Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

Tőrödnek az öregekkel A Tornai (Turňa n/B.) Hnb szociális és egészség­ügyi bizottsága az elmúlt év folyamán gyorssegély formájában 16 550 koronát utalt ki az arra rászoruló, alacsony nyugdíjat élvező öregeknek. Ezenkívül na­ponta 15—16 nyugdíjas számára biztosít ebédet. Legutóbb felkereste a köz­ség két legidősebb asszo­nyát, a 90 éves Kovács Ág­nes nénit és a kilencven­egy esztendős Görcsös Ma­ri nénit, akiket ajándékko­sarakkal köszöntött. Farkas Rózsa Még egyszer: Zúg a nádas A Vasárnapi Űj Szó már­cius 28-án megjelent szá­mában hasonló cím alatt a következőket írtuk: „A kö­bölkűti (Gbelce) nádas csaknem 250 hektáros. Egy része a kisújfalusi (Nová Vieska) határba is áthúzó­dik. A nádas ^öbbletvizét a Párizs-patak vezeti le. Ne­vét valószínűleg arról a francia mérnökről kapta, aki 1936-ban a mocsár le­csapolására szolgáló főcsa­tornát tervezte." Egyik, kedves, régi olva­sónk, Kemény Rezső fi­gyelmét felkeltette ez a közlés és ebben az ügyben levelet írt szerkesztősé­günkbe. Levelében többek között ezt írja: „A Párizs­csatornát nem 1936-ban tervezték, mert amikor 1906-ban Kürtön (Strekov) voltam tanító, már akkor is létezett. Abban az idő­ben is Párizs-csatornának nevezték, és úgy emlék­szem, mintha hallottam volna, hogy a tervezőjéről nevezték el. Egyébként ab­ban az időben a „Komáro­mi Lapokban" azt olvas­tam, hogy a lecsapolás előtt Kisújfalu és Köbölkút között a mai nagy nádas helyén tó volt. Ennek a tó­nak érdekessége volt, hogy „úszó sziget" is található volt rajta. Ezt hol u kisúj­falusi, hol a köbölkúti parthoz fújta a szél. A raj­ta termő füvet pedig hol a kisújfalusi, hol a köbölkúti parttulajdonos kaszálta le. Sőt, az is előfordult, hogy amit a kisújfalusi gazda kaszált le, azt a köbölkúti gyűjtötte fel, mert közben odafújta a szigetet a szél. Viszont az ellenkezője is megtörtént .. ." Megkértük Tóth János elvtársat, a járási lap szer­kesztőjét, az említett cikk szerzőjét, hogy fejtse ki véleményét olvasónk ész­revételeivel kapcsolatosan. Eleget tett kérésünknek s levelében ezt írta: „A kö­bölkúti mocsarak legjobb ismerője, Gedai Sándor helybeli tanító az olvasó által említett múltról nem beszélt. Ezenkívül pedig 1967-ben az Érsekújvári (Nové Zámky) jnb is ki­adott egy ismertető füze­tet, melyben a következő szöveg szerepel: A mocsár népies elnevezése Párizs­mocsár. Nevét valószínűleg arról a francia mérnökről kapta, aki 1936-ban a mo­csár lecsapolására szolgáló főcsatornát tervezte." Szívesen helyet adtunk mindkét közlésnek, mert most már mi magunk is kíváncsiak vagyunk arra, hogy a köbölkúti mocsa­rak neve honnan ered. Védelmet érdemel A fogoly 6,69 kg gyom­magot és 3,69 kg káros ro­vart fogyaszt évente. A kí­sérleti állomások megfi­gyelése szerint a foglyok hazánk területén évente 1250 vagon káros rovart ós gyoinniagvat emésztenek meg. Sajnos, bizonyos okok miatt nem tudjuk kellő arányban elszaporítani őket, bár a tojók átlag 16 tojást raknak. Csakhogy a szapo. rulatot rendszerint elpusz­títja a tél, illetve a táplá­lék hiánya. Éhen ugyanis csak néhány napig bírja ki. És könnyen a ragado­zók martalékává lesz. Nem szereti a mocsaras területeket. Csapatban, majd párosával él. Átlagos életkora 10 év. Ha a kakas párját veszti, átveszi a fé­szek gondozását, feltieVeli kicsinyeit. Velük marad egész éven át. , . Igazi otthona a meleg síkság. Ha netalán találko­zunk valahol fogollval, védjük, óvjuk, hisz nagyon hasznos, húsa ízletes, és ha élő vadként külföldre eladjuk, jelentős értékek­hez jutunk. Cserepes Béla A hahánok Svájcból jöttek és a Mo­rava folyó mentén teleped­tek le, majd a fehérhegyi csata után (1620) a mai Szlovákia területén keres­tek új hazát a habánok. Mindenütt az egyházzal kerültek ellentétbe, mert nem ismerték el a szentsé­geket és felnőtt korban ke­resztelkedtek. járásunkban (Bratislava-vidék) Gajary­ban, Catajon, Stupaván, Pe­zinokban éltek a legna­gyobb számban. Pezinok­ban fenn is maradt egy ha bán udvar. Ök ugyanis épületeiket sáncokkal erő­sítették meg s közösség­ben éltek. A habán udva­rokban néha 300 ember is együtt élt. Konyhájuk, pék­ségük, sörfőzdéjük, iskolá­juk, műhelyeik, épületeik, mind-mind közösek voltak. Különös szabályok sze- ~ rint éltek. A közösségek életét négytagú vezetőség irányította. Gondnok vásá­rolta és adta ki még a fe­hérneműt is. Egyénnek ugyanis még pénzt sem volt szabad elfogadnia. Egyébként pedig kitűnő fa­zekasok, kertészek, orvo­sok, molnárok voltak. A habán udvarok 1685­től fokozatosan bomlani kezdtek. A XVIII. század végén már tömegesen asz­szimilálódtak, de sokan kö­zülük tovább menekültek Amerikába és Oroszország­ba. \ Mózes Imre Gyíkocska" ajándéka A bratislavai SLOVNAFT egyik 25 tagú szocialista munkabrigádjának neve „Gyíkocska". Nyolc eszten­dővel ezelőtt alakult ez a munkabrigád. Ma már iga­zi szocialista közösség. Ko­moly társadalmi problé­mákkal is foglalkoznak a brigád tagjai. Legutóbb védnökséget vállaltak a 15 éves fennállását ünneplő csákányi (Čakany) gyer­mekotthon fölött. Az ott­hon 3—6 éves lakóit 10 000 korona értékben különféle ajándékokkal lepték meg. M. /. Székely kifejezések Böd lakosait valamikor Bethlen Gábor fejedelem telepítette Erdélyből a fa­luba. Ezt a nevek és a még ma ls használatos kopjafák bizonyítják. Beszédükben is nagyon sok székely kifeje­zést használnak. Ilyenek: süvít — fütyül, körfe — körte, fejsű — fésű, pofost adtam — megpofoztam. Valószínűleg székely ere detű az egyik dűlő: „Dzél" és az egyik patak: „Csavi­ca" neve is. NyHrai Dezső Kövirigó Nemcsak a Magas-Tátra sziklás bércein, de közép­hegyeinkben és a Dél-szlo­vák Karszton, sőt lent a völgyekben is előfordul és fészkel legszebb mada­raink egyike, a kövirigó (Monticola saxatilis L.J, vagy más nevén a körösz­tös veréb. Ez a madár 19 cm hosz­szú, énekesrigó nagyságú, csak a farka rövidebb. Éneke szép, változatos, mint az igazi rigóké. Szin­te fuvolázó. A telet Közép-Afnkában tölti. Tavasszal, április el­ső felében érkezik és az őszi távozása, elvonulása szeptemberre esik. Várro­mokon, sziklás helyeken, kőfejtőkben, nagyobb há­nyókon tartózkodik. Álta­lában elő-előfordul, de nem túl gyakori. Nálunk évente egyszer költ, azonban a fészkek gyakori pusztulása miatt sokszor sor kerül utóköl­tésre is. A fészek hol ma­gasan, a sziklarepedések­ben, hol alacsonyan, a görgetegben található. Fe­lülről mindig fedett, de so­hasem olyan mély, mint a valódi odufészkelőké. Elég Í laza a fészke. Nagy moha és fűhalmaz, tollakkal és szőrökkel kibélelve. Fé­szekalja 4—5, többnyire foltnélküli, halványkék to­jás. Lent a völgyben, Rozs­nyóhoz (Rožňava) közel, két szokatlan fészkelési helyről szereztem tudo­mást. Az egyikre egy bá­nyamester hívta fel figyel­memet. Ez a sajóházi (Na­dabula) volt üzemi fürdő­épület ereszénél, a mester­gerendán volt, ahonnan 1959 június első felében 2 fióka repült ki. A másik fészkelőhelyet a rozsnyó­bányai pörkölő falának kis üregében fedeztem fel 1961 májusában. Itt még nem voltak fiókák. Majdnem kizárólag ro­varfogyasztó, de néha hoz­zányúl a cseresznyéhez is. Egyébként védett mada­runk. Román Tibor Bodrogszerdahelyen (Streda n/B.) Vaskó Júlia tanítónő vezetésével a CSKP megalakulásának 50. évfordulójára emlékezve a pionírok nagyon szép kiállítást rendeztek. Az „Ügyes kezek" pionírraj munkái mellett kiállították még az ötödikesek átlal készített szép cicákat és egérké­ket is. A pionírok azonban más munkafeladatokat is vállal­tak. Egyik csoportjuk az iskola udvarát és parkját csi­nosította, a másik a kézilabdapályát felfrissítette salak­réteggel, befestette a park kerítését. Ugyancsak a pioní­rok tisztították meg a falu egyetlen emlékművének kör­nyékét is. Majd szétszéledtek a faluban és hulladékvasat gyűjtöttek. A bevételből ajándékokat vásárolnak majd az egyik gyermekotthon kis lakói számára. 250 tanuló 1040 órát dolgozott. Az eredmény: ragyogó iskolaudvar, szép kiállítás, tiszta park. Szouák túlia (A felvételt Nagy József készítettel Már az idén Biiszke jelkép Az úgynevezett kőszűz évszázadok óta a komáro­mi (Komárno) vár jelképe. A vár Huszár-bástyájának fokán álló szobor letört kezében egykor koszorút tartott, s talapzatába vés­ték a vár védőinek jelsza­vát: Nec arta — nec mar­te, ami latinul ennyit je­lent: „Sem csellel, sem erővel." Németh István Tény, hogy a Köbölkúton (Gbelce) épülő borfeldol­gozó hazánk egyik legmo­dernebb berendezéssel el­látott borfeldolgozó üzeme lesz. A 23 millió koronás költséggel épülő, 630 va­gon kapacitású kombinát építésénél már befejezték a falak építését és a tető­szerkezet szerelését. An­nak ellenére, hogy a Priem­stav nemzeti vállalat az üzem építését ebben az év­ben még korántsem fejeai be, ősszel már üzembe he­lyezik egy részét. Ez azt jeientj, hogy az idei szüretből 250 vagon I. B osztályú szőlő, főleg Olaszrizling, Zöldveltlini és Müller-Thurgau kerül itt feldolgozásra. Zimka Fe­renc elvtárs, a Borászati Üzem szakembere elmon­dotta, hogy a környékbe­li gazdaságok I. A osztá­lyú szőlőit, a Szürkebará­tot, a Leánykát és a Tra­mini átmenetileg még a párkányi (Štúrovo) borá­szati üzemben helyezik el. A borfeldolgozó üzem te­hát már az idén termelni fog. iff. Kovács Ferenc Ágyúgolyó a falban A felvételen látható bratislavai ház a Zižka utcában található. A kettes számot viseli. A napóleoni háborúk idején a Garai család tulajdona volt. Az ágyúgolyó is ek­kor került a falba. Pontosabban: 1809-ben, amikor a na­póleoni hadak elfoglalták a várat. A krónika tanúsága szerint Napóleon a szőlőhegyről figyelte és irányította az ostromot. Ez az ostrom oly heves volt, hogy a város több házát is megrongálták a tüzérek lövedékei. Ekkor került négy ágyúgolyó a felvételen látható ház falába. Ott is maradtak emlékül. Hármat már az illetéktelen ke­zek kiszedtek. Már csak ez az egy hirdeti, hogy a ház sok rossz időt látott. Domonkos Pál r a folvptpit Tóthpál fíuula készítetteI

Next

/
Oldalképek
Tartalom