Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-22 / 120. szám, szombat

f>él-Szlovákia jellegzetes vá­" rosának, a sokfelé ismert és kedvelt Komáromnak tegnap óta ugrásszerűen megnőtt az idegenforgalma. Megkezdődtek a Jókai-napok, s az ország ma­gyarlakta városaiból és falvaiból az emberek százai, sőt ezrei lá­togatnak el a hajók városába, a csehszlovákiai magyar kultúra seregszemléjére. A sort a Komáromi Magyar Területi Színház nyitotta meg. Péntek este bemutatta Kornej­csuk: A nagy műtét című da­rabját. A hivatásos színház be­mutatója ez idén is mintegy nyitányát képezte a csehszlová­kiai magyar szavalók, előadók, irodalmi színpadok és színjátszó együttesek fesztiváljának. Ma, reggel kilenc órától kez­dődően (a Szakszervezetek Há­zában és a Tisztipavilonban) a szavalók és az előadók mérik össze tudásukat. Este, Klimits Lajos: Véres pünkösd című szín­művének bemutatójával meg­kezdődik az öntevékeny szín­játszók és irodalmi színpadok szemléje. A nyolc napig tartó összejövetelen ismét mintegy ötven szavaló és előadó, hét irodalmi színpad és hat színját­szó együttes mutatkozik be. Komárom (Komárno) ünnep­lőbe öltözött. Transzparensek, díszes kirakatok, színes plaká­tok köszöntik a szocialista kul­túra harcosait, Thália követőit, a városba érkező színjátszókat, előadókat, vendégeket. Május derekán tavaly és ta­valyelőtt is az történt, ami ma: találkozót adtak egymásnak a legjobb csehszlovákiai magyar szavalók, irodalmi színpadok és színjátszó együttesek, hogy be­mutassák tudásukat, hónapokig tartó fáradozásuk eredményét. A szándék nem változott. Az idei Jókai-napok hangulata még­is más, mint amilyen a tavalyié és a tavalyelőttié volt. Az 1968-as és az 1969 es tár­sadalmi válság jelenségei a csehszlovákiai magyar kultúra vonalán is éreztették hatásukat Egyesek megpróbálták lebecsül­Bi a tömegkultúrát, az öntevé­keny művészeti mozgalmat, és általában a népművelést. Lené­zően emlegették a szocialista kultúra eredményeit, gátolni próbálták a csehszlovákiai ma­gyar kultúra fellendítésére irá­nyuló szándékot. A jobboldali és kispolgári szemlélet néhol, sajnos, kedvét szegte az együt­teseknek, bénította a műkedve­lők igyekezetét. Mindez azon­ban már a múlté. A csehszlová­kiai magyar népművelés és ön­tevékeny művészeti mozgalom ismét magára talált, és helyes úton jár. Ezt fejezi ki az a bi­zalomteljes hangulat, és az a KliLTORANK ÜNNEPE körültekintő szervezés is, amely az idei Jókai-napokat már a kezdetnél jellemzi. A ' akciót á Bratislavai Nép­művelési Intézet rende­zi, karöltve a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságával, valamint a komáromi járási és városi szer­vekkel. Az 1971-es Jókai-napok­nak növeli a jelentőségét, hogy a szervezők és a szereplők a fesztivált Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalakítása 50. évfordulójának jegyében tartják meg. A megnyitó alkalmából meg­kérdeztük Tóth Sándort, a bra­tislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezető­jét, és Varga Jánost, a CSEMA­DOK Központi Bizottságának titkárát, hogyan néz a bemuta­tóra, mit vár az 1971-es Jókai­napoktól? • Tóth Sándor: — Az idei Jókai­napokra bizakodóan tekintek. Optimizmusom abból ered. hogy mind a rendezők, mind a sze­replők lelkesen készültek. Más­részt pedig abból, hogy az előb­bi évekhez viszonyítva több újí­tást vezettünk be. Ez idén — « Jókai-napok történetében elő­ször — megrendezzük a költé­szet napját. A Szlovák írószö­vetség magyar szakosztályával közösen rendezett összejövete­len ismert csehszlovákiai ma­gyar költők és előadók mutat­koznak be. A szavalóversenyt ezúttal is több kategóriában tartjuk meg. A második korosz­tályba tartozók a Szakszerveze­tek Házának bábtermében, a harmadik korosztályba tartozók az úgynevezett Tisztipavilonban lépnek fel. A két helyen lebo­nyolításra kerülő versennyel lehetővé tesszük, hogy a közön­ség nagyobb számban vegyen részt a vetélkedőn. A fesztivál­tól azt várom, hogy új színnel gazdagítsa kulturális életünket. Varga János: — Ügy vélem, hogy a kongresszusok, valamint a párt jubileumának eseményei a Jókai-napok menetét is meg­határozzák. Az a nagy jelentő­ségű esemény, amelynek tiszte­letére a Jókai-napokat szervez­tük, kell, hogy ne csak a rende­zőket, hanem a szereplőket is kötelezze. A Jókai-napoknak ma már neve és rangja van minde­nütt. El kell érnünk, hogy a jö­vőben mennyiségileg és minősé­gileg egyaránt tovább nőjön és erősödjék a műkedvelő mozga­lom. A konszolidációs folyamat kedvezően hatott a csehszlová­kiai magyar kulturális életre is. Az együttesek visszanyerték munkakedvüket, szorgalmasan dolgoznak, helyesen értelmezik szerepüket. Mondhatom azt is, hogy tettel, a szocialista kultú­ra érdekében végzett munkával bizonyítanak. A fesztiváltól azt várom, hogy nyújtson jó telje­sítményt, és legyen kedvező ha­tással egész népművelésünkre. J óslatokba korai lenne bo­csátkozni. Bizonyosak va­gyunk azonban abban, hogy a Jókai-napok beváltják a hozzá főzött reményt. (b) ÚJAT ALKOTUNK Napjaink történetét új üzemek, modern városnegyedek, me­rész ívelésű hidak, légikikötők és más létesítmények őrzik. Változó világunk állandóan alkot valami újat. Városon és fa­lun egyaránt. Csak nemigen vesszük észre, mert természetes­nek tartjuk, hisz mi vagyunk az alkotók, az építők. Tudósítóink vizsgáló szemmel figyelik az életet, s meglátták néhány új al­kotását a ma emberének. Es felfigyeltetnek rá másokat is. ÜJ ÉS MODERN Eddig úgy mondogatlak, hogy „meghúzódtak" az óvodában a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) gyermekek. Volt is ebben a kifejezésben valami ta­láló, mert régi, egészségtelen épületben helyezték el az óvo­dát. Most sokak régi vágya, ál­ma teljesült: új, modern épü­letbe költözött az óvoda. Az épület egyemeletes. Het­ven gyermek talált benne má­sodik otthonára. Az óvoda veze­tőnője Artamovics Lídia, aki az első napon nagy szeretettel és az érdekes játékok tömkelegé­vel fogadta a gyermeksereget. örvendeztek is az apróságok. De szüleik talán még inkább, mert tudják, hogy az új óvoda biztonságot, otthont nyújt gyer­mekeiknek, amíg ők dolgoznak. DL'SlK VERONIKA BUSZKÉK RÁ A dióspatonyiak (Orech. Pö­toft) büszkék is lehetnek a vas­útállomás épületére. A régi már elavult és szűknek bizonyult az utazóközönség számára, ezért került sör az újjáépítésre, ami 180 000 koronába került. Ma már szépen berendezett, tiszta ós tágas váróteremben, ideális körülmények között várhatnak vonatra az utazók. Az állomást új festés, a környékét pedig vi­rágok díszítik. a A szép állomásra még a vo­natban utazók is felfigyeltek. )oggal, mert nagyon mutatós. 71. CSftKA ZOLTÁN 2 2 ÚJ SZÍNFOLT p A régi Somorját (Šamorín) ^ külteleki utcák, putrik és a tüz­! falakat egymásbaszorító taln­siasság Jellemezte. A város ké­pébe ma .már beillenek a to­ronydaruk és a betonkeverők, mert a régi, gidres-gödrös te­rületek helyén új háztömbök emelkednek. A fejlődő, épülő város napjainkban ismét új színfolttal gazdagodott. Átad­ták rendeltetésének az új, mo­dern tűzoltószertárat. A járási építővállalat somor­jai részlege építette. Dicséretük­re legyen mondva: az átadás határidejét két héttel előbbre hozták, és mégis jó. alapos mun­kát végeztek. Az épület 23 méter magas. Tömlőszárító és kilátótornyát még kőművesállások koszorúja lonta körbe, amikor a helyi tűzoltótestület parancsnoka, Ür­ge Károly már így tervezgetett: „A gépek kifutóhelyét lebeto­nozzuk majd, a környéket pedig parkosítani fogjuk. Azt szeret­nénk, ha szertárunk környéke olyan lenne, mint egy bolgár rózsaliget. Egy helyiséget törté­nelmi szobának szeretnénk be­rendezni, amelyben felelevení­tenénk testületünk majdnem százéves múltját. P.s egy kisebb könyvtárat is szeretnénk létesí­teni." így épül, szépül Somorja. Ha majd hazalátogat Proházka Ist­ván, a múlt csúf utcáinak és putrijainak művészi ábrázolója, bizonyára riieglepődik. Nem is csodálnánk, ha ezt mondaná: „Fogy a tájain. Fogy, mint öt­ven évvel ezelőtt gyermekko­rom kedvenc csemegéje, a fe­kete kenyér." CSIBA l-ASZLO VÍVMÁNY EZ IS A mi falunkban valamikor a „zsíroskenyér" volt fő eledel ebédre. Különösen a tanuló gyermekek körében. Ez a kor azonban már elmúlt, mert Izsán (Iža), a KAI mellett napközi otthon nyitotta meg kapuit a múlt év decemberében s egyút­tal megindult a főzés ls a diá­kok részére. Egy napközis osztállyal és megfelelő számú étkezővel in­dult ez az intézmény. De az is csak úgy indulhatott meg, hogy előzetesen valósággal agitáltak a tanítók a szülők körében. Ma már egészen más a hely­zet. Windmühl Márta, a napkö­zi otthon vezetőnője elmondta, hogy ma már három napközis osztály van és 120 -130 tanuló étkezik naponta ebben az új in­tézményben. A zsíroskenyéres ebéd ma már a múlté. Gécs.Margit, Kom­lósi Ilona és Bakai Terézia gon­doskodnak arról, hogy naponta délben az asztalon párologjon a jó étel. A tanulók változatos, vitamindús táplálékot kapnak. Tanítóink felügyelete alatt pe­dig a kulturált étkezés szabá­lyait is megtanulják a kicsi­nyek. KÜRUCZ NÁNDORNÉ VÁROSUNK fcíÜSSÉGE Dunaszerdahely | pún. Stre­da) ékessége a „Mártírok emlé­kére" elnevezésű szobor, mélyet nemrég lepleztek le a város parkjában. A szobor alkotója Nagy János szobrászművész, aki a háború kegyetlenségét, borzalmát, mint figyelmeztető jelet idézi napjaink embere elé. A szobor az emberi lest szétszakított részeit, torz cson­kokat ábrázol. Az alkotó ezzel a művével állított emléket an­nak a sok névtelen mártírnak, akik a háborúban áldozták fel életüket. Méltó ékessége ez a szobor városunknak. HORVÁTH MÁRTA MIRŐL ÍRNAK Mtrno jjjg tribúna ĽJgfl Q2ĽS3 líemäMiiwmj ĽfflrrfífffTTTEa PRÄGAI LAPOK A A CSKP nemzetiségi politikája kiállta az idők próbáját A Tvorba politikai és kultu­rális hetilap 20. számában Eu­dovít Pezlár, az SZLKP KB el­nökségének tagja, a KB titká­ra „A holnapról ma döntünk" című cikkében méltatja az SZLKP kongresszusának jelen­tőségét, s visszatekint a szlo­vákiai politikai fejlődés utóbbi szakaszára. Többek között han­goztatja, hogy Szlovákia politi­kai fejlődésében mindig külön­leges jelentősége volt a nemze­tiségi kérdésnek. A szlovákiai kommunistáknak már a múlt­ban harcot kellett vívniuk az uralkodó cseh burzsoázia és szlovákiai osztályszövetségesei „csehszlovák" politikája, vnttP"^. mint a szlovák burzsoázia és kispolgárság nacionalista irány­zatú része ellen. A nehézségek, hibák és tévedések ellenére a CSKP nemzetiségi politikája ki­állta az idők próbáját. E poli­tika helyességét igazolja Szlo­vákiának a szocialista építés időszakában megtett fejlődése. A válságoktól terhes közelmúlt azt bizonyította, hogy a nacio­nalizmus mindmáig olyan húr, amelyet azok szeretnek penget­ni, akiket a fejlődés logikája könyörtelenül a történelem pe­rifériájára sodort. Ezért Szlová­kiában az eszmei-politikai mun­ka terén nagy lesz a jelentősé­ge a lakosságnak a szocialista hazafiság és a proletár interna­cionalizmus, a nemzetek és a köztársaságunkban élő nemzeti­ségek kölcsönös egylivétartozá­sa szellemében történő nevelé­sének. A Novotný-féle vezetés­nek a nemzetiségi politikában elkövetett hibáit kihasználták a szocialistaellenes, erők. Ez a körülmény még, jobban kifejezi a párt marxista—leninista elve­ken nyugvó nemzetiségi politi­kája következetes érvényre jut­tatásának fontosságát. A Tvorba a kosúti sortűz 40. évfordulójárói Is megemlékezik. Jan Jonáš történelmi riportjá­val eleveníti fel az első köztár­saság munkásharcainak ezt a heroikus, de következményei­ben tragikus eseményét. A ri­portot Lőrincz Gyula „Kosút, 1931" című rajzciklusának há­rom Aiűvészi alkotása egésziti ki. A hetilap a dél-csehországi csehszlovák—magyar—szovjet antifasiszta együttműködés 26. évfordulója alkalmából Somo­gyi Mátyás tollából közöl cik­ket, s mellékletében Jaroslav Matejka Gottwaldról szóló köny­véből hoz részletet, amelyben a szerző emberközelből, munka közben mutatja be Klement Gottwaldot, mint a párt főtit­kárát. Megoldott kérdés A Lidová demokrácie május 19-én a föderációval és a nem­zeti kérdés megoldásával is fog­lalkozik. Leszögezi, hogy a fö­derációs . rendezés bevált, s az megbízható alap nemzeteink és nemzetiségeink fejlődéséhez. — Mindez nem jelentheti azonban, hogy a nemzeteink közti kapcsolatokljan már nincs javítani való. A több évtizede­ken keresztül élesztgetett elő­ítéleteket nem lehet egyszeri határozattal vagy rendelkezés­sel áthidalni. Az előítéleteket csakis kitartó, türelmes politi­kai munkával és neveléssel tá­volíthatjuk el. Nagyra becsüli illisák elvtársnak az SZLKP kongresszusán tett megállapítá­sát, hogy Szlovákiában a kom­munisták kötelességüknek tart­ják a cseh nemzet forradalmi hagyományai, a cseh nemzet és a. többi nemzeti kisebbség, mint osztálytestvérek, s az egységes csehszlovák állani alkotóelemei iránti megbecsülés elmélyítését — állapítja meg a Lidová de­mokrácie, majd hozzáfűzi: — Helyénvaló lenne, ha a Cseh Szocialista Köztársaság­ban is elgondolkoznának e sza­vak fölött, mert Husák elvtárs megállapítása fordítva is érvé­nyes. A cseh országrészekben is találkozunk különféle előíté­letekkel és téves nézetekkel. Vagy talán nincsenek közöttünk olyanok, akik a Szlovák és a Cseh Szocialista Köztársaság közti gazdasági kapcsolatokrol a legképtelenebb mendemondá­kat terjesztik és kétségbe von­ják a szlovák nemzet alkotó képességét? A mögöttünk álló szakasz po­zitív elemei közé tartozik te­hát a nemzetek és a nemzeti­ségek viszonyának a rendezé­se is. A föderatív elrendezés megteremtette a bázist ahhoz, hogy népünk csehszlovák tu­datának elmélyítése terén to­vábbi előrehaladás történjen ­olvashatjuk a Lidová demokrá­cieban. T"mogatás, türelem és tiltás A napokban a Magyar írók Szövetségének küldöttsége Prá­gában együttműködési megálla­podást írt alá a Cseh írószö­vetség előkészítő bizottságával. A Rudé právo szerdai számá­ban interjút közöl Dobozy Im­rével, a magyar küldöttség ve­zetőjével. Dobozy abban látja a megál­lapodás legfőbb jelentőségét, hogy ismét működésbe hozza a magyar, a cseh és a szlovák irodalom közti hagyományosan jó kapcsolatokat. Á kérdésre, hogy ez az együttműködés a kö. zeljövöben milyen konkrét ered. ményeket hozhat. Dobozy így válaszolt: Együttműködésünket mindin­kább kozultatívvá és mun­kajellegűvé kívánjuk fejlesz­teni. Feltétlenül szükségesnek látszik a szövetségek lénye­gesen jobb kölcsönös infor­málása egymás kultúrájának, irodalmának eredményeiről, az irodalmi élet érdekesebb jeíenségeiről, vitaprobl^mái- • ról; valamint az, hogy az egymást kölcsönösen érdek­lő elvi kérdésekben, köztük a nemzetkőzi fórumokon követen­dő magatartás kialakításában, rendszeresen konzultáljunk. Már ebben az évben létreho­zunk egy bizottságot az írószö­vetségek vezetőiből. Az említett feladatok elvégzése lesz enneü a bizottságnak a dolga. Ugyan­csak kivételes helyet kap a bi­zottság munkájában az a fontos — az irodalom szempontjából végső soron a legfontosabb — tennivaló, hogy egymás irodal­mának szélesebb körű megis­mertetését, a kiemelkedő mű­vek megkülönböztetett recenzá­lását, a műfordítás átlagos szín­vonalának emelését, a fordítói gárda alaposabb tájékoztatását és a fordítói utánpótlás felne­velését elősegítse. V. Hrouda, a Rudé právo kul­túrrovatának munkatársa meg­kérdezte Dobozytól azt is, ho­gyan oldották meg az irodalom és az írók problémáit Magyar­országon 1956 után. A Magyar írók Szövetségének fótitkára válaszában a többi között el­mondotta, hogy a párt ezen a téren is rendkívüli határozott­ságot és következetességet ta­núsított, s már abban a bonyo­lult időszakban is vigyázott ar­ra, hogy csak a tudatos, aktív ellenséget szükséges büntetni, a megtévesztettek és megtéved­tek problémájának megoldása az elvi meggyőzéssel párosult türelem. Ez a politikailag és ideológiailag félreérthetetlen, megvalósításában következeles magatartás felbecsülhetetlen segítség volt a társadalom, s benne az írók tájékozódásában'. Dobozy továbbá annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy a káoszból való kilábolás sokkal tovább tartott volna, ha a politikai vezetés kezdetben bi­zonytalanabb, tehetetlenebb és engedékenyebb lett volna. A Magyar frók Szövetsége újjá­alakulásakor az MSZMP közzé­tette kultúr- és irodalompoliti­kai alapelveit: támogatni a szo­cialista művészetet, tolerálni a nem szocialista, de nem ellen­séges művészetet és tiltani <i t ellenségeset. Ez a tiltás nem fenyegetés, csak ugyanazon jog két oldala. Az írónak joga van bármit megírni, a kiadónak, a szerkesztőnek joga van azt kö­zölni, amit helyesnek lát. Ezejí az alapelvek ma is érvényesek. Ism.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom