Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-29 / 126. szám, szombat
Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának tanácskozása Eugen Turzo elvtárs felszólalása Pártunk XIV. kongresszusa kétségtelenül úgy kerül be egész pártunk és társadalmunk történetébe, mint jelentős határkő, mellyel lezárja társadalmi fejlődésünk egyik legfontosabb szakaszát, és célként tűzi ki, hogy kijelölje az egész párt számára az új feladatokat a szocialista társadalom további, céltudatos fejlesztése érdekében. A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tevékenységéről szóló jelentés szemléltető adatokkal bizonyítja a pártban kialakult, minőségileg új helyzetet, mely annak folyománya, hogy a pártból eltávoztak azok, akik cserbenhagyták a kommunista eszméket. Rendkívül jelentős tény az is, hogy a kongresszus előkészítését Husák elvtárssal az élen új vezetőség szervezte és irányította, amely konkrét tényekkel bizonyította az alkotó marxizmus—leninizmus gyakorlati jelentőségét A nyugat-szlovákiai kerületi pártszervezetek küldöttei arról biztosilják a kongresszust, hogy kerületünk kommunistái minden erejükkel eltökélten támogatják azt az irányt, amelyre pártunk lépett, és készen állnak arra, hogy következetesen megvalósítják a XIV. kongresszus kitűzte feladatokat. Tudjuk, hogy a munkában olyan mértekben fogunk eredményeket és sikereket elérni, amilyen mértékben sikerül megnyerni a pártpolitika számára a dolgozó tömegeket. Ebből a szempontból rendkívül nagy jelentősége van a párt vezető szerepe érvényesítésének és politikai irányvonala megvalósításának a nemzeti bizottságok munkájában, mivel a nemzeti bizottságok, mint az államhatalom szervei, közvetlen és állandó kapcsolatban vanna'k a dolgozókkal. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető helyzete megszilárdításának jelentős és igényes feladata az állami szervek tevékenységében, tehát a nemzeti bizottságok tevékenységében is, aCSKP KB titkárságának az állami szervekben dolgozó kommunisták helyzetéről és feladatairól szóló irányelvei, főként pedig a pártelnökség 1970 novemberi, a káder- és személyzeti munkáról szóló határozatának fokozatos realizálásából következik. Annak ellenére, hogy a szocialistaellienes erők ellenforradalmi programjuk közvetlen céljaként tűzték ki a nemzeti bizottságok felbomlasztását és szétverését, ez a szándékuk nem sikerült. Ma a nemzeti bizottságok ismét szilárd részei a néphatalomnak, a szocializmus további fejlesztésének és építésének széles akcióképes bázisai. Ezt szemléltetően mutatják kerületünk gazdasági Cs kulturális fejlődésének utolsó kétévi eredményei. A nemzeti bizottságok irányítása alatt álló gazdaságban a termelés 1970ben — 1969-hez viszonyítva — 4 százalékkal nőtt. Kielégítő eredményeket értünk el az építkezési beruházások szakaszán, ahol a munka és szállítás terjedelmét 119 százalékra teljesítették. Több mint 12 000 lakást építettünk fel, ami 1969-hez viszonyítva 25 százalékos többletet jelent. Örömmel állapítjuk meg, hogy jó eredményeket értek el a közszolgáltatásokban is. Nem vagyunk elégedettek azonban a nemzeti bizottságok munkájával az egészségügyi szolgáltatások szakaszán^ Mint mondottam, a nemzeti bizottságokban is összecsaptak a marxista—leninista erők a jobboldali opportunistákkal, akik minden lehető módon fékezték a konszolidációs folyamatot és akadályozták a nemzeti bizottságoknak a szocialista államunkban betöltött funkciója felújítását. A tisztogatás időszakában kerületünkben a nemzeti bizottsági funkciókból a járási nemzeti bizottságok képviselőinek 21 százaléka, a városi és helyi nemzeti bizottságok képviselőinek 13 százaléka távozott. Helyükre olyan elvtársak és elvtársnők léptek, akik hűségesek maradtak a marxizmus—leninizmus elveihez. Az új képviselőket mindenekelőtt a munkások és a szövetkezeti parasztok soraiból választottuk. Sok köztük a dolgozó nő és a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai. Hogyan nő a kölcsönös bizalom az állampolgárok és a képviselők között, azzal is bizonyítható, hogy az állampolgárok elkötelezetten vették ki részüket a niunkakezdeményezés fejlesztéséből az ország felszabadulásának, a párt megalakulásának évfordulója ós a XIV. kongresszus alkalmából. A nemzeti bizottságok által irányított gazdasági szervezetek dolgozói több mint 600 millió koronás kötelezettséget vállaltak. A nemzeti bizoltságoknak ez az egész tevékenységi* mely az állampolgárok és az ifjúság aktivitásának ösztönzését szolgálja, eszmei-politikai szempontból nagy jelentőségű. Hangsúlyozni akarom a kommunisták feladatát és felelősségét az állampolgárok és mindenekelőtt az ifjú nemzedék nevelésével kapcsolatban. A nemzeti bizottságoknak a nevelőmunkát elősegítő eszközökből jelentős kapacitás áll a rendelkezésére. Nem vagyunk elégedettek a kulturális és művelődési berendezések munkájával. Gyakori az éles — és meg kell mondani — jogos kritika például a filmekre és a színházi előadásokra vonatkozóan. Ezen a téren kifejezőbben kell érvényesíteni a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunisták politikai feladatát. A XIV. kongresszus tervjavaslatában 1971—1975. évekre kijelölték nyugatszlovákiai kerületünk eddig páratlan méretű gazdasági fejlődésének irányát is. A természeti és gazdasági feltételek ésszerű kihasználásával kerületünk a köztársaság egyik legjelentősebb ipari és mezőgazdasági területévé válik. Tudjuk, hogy az új, igényes feladatok különösen megkövetelik a párt vezető szerepének érvényesítését a társadalmi élet minden szakaszán. Ezért még többet kell tennünk azért, hogy a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunisták munkájának színvonala, a nemzeti bizottságok pártcsoportjai és alajjszervezeti munkájának színvonala megfelelő mértékben emelkedjen. Engedjék meg, hogy közöljem kerületünk dolgozóinak összesített kötelezettségvállalását. Pártunk megalakulása '50. évfocdulója, valamint XIV. kongresszusa tiszteletére dolgozóink 1 milliárd 515 millió korona értékű müvet alkottak; ez bizonyítja legjobban azt a szándékukat, hogy a haza kiváló építői közé akarnak kerülni. Jirina Svorcová elvtársno felszólalása Svorcová elvtársnő felszólalása első részében rámutatott, hogy a szocializmus ellenségei és azok a kulturális dolgozók, akik akarva-akaratlanul ezek eszközeivé váltak, 1968-ban teljesen revizionista szellemben felvetették a művészi alkotás abszolút szabadságának kérdését, ami odavezet, hogy a kultúrát, elszakítja a párt vezető szerepétől és az állami kultúrpolitikától. A felszólaló kijelentette, hogy egyes funkcionáriusok itt-ott ugyan tevékenykedtek, de ez a tevékenység csak látszólagos volt. Képtelenek voltak a társadalom objektív szükségleteivel összhangban álló átgondolt koncepciók és célok alapján világos programot adni a kulturális dolgozóknak. Ebből a légkörből nőtt ki aztán igen könnyen az úgynevezett elit, amely kijelentette, hogy a nemzet lelkiismeretét csak a megszentelt értelmiség képviselheti, hogy ők a párt, a nép felett álló szakemberek, és egyenesen sors adta joguk elbírálni és eldönteni, milyen úton haladjanak népeink, s ta Ián még az emberiség is. A Nyugat tapsaitól kísérve és a velük egyvágásúak örömteljes jóváhagyásával végül ellenállást és bizalmatlanságot támasztottak a népben a szocializmus elvei iránt. Svorcová elvtársnő a továbbiakban rámutatott, hogy sokan azok közül, akik becsületesen gondolták a fogyatékosságok bírálatát, bizonyítottnak lát ták, hogy azoknak a politikai és eszmei iránya, akik akkor kultúránk élén álltak, téves, és szocialistaellenes. Ennek bizonyítékai a 68-as és a 69-es években szinte veszett ütemben halmozódtak fel. Megtaláljuk őket az akkori sajtó oldalain és a filmeken. A szocialista államnak nincs szüksége olyan művészetre — folytatta a felszólaló —, amely bomlasztja a nép társadalmi tudatát, gyengíti a szocializmus lehetőségeibe vetett hitét, ami glorifikálja és idealizálja a kispolgári gondolkodást, terjeszti a nihilizmust, még akkor sem, ha mindezt a hivatásos mester ravaszságával hajtja végre. Ilyen művészet számára nálunk nincs és nem is lesz szabadság. Az ilyen alkotás ugyanis elgáncsolná az ország dolgozóit, akik előtt a legszebb feladat áll: a károkozók, az ellenségek, valamennyi hitetlen Tamás ellenére kialakítani ebből az országból gazdag és sikeres szocialista államot. És a szabadság, a művészek szabadsága? Mi lehet szebb, mint minden erővel ezt a művet támogatni. Elvégre a művészet nem arra való, hogy egyes mesterek a művészet közvetítésével mutassák be tehetségüket, hanem hogy művészi tehetségük közvetítésével gazdagítsák a világot, megsokszorozzák a szépséget, és elmélyítsék az ember és a világ megismerését. És amíg a világ osztályszempontbői megosztott lesz, amíg a világon egyetlen munkanélküli, egyetlen éhes gyerek lesz, addig egyetlen alkotó számára sem lehet nagyobb megtiszteltetés és dicsőség, mint a proletár forradalom érdekeit, a nép és a haladás érdekeit szolgálni. Világos, hogy számos alkotónak nem könnyű a dolga. Amíg nehezen értik meg és ismerik be hibáikat, és amíg nem lépnek ki a máig is ellenőrzőit és sakkban tartott sorból. Igen, a becsületről és a lelkiismeretről van sző, tehetségük sorsáról, életük egesz értelméről. Meggyőződésem,, hogy a párt bölcs politikája, a fejlődés logikája és maga az élet végül is elvezeti őket ahhoz, hogy teljesen és átérezve megértsék a lenini alapelveket, és a párt kultúrpolitikai koncepcióját. Nevezetesen azt, hogy a művész által alkotott műnek mindenkor szerves összefüggésben kell állania azzal az alapvető ideológiai irányelvvel, amelyhez önkéntesen csatlakozik. És ez az alapvető ideológiai irány a kommunizmus. Nincs a művészi alkotás szabadságának semmilyen magasabb formája, mint a kommunizmusért végzett munka. A továbbiakban Svorcová elvtársnő rámutatott a politika és a művészet összefüggéseire. Hangsúlyozta, hogy a múltból sok példát ismerünk, amikor a művészek épfien azért, mert csatlakoztak a nép forradalmi küzdelméhez, nagy műveket alkottak. Még mindig a szocializmus és a kapitalizmus osztálvharcának központjában állunk. Ma arra van szükség, hogy a művészet ne csak bíráljon és leleplezzen, felszámolja tudtatunkban a régi világ maradványait és az előítélteket, hanem arra is, hogy segítsen és megerősítsen. Szabad társadalmunk teljes joggal követeli a művészektől, hogy ne csak hibáink felismeréséhez nyújtsanak segítséget, hanem hogy el tudják mélyíteni a győzelem érzését, hogy műveikkel igazolják a szocializmus építésének eredményeit. és a valóság pártos megközelítésével oly módon fejezzék ki mondanivalójukat, ami a legszélesebb néprétegek számára is érthető és ösztönző hatású. A felszólaló az állam szerepével .kapcsolatban kijelentette: „Arról van szó, hogy az állami kultúrpolitika valamenynyi irányító részének közvetítésével ne csak lehetővé tegye a szocialista kultúra kialakulását és felvirágoztatását, hanem biztosítsa, hogy a művészi tevékenység eredménye odakerüljön, ahová való — a nép közé." Ami a kommunista pártnak, mint az állam vezető erejének a kérdését illeti ilyen szempontból is szüntelenül foglalkoznunk kell a kultúra és a művészet kérdéseivel, mivel a művészet életünk elválaszthatatlan része, és óriási hatást gyakorol. A felszólaló foglalkozott- a prágai színházak helyzetével is. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a színházak száma ösztönösen nőtt, de egyes színházak már régóta nem felelnek meg a társadalom szükségleteinek és érdekeinek. A problémákkal már több bizottság is foglalkozott és foglalkozik, de ez ideig képtelen vagyunk megtalálni a radikális megoldást. Ogy látszik, hogy ezekben a bizottságokban továbbra is érvényesül az opportunizmus. A párt kultúrpolitikája egységes, ezért nekünk, akik megvalósítjuk, szintén egységeseknek kell lennünk. Oj embereket, új kádereket kell nevelnünk a kulturális élet minden területe számára. Meggyőződésem, hogy a XIV. kong , resszus, amely hangsúlyozza a művészi alkotás és a művészi felismerés nagy táradalmi és nevelői feladatát, minden alkotónkat és művészünket teljesen arra ösztönöz, hogy életüket mint a szocialista korszak valódi alkotói éljék le. Miroslav Mamula elvtárs felszólalása Az észak morvaországi kerületi pártszervezet kommunistáinak eltökélt szándéka kongresszusunk határozatainak következetes teljesítése. Ezí kifejezték a járási és a kerületi konferenciák, s ezt az elhatározást rögzítették dokumentumaikban is. Ez az elhatározás számos kedvező feltételre támaszkodik, amelyek az eddigi konszolidációs folyamatban alakultak ki. Ilyen mindenekelőtt kerületi szervezetünk tisztogatásának a befejezése. Szervezetünk a tisztogatás után negyedével csökkent, de a kerület egész politikai helyzete azt bizonyltja, hogy politikailag sokkal erősebbek vagyunk, mint azelőtt. Megerősödött kerületi szervezetünk munkásjellege az alapszervezetek, a járási és a kerületi szervezetek újonnan választott bizottságainak összetételében is. A szervezetek muhkástagjainál megnyilvánul a tanulás, a művelődés szándéka. Ezt a célt szolgálja az egész pártoktatási rendszer. Egészében nő az alapszervezetek aktivitása. A fejlődő aktivizálás bizonyítja, hogy nő a részvétel a tagsági gyűléseken, élénk vitát folytatnak az alapvető és az időszerű politikai kérdésekről, az országos és a helyi politikáról, és határozottabban bírálják a rendetlenséget. A kongresszus által kijelölt feladatok teljesítésének további kedvező feltételét látjuk abban, hogy a párt vezetősége következetesen és átgondoltan irá nyitja a pártot. Világos és reális irányelveinek köszönhető, hogy a kerületi bizottság is átgondoltan, és politikai biztonságérzéssel irányíthatja a járási bizottságokat és az alapszervezeteket. Kerületi bizottságunk tudja, ha szigorúan ragaszkodik a pártvezetőség irányelveihez, nem követ el durva hibákat és tévedéseket. Azt mondhatnám, hogy: minél jobban sikerül a munka, annál inkább tudatosítjuk a párt vezető szerepét, amely nélkül a pártszervezet egyetlen része sem képes helyesen megvalósítani a párt politikájál. A tömegpolitikui munkában megleltük az első eredményes lépéseket. A kongresszust megelőző kampány időszakában a nyilvános gyűlések, a politikai aktivitás és a tömegpolitikai munka fejlődése meggyőzött bennünket arról, hogy a pártonkívüli állampolgárok is tevékenyen támogatják a kommunistákat, ha átgondolt politikával és világos szándékkal állnak eléjük. A tömegpolitikai munka sikerét bizonyítja a šumperki, u kopŕivnicei Tatra, vagy a prešovi járás példája, ahol a pártszervezetek jó eredménnyel nyerik meg a polgárokat a párt helyi politikája számára. A munka az üzemekben és a falvakban a legsikeresebb, mivel itt a kommunisták nagyon konkrétan tudják megfogalmazni a gazdasági fejlődést, a gazdasági terv teljesítésével és túlteljesítésével összefüggő feladatokat. Röviden szólva: ezek kerületünkben a további előreléi»és kedvező feltételei. Nem hordunk rózsaszínű szemüveget és nem vagyunk önelégültek. Ez lenne a legnagyobb hiba, amit valaha is elkövettünk. De ugyanúgy értelmetlen lenne lebecsülni azokat az eredményeket, amelyeket a Husák elvtárs vezette új vezetőség megválasztása óta elértünk. Az a véleményünk, hogy a politikai és a gazdasági fejlődés további pozitív iránya szilárdan megalapozott, hogy offenzívában vagyunk. Tudjuk, csak saját politikai hibánk fékezhetné vagy akadályozhatná meg. Elhatározott szándékunk, hogy nem engedünk a éberségből, a jobboldal elleni harcból. A revizionizmus kispolgári mérges gombája még létezik. Nem engedjük meg a szervezetekben a politikai haladással kapcsolatos türelmetlenség megnyilvánulását, a szakaszok átugrását, az önbizalom túlzását, tehát azokat a hibákat, amelyeket pártunk és kerületi szervezetünk január előtt elkövetett. A kerületben szüntelenül nő a munkakezdeményezés, ami az ostravai bányászok és kohászok pártunk 50. évfordulója és kongresszusunk tiszteletére intézett felhívásában csúcsosodott ki, amely felhívás a legjobb eredmények elérését célozta. Ezek nemcsak üres szavak voltak. Az ostrava-karvinái szénmedence bányászai az év első négy hónapjában terven felül 800 583 tonna szenet fejtettek. Ugyanabban az időben a kohászok az előző év azonos idősza kához viszonyítva több mint félmilliárd korona értékű termékkel gyártottak többet. Kötelezettségvállalásaikat nemcsak teljesítik, hanem a jelen időszak ban tovább szilárdítják. így pl. a bányászok pótlólag vállalták, hogy a tervet nemcsak egymillió tonna, hanem további 150 000 tonna szénnel teljesítik túl. A kohászati vállalatok is növelik kötelezettségvállalásukat. A bányászok és kohászok felhívásához csatlakoztak a vasutasok, a vegyészek, a gépipari, az építőipari, a mezőgazdasági dolgozók és a többi szakágazat dolgozói. E nagy kezdeményezés eredményekeppen kerületünkben az utolsó évtized legjobb gazdasági eredményeit érjük el. Az érdem azoké a kollektíváké, amelyek a párt 50. évfordulója tiszteletére kibontakoztatott verseny élén állnak. Az olyan neveket, mint Skriniar, Svaczyna, Sálek, Karásek, Václavík, 3erák, Skotnica és Fojtü, úgy fogjuk népszerűsíteni, mint a szocialista munka hőse új nemzedékét, akik becsületesen folytatják Misa, Kalabus, Trousi! és más elvtársak művét. A kongresszust megelőző kezdeményezésben néhány új vonást fedezünk fel. Ilyen mindenekelőtt a felelősségérzet a szocialista munkássálamért és annak további sorsáért. Nagyon erősen előtérbe kerül a kezdeményezés erkölcsi és politikai része. E kezdeményezésben a középkorú és az ifjú nemzedék tagjai szerepelnek. Olyan embe(Folytatás a 12. oldalon)