Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

GaMSOMHHMl 50 év y fél­ts el­meg­kéves kidol­harc ította zte és ett el rtotía í volt •átság lenini •vizio­>gszo­ysége ílatát. n ta­ra és tulaf­a—le­énkor ezrei­• győ­hogy A párt érdeme, hogy a dolgozók széles tömegei 1938-ban szembeszálltak az uralkodó burzsoázia kapitulációs politikájával, bizakodóan tekintettek a Szovjetunióra, egyetlen iga­zi szövetségesükre, amely hajlandó volt megvédeni a csehszlovák állam jogait és függet­lenségét. A köztársaság védelmét követelő tömeges fellépés bebizonyította a népnek azt az eltökélt szándékát, hogy fegyverrel a kézben hajlandó megvédeni a köztársaságot a fa­siszta agresszió ellen. A reformista vezetők hibájából azonban lehetetlenné vált az anti­fasiszta egység kialakítása. A csehszlovák burzsoázia saját osztályérdekei nevében elárulta a cseh és szlovák nép nemzeti érdekeit, és a kapitulációs politikáját betetőzte a müncheni diktátum elfogadásával, a náci Németország egyoldalú és jogellenes aktusával, amelyet a nyugati imperialista hatalmak aktív segítségével kényszeritettek rá a Csehszlovák köztár­saságra. Csehszlovákia népei — köztük a csehszlovákiai magyarok — 1938-ban Tornócon tüntettek a fasizmus ellen, Csehszlovákia egységének megőrzéséért. Képünkön: Tornóc, 1938. A marxista—leninista párt építését a jobboldali oppor­tunista tendenciák akadályozták. Ez ellen az irányzat ellen alakult meg Klement Gottwald vezetésével a balol­dali front. A CSKP balszárnyának az álláspontját 1929­ben a Kommunista Internacionálé „Az opportunista pasz­szlvitásból a baloldali aktivitásba" — című nyílt levél­lel támogatta. A pártban a belső ellentétek 1929-ben éle­ződtek ki, és a CSKP V. kongresszusának összehívásával érték el a tetőfokot. Képünkön: az 1929-ben megtartott V. kongresszus küldöttei. äehszlo­megala­íyította, ló bur­ik osz­:etlenné •k élet­inek ki­:. A nyo­Iküliség elnyo­ni kon­3m szü­igi vál­yei sú­különö­ályt és A pro­olgozök tszínvo­süllye­í. Meg­kiván­1 töme­küliség, az ifjú )tta. A ták ve­iz ipari a me­lleteken munká­ntés és lien, a kispa­ó értei­sok, az ;ú álla­az ifjú­nélküll­elnyo­bbségek a gya­tta meg igek fe­ömegek ztalatal e a ka­nányoló sharcok ánvász­el tető­ítetések ndenütt a dön­nkön: a KZtrájk­A munkásosztály döntő szerepe a népi demokratikus állam szerveiben a néptömegek akaratával együtt lehetővé tette a pártnak, hogy megvalósítsa azt az irányvonalat, amely során a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forrada­lommá fejlődött. A néphatalom megszilárdítása érdekében a CSKP kiharcolta, hogy a politikai rendszer a dolgozók egy­séges szervezeteire, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom­ra, az Ifjúsági Szövetségre és más társadalmi tömegszerve­zetre támaszkodjék. A népi demokrácia győzelme révén ki­alakultak azok a mélyreható demokratikus viszonyok, amelyek megnyitották az utat a legszélesebb néprétegek politikai és társadalmi kezdeményezése előtt. Miután azonban a nemzet­közi imperializmus fő erői az USA vezetésével áttértek a „hi­degháborús" politikára, és megkísérelték lefékezni és felfor­gatni a forradalmi mozgalom eredményeit, a nemzetközi hely­zet kiéleződött, s ez Csehszlovákia belső viszonyaira is érez­tette hatását. A számára kedvezőnek mutatkozott helyzetben a cseh és szlovák burzsoázia megkísérelte megállítani a for­radalom előnyomulását, saját javára fordítani az ország ha­talmi viszonyait és nemzetközi orientációját. A dolgozók egy­re elégedetlenebbek voltak a deiflokrata párt politikájával, amely elszabotálta a kormányprogram teljesítését. A „ki kit győz le" küzdelem a burzsoá és a munkásosztály között 1948 februárjában elérte csúcspontját. A reakciós pártok vezetői félve az elkövetkező választások eredményeitől és pozícióik elvesztésétől, ellenforradalmi puccsot kíséreltek meg. A bur­zsoázia reakciós fordulatot célzó törekvéseit azonban már fogamzása pillanatában szétzúzta egységes fellépésével a CSKP vezette' munkásosztály, amely köré csoportosult a dol­gozók döntő többsége. 1948 februárjában a CSKP mindenek­előtt Klement Gottwald érdeméből mesteri taktikát alkalma­zott, amely ismét igazolta, hogy a kommunista párt sikeré­nek feltétele a marxizmus—leninizmus iránti hűség, a marxiz­mus—leninizmusnak a konkrét helyzetben történő alkalmazá­sára való képesség, és az a művészet, hogy helyes taktikával bevonjuk a harcba a legszélesebb tömegeket. Képünkön: prá­gai utca 1948 februárjában. A csehek és szlo­vákok Nemzeti Frontjának ií j kor­mánya 1945 ápri­lisának elején ala­kult meg Košicén. Az itt elfogadott kormányprogram a csehek és a szlo­vákok kapcsolatát az egyenlő az igyenlővel elv alap­ján oldotta meg. A felújult állam kül­politikai irányvo­nalának a Szovjet­niiúval. a felszaba­dítóval való tartós szövetség lelt az ilapja. Képünkön: i Kosicei Kormány­orogram kihirdeté­se. A cseh és szlovák kommunisták a nácizmus ellen és a nemzeti felszabadításért vívott harcot egybekapcsolták Csehszlovákiának a Szovjetunióhoz fűződött új külpoliti­kai irányzatával, valamint a köztársaság felújításának az­zal a szándékával, mely nem a München előtti mintát követte, hanem valóban népi állam megteremtéséért küz­dött, ahol megvalósítják a jelentős szociális és politikai változásokat, s a csehek és szlovákok kapcsolatát az egyenjogúság elvei alapján oldják meg. A nemzeti fel­szabadító harc hatalmas ereje és forradalmi értelmezé­sének tényezője a Szovjetunió és a szovjet hadsereg sze­repe és győzelme volt, azé a Szovjetunióé, amely a né­met fasizmus és szövetségesei elleni harcban a legna­gyobb áldozatot hozta. Képünkön: Orosz, ukrán és szlo­vák partizánok 1944-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom