Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-18 / 116. szám, kedd

PARTIA KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA (Folytatás a 4. oldalról) domány ne legyen öncélú, hanem az embert szolgálja. A szocialista forradalom saját magá megköveteli a tudományok gyors fejlődését. A szocialista társadalom és a tudomány kapcsolata, céljaik kapcsolata biztosítja, hogy a tudomány termelőerővé váljon. Ha a kutatás eredményeit nem érvényesítik a lehető leggyorsabban a gyakorlatban, akkor az olyan mint a szalmazsákba rejtett pénz azzal a különbséggel, hogy értéke aránylag nagyon gyorsan csökken. És ezt nem engedhetjük meg magunknak. A tudományos munka eredményei gyakorlati érvényesítésétől függ a munkatermelékenység növekedésének és az életszínvonal emelkedésének üteme is. Ezért van szükség arra, hogy a tudomány fejlődése mindig megelőzze a termelést. Ezt kell szolgálnia a tudomány megfontolt stratégiai irányításának, éspedig nemcsak hazai, hanem nemzetközi méretekben is. Ha a tudomány, mint termelőerő érvényesül, akkor magától értetődően nagyon fontos szerepet játszik a kapitalizmus és a szocializmus versenyében, és ezért minden szocialista ország kötelessége, hogy saját lehetősége szerint támogassa a tudomány fejlődését és elősegítse, hogy a szocialista tábor országainak tudományával egységesüljön. A tudománynak nálunk konkrét szerepe van az osztályharc feltételei, a szocializmus és a kapitalizmus erői küzdelmének feltételei között. Ezért szocialista építésünk legközelebbi időszakában nagyon időszerű feladat a tudomány fejlesztése a pártunk által meghatározott terv alapján. Amikor erről beszélek, jól tudom, hogy az SZTA néhány intézetének egyes tudományos dolgozói az 1968—1969-es válságos években a jobboldali opportunizmus talajára csúsztak. Újságokban és más tömegtájékoztatási eszközökben cikkeikkel aktívan felléptek. Voltak közöttük olyanojt, akik soha sem azonosultak szocialista rendszerünkkel, népünkkel és kultúránkkal. Az 1970. évi törvény szerint az SZTA tevékenységéért közvetlenül a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának felelős. E törvény alapján 1970 júniusában kinevezték az SZTA új vezetőségét. Az új elnökség elsősorban arra összpontosította erejét, hogy: — következetesen érvényesítse a párt vezető szerepét és kialakítsa az egységes tudományos frontot, amelynek tevékenységét következetesen a marxista —leninista világnézet, valamint a CSKP és az SZLKP szerveinek határozatai irányítják, — tudományos terv alapján irányítsa az akadémia minden munkahelyének tevékenységét, megszilárdítsa az SZTA munkahelyein a munkafegyelmet, továbbá jelentősen növelje az SZTA tudományos és egyéb dolgozóinak politikai és munkaelkötelezettségét. Sok mindent kellett jóvátenni külföldi kapcsolatainkban is. Ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy akadémiánk és a szocialista országok akadémiáinak kapcsolata nagyon jó. Ez év januárban a CSTA és az SZTA küldöttsége Moszkvában együttműködési szerződést írt alá a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával. Ebből az alkalomból Keldis elvtárs, a szovjet akadémia elnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy 1971-ben 200 millió rubel értékű kutatóintézetet építenek az akadémiának és 400 millió rubelt kínálnak 1972-re. Sajnos, mi ilyesmivel nem dicsekedhetünk. Az építési tervet 1970-ben csupán 57 százalékra teljesítették, és ebben az évben egyetlen munkahely építését sem kezdik meg. Ezt azért mondom, hogy figyelmeztessem a kongreszszust az SZTA valódi helyzetére és egyidejűleg segítséget kérjek a kutatás fejlesztését célzó fantos feladatok teljesítéséhez. Ján Granec elvtárs felszólalása A Bratislavai Ipari Kombinátban készen áľinak teljesíteni mindazokat a határozatokat, amelyeket az SZLKP és a CSKP kongresszusa hagy jóvá. A negyedévi tervet sikeresen teljesítettük. Az első negyedév folyamán versenymozgalom bontakozott ki nálunk a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére. Ez a mozgalom az évi terv túlszárnyalására irányult. Nincs nálunk elyan munkahely, ahol a dolgozók ne vállaltak volna értékes kötelezettséget. Ezen felül munkájukkal hozzájárulnak az egész város kötelezettségteljesítéséhez. így a mi vállalati kötelezettségünk azonkívül, hogy biztosítja a feladatok túlszárnyalását, kötelezettségvállalást tartalmaz arra is, hogy dolgozóink 35 870 brigádórát dolgoznak le Bratislava szépítésén. E brigádok munkájának értéke 550 000 korona lesz. Tevékenységünk abból ál), hogy megrendelésre bútort gyártunk és adunk el. Jelenleg az a helyzet, hogy a fogyasztó bizonyos fajta iparcikket keres, de a kereskedelemben nem találja meg. Másrészt viszont a kereskedelem azt állítja, hogy felesleges készletei vannak, erről hivatalos statisztikákat ad ki, de nem kéri a termelőktől olyan áruk szállítását, amelyeket a fogyasztó keres, hogy ezáltal ne növelje készleteit. Ilyen módon továbbra is fennáll a lakosságnak a rossz elosztás ' miatti felesleges elégedetlensége. A helyi ipari és termelőszövetkezetek olyan feltételek között dolgoznak, mintha pusztulásra volnának ítélve. Mi, akik ebben az ágazatban dolgozunk, már nem is tudjuk, milyen érvekkel magvrtrázzuk meg dolgozóinknak, hogy a Drevoúniában tömörült bútorgyártó vállalatoknak egyrészt teli vannak anyaggal a raktárai, amelyet egymás között áthelyeznek, vagy más szektorok rendelkezésére bocsátanak, szakértelmünknél fogva ezt az anyagot a legjobban tudjuk értékesíteni, a Drevoúnia nem számol. Ez több mint 50 szlovákiai vállalatra vonatkozik. A központi szervekben dolgozó elvtársaknak hamarosan és felelősségteljesen meg kellene oldaniuk e helyzetet. Mint a kongresszus küldötte a vitában hallhattam számos fontos szakaszon dolgozó felelős elvtárs felszólalását. Szerintük igaz, hogy az 1968 és 1969-es években a tagok egy része megingott, de ez mór ismét rendben van stb. Szeretném kifejteni nézetemet és elmondani tapasztalataimat. Mint a pártaktíva tagja részt vettem több beszélgetésen üzemi szervezetünkben és más üzemi szervezetekben, valamint annak megítélésében, hogy egyes párttagok milyen politikai irányvonalat védelmeztek, és hogyan viselkedtek az 1968 januárját követő időszakban. De csak most vonhattuk le a következtetéseket személyes ismereteink, vagy szavahihető elvtársak véleménye alapján, s csak igen kis mértékben a bizottsági és a tagsági gyűlések írásbeli anyagainak alapján. Az át nem igazolt volt tagok túlnyomó része fellebbezett, és sokan vannak párttagok is, akik tanácsokkal látják el őket, hogyan bújhatnak ki a felelősség alól, s hogyan bizonyíthatják be, hogy nem ők, hanein azok, akik a beszélgetéseket lefolytatták, a nem kívánatosak a párt és a társadalom számára. Bizonyára sok kommunista hibázott abban a káoszban. A fejlettebbek tájékozódni tudtak, és éppen őrájuk támaszkodott a párt a belső konszolidáció során, s viszont éppen ó ellenük fordult az érintettek és pártunk ellenségeinek haragja. Ez a helyzet olyan körülményeket válthat ki, hogy a kádermunkánan nem jutunk tovább, és a felelős dolgozók, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket, nem érvényesítik tovább azokat- a kritériumokat, amelyeket a beszélgetések során alkalmaztak, amelyeket a kádermunkában továbbra is következetesen szem előtt kell tartani. Az érintett joga fellebbezni, de annak, aki a fellebbezést kezébe kapja ós elintézi, kötelessége az esetet úgy tekinteni, mint természetes következményét az érintett hibájának. Tehát ez nem annak a szervnek, vagy a szerv egyik tagjának a hibájából következett be. aki az érintett bűnössége alapján döntött. Egyszóval nem szabad megengedni, hogy az érintett gyalázza, sértegesse azokat a becsületes kommunistákat, akiket a párt a tisztogatással kapcsolatos konkrét feladatok téljesítésével bízott meg. Nem szabad megengedni, hogy a jobboldal és a különböző helyeken levő jobboldali hívek betömjék az ilyen elvtársuk száját, nem szabad megengedni, hogy megfélemlítsék, sőt bosszút álljanak ezeken a kommunistákon Ján Králik elvtárs felszólalása hogy sokkal nagyobb hatást gyakopolt n jobboldali opportunizmus a nemzeti bizottságok apparátusára, elsősorban az iskolai, kultúra és az egészségügy te- ' rén, mint a nemzeti bizottságok szerveire. A konferencia ugyanakkor megállapította, hogy a nemzeti bizottságok képviselőinek és dolgozóinak többsége támogatta a Központi Bizottság 1969 áp rilisi intézkedéseit, és teljes mértékben támogatja a Központi Bizottság irányvonalát. 1971 januárjában a Közponli Bizottság irányelve értelmében újra megalakult az új Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság. E tény pozitívuma, hogy a nemzeti bizottság szervezett felépítése az egész köztársaságban egységes, és a kerületi nemzeti bizottságok ezentúl a gyakorlati tevékenységben nem helyettesítik majd az államigazgatás illetékes szervét. A kerületi nemzeti bizottságok megalakításával a járási nemzeti bizottságok jogereje nem gyengül. Szervezetileg két köztársaságunkban egységesek a nemzeti bizottságok, de nem munkatartalmukat illetően,, Szlovákiában a kerületi nemzeti bizottságok több figyelmet fordíthatnak az ötödik ötéves terv feladatainak kidolgozáséra és a választások előkészítésére. Ugyan akkor viszont nem oldhatják meg területükön az egész gazdaság problematikáját. Meggyőződésünk, hogy ez a helyzet csak átmeneti és a választások után az egész köztársaságban a nemzeti bizottságok egységes modellje fog érvényesülni. Nem vagyunk türelmetlenek, a dolgot alaposan át kell gondolni. Nem tudjuk azonban elképzelni a választások utáni tevékenységet, ha Szlovákiában a kerületi nemzeti bizottságok csak a mai jogkörrel rendelkeznek. A nemzeti bizottságok 1948tól meggyőzően bebizonyították, hogy területükön biztosítani tudják az állampolgárok szükségleteit, meg tudjuk oldani a nemzeti bizottságok gazdálkodásának kérdéseit, és egybe tudják hangolni gazdálkodásukat a központilag irányított gazdálkodással. Ez minden bizonnyal megnyilvánul a kerületi nemzeti bizottságok egységes hatáskörének megállapításánál. A kerületi nemzeti bizottságok amellett, hogy felelősek lesznek az állampolgárok szükségleteinek kielégítéséért, egyúttal lehetőségük nyílik arra is, hogy közvetlenül irányítsák a szükségleteket kielégítő szervezeteket. Biztosíthatjuk a kongresszust, hogy a széles körű kötelezettségvállalási mozgalom és a szocialista verseny nem formális. Áprilisban értékeltük a kerület 1970. évi gazdasági eredményejt, melyek nagyon kedvezőek. Ebből levontuk a tanulságot, hogy a képviselőknek a választók körében kifejtett politikai tömegmunkája előfeltétele a jó gazdasági eredményeknek. Ezért tehát a jövőben nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a képviselők, funkcionáriusok politikainevelő munkájának. Králik elvtárs a továbbiakban a lakásépítés kérdéseiről szólt. Két ötéves terv időszakában a nyugat-szlovákiai kerületben több lakást építünk majd, mint amennyi 1945 után 25 év alatt épült. A negyedik ötéves tervben a kerületben 52 435 új lakást adtunk át. Az ötödik ötéves terv éveiben több mint 59 000 lakást építünk a kerületben. így a kerület lakosainak egyhatoda lakást kap, vagy megjavítja lakásviszonyait. Mindent megteszünk a tervezett feladatok teljesítéséért. Beszélnünk kell azokról a kérdésekről, amelyek gyakran képezik bírálat tárgyát; elsősorban a lakások műszaki ellátottságáról és a szolgáltatásokról van szó. A lakásépítést komplex egészként kell értékelnünk, hiszen a lakások építése nemcsak az építéssel, vízvezetékkel, fűtéssel, utakkal stb. függ össze. Rendet kell teremteni ezen a téren. A nemzeti bizottság sikeres tevékenységének alapfoltétele a párt vezető szerepének következetes érvényesítése. Rendkívül megnő a párt vezető szerepének jelentősége a választásokkal kapcsolatban. Nem csupán a jelöltek kiválasztásáról, hanem a munka értékeléséről is szó van. A közelmúltban új emberekkel egészítettük ki a nemzeti bizottságok plénumait és bizottságait. Kevés azonban a fiatal és a ntf a képviselők között, a plénumokban és a bizottságokban. Ugyancsak tisztázni kell an emzeti bizottságok körzeti hivatalainak szerepét. Králik elvtárs befejezésül biztosította a kongresszust, hogy a nyugat-szlovákiai kerület nemzeti bizottságai teljes erejükkel támogatni fogják az SZLKP kongresszusának és a CSKP XIV kongresszusának határozatait. Vojtech Meluch elvtárs felszólalása A CSKP Központi Bizottsága 1969 májusában természetszerűen fő feladatai közé sorolta a szocialista állam funkcióinak megszilárdítását minden szinten. A nemzeti bizottságok ennek az irányzatnak a szellemében fogtak hozzá a jobboldali opportunisták és a karrieristák örökségének felszámolásához. Az ellenforradalom elsősorban arra törekedett, hogy gyengítse a nemzeti bizottságok munkájának lenini értékelését. Lebecsülték a nemzeti bizottságok jelentőségét, félreállították az elvhű képviselőket és funkcionáriusokat. Nem véletlen, hogy a nemzeti bizottságokat a konzervatívak bástyáinak nevezték. A kerületi párkonferencia elemezve a helyzetet helyesen állapította meg, Kerületünk dolgozói Szlovákia Kommunista Pártjának vezetésével jelentős sikereket értek el politikai és gazdasági téren egyaránt. A munkakezdeményezés fokozott fejlődése, a „Mindenki szocialista módon!" mozgalom, a 'tömegpolitikai munka kibontakozása, a propaganda- és az agitációs tevékenység hatékonysága hozzájárult ahhoz, hogy a kerület valamennyi döntő gépipari vállalata és üzeme 1970-ben sikerrel teljesítette az állami terv feladatait, s így jó feltételeket teremtettek az ötödik ötéves terv első évének megkezdéséhez. A dolgozók őszinte érdeklődése aziránt, hogy segítsék hazánk konszolidációját és fejlődését, kifejezi a CSKP politikája iránti bizalmat. A kerület dolgozóinak a CSKP 50. jubileumi évében kifejtett páratlan erőfeszítései kifejezésre jutnak a kerületi szocialista kötelezettségvállalásban, amelynek értéke összesen egymilliárd 569 millió korona. Az elért sikerek mellett problémák is felmerülnek. Megoldásukhoz elég erőnk és képességünk, fejlett kádereink vannak, akik biztosítják a párt kitűzött politikájának következetes betartását. Fogyatékosságok merülnek fel az irányítás terén, az emberek körében végzett munkában, valamint a munkaés a technológiai fegyelem szakaszán. Az SZLKP kerületi bizottságának, a járási bizottságoknak, a párt össziizemi, városi bizottságainak és az alapszervezeteknek szintjén hozzáláttunk a problémák koncepciós megoldásához úgy, hogy elérjük valamennyi politikai és gazdasági dolgozó szerves egységét, és hogy megszilárduljon a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a többi dolgozó réteg szövetsége. Ma már megmondhatjuk, hogy e munkánk főként a pártfegyelem szilárdítása. a kádermunka szakaszán, valamint a társadalmi szervezetekben működő kommunisták politikai szervező munkája terén sikeres. Ogy akarunk dolgozni, hogy az 1971—1975-ös évekre szóló népgazdaságfejlesztési tervnek a CSKP KB által jóváhagyott irányelvei ne csak papíron szerepeljenek, hanem áthassák valamennyi dolgozó tudatát. A céltudatosság, a határozottság, a kezdeményező munka kibontakozása méltó választ ad valamennyi rosszakarónknak, a hazat és a külföldi kommunistaellenes erőknek. A gépipar jelentősége és felelőssége döntő fontosságú főként a mezőgazdaság, a vegyipar, az energetika és az építőipar további fejlesztésében. Az ötödik ötéves terv irányelvei nagy igényeket támasztanak e szektorral szemben, főként azért, mert a népgazdaságnak vissza kell adni azt, amit gazdaságunk bizonyos területein meg nem érdemelt és semmivel alá nem támasztott kiadósokkal vontak el a nemzeti jövedelemből. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy az extenzív fejlesztés nem lehetséges, s csupán egy úr marad, saját forrásaink tartalékait közvetlenül a vállalatokon belül kell keresni, meg kell javítani az irányító tevékenységet, növelni kell az igényességot a munka- és a technológiai fegyelemmel szemben, haladó technológiát kel) bevezetni, hogy ilyen módon dinamikusan fejlődjék a munka termelékenysége. Gazdaságunk fejlesztésének egyedüli útját a KGST keretében történő nemzetközi munkamegosztás szüntelen mélyítésében és bővítésében látjuk, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szoros gazdasági együttműködésben. Kerületünk dolgozóinak erőfeszítése még eredményesebb volna, ha a központi szervek nagyobb segítséget nyújtanának azokoti a szakaszokon, amelyeket nem lehet ÜZ alacsonyabb szervek színvonalán mego;dani. Hangsúlyozni szeretném továbbá, hogy a munkuerőelosztás, főként a 15 évesek elosztásának kérdése kerületünkben igen időszerű, és azt központilag kell befolyásolni a termelési szféra javára. E problémákkal szorosan összefügg a komplex lakásépítés alapvető megoldása is. Pártunk és társadalmunk az elmúlt időszakban nehéz próbán ment át. Az L968—1969-es évek meggyőztek bennünket arról, ki volt és ki maradt hazánk hűséges barátja. E kongresszus alkalmából népünknek a Szovjetunió népéhez fűződő megbonthatatlan kötelékei gazdag hagyományaiból, a közösen ki(Folytatás az 6. oldalon)