Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-22 / 120. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyaráza tunk | NIHAT ERIN NEHÉZ STARTJA A politikai színezetű emberrablások, diplomaták elhurcolásá­nak statisztikája adatokban nagyon gyarapodott. Ám az, ami — mondjuk Latin-Amerikában — már nem számít különös jelenség­nek, más földrészen, vagy egy konkrét országban nem annyira szenzációként hathat, mint inkább diplomáciai bonyodalmakat, esetleg belpolitikai válságot idézhet elő. Ilyen kínos incidens volt az új ankarai kormány számára Ephraim Elromnak, Izrael isztambuli jőkonzulának elrablása. Négy elhurcolója ugyan nem hagyta ott névjegyét, de az Elrommal egy házban lakó. egykori török tábornok özvegyének úgy „mutatkoztak be", mint a „népi jelszabadító szervezet" harcosai. A különítményeseknek nyomuk veszett, de a hatóságok már is megtorló intézkedéseket fogana­tosítottak baloldali személyiségek, szakszervezeti politikusok és diákok ellen. A főkonzul elhurcolóinak egyikét állítólag el is fogták, s tőle várják, hogy az emberrablók nyomára vezeti a rendőrséget. Egyelőre tart a kínos epizód a török—izraeli vi­szonyban. 0 Erös kéz vagy liberalizmus? A török kormánynak azért is kínos az izraeli fökonzul elrab­lásával kapcsolatos incidens, mert Ankarában új kormány van, mely március vége óta tu­lajdonképpen még csak „mézes­heteit" éli. A mézbe azonban egy kis üröm is vegyül. Alig vette át Nihat Erim jogászpro­fesszor elődje, Demirel terhes örökségét, máris jelentkeznek az ország politikai küzdőterén azok az erők, amelyek szélsősé­ges módszerekkel követelik megoldani az ország súlyos gaz­dasági és társadalmi problémáit. A törökországi radikális erők két részre oszlanak. Szélsőjobb­oldaliakra, amelyek elégedetle­nek voltak Demirelnek több szempontból is magyarázható óvatoskodó politikájával, és sze­retnék, ha a kormány drákói szigorral lépne fel a baloldal ellen. A baloldalon, természete­sen, nemcsak a kommunistákat és a forradalmi szellemű szak­szervezeti vezetőket értik, ha­nem a sokszor romantikus áb­rándokat kergető diákságot, a mindenkori kormányzattal együttműködő, formálható szak­szervezeteket, a polgárság bizo­nyos szabadelvűbb rétegeit, és mindenekelőtt az elégedetlen munkásságot és parasztságot. Ilyen szélsőjobboldali szervezet alakult ki Demirel Igazság Párt­jának elégedetlen, a pártból ki­vált és önálló erőként szereplő szárnyából, továbbá különféle ultrajobboldali csoportok mű­ködnek ártatlannak tűnő cégér alatt, mint például „A Kultúra Terjesztésének Egyesülete", mely fegyveres csoportokkal és földalatti titkos fegyverraktá­rakkal is rendelkezik, és való­jában az arab világban közis­mert Muzulmán Testvériség mintájára felépített szélsőreak­ciós szervezet. Az ilyen reakciós csoportok a tömegek bármilyen igazságos társadalmi megmoz­dulását vagy a diáktüntetéseket rendbontó anarchista kísérlet­nek tekintik és a kormány erős­kezű beavatkozását sürgetik. Nem egy esetben maguk is se­gédkeznek a karhatalomnak a „rendbontók megfékezésében". Ezzel szemben a másik olda­lon anarchista jellegű ultrabal­oldali szervezetek is működnek. Általában a baloldal nagyon sokrétű és sokszínű, s e szerve­zetek legradikálisabbjai újab­ban a latin-amerikai városi ge­rillák módszereit akarják utá­nozni Törökországban. Ennek a bevezetője volt Elrom izraeli főkonzul elrablása. A radikális, szélsőjobboldali vagy anarchista szervezetek ténykedése az előző Demirel­kormánynak is sok gondot oko­zott. Demirel nem tudta rászán­ni magát határozott cselekvés­re, s ez politikai koncepciójá­ból eredt. A tábornoki kar, mely lényegében a kormány támasza volt s ma is az ország életé­nek valóságos irányítója, azon­ban határozottságot akart és megelégelte Demirel balanszíro­zását. 0 Vissza Atatürkhöz! PPVJV Demirel „egyensúlyozó politi­bbU kája" nem volt kárára az or­szágnak, viszont a szociális kér­1971 d® s e' { megoldását sem vitte elő­re. Törökország a NATO erős V. 22. bástyája maradt ugyan, de De­mirel szakított a Washingtonhoz való egyoldalú alkalmazkodás­sal; középutat keresett, s javí­tani kívánta Törökország kap­csolatait a szomszédos orszá­gokkal, elsősorban a Szovjet­unióval. Ez sikerült is. Ugyan­akkor a számtalan megoldatlan gazdasági kérdés, az ország ipa­ri elmaradottsága és a parasz­tok sok helyütt középkori hely­zete csak növelte bizonyos tár­sadalmi rétegek elégedetlensé­gét és fokozta a forradalmi helyzet feszültségét. Az Inter­national Herald Tribúne már tavaly ősszel polgárháborút jó­solt. Amerikai szakértők hada árasztotta el Törökországot, hogy felmérje az Amerika-elle­nesség okát, valójában kapcso­latokat teremtsen a reakciós jobboldali erőkkel. Törökország igazi ura a had­sereg. Ám a tisztikar sem egy­séges, tagjai között fellelhetők a különféle, a legszélsőségesebb áramlatok képviselői is, de zö­me a Demirel-kormányt támo­gató parasztságból kerül ki, s bizonyos megfontolt óvatosság jellemző rá. Nem állíthatjuk, legalább is most még nem, hogy a tényleges hatalmat gyakorló hadseregnek lennének valami­lyen konstruktív tervei az or­szág helyzetének rendezésére, viszont nem akar felfordulást. „Fel kell számolni a parlament két házában uralkodó anarchiát és erős kormányt kell létrehoz­ni, amely Atatürk módszereivel hozzálát az alkotmány által elő­irányzott reformok megvalósítá­sához" — hangoztatták a tábor­nokok márciusi nyilatkozatuk­ban, amellyel lemondásra bír­ták Demirelt. A segítségükkel hivatalba léptetett Nihat Erim átmeneti kormányára hárul most, hogy e reformok közül valamit megvalósítson. Nagyon nehéz feladat lesz megszilárdí­tani az ország pénznemét, jöve­delmezővé és hatékonnyá tenni az ipari termelést, kiemelni, a mezőgazdaságot örök elmara­dottságából és szolid fejleszté­si tervet összeállítani: Nihat Erim kormánya nem hivatásos politikusokból áll, inkább kísér­let akar lenni amolyan technok­rata kormány törökországi vál­tozatának kialakítására. Kemál Atatürk politikai örö­kének emlegetése pozitív vala­mi, de a jövő gyakorlata mutat­ja majd meg, hogyan értelme­zik ezt. 0 Polgárháború köszöbén A szélsőséges radikálisok két­ségtelenül megnehezítik Nihat Erim kormányának konszolidá­ciós törekvéseit, és akaratlanul is a szélsőjobboldali reakció malmára hajthatják a vizef. Ko­cas miniszterelnök-helyettes már a halálbüntetés visszaállí­tását javasolja a gerillák tevé­kenységével kapcsolatos inci­densek megtorlására, s a telj­hatalommal felruházott város­parancsnokok eléggé veszélyes fenyegető kijelentéseket tesz­nek. Ha az anarchista balolda liak további meggondolatlan lé­pésekre ragadtatják magukat, ami nyilván az Egyesült Álla­mok mint NATO-szövetséges részéről is nyomást vált ki, ez jobbra szoríthatja a török tiszti­kar józannak látszó kormányzá­si elképzeléseit, akkor pedig Kemál pasa öröksége nagy ve szélybe kerül. L. L. SZOVJET-AMERIKAI MEGÁLLAPODÁS A SALT TÁRGYALÁSOK TOVÁBBI MENETÍRÖL A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya megvizs­gálta a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folytatott szov­jet—amerikai tárgyalások me­netét, és megegyezett abban, hogy az idén az erőfeszítése­ket a rakétaelhárító rendszerek kifejlesztésének korlátozására vonatkozó megálapodás előké­szítésére összpontosítja — kö­zölték Moszkvában. Megegyezés jött létre abban ls, hogy a fent említett egyez­mény megkötésekor a straté­giai támadó fegyverzet korláto­zására vonatkozólag is megál­lapodásra jutnak majd bizonyos intézkedésekről. A felek abból a felismerésből indulnak ki, hogy mindez kedvezőbb feltéte­leket teremt majd egészében a stratégiai fegyverzet korlátozá­sára vonatkozó ezutáni tárgya­lásokat illetően, amely tárgya­lások aktívan folytatódni fog­nak — mondja a közvélemény. Az Egyesült Államokban Ni­xon elnök rövid televíziós be­szédében jelentette be a fenti megállapodást. Közeledés London és Párizs között? Párizs — Az Elysée-palotá­ban tegnap valamivel tíz óra után megkezdődött Pompidou francia köztársasági elnök és Heath brit miniszterelnök har­madik négyszemközti eszmecse­réje. A csütörtöki megbeszélések­ről olyan hírek szivárogtak ki, hogy a két politikus közelítette egymáshoz nézeteit arról, mi­lyen fajta nyugat-európai egye­sülésen fognak munkálkodni. A tegnapi megbeszélésen szóba került Nagy-Britannia közös piaci belépésének néhány konk­rét kérdése is. Az eszmecserébe valamivel később bekapcsoló­dott Chaban-Delmas miniszter­elnök. A péntek délelőtti megbeszé­léseken, mint előző este a fran­cia szóvivő jelezte, bizonyos, az előző napon már érintett kér­dések, „elmélyült és szakszerű" megtárgyalására került sor. A péntek reggeli francia lapok általában valószínűnek tartják, hogy elsősorban a pénzügyi problémákról és ezeken belül az úgynevezett font sterling­mérleg kérdéséről van szó. Csütörtökön este az Elysée­palotában rendezett díszvacso­rán mondott pohárköszöntőjé­ben Pompidou elnök hangsú­lyozta: a csütörtöki tárgyaláso­kon számos lényeges pontban, különösen a kiszélesítendő Kö­zös Piac szervezetéről és cél­jairól alkotott elképzelésekben a nézetek már eléggé közeled­tek egymáshoz, úgyhogy, „pesz­szimizmus nélkül" tekint a tár­gyalások folytatása elé. Heath miniszterelnök válaszá­ban kijelentette: biztató számá­ra, hogy a megbeszéléseken azt tapasztalta: „mennyire közösek az elképzeléseink és törekvé­seink", Heath még hozzátette: az angol csatlakozás kérdésé­vel kapcsolatban vannak még rendezésre váró problémák. De nem ez a mostani tanácskozás célja, hogy mindezeket a kér­déseket teljesen rendezzék, ezekről majd további tárgyalá­sok lesznek a közös piaci part­nerekkel Luxemburgban és Brüsszelben. A Figaro vezércikkében hang­súlyozza, hogy a tárgyaláson mindkét részről megmutatko­zott azon akarat, hogy „véget vessenek a félreértéseknek". Bonn és a leszerelés Bonn — A bonni kormány számos magas szintű tanácsko­záson vitatja meg a Brezsnyev tbiliszi beszédét, a Koszigin és Trudeau megbeszélése és a SALT-tárgyalások ügyében tör­tént bejelentés utáni helyzetet. Az NSZK kormánya — mint Ah­lers kormányszóvivő hangoztat­ta — üdvözli a SALT-tárgyalá­sokon kifejezésre jutott meg­egyezési készséget. Ezt, vala­mint a kölcsönös csapatcsök­kentésekre vonatkozó szovjet javaslatot a NATO június ele­jére összehívott lisszaboni mi­niszteri értekezletén akarják részletesen megvitatni. A NATO­országok — hangsúlyozták bon­ni politikai körökben — június elejéig igyekeznek közös állás­pontra jutni. A bonni kormány a maga részéről hozzá akar já­rulni e közös álláspont kiala­kításához s ezért nagyon alapo­san elemzi a Szovjetunió leg­utóbbi javaslataival összefüggő összes problémát. A bonni kormány a nyugat­berlini kérdést is azok közé sorolja, amelyek összefüggés­ben vannak a nagy jelentőségű szovjet és amerikai bejelenté­sekkel. Ahlers kormányszóvivő ezt azzal Indokolta, hogy a S ALT-tárgy al ások kai és az esetleges csapatcsökkentésék­kel kapcsolatban előtérbe kerül az európai biztonsági értekez­let konkrét előkészítésének ügye, s ez utóbbi viszont „el­választhatatlan" a nyugat ber­lini helyzet rendezésétől. Ahlers hivatkozott arra is, hogy Falin bonni szovjet nagy­követ e heti látogatása Brandt kancellárnál „biztató" volt. A több mint egyórás beszélgetés során a nyugat-berlini problé­mák megvitatásán kívül sok más fontos kérdés is szóba ke rült — mondotta. Kínai körúton a szovjet küldöttség Peking — A szovjet—kínai határkérdések rendezésével fog­lalkozó tárgyalásokon részt ve­vő szovjet küldöttség L. F. llji­csov külügyminiszter-helyettes vezetésével, a kínai fél meghí­vására, ellátogatott Nankingba, Sanghajba és Hangcsouba. A küldöttség ipari vállalatokat és népi kommunákat keresett fel, megtekintette a sanghaji ipari kiállítást. Sanghaj város, Csiangszu és Csecsiang tartomány forradal­mi bizottságának elnökhelyette­sei fogadták a küldöttséget. A szovjet küldöttséget útjára elkísérte Caj Csang-van, a szov­jet—kínai tárgyalásokon részt vevő kínai kormányküldöttség helyettes vezetője és fü Csan, a kínai küldöttség tagja, a Kí­nai Népköztársaság külügymi­nisztériuma szovjet- és kelet­európai osztályának vezetője. Elviselhetetlen börtönviszonyok Angela Davis cellájában Felhívás a haladás híveihez New York — Lényegesen romlottak a viszonyok Angela Davis börtönében — jelentette ki a polgárjogi harcosnál tett látogatása után 'Henry Winston, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának elnöke. A Daily World című lapnak adott nyilatkozatában Winston felháborodással számolt be ar­ról, hogy Angela Davis cellá­jának nincs ablaka, és gyakran a szellőztető berendezés sem működik. „Lehetetlen nem ész­revenni a fajüldözők és anti­kommunisták szadizmusának megnyilvánulását" — jelentette ki. Rámutatott arra a kiáltó el­lentétre, amely a bebörtönzött kommunisa és a tömeggyilkos Calley hadnaggyal való bánás­mód között tapasztalható. Utób­bit Nixon elnök közbenjárására lényegében szabadlábra he­lyezték. A kommunista párt elnöke felhívást intézett a reakció és a fasizmus valamennyi ellen­feléhez, a komunistákhoz és a társadalmi haladás minden hí­véhez, fokozzák harcukat Ange­la Davis kiszabadításáért. Az utolsó kommiinárdok Párizs — Adrién Lefeunnek, a Párizsi Kommün utolsó harco­sának hamvait tegnap Novoszí­birszkből hazaszállították Pá­rizsba. Adrién Lejeun 1942 ele­jén 95 éves korában a Szovjet­unióban halt meg. A Kommün Baráti Társaságá­nak és a Francia Kommunista Párt küldöttségének tagjai fog­nak díszőrséget állni urnájánál a bagnoleti városházán, majd a Pére Lachaise temetőben a Kommünardok Falánál helyezik el hamvait. Adrién Lejeimnek, a Párizsi Kommün 100. évfordulóján tj­hát teljesül utolsó kívánsága, hogy a Kommünárdok falánál temessék el elvtársai mellé, akik életüket áldozták népünk szebb jövőjéért. néhány sorban AZ OLASZ KOMMUNfjTA PÁRT, küldöttsége Giovanni Berlinguerrel, az OKP KB tagjá­nak vezetésével az SZKP K 3 meghívása alapján május 5—19 között látogatást tett a Szovjet­unióban. GUSTÁV HEINEMANN, nyu­gatnémet elnök befejezte há­romnapos romániai látogatását és visszatért Bonnba. NÉMETORSZÁG Kommunista Pártjának küldöttsége Kurt Bachmannak, a párt elnökének vezetésével megérkezett Varsó­ba. MOSZKVÁBAN véget ért a Szovjet Vöröskereszt és Vörös­félhold Társaságok Egyesületé­nek VII. kongresszusa. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára Varsóban fogadta Wolfgang Mischnicket, a Szabad Demokrata Párt nyugatnémet parlamenti képviselőcsoportjá­nak elnökét. A két ország közti kapcsolatokról folytattak meg­beszéléseket. CLODOHIRO ALMEYDA MEDI­NA, chilei külügyminiszter C. Manescunak, a Román Szocialis­ta Köztársaság külügyminiszte­rének meghívására hivatalos lá­togatásra Bukarestbe érkezett. ANDREW DÁVID CAMARA. gambiai külügyminiszter Moszk­vában, kormánya nevében szer­ződést írt alá a nukleáris és tö­megpusztító fegyverek tenger­fenéken és föld alatt való raktá­rozásának betiltásáról. AZ ENSZ gazdasági és szociá­lis tanácsának szociális bizottsá­ga határozatot hagyott jóvá, az apartheid politikáról és a faji üldözésről. A határozat felhív­ja a Biztonsági Tanácsot, hogy törekedjen az 1970. évi határo­zata megvalósítására. OLASZORSZÁGBAN a teher­gépkocsi közlekedés alkalma­zottai négynapos sztrájkba lép­tek. Az olasz szakszervezetek a munkaszerződések megújítását követelik. A DÉL-FRANCIAORSZÁGI Bayonne város katedrálisában 35 Dél-Franciaországban élő baszk hazafi kezdett éhség­sztrájkot. BERLINBEN megkezdődött Kohl NDK államtitkár és Bahr nyugatnémet államtitkár 12. megbeszélése. A tanácskozáson folytatják a közlekedési kérdé­sekben megkezdett megbeszélé­seket. PIERRE TRUDEAU kanadai miniszterelnök, aki hétfő óta hivatalos látogatáson a Szov­jetunióban tartózkodik, tegnap Kijevben látogatást tett Vlagyi­mir Scserbikijnél, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának el­nökénél. A BOLÍVIAI kormány úgy dön­tött, hogy a hírhedt amerikai „békehadtest" száz önkéntesét kiutasítja az országból. R. PALME DUTTOT, Nagy­Britannia Kommunista Pártja ér­demes tagját, történészt, a „La­bour Monthly" című haladó lap főszerkesztőjét. „A Le­nin születésének 100. év­fordulója" emlékéremmel tün­tették ki. A kitüntetést Mihail Szmirnovszkij, a Szovjetunió Nagy-Britanniai nagykövete adta át. TÖRÖKORSZÁGBAN az öt nap­ja elrabolt Ephraim Elrom iz­raeli főkonzul sorsáról több mint 12 órával az emberrablók által szabott határidő lejárta után még semmi hír sem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom