Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-22 / 120. szám, szombat

SZOMBAT DÉLUTÁN Mintha csak kárpótolni akarná az április végi, május elejei fázós napokat, megemberelte magát az időjárás. A vakítóan izzó nap kétszeres,- vagy inkább többszörös erővel szórja sugarait. A hőmérő üvegcsövében egész a harmincat jelzővonalig nyújtózik a higanyszál. A lassan kalászba szökkenő gabonatenger fölött remeg az átforrósodott levegő. Majdnem elviselhetetlen a hőség. Még a mezei út göröngyein rázkódó lovasszekér után is jóval lomhábban ülepedik a szürkésbarna homokos por, inint máskor szokott. Az országútról úgy tűnik, hogy a két részre tagolt, mintegy másfél száz hektáros parcellán sűrűn hajlongó, szorgoskodó emberek nemigen törődnek ezzel. Öt napja kezdték el a cukorrépa egyelését, az egyik legtöbb fáradsággal járó tavaszi munkát. S azóta Fámádon is (Farná) tartós a meleg idő. — A szombat délután ellenére csaknem négyszázan dolgoznak a határban — számolja össze hamarjában Bogdány Endre, a szövetkezet géposítője. Legtöbben a cukorrépával vannak elfoglalva. Ahogy más esúcsmunka, ez sem tűri a halogatást, nem ismer szombatot, ünnepnapot. A három-négy napos késés halomnyi többletmunkát, fáradságot követelne. Ezért kellett így megszervezni az egyelést is. Érdemes lenne megnézni, mert ilyen lendületet sem lehet látni ma akárhol — mondja, s aztán halárszemlére invitál. A motorkerékpárt, vagy ahogyan már újabban nevezik, a brigádvezetők „nyerges lovát" mintha kimondottan nehéz terepre készítették volna. Szinte nem is érezni rajta a mély traktornyomokkal, kisebb nagyobb vízmosások keményre szikkadt csatornáival teli utat. Igaz, vezetője is biztos kézzel tartja a kormányt. Ügy ismeri a két és félezer hektáros határ minden zugát, a poros utak, ösvények buktatóit, akár a háza udvarát. Nehéz lenne csak úgy, kapásból megmondani, mennyi év lelt el attól a naptól, amikor először indult hatámézöbe Farnadpn. Már évtizedekben kellene számolni azt. Azóta pedig, lia összeadnánk, talán többet voít a mezőn, a szövetkezet telepén, irodájában, mint otthon. Naponta hajnali öt óra felé köszönt be először a kapunál szolgálatos éjjeliőr fülkéjébe. Mikorra a traktorosok is megérkeznek, már készen van a munkaelosztással. Legtöbbször az esti sötétséggel érkezik haza. Akkor is csak vacsorázni, mert ha éjszakai műszakban is dolgoznak a gépek, nem tud nyugodni addig, amíg minden szakaszon végig nem ellenőrizte a munkát. Most megkétszereződött a gondja. Megbetegedett az agronómus. Neki kell ellátnia az ő dolgát is. Megalakulásától tagja a szövetkezetnek. Gyalogmunkásként, mindenesként kezdte. Később traktoroskodott, majd sofőr letl. Hét éve bízták meg a gépesített csoport vezetésével. Azóta becsülettel állja a helyét. Először a tíz hektáros kertészet melletti országúton kapcsoljuk ki a motort. Az asszonyok, lányok itt már befejezték a napot.. Téglás Imre kertésznek azonban még bőven akad tennivalója. Tamás Gyulával kettesben végzik a palánták délutáni „itatását". Bokáig merülve a híg sárban sorra rakosgatják a csöveket, cserélgetik a szórófejeket. Kívülük Rózsa László traktorost sem engedte haza a kötelességtudat. — Permetezni kell a paradicsomot, mert az ilyen időben gyorsan szaporodnak a kártevők. Azok sem tisztelik a szabad szombatot — mondja, miBeszámoltak a képviselők A CSKP KB 1970. évi decemberi plenáris ülésének határozata a nemzeti bizottságokat politikai és szervezési munkájuk megjavítására szólítja fel. A nemzeti bizottságok a rimaszombati (Rim. Sobota) járásban is a határozatok szellemében keresik a hatékonyabb munkamódszereket és munkaformákat, jobb kapcsolatok megteremtésének lehetőségeit a lakossággal. A nemzeti bizottságok és a választó polgárok kapcsolatának egyik bevált formája a nyilvános gyűlés, az úgynevezett „néppel való beszélgetés", s ezt az utóbbi években nemigen gyakoroltuk. Ilyen gyűléseket szerveztek az elmúlt hónapokban járásunk helyi és városi nemzeti bizottságai, ahol a képviselők beszámoltak a választóknak a tevékenységükről. A lakosság általában pozitívan értékelte a nemzeti bizottságok és a képviselők munkáját. A helyi problémákon kívül elismeréssel nyilatkoztak azokról az eredményekről, amelyeket politikai és gazdasági viszonyaink konszolidálási folyamatában elértünk. Értékelték az inflációs tendenciák megszüntetését, a belkereskedelem stabilizálódását és a munkafegyelem megjavítására tett intézkedéseket. Különösen értékelték a nyugdíjasok életszínvonalával kapcsolatos problémák megoldását, főleg az alacsony nyugdíjak emelését. Rámutattak azonban néhány negatív jelenségre, amelyek lassítják a konszolidációs folyamatot. Több helyen felvetették, hogy aggasztó méreteket öltött az alkoholfogyasztás. Több községben rámutattak arra, hogy az állampolgárok helytelenül viszonyulnak a szocialista tulajdonhoz, a szocialista vagyonhoz. Konkrétan megemlítették az autóbuszmegállók, a várótermek, a telefonfülkék megrongálását, a széttört villanyégőket, a parkok, a padok, a virágágyak és további, a lakosság életkörnyezetét kellemessé tevő berendezések rongálását. Bíráló megjegyzések hangzottak el a hnb-ék és a jnb-ék képviselőinek címére, akik nem tesznek eleget képviselői kötelességüknek. Abafala (Abovcel Détér (Gem. Dechtáre), Kružno, thížava és más községekben bíráltak a nemzeti bizottságoknak az utak állapotáért felelős funkcionáriusait. Általában követelték az utak karbantartására, az általános javításokra, az utak portalanítására és építésére fordított összegek emelését. Több követelmény hangzott el a lakásépítésre, üzletek, iskolák, kulturális és egészségügyi berendezések építésére vonatkozólag, amit természetesen nem lehet rövid időn belül megvalósítani. Polgáraink ezt megértik, de kérik a legégetőbb kérdések megoldását és a kisebb beruházások valóra váltását. Itt főleg az autóbuszközlekedés megjavításáról, néhány vonal jobb csatlakozásáról, néhány járatnak szombati és , vasárnapi bevezetéséről, a falvaknak hússal és iparcikkekkel való jobb ellátásáról van szó. Követelték továbbá a kenyérminőség és a kenyérrel való ellátás megjavítását. A járási nem- ____________ zeli bizottságok szervei jelenleg a megbeszélések eredményeivel foglalkoznak. Biztosítják, hogy a javaslato kai fokozatosan •ealizálják azokkal a lehetősé gekkel összhangban, amelyeket a járás fejlesztési terve lehetővé tesz. Az elhangzott javaslatok többségét közvetlenül a községekben, a helyi források kihasználásával — snem utolsósorban a dolgozóknak a CSKP megalapítása 50. évfordulója tiszteletére kifejtett kezdeményezésének felkarolásával lehet megvalósítani.. közben az egyik szívócső rögzítésével bajlódik. — Elhasználódott a tömítő alátét. Oj kellene, mert egyre jobban szóródik a permetlé — fordul aztán a gépesítőhöz. — Hisz ha lenne, már el is hoztam volna. Valahogy húzd ki vele ezt a néhány hektárt. A jövő héten megérkezik az új gép. Legalább is úgy ígérték, amikor sürgettük. Egy kis ügyességgel sikerül némileg elszűkíteni a nyílást. A traktoros folytathalja a munkát. Mi pedig tovább indulunk. Nagy a határ, sok a dűlő. Lassan megyünk, közben beszélgetünk. A gépesítő buzgón magyarázza, melyek a legsürgősebb tennivalók. — Mindenekelőtt az őszi repcét kell fejtrágyázni. Már meg is rendeltük a repülőgépet. Sokkal gazdaságosabb így, mint traktorokkal dolgozni. Meg aztán kár volna letaposni ezt a gyönyörű táblát. A szomszédos búzaföld mellé érve nem kis büszkeséggel folytatja: — Ez a búza nem régen még annyira silány volt, hogy legcélszerűbbnek már-már a ki szántás mutatkozott. Árpával vetettük alá, s most öröm nézni a sűrűre bokrosodott sorokat. A Kurali-dűlőben sem tétlenkednek a traktorosok. Lucernával magasra púpozott utánfutók fordulnak ki egymásután az útra. A tábla másik végén, a vastagra kaszált rendek elölt még pihennek a boglyázó gépek. Annál többet dolgoznak majd az éjszaka, amíg engedi a harmat. A Halmok dűlőn valóban ritka látvány fogad. Hangyabolynyi embersereg „lepte" el a répaföldet. örülve a jó időnek, nem törődve a hőséggel, mindenki azon igyekszik, hogy mielőbb letudja a maga részét. Aki már valaha is megpróbálta ezt a munkát, annak nem kell bizonygatni a nehezét. Dél felé már a jól hozzáedződött derék is alaposan belefájdul az állandó Itajlongásba. Hamar lekívánkozik minden fölösleges ruhadarab. Fúró Lajosék éppen befejezték az utolsó sort. Igaz, többen voltak, még Újvárból is (Nové Zámky) eljöttek segíteni a rokonok, ismerősök, Hat órakor viszont már a feleségével kezdik a második műszakot. Ugyanis ők kezelik az egyik bogiyázógépet. Bent a faluban — ha nem is annyira, mint a hazafelé tartó, kimerült embereknek — jólesik az árnyékukat mind hosszabbra nyújtó lombok, falak hűvöse. Fárasztó volt a nap. Akárcsak az egész hét. Sokaknak a vasárnap délelőtt sem lesz „színesebb". Ott folytatják a munkát, ahol ma abbahagyták. Sürget az idő. Az arcokat fürkészve azonban mégsem látni az elégedetlenség nyomait, jeleit. Gazdag termést ígér a zöldbe borult májusi határ. LALO KAROLY A szakszervezetek lenini értelmezése A szakszervezetek küldetéséről 1968 ban és 1969 ben elég sok vita folyt. Mondani sem kell, hogy a vita lényege az volt, hogy szocialista szakszervezeti mozgalmunk nem tölti be igazi küldetését: nem harcol a dolgozók érdekeiért. Ez a beállítás persze első hallásra megnyerő, hiszen minden olyan törekvés, mely a dolgozók érdekeinek védelmére irányul, támogatást érdemel. Ám ebben az esetben — mint sok más dologban is — frázisról volt szó. A dolgozók érdekeiért való harccal kapcsolatban ugyanis olyan eszközüket is szorgalmaztak, mint a sztrájk, a munkabeszüntetés. Ugyanakkor a munka beszüntetése a terme8és kiesését jelenti. A dolgozók érdeke csupán az lehet, hogy egyre többet termeljünk, s akkor egyre több is jut majd. Ez magától értetődő. Társadalmunkban nem azonos a helyzet a tőkés társadalmakban fennálló helyzettel, ahul a munkások a tökésekkel, a gyárosokkal szemben lépnek fel radikálisan, amikor beszüntetik a munkát. Érthető tehát, hogy Szlovákia Kummunista Pártja kongresszusán elhangzott beszámoló is kitért a szakszervezetek tevékenységének értékelésére és egyben megjelölte az előttük álló fő feladatokat is. „A jobboldali erők arra törekedtek, hogy a szakszervezetek ellenzékbe kerüljenek a szocialista állammal szemben, ne segítsék, ne működjenek együtt az állammal, ellenkezzenek vele, ultimátumokat adjanak, sztrájkokkal fenyegetőzzenek, úgy, mintha idegen, ellenséges államról lenne szó, melynek nincsen semmi köze a dolgozók érdekeihez és szükségleteihez." Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a kommunistákat is ki akarták szorítani a jobboldal képviselői a szakszervezetekből. Szárnyra kapott a „Szakszervezetek kommunisták nélkül!" jelszó. Soká sorolhatnánk, milyen téves és káros nézetek terjedlek a szakszervezetek munkájával kapcsolatban a válság időszakában. Ennél fontosabbnak tartjuk azonban Lenárt elvtárs beszámolójának azon részére felhívni a figyelmet, mely a szakszervezetek feladataival foglalkozik. „A szakszervezetek tovább ra is felelősséget vállalnak a népgazdaság fejlődéséért, a termelési munkakezdeményezés és aktivitás fejlődéséért, a munka- és technológiai fegyelem megszilárdításáért." Arra is felhívja a figyelmei a beszámoló, hogy tovább kell fejleszteni a „Mindenki szocialista módon" mozgalmat. El kell mélyíteni a szakszervezetek szerepének lenini értelmezését — Lenin a nevelés, az irányítás és a kommunizmus iskolájának nevezte a szakszervezeteket. Félreérthetetlenül kimondja a beszámoló azt is, hogy: „A szakszervezetek egyik alapfeladata marad a dolgozókról való gondoskodás. A gazdasági vezetőséggel együtt naponta tapintatosan meg kell oldani a dolgozók anyagi, munka, szociális és egészségügyi kérdéseit". Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szakszervezeteknek viszont kötelességük harcolni az össztársadalmi érdekek érvényesítéséért, a felelőtlen egyének és az ingyenélők ellen, s fellépni minden olyan megnyilvánulás ellen, ami gyengíti szocialista társadalmunkat. Befejezésül hadd idézzük Lenárt elvtárs szavait: „A szakszervezetek munkájának megjavítása az összes pártszerv és -szervezet ügye. Felelősségüknek elsősorban abban kell megnyilvánulni, hogy előkészítik a kádereket a szakszervezeti funkciókra . . ." F. I. TEUESÍTIK KÜLDETÉSÜKET ZDENEK IANKOV1Č ÍZLIK A VAJAS KENYÉR. Tóthpól Gyula felvétele Hazánk dolgozó népe derűlátással tekint jubiláló pártunk XIV. kongresszusa elé. A különböző munkahelyeken, a társadalmi és a tömegszervezetekbén ígéretes akciókat, rendezvényeket szerveznek a kongresszus előtti időszakban. E munkában tevékenyen részt vesz a CSSZBSZ košicei városi bizottsága is. Zoltán Zuna elvtárssal, a szervezet városi bizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogyan és mivel készültek a CSKP XIV. kongresszusára? Az elmúlt időszakban tevékenységünk arra irányult, hogy a legmesszebbmenőén támogassuk a CSKP KB 1970. évi decemberi plenáris ülése határozatainak érvényesítését és a kongresszus előtti időszakot a „Lenini úton szocialista hazánk további felvirágoztatásáért!" jelszó jegyében politikai és munkaaktivitással töltsük meg. Mindannyian nagy érdeklődéssel figyeltük az SZKP XXIV. kongresszusának tanácskozását, amelynek nemzetközi szempontból is vitathatatlanul nagy a jelentősége. A Szovjetunió új ötéves tervének ezen a kongreszszuson elfogadott irányelvei az egész viliig előtt bizonyítják, hogy háborúk nélkül, békében is lehet fejleszteni az állam népgazdaságát, biztosítani a dolgozók anyagi, kulturális és életszínvonalának állandó emelését. — Hogyan értékeli a városi bizottság munkatervének teljesítés é t ? Örömmel számolhatok be a tervezett feladatok sikeres teljesítéséről. Először is városunknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 26. évfordulójának ünnepségeire gondolok. Szervezetünk ünnepi ülése valóban eredményes volt. Hasonlóképpen az a szeminárium ís, mélyen Ondrej Nálepka ezredes tartott előadást „Hála a szovjet hadseregnek a felszabadításért" témára. Nagy érdeklődést váltott ki a gyerekek sikeres kiállítása: „Moszkva, a Szovjetunió fővárosa" címmel. Jelentós érdeklődés kísérte városunkban az uzsgorodi „Karpaty" kiadóvállalat ukrán könyvkiállítását is. Városi szervezetünk nagy gondot fordított a CSSZBSZ megalapítása 40. évfordulójónak méltó megünneplésére. A televízió košicei stúdiójával együttműködve „A barátság útján" címmel harminc perces filmet készítettünk a baráti szövetség történetéből. A szovjetbarót újságírók szekciója brosúrát készít a CSSZBSZ hagyományairól, tevékenységéről. Elo Sándor írónak, a CSSZBSZ kelet-szlovákiai alapítójának születési évfordulóján ünnepi estet rendezünk a košicei Művészetek Házában. A múzeumban kiállítást szerveztünk az író életéről és müveiből. Ugyanitt rendeztünk kiállítást a „Szovjetunió élete és kultúrája" címmel. Jelenleg nagy figyelmet szentelünk a „Mindenki szocialista módon" mozgalomnak. Nagyra becsüljük a CSSZBSZ Keletszlovákiai Vasműben működő vállalati szervezetének kezdeményezését, amelý a pártjubileum és szövetségünk megalapítása 40. évfordulójának alkalmából felhívást intézett a város minden üzeméhez „Barátsági szubotnyikok" szervezésére, ami jelentős visszhangra és kö vetésre talált. Július első felében ..A Szovjetunió művészi képekben" cím alatt nagy fény képkiállítás! rendezünk városunkban. Bízunk abban, hogy városi bizottságunk szervezésével sikerül teljesíteni egyik legfontosabb feladatunkat: a CSSZBSZ többezres tagságának tudatóban tovább mélyíteni a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség nemes eszméli, a szovjet nép iránti barátságot. (kulik) 1971. V. 211.