Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-31 / 127. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártja KIV. kongresszusának vitáia Václav Purkrábek elvtárs felszólalása Felszólalása bevezető részében az op­portunizmus megnyilvánulásairól be­szélt. Főként azt fejtegette, hogyan nviivánult ez meg a válságos időszak­ban a műszaki-gazdasági dolgozók so­raiban. Azokat a dolgozókat, akik poli­tikailag nem állták meg a helyüket, nagyrészt új emberekkel pótolták. A fe­lelős funkciókba politikailag fejlett, szakmailag ügyes dolgozókat állítottak, akik élvezik a pártszervek bizalmát és támogatását. De ugyanakkor türelmesek vagyunk és türelmeseknek kell lennünk, mert még sok dolog megoldatlan, s még sok erőfeszítésre van szükség. A piac auto­matikus szabályozásáról alkotott hely­telen nézetek és indokolatlan elképze­lések hatása éppen a szénjövesztés és a tüzelőanyag-energetikai mérleg terü­letén okozott az államnak nagy káro­ka' F helytelen nézetek következmé­nyei leginkább az észak-csehországi barnaszénmedencében nyilvánultak meg negatív módon. Ez a körzet köztársa­ságunk döntő fontosságú tüzelőanyag­éi energetikai alapja, mert itt jövesz­tik a7 egész belföldi szénkitermelés fe­lé Annál inkább szükséges, hogy pozití­van értékeljük az észak-csehországi szénmedence múlt évi eredményeit, amikor összesen 55 millió tonna szenet fetettek, a legtöbbet a körzet egész történetében. Nem csekély eredménye­ket értünk el az energetika terén, fő­ként az 1970—1971-es téli időszakban. Ez elsősorban a céltudatos komplex konszolidációs folyamat, valamint a körzet és a villanyművek dolgozói ál­dozatkész munkájának az eredménye. ízek a tapasztalatok kifejezésre jut­nak pártunk 50. évfordulója és a XIV. kongresszus tiszteletére kibontakozott kezdeményező munkában. A termelés irányításánál az emberek szükségletei­ből igyekezünk kiindulni. Ez elősegíti a kezdeményező munka kibontakozását, amely a szocialista munkaversenyben nyilvánul meg. A múlt évben rendkívüli műszakok ban, munkaszüneti napokon összesen 2 és fél millió tonna szenet fejtettek. Ezeket a műszakokat nemcsak a kere­set miatt dolgozták le, hanem elsősor­ban a bányászok politikai és osztály­öntudatosságáról tanúskodnak, arról, hogy megértik a társadalom szükségle­teit. A kerület tüzelőanyag-energetikai alapjának fejlesztése igen bonyolult, mivel ez a terület köztársaságunk leg­sűrűbben lakott területei közé tartozik. A körzet fejlesztésének korlátozása az 1967—1968-as években a problémák fel­gyülemléséhez vezetett, főként az épít­kezési beruházásban, s ez az ötödik öt­éves terv időszakában bonyolult problé­mákat okoz. El kell érni a barnaszén­források és szükségletek kiegyenlítődé­sét, főként az energetika számára. A szénjövesztésnek 1975-ig legalább 5 millió tonnával kell növekednie az 1970-es évhez viszonyítva, és el kell érnie a 60 millió tonnát. Továbbá biztosítani kell azoknak a bányáknak a pótlását, amelyekben a szénkészletek kimerülése következtében csökken, vagy teljesen megszűnik a fej­tés. Ez összesen évi 15—16 millió ton­na új fejtési kapacitás biztosítását je­lenti. Ilyen feladatot a szénmedence történetében még sohasem kellett meg­oldani. Tekintettel a munkaerőhelyzetre, ezeket az igényes feladatokat elsősor­ban a munka termelékenységének nö­velésével, saját forrásaink és tartalé­kaink felhasználásával akarjuk meg­oldani. Ezért a legfontosabbnak a komplex szocialista racionalizálás kö­vetkezetes érvényesítését tartjuk, ame­lyet elsősorban az állóalapok, főként a nagy bányagépek fokozott kihaszná­lására, a fő energetikai berendezések üzemzavarainak csökkentésére, a mun­kaidő gyors kihasználására és az irá­nyítómunka hatékonyságának fokozá­sára irányítunk. Az észak-csehországi bányászok és energetikai dolgozók becsülettel telje­sítették pártunk megalapítása 50. év­fordulójának és a XIV. kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeiket. Munkájukat már nemegyszer pozitívan értékelte a párt és az állam vezetősége. Az észak-csehországi bányászok és energetikai dolgozók nevében szeret­ném biztosítani a kongresszust arról, hogy bennük a párt központi bizottsá­ga, éppen úgy, mint eddig is, szilárd támaszra talál a XIV. kongresszus ha­tározatai feladatainak teljesítése során. Karel Hoffmann elvtárs felszólalása Engedjék meg, hogy a párt XIV. kong­resszusát és önöket, mindnyájukat szí­vélyesen üdvözöljem a több mint 5 mil­lió szervezett dolgozó és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nevében. A munkásoknak, a tőkés rendszer osztályharcaiban és a szocializmus épí­tésében szerzett tapasztalatai ismét igazolják azt az alapvető tanulságot, hogy a harc csak akkor lehet eredmé­nyes és csak akkor eredményes, ha a munkásosztálynak az érett élcsapaton kívül, a forradalmi munkáspárton kí­vül egységes, szilárd és osztályszem­pontbői kiforrott szakszervezete van, amely képes érdekeit eltökélten véde­ni Ezért, amikor Csehszlovákiát a szov­jet hadsereg felszabadította, egészen törvényszerűen keletkezett és jelentős szerepet játszott, különösen fennállá­sának első időszakában az egységes szakszervezet, amely a vörös szakszer­vezetek forradalmi hagyományaira tá­maszkodott. És az osztályellenség a munkásosztály és a szocializmus elleni harcában nálunk csakúgy, mint bárhol az egész világon, nem véletlenül indí­totta mindenkor az első és legfontosabb támadását a forradalmi szakszervezetek ellen, azok egysége ellen és az ellen, hogy a szakszervezetekben elismerjék és érvényesítsék a marxista—leninista párt vezető szerepét. Nem véletlenül indította támadását a szaksezrvezetek munkáspolitikája ellen. Hazánkban számos ilyen kísérletet ismerünk: a há­ború előtt, a. felszabadulás után 1948 februárjában, és az 1968—69-es évek­ben. Okulva a szerzett, különösen az 1968 —1969-es évek keserű tapasztalataiból, mindent el kell követnünk a Csehszlo­vák Szakszervezeti Mozgalom megszi­lárdításáért és fejlesztéséért, egysé­géért, felújításáért és kibontakoztatá­sáért. Amikor ma elkészítjük az utóbbi két év eredményeinek mérlegét, látjuk, mi­lyen nagy utat tettünk meg, mennyire sikerült a múlt hibáinak jóvátétele, mennyire sikerült felszámolni a jobb­oldali opportunista erők okozta káro­kat. Figyelemre méltó eredményeket értünk el pártunk egységének, akció­képességének, lenini jellegének és ve­zető szerepének felújításában. Ez a köz­ponti bizottság politikájának az érde­me, az egész párt marxista—leninista erőinek az érdeme, ez a párt új vezető­sége erőfeszítéseinek eredménye. lési tanácsok további fejlesztésével. A további teendő a szakszervezetek belső munkájával összefüggő kulcsfontosságú problémák megoldása, az olyan alap­vető dokumentumok és anyagok feldol­gozása, mint a szakszervezetek fejlődé­sének elemzése a VI. szakszervezeti kongresszus óta és különösen az 1967— 1969. évi fejlődés, az egész szakszerve­zeti mozgalqjn számára érvényes új alapszabályzat kidolgozása, valamint a szakszervezeti tevékenység távlati programjának meghatározása. Az év folyamán meg akarjuk oldani az eddig függőben levő szervezési kér­déseket, tökéletesíteni akarjuk a szak­szervezeti munka módszereit és formált, ki akarjuk alakítani az élő, mindennapi kapcsolatot a mozgalommal, és lénye­gesen emelni akarjuk a realizációs és ellenőrző tevékenység színvonalát. A szakszervezetek feladatát jelenleg megkönnyíti az, hogy a párt helyes po­litikai iránya megteremtette a- feltétele­ket arra, hogy a szakszervezetek a kom­munista párttal, a társadalom vezető erejével együtt alkotó módon dolgoz­zák fel és realizálják a párt politiká­ját, a szocializmus építésének politiká­ját hazánkban. Elérkezett az idő, amikor minden kommunista és a szakszervezetben dol­gozó kommunisták is büszkén csatla­kozhatnak pártjukhoz és annak tevé­kenységéhez, amikor mély meggyőző­déssel védelmezhetik a párt politikáját és megnyerhetik e politikának a többi dolgozót is. A szakszervezetek nem fejleszthetik sikeresen tevékenységüket, nem telje­síthetik forradalmi feladatukat a mar­xista—leninista párt vezetése nélkül, de a párt, a forradalmi párt sem való­síthatja meg saját politikáját a szak­szervezetek nélkül, a szakszervezetek­nek a dolgozók tömegeire kifejtett ha­tása nélkül. A szakszervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, de nem függetlenek és nem is lehetnek függetlenek a kommunista párttól, annak társadalmi vezető sze­repétől. Nem lehetnek semlegesek a párt politikájával szemben. Éppen el­lenkezőleg, a szakszervezeteknek jelen­tős részt kell vállalniuk és jelentős részt fognak vállalni a párt politikájá­nak sikeres megvalósításából. A szakszervezeti tagok örömmel fo­gadják Husák elvtárs szavait arról, hogy a pártnak érdeke a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységé­nek fejlesztése, hogy az FSZM támo­gatni fogja a kommunista párt politiká­jának alkotó megvalósítását a szak­szervezeti tevékenység feltételei között Ezért elmondhatjuk, hogy a szervezett dolgozók, a kommunisták és a nem kommunisták is a párt határozatait, a XIV. kongresszus határozatait tartják tevékenységük alapjának és támogatják a párt politikáját. A szakszervezeti dol­gozók érdeklődéssel figyelik a kong­resszus tanácskozását, és eltökélt szán­dékuk, hogy határozatainak megvalósí­tásában részt vesznek. Szakszervezetünknek az eddiginél lé­nyegesen nagyobb figyelmet kell for­dítani az értelmiségre, a nőkre és az ifjúságra. Természetesen határozott pa­rancs továbbra is, fokozott figyelemmel kísérni a munkásosztály szükségleteit és érdekeit, következetesen megvalósí­tani a munkáspolitikát, valóban végre­hajtani a jelszót, „arccal a tömegek felé". Hogy mindezt elérjük, hogy a dolgozók megértsenek bennünket, ah­hoz mindenekelőtt nekünk, szakszerve­zeti funkcionáriusoknak kell megérte­nünk a dolgozókat. Erőfeszítésünk minden üzemben és munkahelyen az, hogy teljesítsük és túlteljesítsük az állami tervet ebben az évben és az egész ötéves tervidőszak­ban. Nyíltan fogunk harcolni a terme­lésben látható rendetlenség és a fe­gyelmezetlenség ellen. A szakszerve­zetek soha nem tűrnek el semmi olyas­mit, ami árt a dolgozók érdekeinek. Sokkal határozottabban fogunk ügyelni a jobb munkakörnyezet és főleg a fo­kozott munkabiztonság kialakítására. Engedjék meg, hogy kifejezzem mély meggyőződésemet, miszerint a szakszer­vezetek aktív részvételével és segítsé­gével pártunk még sok ragyogó fejezet­tel gazdagítja a csehszlovák nép, a szo­cialista Csehszlovákia dicső történetét. Gejza Šlapka elvtárs felszólalása Azt, hogy a központi bizottság jelen­legi politikája megfelel a dolgozók ál­láspontjának és létérdekeinek, legmeg­győzőbben bizonyítja, hogy ezt a politi­kát ötudatos munkával, az igényes nép­gazdasági tervek sikeres teljesítésével és túlteljesítésével, a kezdeményezés soha nem látott kibontakoztatásával, a verseny fejlődésével támogatják, ami százmilliós értékekkel teszi gazdagab­bá népünket. A Csehszlovák Szakszervezeti Moz­galom Központi Tanácsának nevében szeretnék köszönetet mondani mind­azoknak, akik aktívan hozzájárultak a közös műhöz, és azoknak is, akik érde­meket szereztek népünk alkotó szor­galmának kibontakoztatásában. Míg a lehető legnagyobb megelége­déssel értékelhetjük, hogy a párt szá­mos belső problémáját megoldotta és jelentős eredményeket ért el társadalmi funkciójának betöltésében, meg kell ál­lapítanom, hogy a szakszervezetekre még jelentős munka vár, amíg megold­ják belső problémáikat és teljes mér­tékben eleget tesznek a szakszervezetek jelentős társadalmi feladatának. Az elért eredményekben jelentős ré­sze van a szakszervezeti funkcionáriu­sok kiterjedt aktívájának a kommunis­ták és a nem kommunisták közös jó munkájának. A szakszervezetek munkájában látha­tó valamennyi pozitív eredmény elle­nére még mindig érvényes a pártunk központi bizottságának decemberi plé­numán elhangzott bírálat, miszerint csak nagyon lassan sikerült mozgásba hozni a bonyolult és nagy szakszerve­zeti gépezetet. A központi bizottság ál­láspontja a Szakszervezetek Központi Tanácsa új vezetősége tevékenységének egyik kiinduló pontjává lett. A problé­mák megoldását egyesítik a XIV. kong­resszus döntéseinek biztosításával. Helyesnek tartjuk a szaksezrvezetek törekvéseinek és céljainak két szakasz­ra osztását, éspedig egy rövid távúra, nagyjából egyesztendei időszakra és egy hosszú távúra. A szakszervezeti dolgozók összponto­sított egyévi törekvésének tartalma mindenekelőtt az lesz, hogy részt ve­gyenek a XIV. kongresszus döntéseinek feldolgozásában és fokozatos megvaló­sításában, az 1971. évi terv sikeres tel­jesítésében, amely lehetővé teszi, hogy kedvezően lássunk hozzá a következő évek és az ötéves terv feladatainak tel­jesítéséhez, éspedig a szocialista mun­kaverseny, az újítómozgalom, a terme­Bratislavában egyes központi hivata­lokban, tudományos kutatóintézetekben, tömegtájékoztatási eszközökben, főisko­lákon és egyes pártszervezetekben már 1968 előtt formálódni kezdtek a jobbol­dali erők, amelyek a városi és a főisko­lai pártbizottságban fokozatosan hatal­mukba kerítették a vezető funkciókat. Éppen a vŕŕrosi bizottságban alakult egy úgynevezett agytröszt, amely síkra­szállt a jobboldali frakció alapvető poli­tikai jelszavaiért, és 1968-ban megkí­sérelte, hogy kisajátítsa megának a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát megillető jogkört. A városi pártbizottság volt vezető titkára 1968­ban azt a helytelen tézist érvényesítet­te, amely szerint a pártnak le kellene mondania vezető szerepéről, és valahol a társadalom közepén kellene meghú­zódnia. „Alkotó eljárásaként" tüntette fel azt, hogy előrángatott a Machia­velli könyveiből ismert néhány beporo­sodott tézist, s azokat nagyképűen „a két ajtó elméletének" nevezte. Az egyik ajtón ki akarta dobni a pártból az ösz­szes becsületes kommunistát, interna­cionalistát, a másikat pedig sarkig akar­ta tárni a karrieristák, a kispolgárok és az antiszocialista erők előtt. E politika bizonyítéka az a tény, hogy az 1968 jú­liusában megtartott rendkívüli városi pártkonferencia 627 delegátusa közül csak 35 volt munkás. A szövetséges csapatok testvéri se­gítsége után a városi pártbizottságban meghúzódó jobboldal dühödt naciona­lista és antiszovjet hisztériát kezdett terjeszteni, s Husák elvtárs, valamint Bilak elvtárs akarata ellenére összehív­ták Szlovákia Kommunista Pártjának rendkívüli kongresszusát. Amikor az­után Husák elvtárs igyekezett becsület­tel teljesíteni a moszkvai jegyzőkönyv elveit, és konszolidálni Szlovákia Kom­munista Pártjában a helyzetet, a városi bizottság vezetősége egyhelyben topo­gott, kitartott a helytelen pozíciókon. Alapvető fordulat csupán a városi pártbizottság vezető funkcionáriusainak leváltása után következett be. Pártunk Központi Bizottsága tag­könyvcserével kapcsolatos határozatá­nak következetes megvalósítása segít­ségünkre volt abban, hogy a bratislavai pártszervezetet a marxizmus—leniniz­mus elvein felújítsuk, és visszaadjuk forradalmi jellegét. A kongresszus előtt városunkban lé­nyegesen megnövekedett a munkaakti­vitás, megújhodott a szocialista munka­verseny. A CSKP 50. évfordulója és a XIV. pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségek csupán gazdasági té­ren összesen 231 millió 799 ezer koro­na értéket képviselnek. A szocialista munkaverseny kibontakozása lehetővé tette, hogy 1970-ben a tervfeladatokat a bruttó termelésben 101,8 százalékra, a munkatermelékenységben 103,7 száza­lékra teljesítsük. Ugyanakkor az évi bér­alapkimerítés 99,6 százalékos volt. Si­keresen teljesítettük 1971 első negyed­évi feladatait is. A beszélgetések, valamint az évzáró körzeti 'és városi konferenciák lefolyá­sa megmutatta, hogy a bratislavai városi pártszervezet ma eszmeileg egységes, belsőleg szilárd, a marxizmus—leniniz­mus elvein felzárkózott a Központi Bi­zottság köré, készen áll és képes telje­síteni azokat a határozatokat is, ame­lyeket pártunk XIV. kongresszusa hagy jóvá. A konferenciákon a vitában ösz­szesen nyolcezer kommunista szólalt fel, tehát a városi szervezetnek minden negyedik tagja, és valamennyien teljes egyetértésüket nyilvánították a párt megtisztításával, a Központi Bizottság irányvonalával, és keresték a jobbol­dal tevékenysége által okozott hibák helyrehozásának módozatait, valamint lehetőségeket arra, hogy a munkahe­lyeken elmélyüljön és aktivizálódjon a kommunisták munkája. Wárosi konferenciánk megállapította, hogy a konszolidációs folyamat sikeres előrehaladása, a párt marxi—lenini jel­legének és a társadalomban betöltött vezető szerepének felújítása, a testvéri kommunista és munkáspártok iránti bi­zalom felújítása pártunk jelenlegi veze­tősége államférfiúi bölcsességének, ma­gas fokú elméleti fejlettségének, mar­xista—leninista elvhűségének rendkívül igényes próbatétele volt. Nagyra érté­kelte a párt jelenlegi vezetőségének si­keres tevékenységét, elvhű állásfoglalá­sát és határozottságát pártunk és társa­dalmunk létfontosságú kérdéseinek megoldásában. Büszkék vagyunk arra, hogy városi pártszervezetünk soraiból került ki, és már fiatal éveiben is itt dolgozott Hu­sák elvtárs, akinek döntő érdeme van a párt új vezetősége elvhű tevékenységé­ben, s aki a munkásosztályhoz és a szo­cializmus ügyéhez való hűségével nem­csak a párttagok, hanem az egész köz­társaság lakossága körében tiszteletet és igazi tekintélyt szerzett. Két évvel ezelőtt Csehszlovákia Kom munista Pártja Központi Bizottságának áprilisi és májusi ülése kitűzte a fel­adatot, hogy pártunkat és társadalmun­kat kivezetjük a válságból. Ma örömmel és büszkén állapíthatjuk meg, • hogy Központi Bizottságunk a párt megalapí­tásának 50. évfordulójára teljesítette szavát, eleget tett osztály-, politikai és erkölcsi kötelességének a szocializmus harcosai, a munkásosztály, hazánk dol­(Folytatás a 11. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom