó egyezmények megkötésére került sor, az ál­talános és teljes leszerelésig még hosszadalmas, nehéz ót vezet. Példaként említhetnők a stratégiai fegyverek korláto­zásával foglalkozó megbeszéléseket, amelyeknek első gyü­mölcse, a szovjet—amerikai nyilatkozat, csupán négy forduló után ért he. S ebben az esetben még mindig csak fegyver­korlátozási tárgyalásokról van szó, tehát nem a meglevő készletek felszámolásáról. Nem nehéz elképzelni, vajon a NATO vezérkara mögött milyeo erők állanak, kiknek érdeke a fegyverkezési hajsza féktelen fokozása. A nyugati pénzvilág profitot hajszoló hé­jái számára a leszerelés sürgetése, esetleg megvalósulása egyértelmű a könnyű haszonszerzés megszűnésével. Innen tehát az ellenérvek, ez a tény a háborús hangulat szításának mozgatója. Nem hallgathatjuk el, hogy a pánikkeltés fö vegykonyhája napjainkban is éppen a Pentagon. Az állítólagos szovjet ve­szély állandó hangoztatása a közvélemény megdolgozására irányul, azt a félt követi, hogy a törvényhozás szerveiben simábban menjenek át a fegyverkezés fo^ozSsávnl összefüg­gő költségvetési javaslatok. Úgy tűnik azonban, hogy a pillanatnyi körülmények kon­cepciója megváltoztatására kényszerítik a Pentagont, követ­kezésképp a NATO-t is. Persze kérdéses milvco irányú „vál­tozásról" lehet szó. Hiszen a nvugati kirmánvoknak egyre élesebb harcot kell vívnia a fejükre niivő hadipari komple­xum és az érdekeit kiszolgáló katonai tömbök ellen. (B. P. I.) „A Szovjetunió művészi fényképeken" címmel június 7 én hé. f ön kiállítás nyílott a bratislavai Művelődési Házban, ame­lyen politikai és kulturális életünk számos kimagasló szemé­lyisége között az SZLKP KB és az SZSZK Nemzeti- Frontja képviseletében O. Klokoč, L Pezlár pi F. Válek elvtársak jelentek meg. — Képünkön: a kiállítás egy részlte a meg­nyitás napján. (CSTK felvétele) A világ közvéleménye nagy érdeklődéssel jigyeli a szovjet űrkutatási program megvalósítását. Kétségtelen, hogy a Szo­júz—11 összekapcsolása a Szaljut bolygóközi állomással újabb komoly lépés az orbitális űrállomások kiépítése útján. (ÜSTK—TASZSZ) Ulánbátorban megkezdődött a Mongol Forradalmi Néppár: XVI. kongresszusa, amely megvitatja a Központi Bizottság beszámolóját, valamint az új ötéves \erv irányelveit. A fő be­számolót Cedenbal elvtárs tartotta. Beszédét a küldőnek nagy tetszéssel jogadták. j CSTK—TASZSZ) Helyzetkép (Land Og Folk, Koppenhága)

Next

/
Oldalképek
Tartalom