Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

Gazdasági reformok a szocialista országokban 7 A LESZŰRHETŐ TANULSAGOK AZ ELÖZÖ CIKKEKBEN MEGKÍSÉRELTÜK ISMERTETNI A SZOCIALISTA ORSZÁGOK GAZDASÁGI REFORMJÁNAK NÉHÄNY PROBLÉMÁJÁT. NEM OHAJTOTTUK AZ EGYES ORSZÁGOKBAN EZZEL KAPCSOLATBAN FOGANATOSÍTOTT INTÉZKEDÉSEKET ELEMZŐ MÖDON ÉRTÉKELNI, DE MÉGIS LÁTHATTUNK NÉHÁNY OLYAN KÖZÖS VONÁST, AMI A GAZDASÁGI REFORMOK ÉRVÉNYESÍTÉSE SORÁN MINDEN ORSZÁGBAN KIFEJEZÉSRE JUT. Az ezen a területen kifejtett gyakorlati tevékenységével minden szocialista ország hozzájárul a közös alapelvek felismeréséhez és kialakításához. Anélkül, hogy csökkenteni akarnánk a Szovjetunió úttörőszerepének jelentőségét, látni kell, hogy a szocialista építés feltételeinek sokfélesége megköveteli a szocialista népgazdaság-fejlesztés különféle formáit és módszereit. Másrészt viszont, különösen a mai helyzetben, hangsúlyozni kell: a fejlődés ismét igazolja, hogy a szocialista országokban egyaránt érvényesek a népgazdaság tervezett irányítási rendszerének tökéletesítésére vonatkozó lenini alapelvek. Mindenekelőtt a politikai-hatalmi elvedet és azok eszmei-politikai aspektusait kell hangsúlyozni. Meg kell szilárdítani a szocialista tulajdonviszonyokat A reformokkal kapcsolatos tapasztalatok bizonyítják, hogy szilárdítani kell a szocialista tulajdonviszonyok társadalmi jellegét. A szocialista országok elmélete és gazdag gyakorlati tapasztalatai láttatják, mennyire ártalmasak és tarthatatlanok azok a revizionista elméletek, amelyek a kulcsfontosságú ipari termelőeszközök helyi, vagy csoportos tulajdonviszonyait népszerűsítik. A csehszlovák revizionisták a termelőeszközök társadalmi tulajdonviszonyait minősítették a gazdasági bürokrácia forrásának, véleményük szerint ez fékezte a dolgozók iniciatíváját, sőt a demokratikus centralizmus lenini elvének érvényesítését is a népgazdaság-irányításban. Nem véletlenül fordítottak éppen erre a területre fokozott figyelmet, és igyekeztek tulajdonjogi elméleteikkel igazolni a piaci mechanizmus modelljét és koncepcióját s gyengíteni a népgazdasági terv funkcióját. Szerintük a terv csupán a piaci erők játékának bizonyos előrejelzése, nem pedig a gazdasági szervek tevékenységének alapvető és kötelező irányelve. A gyakorlat igazolta, hogy a piaci mechanizmus ún. szabad játéka felborítja a népgazdaság egyensúlyát és jelentős veszteségeket okoz. Másrészt a szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a szocialista gazdaságban eredményesen használják ki az áru-pénz és a piac kapcsolatait. A demokratikus centralizmus útján A szocialista országokban megvalósított reformok megmutatták, milyen eredményesen érvényesíthető a demokratikus centralizmus a népgazdaság irányításában. A szocialista társadalomban ugyanis a központ célkitűzései teljes összhangban állnak a kommunista párt vezette munkásosztály és dolgozók igényeivel és céljaival. Az érdekeknek ez az összhangja alakítja ki a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók teljesen részt vehessenek az irányításban, és következetesen érvényesüljenek a demokratikus centralizmus elvei. A szocialista országok példáin bemutattuk, hogyan- Járulnak hozzá a gazdasági reformok az irányító tevékenység fejlesztéséhez. Egyrészt tökéletesítik a központi irányítást, kiiktatják a szubjektivizmust, és a döntésekben érvényesítik az objektív gazdasági kritériumokat, másrészt fejlesztik a vállalkozást, a központ céljainak elérését szolgáló iniciatívát, fokozott igényeket támasztanak mind a kollektívák, mind az egyén munkája iránt, és igényesebb munkát követelnek a gazdaságirányító dolgozóktól ls. Jelentősen támogatják a gazdaságilag progresszív integráló tendenciákat, gazdasági reform bevezetésének első Időszakában számos pozitív eredményt értünk el. Á vállalatok fokozott figyelemmel foglalkoztak a gazdaságosság kérdéseivel, mozgósították a stagnálás időszakában kialakult tartalékokat, fokozták a minőségi igényeket stb. Kedvező eredményeket értünk el a takarékos termelés, a dolgozók iniciatívája és a külkereskedelem szakaszán. Azonban 1968 után a már említett eszmei-politikai befolyás következtében deformációkra, elhamarkodott döntésekre került sor, és ezek kedvezőtlen hatása a népgazdaság területén is érezhető volt. Túlértékeltek egyes — bár alapjában véve fontos t— részproblémákat, mint például az árak központi módosításának lehetőségét, amivel egyrészt a jövedelmi egyensúlyt akarták helyreállítani, másrészt — a meghatározott elvonás segítségével — a kívánt szerkezeti változásokat akarták elérni. Ennek következtében a vállalati szférában aránytalanul nőttek a jövedelmek. A jóváhagyott árszabályozó intézkedéseket nem realizálták. Emellett a termelés demokratizálási programjának keretében arra törekedtek, hogy kiiktassák a középfokú irányító szerveket, és dezintegrálják a termelési alapokat. Jogos a kérdés, hogy vajon a párt ós az állami szervek miért engedték érvényesülni ezeket a tendenciákat. kihasználását és a dolgozó nép életszínvonalának emelését. Röviden: a reformnak optimális mértékben kell hozzájárulnia a nemzeti jövedelem alakításához és felhasználásához, a gazdaságfejlődés döntő fontosságú tényezőinek intenzifikálásához, az életszínvonal emeléséhez, a népgazdaság-szerkezet gazdaságilag legelőnyösebb módosításához, a nemzetközi munkamegosztás elmélyítéséhez, és a hazai viszonyok között Szlovákia és a többi országrész gazdasági egyensúlyának megteremtéséhez. Természetes, hogy mindez csak a politikai és állami szervek koordinált és céltudatos döntéseivel érhető el. ' MICHAL SABOLČÍK doc. mérnök Ezzel kapcsolathan szeretnék rámutatni a hazai gazdasági reform fejlődésének néhány aspektusára, A tervirányítás tökéletesítésének igénye nálunk már az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején jelentkezett. Erre figyelmeztetett-a népgazdaság kedvezőtlen fejlődése, a hatékonyság csökkenése, a gyártmányegységre számított anyagi költségek növekedése és ezzel együtt a népgazdasági aránytalanságok elmélyülése. Ezt mutatta például az a tény, hogy 1960—1965-ben az anyagi szükségletek 28,1 %-kal, míg a felhasznált nemzeti jövedelem csak 11,2 °/o-kal nőtt. Ezért a párt Központi Bizottsága már 1963-ban és 1964 januárjában sürgető feladatként tűzte ki a vállalati munka minőségi mutatóinak javítását. Ekkor kezdték bevezetni az anyagi érdekeltség néhány új formáját, megkövetelni a termelés hatékonyságának növelését, és megtették az első lépést a rugalmas árpolitika felé is. Igaz, hogy ezek az intézkedések nem befolyásolhatták a népgazdasági tendenciákat, mert a helyzet erélyesebb intézkedéseket követelt. A CSKP KB 1965. évi januári plenáris ülésén fogalmazták meg azokat az alapelveket, amelyeket egészben véve ma is pozitív módon értékelhetünk, bár egyes részei Javításra és tökéletesítésre szorulnak. A súlyos hiba az volt, hogy ezeket az elveket később a gyakorlatban elferdítették és deformálták. Az elméleti tudás és a koncepció hiánya, valamint a politikai következetlenség egyre nagyobb teret nyitott a gazdasági fronton működő jobboldali opportunista erőknek. Ebben az időszakban, de különösen 1967 végén, majd 1968—1969-ben olyan légkör alakult kl, amelyben lehetetlen volt ellenezni a legfelsőbb párt és állami szervekhez felülbírálásra beterjesztett különféle Javaslatokat. Néhány embercsoport fokozatosan kisajátította a reformmal kapcsolatos munkát és a határozathozatal Jogát. Pozitív eredményeket is Azonban a negatív tendenciáktól függetlenül látni kell, hogy már a Ennek több oka van. Amellett, hogy a párt és az állami szervek nem rendelkeztek gazdasági programmal és koncepcióval, a gazdasági nehézségek következtében érezhetővé vált e szervek politikai labilitása, bizonytalansága is. Ezt használták ki a jobboldali erők, és fokozni kezdték a nyomást, amely elől az akkori vezetőség meghátrált. Továbbá, igen- sok akkori vezető azt hitte, hogy a reform lesz az a varázsvessző, aminek segítségéved megoldhatjuk belső és külső gazdasági nehézségeinket. A tapasztalat ezen a téren is azt mutatja, hogy a reform — a gazdaságfejlesztés helyes irányának, szerkezetének és arányának meghatározása nélkül — nem teljesítheti feladatát. A párt vezetésével Pártunk Központi Bizottsága az elfogadott dokumentumokban rámutatott, hogy a tervirányítási rendszer tökéletesítését célzó munka kiindulópontja elsősorban a CSKP KB 1965. évi januári plenáris ülésének határozata és az 1969. évi májusi plenáris ülésének realizációs irányelve. Ebből kiindulva a reform elméleti előkészítését ós a gyakorlati intézkedéseket is a párt vezetésével kell megvalósítani, biztosítva a párt gazdasági programja és a megvalósított reform egységét. Fokozatosan felújul a népgazdasági terv szerepe és a terv keretében, céljai érdekében, egyre fokozottabban használják ki az áru-pénz kapcsolatokat és az anyagi érdekeltséget, mint a termelés hatékonyságának ösztönzőit. A gyakorlat azt is igazolta, hogy a tervirányítás tökéletesítésének további szakaszában a fejlődés objektív problémáinak megoldására kell törekedni. Ezek mérete határozza meg az új irányítási elemek bevezetésének ütemét. Ez viszont megköveteli az alapos előkészítést, az aprólékos kidolgozást és az eredményeket Igazoló kísérletezést. Elsősorban tiszteletben kell tartani az olyan alapvető elveket, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a demokratikus centralizmus, a szocialista társadalomra jellemző gazdasági törvényszerűségek objektív érvényesülése. A reformnak biztosítania kell a politikai és gazdasági célok egységét, és nem állhat ellentétben a népgazdaság-fejlesztés alapvető irányaival. Elő kell segítenie valamennyi gazdasági erőforrás lehető legésszerűbb Pénzügyi kapcsolatok Az a fontos, hogy, az - intézkedések Jobb gazdasági eredmények elérésére ösztönözzenek, erősítsék a belföldi és nemzetközi integrációs folyamatot, fokozatosan érvényesítsék a gazdasági kalkulációhoz szükséges pénzügyi kapcsolatokat, és hozzájáruljanak a régi állami dotációk felszámolásához, mivel ezek teszik lehetővé a nem gazdaságos termelési egységek fennmaradását. Ebből a szempontból igen jelentős az állam és a vállalatok pénzügyi kapcsolatainak meghatározása. Mindenekelőtt ez a kapcsolat biztosítja az állami jövedelmet, és döntő mértékben befolyásolja a vállalatok gazdasági tevékenységét. Most dolgozzák ki az új adórendszert, és ennek egyik alapja a nyereség megadóztatása és a vagyonadó módosítása. Tökéletesítik a hitel és kamat szabályokat is úgy, hogy rugalmasabban reagáljanak a gazdasági helyzetre. A hitel semmi esetre sem fedezheti automatikusan a vállalatok szükségleteit. Nagy jelentőségű a devizaszabályozás rendszere, természetesen szem előtt tartva a fizetési mérleg helyzetét. Ebben a rendszerben ís fokozottabban kellene ösztönözni a kiviteli tervmutatók túlteljesítését. A tökéletesített irányítási rendszerben nagy szerepe van a helyes dotációs politikának. Ennek a lehető legnagyobb mértékben elő kell segítenie a gazdasági szerkezet változását, valamint a haladó ágazatok, vállalatok stb. gyors fejlődését. Központi árképzés A hazai és más szocialista országok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a gazdaságirányítási rendszer hatékonyságának egyik legfontosabb tényezője a helyes árképzés. A szocialista államnak fokozatosan át kell térnie az áralakulás központi irányítására. Ez nem azt jelenti, hogy az állam határozza meg minden gyártmány és szolgáltatás árát. Olyan rendszert kell kidolgozni, aminek keretében a központi és az alacsonyabb szervek is egységes intenciók alapján biztosítanák az árpolitika érvényesülését. ^ Az árak befagyasztása nem lehet az árpolitika hosszú távú programja, mert ez zavart okozhat a gazdasági fejlődésben. És végül az irányításon kívül fokozott figyelmet kell fordítani az újratermelés tartalmi részére is, amilyen például a beruházás szerkezete és célja, a kutatási és fejlesztési alapok szerkezete és célkitűzése stb. Az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a vállalatok belső Irányításának és önelszámolási rendszerének tökéletesítésére. A kor követelménye, hogy minden üzemben, műhelyben kidolgozzák a racionalizációs intézkedéseket, amelyek segítségével feltárható a vállalatainknál adott források és tartalékok. Ezen a téren ugyanis nagyon elmaradunk az Iparilag fejlett országok mögött. A kihasználatlan források következtében 15—20 százalékkal alacsonyabb a munkatermelékenység. Azonban mindemellett nem szabad megfeledkezni egyről: az emberről. A szocialista országok tapasztalatai bizonyítják, hogy nagy gondot kell fordítani a káderek szakmai és politikai felkészítésére. E feladat fontosságát hangsúlyozza, hogy pártunknak és egész társadalmunknak előre kell tekintenie, és ki kell alakítania szocialista társadalmunk harmonikus fejlődésének feltételeit. mindenekelőtt a szocialista országok között. Itt elsősorban olyan feltételek kialakításáról van szó, amelyek aktivizálják az intenzív fejlődést, különösen a műszaki és tudományos haladás, valamint a szakszerű munka fokozott felhasználását. A reformok során bizonyos fokozatosság érvényesül mind a módszertani kapcsolatban, mind a szervezési kérdésekben. így például a szerkezet területén nem engedik meg az anyagi-műszaki alapok semmiféle elsietett változtatását. A szocialista országok gazdasági reformjaiból származó tapasztalatok rövid tanulságát a következőkben foglalhatjuk össze: 0 tökéletesíti a szocialista államgazdaság funkcióját, megszilárdítja a demokratikus centralizmust, növeli a dolgozók részvételét a tervezésben és az irányításban és megszilárdítja a párt és a munkásosztály vezető szerepét, # elmélyíti és tökéletesíti a szocialista tervirányítást, a központi állami tervezést, és egyben kialakítja a vállalatok saját hatáskörét az áru-pénz kapcsolatok kihasználásában és az önelszámolás megszilárdításában.