Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-15 / 114. szám, szombat

Dr. Peter Coiotka elvtársnak, az SZSZK miniszterein Elvtársak! A szlovákiai kommunisták kongreszszusa nagyon bonyolult fejlődési időszak után ült össze. Amint Lenárt elvtárs beszámolójában mondotta, ez az időszak számos tapasztalatot és ismeretet nyújtott nekünk, melyeket felhasználunk arra, hogy társadalmunk életének valamennyi területén meghatározzuk a további feladatokat, kitűzzük, hogyan járunk el a jövőben. Az elmúlt időszak ismeretei és tapasztalatai szempontjából előtérbe kerülnek szocialista államunk tevékenységének azok az oldalai, melyeknek itt a kongresszuson is figyelmet kell szentelni. Ezért néhány megjegyzést fűznék szocialista államunk időszerű kérdéseihez azzal kapcsolatban, hogy államunkat a szövetségi elvek alapján átépítettük különös tekintettel n Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának hatalmi, politikai és gazdasági téren kifejtett tevékenységére. Ezzel kapcso latban néhány gondolatot fűznék az 5. ötéves terv irányelvének javaslatához. A marxista—leninista tanítás nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista állam szerepének a politikai rendszerben és a társadalmi életben, mivel az államot tartja n legfontosabb eszköznek, melynek segítségével a párt megvalósítja politikáját hatalmi, gazdasági, szervezési, kulturális és nevelési téren Természetesen a szocialista állam csak akkor teljesítheti ezt a küldetését, ha erős, ha következetesen teljesíti funkcióit, beleszámítva az osztály és politikai ellenséges erőket elnyomó és korláfözó hatalmi szempontot is. Ezek az ellenséges erők szocialista társadalmunk fejlődésének mai időszakában sem lebecsülhetők. Azért említettem az aliamra vonatkozó marxista—leninista tanítás ismert téziseit, mivel a közelmúlt válságos időszakában az egész államban; és nálunk Szlovákiában is gyakran könnyelműen nem respektálták ezeket, szándékosan megsértették és ezzel gyengítették a szocialista állam funkcióit, megbontották az állami szervek tevékenységét. Ez elsősorban azoknak az elhamarkodott nézeteknek volt a következménye, hogy államunk össznépi állam lett. Ezek a nézetek a CSKP XIII. kongresszusán is felmerültek és a továbbiakban negatív értelemben befolyá solták a politikai rendszerre, a párt helyzetére, az állam szerepére vonatkozó nézeteket. Ehhez hozzájárult a szocialistaellenes, jobboldali, opportunista erők egységbontó tevékenysége 1968—1969-ben, mely számára teret biztosított a párt és állam ellentmondásos és nagymértékben opportunista vezetősége. Nem volt véletlen, hogy ezek az erők elsősorban a biztonsági szerveket, az igazságszolgáltatást, a hadsereget és szocialista államunk más hatalmi szer veit támadták és bomlasztották. Ahhoz ugyanis, hogy elérjék bomlaszió céljaikat, meg kellett bénítaniok ezeknek a szerveknek a tevékenységét, melyek már funkciós küldetésük következtében is arra hivatottak, hogy védjék orszá gunk szocialista rendjét. El kell ismernünk, hogy átmeneti idő re elérték céljukat, amikor e szervek munkájának általános befeketítésével, a dolgozóik elleni erkölcsi-politikai terror légkörének szításával, valamint a vezető pozíciók fokozatos megszerzésével lényegében megbénították e szervek aktivitását, illetve az alkotmányból és szocialista' államunk törvényeiből folyó kötelességeik teljesítését. A most tetőző konszolidálási folyamatban a párt vezetésével jelentősen megszilárdult államunknak és a proletár diktatúra eszköze tevékenységének osztályjellege. Ezt a törekvést — államunk funkcióinak megszilárdítása levékenysége valamennyi területén — folytatnunk kell, mivel amint megnyilatkozott, ez alapfeltétele a további szocialista előrehaladásnak. Szlovákiában az államhatalom és közigazgatás szervei ilyen értelemben járnak el és cselekednek majd a jövőben is. Elvtársakt Abban az időszakban, melynek eredményeit most értékeljük, a szocialista állam működése terén jelentős változások történtek. Ezek a változások azon alapszanak, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot szövetségi állammá építették át. Ezzel a párt vezetésével és a párt kezdeményezésére logikailag betetőződütt a nemzetiségi kérdés olyan államjogi megoldása keresésének folyamata, mely megfelel a nemzetek önrendelkezési joga marxistaleninista elvének, melyért Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta harcol. A csehszlovák föderációra vonatkozó alkotmánytörvény, amely konkretizálja a szövetség elvét, a két testvérnemzet, a csehek és szlovákok egyenlőségéből indul ki. Ennek felel meg két nemzeti állam, a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság létezése. E két állam szintézisé és integrált összekapcsolása a csehszlovák

%szocialista államiság. Az a tény, hogy Cfehszlövákia Kommunista Pártja a nemzetiségi kérdés ilyen megoldását javasolta és megvalósította, az egészséges internacionalizmus pozitív tette, amely megszilárdította nemzeteink együttélését, a csehszlovák államiságot, és pozitív tényezőként hatott az utóbbi évek konszolidálási folyamatában. Csehszlovákia Kommunista Pártja a marxizmus-leninizmus tanításából kiindulva sohasem értelmezte absztrakiul a nemzetiségi kapcsolatok megoldását, hanem a munkásosztálynak az új társadalom kiépítéséért folytatott osztálypolitikai harcának vonatkozásában. Ebben a harcban az osztálykérdésnek elsődleges szerepe van, és a nemzetiségi kérdés is része. Ezért a csehszlovák szövetséget ügy kell tekintenünk, mint a két testvérnemzet és a nálunk élő nemzetiségek internacionalista szövetsége megszilárdításának eszközét. Ezeknek a nemzeteknek és nemzetiségeknek közös céljuk a szocializmus felépítése, ami államjogi vonatkozásban abban a követelésbolt tükröződik, hogy megszilárdítjuk az egész állam egységét, valamint a csehszlovák államiságot belülről es kívülről is. Ennek kö vetkezménye annak szüksége, hogy a szövetség gépezete hatékony működése érdekében egybehangoljuk a két nem zeti köztársaság érdekeit a szövetségi központ közvetítésével, amely az egész csehszlovák dolgozó nép alapérdekeit testesíti meg. Ezért ma, amikor a föderáció való sággá vált, elsődleges feladatunk annak biztosítása, hogy mechanizmusa, melyet a szövetségi és nemzeti törvényhozó és végrehajtó szervek képeznek, harmonikusan, egybehangoltan és hatékonyan működjön. Ennek feltétele, hogy a végrehajtó és szövetségi szervek, valamint az egyes ágazatok között is racionális, szoros, kölcsönös kapcsolat legyen. Képletesen el kell érnünk azt, hogy ennek a mechanizmusnak minden kereke jól, folyamatosan működjék. A szövetség belső életét szem előtt tartva kell megítélni, átgondolni és konkrét tartalommal betölteni a szövetségi központ hatáskörét, a szövetségi szervek és a nemzeti szervek hatáskörét, a nemzeti köztársaságok hatáskörét úgy, hogy általuk egységesen érvényesüljön Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája a két nem zet és nemzetiségeink fejlődése érde kében. E szervek hatáskörének megszabása nem jelentheti, hogy elszigeteljük őket, vagy csak a saját hatáskörükbe zárkózzanak. Ezért helyesnek tartjuk, hogy a CSKP Központi Bizottsága decemberi plenáris ülésével összhangban teljes mértékben érvényesüljön a szövetségi szervek integrációs és egybe hangoló szerepe, ami természetesen a nemzeti köztársaságoknak a fontos országos döntések kialakításába való rendszeres bekapcsolását is feltételezi. Elvtársak! A szövetségi államjogi rendezés alapján 1969, január 1-én megalakult a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya. Munkáját eleinte befolyásolta a válságos helyzet, valamint a társadalom helyzete 1968—1969-ben, ami hatással volt a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormányának összetételére is. A kormány a bonyolult belpolitikai viszonyok közepette is arra törekedett, hogy megoldja a mindennapi problémákat, ezt azonban megnehezítette a szocialistaellenes és jobboldali erők bomlasztó hatása az államapparátusban. A kormány munkáját megnehezítette az is, hogy csaknem teljesen megbénították a szocialista törvényességet, mint a szocialista állam funkciója érvényesítésének módszerét. Államunk föderalizálása után Szlovákiában a káderkérdésben is új helyzetbe kerültünk. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a minisztériumok és a központi államigazgatási szervek az első napoktól bonyolult viszonyok közepette építették ki appai'átusukat. Számításba jött a volt megbízotti hivatalok, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságainak apparátusa és egyúttal új dolgozókat kellett szerezni, akik még nem dolgoztak a szlovák központi szervekben. A volt Szlovák Nemzeti Tanács egész apparátusának átvételét az új központi szervekbe megnehezítette az, hogy politikai szempontból erre az apparátusra is bomlasztó hatással voltak a jobboldali erők, ugyanakkor szakszempontból ezt az apparátust új, sokkal igényesebb feladatok teljesítésére és az ezzel kapcsolatos módszerek és mun kaformák elsajátítására kellett orientálni. Meg kell állapítanunk, hogy a volt Szlovák Nemzeti Tanács apparátu sának szakmai színvonalát objektív szempontból az a tény feltételezte, hogy tekintettel a volt Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek helyzetére, korlátozottak voltak fejlődési lehetőségei. A kormány és szervei csak később érezték meg ennek a következményeit. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának biztosítania kellett azokat a feladatokat, melyek a csehszlovák szövetségre vonatkozó törvényből adódtak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság tevékenységével összefüggésben. A csehszlovák szövetségre vonatkozó törvény életbe lépésének első hónapjai után megmutatkoztak a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok kapcsolatának gyenge pontjai. Elsősorban a szövetségi központ gyenge koordinációs tevékenysége, valamint a nemzeti kormányoknak a föderációra vonatkozó leegyszerűsített elképzelései miatt megerősödtek azok az irányzatok, melyek a gyakorlatban bizonyos konföderációs elemeket vittek a szövetségi államjogi mechanizmusba. Országos viszonylatban csak a Husák elvtárs vezette új pártvezetőség hatalomra jutása után, 1969 áprilisában alakultak ki a feltételek az ilyen és más fogyatékosságok kiküszöbölésére. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága májusi plenáris ülésén irányelveket fogadott el. Ezek meghatározták a konszolidálás folya matának útját hatalmi, gazdasági és kulturális vonalon. Feladatul adta a párt szerveinek, valamint az állami szervek kommunistáinak, hogy minden téren megszilárdítsák a szocialista állam funkcióját, mint a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szervének funkcióját. A májusi irányelvek elfogadása után a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elsődleges feladata volt a Szlovák Szocialista Köztársaság állami szervei és egész állami mechanizmusa tevékenységének konszolidálása, valamint annak biztosítása, hogy minden szerv teljesítse feladatait, tevékenységéljen betartsa a demokratikus centralizmus elveit, betartsa a szocialista törvényességet, az állami fegyelmet, védje a társadalmi érdekeket, végül pedig az, hogy az állami szervek tevékenységükben következetesen érvényesítsék a párt vezető szerepét. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya az irányelvekkel Összhangban államhatalmi, politikai funkciójával élve, számos intézkedést fogadott el a közrend biztosítására. Ezek az in tézkedések gátat vetettek a szocialistaellenes, szovjetellenes züllött elemek tevékenységének azzal a céllal, hogy a közvélemény legszélesebb rétegei érdekeinek' megfelelően biztosíthassuk a szükséges feltételeket a nyugodt munkához és a normális élethez. A közvélemény kedvezően fogadta ezeket az intézkedéseket, melyek hatékonysága nagyon egyértelműen nyilvánult meg, pl. 1969 augusztusában a szövetséges csapatok bevonulásának első évfordulóján. A kormány további intézkedéseket hozott ezzel összefüggésben a kultúra, az iskolaügy, a tudomány és az egészségügy területén is. Több beavatkozás történt pl. a művészszövetségek és szerkesztőségek káderhelyzetében, a filmek kiválasztásában és gyártásában stb. Megszilárdult az állam befolyása a művészszövetségek tevékenységére és gazdálkodására. Ezek az intézkedések elég hatékonyak voltak ahhoz, hogy csírájában elfojtsuk minden komolyabb kísérletet a közrend megbontására, és megakadályozzuk azt, hogy a kulturális, iskolaügyi, tudományos és egészségügyi intézményeket ellenséges, jobboldali, opportunista nézetek terjesztésére hasz nálják fel. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya teljes mértékben tudatosította, hogy a szocialista állam fontos hatalmi szervei a közbiztonsági szervek, az ügyészségek és a bíróságok. Érzékkel és konstruktívan foglalkozott az igazságszolgáltatási szervek és az ügyészségek politikai, káder- és anyagi helyzetének kérdéseivel, a nemzetbiztonsági szervek és alakulatok helyzetével, szem előtt tartva elsősorban további kiépítésüket és megszilárdításukat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a szövetségi és mindkét nemzeti kormány ebben a rendkívüli helyzetben is az irányelvek követelményeivel összhangban, szocialista törvényeink szerint járt el, és így jár el a jövőben is. Továbbra is ügyelni fogunk arra, hogy törvényeink és más előírásaink minden szerv és szervezet, valamint minden polgár számára egyformán érvényesek legyenek. Ezáltal kerülhetjük el a legjobban azt, hogy a szocialista törvényességet az ötvenes évek módszereivel, vagy az 1968-1969es időszak módszereivel megsértsék. Ezzel összhangban megszilárdítjuk a Szlovákiában az államhatalom és az államigazgatás szerveinek osztálypolitikai alapját úgy, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának megfelelően, a munkásosztály érdekében következetesen s egyben a szocialista jogrendszer követelményeinek megfelelően teljesítsék funkcióikat és fel adataikat. A Szlovák Szocialista Köztársaság újonnan alakult szerveinek funkcióba lépésük után szembe kellett szállniuk az állam szerepére, az állami szervek szerepére, valamint a gazdaság területére vonatkozó deformált elképzelésekkel. Ebben az időszakban csúcsosodott ki ugyanis az a törekvés, hogy az államirányítást különválasszák a gazdasági területtől és az üzemi tanácsok, valamint érdekszövetségek révén kialakítsanak valamilyen önálló irányító struktúrát, amely alapjában tagadta a párt vezető szerepét és mellékvágányra terelte az állam gazdasági szervező funkcióját. Megsértették a gazdaságirányítás szocialista rendszerének alapelveit, és a gazdasági fejlődés ?nár inflációs jelleget öltött. Ebben a helyzetben maximális igyekezetet kellett kifejteni annak érdekében, hogy lépésről lépésre felújítsuk a gazdasági irányítási rendszer érvényét. E feladatok sikeres megoldásának fontos előfeltétele volt a szövetségi kormány és a nemzeti köztársaságok kormányainak egybehangolt eljárása a gazdaság legfontosabb kérdéseinek megoldásában. Először is visszaadtuk helyes szerepét az állami népgazdasági terv funkciójának, mint az irányítás alapeszközének, hogy általa biztosíthassuk azok nak a feladatoknak a teljesítését, melyek döntőek az alapvető politikai, gazdasági célok elérésében. A terven kívül hatással volt a gazdasági eszközök rendszere is, természetesen ebben a rendszerben több módosítást hajtottunk végre és pótoltuk hiányosságait. Fontos intézkedéseket hoztunk a bérek fejlődésének és a munkaerők mozgá

: sának szabályozását illetően. A helyzet megkövetelte, hogy bizonyos átmeneti intézkedéseket hozzunk, mint például az árak befagyasztása, vagy a kivitelezői-szállítói kapcsolatok operatív irányítása az alapvető nyersanyagok és gyártmányok vonatkozásában. Ezek az intézkedések pozitív szerepet játszottak. A gazdaság fejlődése és az elert eredmények, elsősorban a gazdaság dinamikája növokedésének felújítása, a belpiac stabilizálása és a dolgozók szo ciális biztosítékainak megszilárdítása azt bizonyítja, hogy az intézkedések he lyesek voltak, többségükben állandó jel legűek és összefüggésben állnak azokkal a helyes határozatokkal, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa hagyott jóvá a gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban. Előtárnák! A szocialista állam fontos es bevált szervei a nemzeti bízottságok Néhány szót szeretnék szólni erről a problematikáról. Ugyanúgy, mint államunk más szerveit, a nemzeti bizottságok egyes funkcionáriusait és dolgozóit is a jobboldali és szocialistaellenes erők támadásai érték 1968-ban. Ebben a nehéz időszakban az államhatalom és közigazgatás helyi szerveinek többsége helytállt, nem került a bomlasztó irányzatok befolyása alá. Az illetékes párt- és állami szervek határozataival összhangban a nemzeti bizottságok megteremtették a feltételeket a konszolidálás igényes feladatainak teljesítéséhez az által, hogy hatékony politikai, szervezeti és káderintézkedéseket fogadtak el. A bonyolult politikai és társadalmi viszonyok között jelentős mértékben hozzájárultak a pozitív eredmények eléréséhez és körzeteikben hatékonyan hozzájárultak a politikai és gazdíisági élet konszolidálásához. A nemzeti bizottságok képviselőinek és dolgozóinak túlnyomó többsége jól teljesítette feladatait, hű maradt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. Egyesek azonban helytelen politikai magatartást tanúsítottak, ezért a tisztogatás keretében el kellett hagyniuk a nemzeti bizottságokat. Helyettük olyan polgárokat választottak meg képviselővé, akik hajlandók és képesek teljesíteni feladataikat és kötelességeiket, és minden erejükkel segítik Csehszlovákia Kommunista Pártját politikájának megvalósításában. A nemzeti bizottságok újból visszatértek bevált munkamódszereikhez. Ezt bizonyítják többek között a nemzeti bizottságoknak a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére szervezett versenyében elért pozitív eredmények is. Ezt a versenyt nemrég értékelték ki. A nemzeti bizottságok most újból elsődleges feladatuknak tartják az emberek körében végzett munkát, a képviselők és választók közvetlen kapcsola tát, az emberek meggyőzését és megnyerését a párt politikájának. Biztosítanunk kell, hogy a nemzeti bizottságok a lakosság körében egyre nagyobb te- v. 15. kintélyt élvezzenek, ami természetesen attól is függ, milyen színvonalon és . • (Folytatás az 3. oldalon) 1971.