Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-15 / 114. szám, szombat

DR. PETER COLOTKA ELVTÁRS BESZÉDE 1971. V. 15. (Folytatás a 4. oldalról) hogyan biztosítják szükségleteik kielégítését. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya rendszeres figyelmet szentel a nemzeíi bizottságok irányítása színvonala emelésének, összhangban azzal a jelentős szereppel, melyet 'a nemzeti bizottságok töltenek be a párt Irányvonalának megvalósításában ás a szocializmus építése feladatainak teljesítésében. A kormány irányítja és ellenőrzi a nemzeti bizottságok tevékenységét, s arra ösztönzi őket, hogy hatáskörükben teljesítsék feladataikat. A nemzeti bizottságok irányítási vonalán a kormány által elfogadott intézkedés volt a nemzeti bizottságokkal foglalkozó Kormánybizottság kialakítása, amely mint kollektív tanácsadó és kezdeményező szerv segítséget nyújt a kormánynak a nemzeti bizottságok felépítése, hatásköre és jogköre kérdéseinek megítélésében, valamint a jó tapasztalatok kihasználásában és általánosításában a politikai, gazdasági, kulturális és nevelő feladatok teljesítésével kapcsolatban. Ennek ellenére nem lehetünk teljes mértékben elégedettek a nemzeti bizottságoknak a kormány általi irányítása színvonalával. Ezért a jövőben tökéletesíteni akarjuk a nemzeti bizottságok irányító munkáját és hatékonyabb segítséget akarunk nekik nyújtani a feladatok biztosításában. Éz az összes minisztériumra, de elsősorban a Belügyminisztériumra vonatkozik, főleg a központi szervek és nemzeti bizottságok között betöltött koordinációs funkciója teljesítésével kapcsolatban. Azért támasztjuk azt az általános követelményt, hogy a miniszterek és apparátusaik szoros kapcsolatban álljanak a gyakorlati élettel, Ismerjék a szükségleteket. Ez a követelmény elsősorban a nemzeti bizottságok területére vonatkozzék. A most kiértékelt időszakban a nemzeti bizottságok rendszerében változás történt. Ez a változás abban rejlik, hogy a Szlovák Szocialistu Köztársaságban 1969. július 1-én megszüntették a kerületi nemzeti bizottságokat. Ezt az intézkedést olyan helyzetben hajtottuk végre, amikor azt feltételeztük, liogy hasonló fejlődéire kerül sor az egér.z államban. Mivel azonban országos viszonylatban nem került sor ilyen megoldásra, és a közeljövőben nem is számolhatunk vele, felül kellett vizsgálnunk ezt a döntést. A párt- és állami szervek ezért úgy döntöttek, hogy Szlovákiában újból megalakítjuk a kejületi nemzeti bizottságokat. Ennél a döntésnél elsősorban azt a követelményt vesszük figyelembe, hogy kerületi viszonylatban egybe kell hangolni a párt- és az állami irányítást, és meg kell teremteni a szervezeti feltételeket ahhoz, hogy a kerületekben érvényesüljön a párt vezető szerepe. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a kerü'eti nemzeti bizottságok az 1969. július 1 előtti helyzethez viszonyítva kisebn hatáskörrel dolgoznak. A képviseleti testületek választásával kapcsolatban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész tsiületén egységesen megsznt ják majd hatáskörűket Cscíi Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizotiságának elnöksége ez év áprilisában tárgyalt ezekről a kérdésekről és meghatározta az egységes megoldás előkészítésének elveit. A kormány tudja, hogy a közeljövőben komoly feladatok állnak a nemzeti bizottságok előtt. Ki kell dolgozniuk, majd fokozatosan életbe kell léptetniük Szlovákia Kommunista Pártja kongreszszusának, Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozatait, aktívan részt kell venniök az 5. ötéves tervjavaslat kidolgozásában, biztosítaniuk kell az ez évi terv és költségvetés feladatainak teljesítését elsősorban azokon a területeken, melyeken közvetlenül kielégítik a lakosság szükségleteit, vagyis a közszolgáltatások terén. Ezenkívül hatékonyan fejlesztenünk kell a dolgozók kezdeményezését, mely sokat ígérően bontakozott ki a párt megalapításának 50. évfordulójára vállalt kötelezettségvállalási mozgalomban. Fontos politikai feladatuk lesz a képviselőtestületi választások előkészítése és szervezeti biztosítása. Elvtársak! Engedjék meg, hogy beszédem további részében egyes gazdasági kérdésekkel foglalkozzam, elsősorban az 5. ötéves terv irányelveivel kapcsolatban. A gyors és sikeres politikai és gazdasági konszolidálásnak köszönhető, hogy ma a kongresszuson a további gazdasági fejlődés komplex programjáról tárgyalhatunk. Ezt a programot magában foglalja a XIV. kongresszus irányelveinek az 5. ötéves tervvel kapcsolatos javaslata. Azok az intézkedések, melyeket az új pártvezetőség hozott gazdasági téren és melyeket az állami ós gazdasági szervek megvalósítottak, felújították szocialista gazdaságunk menetét úgy, hogy pártunk hosszabb időre kitűzheti a gazdaságpolitika programját. Ez nagy sikert jelent, mivel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagországa a többi szocialista országgal párhuzamosan és egybehangoltan dolgozza ki gazdasági programját, és politikai, valamint gazdasági szempontból ma újból a szocialista rendszer szilárd láncszeme. Teljes mértékben támogatjuk a népgazdaság fejlődésének azl a koncepcióját, melyet az irányelvek javaslata fogalmazott meg, mivel ez a koncepció gazdaságunk mai fejlődési szakaszának objektív elemzéséből indul ki, a fejlődés új progresszív elemein alapszik, józan, reális, de egyben igényes célokat és feladatokat tűz ki. Az irányelvek javaslata az egységes csehszlovák gazdaság érdekeivel összhangban biztosítja Szlovákia természeti és gazdasági feltételeinek kihasználását, további gyors fejlődését, a Szlovák Szocialista Köztársaság és a Cseh Szocialista Köztársaság gazdasági színvonalának kiegyenlítődését, így érvényesíti a marxista—leninista nemzetiségi politika alapelveit. A gazdasági fejlődésnek az irányelvek javaslatában rögzített programja nagy igényeket támaszt az állami szervek gazdasági szervezőmunkájával szemben. A következő ötéves időszak gazdasági fejlődése koncepciójának eddigi előkészítése is számos bonyolult gazdasági, műszaki és politikai probléma elé állította a szövetségi és nemzeti szerveket. Elsősorban józanul mérlegelnünk kellett a forrásokat, és úgy kellett ezeket elosztani, hogy biztosítsuk a célokat az anyagi termelés növelésében, a népgazdaság strukturális átépítésében és az életszínvonal döntő fontosságú területein. Ezért előnybe helyezték az olyan szükségletek fedezését, mint az energetika, az építőanyagok gyártásának a fejlesztése. Jelentős eszközöket összpontosítottak a kiválasztott legfontosabb termelési programokra, melyek gazdaságunkat bekapcsolják a tudományos-műszaki forradalom progresszív változásainak folyamatába. Ebből a szempontból döntő fontosságú a vegyipar és a gépipar tervezeti fejlődése. A dolgozók életszínvonalának emelése szempontjából fontos szerepe van a lakásépítésnek. A lakásépítés programja, mely csupán Szlovákiában 30 milliárd korona értékű állami beruházást követel meg, nagy igényeket szab nemcsak az építőkapacitásokkal szemben, hanem számos más ágazattal szemben is. Ebben az ötéves tervben és a következő időszakban is az építés egyik alapvető részét képezi. Az eszközöknek a döntő fontosságú szakaszokra való összpontosításának alapkoncepciója általános egyetértéssel találkozik, mivel gazdaságunk csak ezen az úton léphet az intenzív fejlődés útjára, csak így biztosíthatja a társadalom jólétének állandó növelését. Az irányelvek javaslata a termelő és nem termelő szféra más ágazatainak fejlődésével is számol. Lehetőségeinkkel összhangban emelkednek az ezekre az ágazatokra fordított eszközök. Nem leplezzük azonban, hogy nem teljesíthetjük teljes mértékben az összes jogos követelményt ebben az ötéves tervben. Helyenként szerényebbeknek kell lennünk, és hatékonyabban kell gazdálkodnunk az eszközökkel. A beruházások terén az elmúlt évben részleges javulást értünk el, de ez a szakasz továbbra is gazdaságunk gyenge láncszeme. Sok igyekezetet kell kifejtenünk annak érdekében, hogy teljes mértékben befolyásoljuk a beruházási folyamatot. Ahhoz, hogy a központi szervek intézkedései tartós javulást eredményezzenek, biztosítanunk kell, hogy minden beruházó, tervező és szállító vállalat minden egyes koronával jól gazdálkodjon. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy új költséges kapacitásokat építsünk, amikor a hasonló üzemek nem használják ki a második és harmadik műszakot, sőt a műszakok száma csökken. Nagyon gyakran találkozhatunk az eszközök pazarlásával, az alaptalan nagyzolással, az ügyeskedéssel, valamint azzal, hogy a beruházások követelésének megindokolásánál tudatosan elferdítik a tényeket. Eltökélt szándékunk, hogy levonjuk a következtetéseket azokkal szemben, akik eljárásukkal növelik a beruházási költségvetést. Szükségesnek tartjuk, hogy megszilárdítsuk és kibővítsük a tervek állami ellenőrzésének rendszerét, fokozzuk e rendszer tekintélyét a beruházásokra vonatkozó döntéseknél úgy, hogy a legmagasabb műszaki mutatók betartásával biztosíthassuk a maximális gazdaságosságot. Sok gondot okoznak nekünk az irányítás meggyengülésének időszakában megkezdett akciók felelőtlen előkészítésével kapcsolatos fogyatékosságok, és ezért szigorúan kell ügyelnünk arra, hogy az újonnan megkezdett építkezések előkészítése minden szem- • pontból hibátlan legyen. Az egyes beruházási akciók előkészítésének megjavítása még nem biztosítja, hogy a beruházási folyamat racionális és hatékony lesz. Ennek további feltétele, hogy elérjük a megkezdett építkezések optimális helyzetét az építkezési kapacitások koncentrációja szempontjából, valamint a technológiai berendezések szállítása szempontjából. Az 1968— 1969-es időszak ösztönös fejlődése azzal a következménnyel járt, hogy már évek óta húzódik több száz építkezés befejezése. Ezeken az építkezéseken csak egypár munkás dolgozik, a gépi berendezések valahol elfeküsznek, műszakilag elavulnak, és más építkezések néhány évig is várnak ezekre a berendezésekre. Az ilyen rendetlen helyzetben elvész a beruházók, a tervezők, az építővállalat és a szállítók felelősségének határa. A szövetségi kormány és a köztársaságok kormányai harcolnak e kedvezőtlen helyzet megoldásáért, és ezért nem szabad engednünk a nyomásoknak és maga az ötéves terv megalapozza az ilyen irányzat folytatását. Ezt minden politikus és gazdasági szakember általánosságban elismeri, de konkrét esetekben sokan további beruházási eszközöket követelnek. Megértjük a gazdasági vezetők és funkcionáriusok törekvését, hogy a lehető legjobban oldják meg az egyes munkahelyek vagy ágazatok problémáit. A beruházásoknak az irányelvekben javasolt nagysága azonban a népgazdaság lehetőségei szempontjából a maximumot jelentik, és a további fokozást csakis a személyi fogyasztás növekedésének kárára biztosíthatnánk, ami újabb inflációs nyomást idézne elő a gazdaságban. Ez ellentétben állna a népgazdaság kon-, szolidálására kifejtett eddigi törekvésünkkel. Az újabb követelések figyelembe vétele megkárosítana más ágazatokat vagy területeket és ezzel meghiúsítanánk az irányelvek alapkoncepcióját és céljait. A pártnak és az állami szerveknek ellent keil állniuk az olyan nyomásoknak, melyek az erő és eszközök szétforgácsolását követelik. Magunkra vállaljuk ezt a feladatot, amely nem népszerű, mivel a beruházás, mint a gazdasági, műszaki és szociális politika megvalósításának egyik legfontosabb eszköze csak így teljesítheti társadalmi szerepét. A dolgok még nem oldódnak meg azzal, ha valamit megtervezünk, pédig egyesek nem egy esetben úgy gondolják, hogy teljesítették feladatukat. A megoldást csak az jelenti, ha a beruházás már teljesíti küldetését. Ezért energiánkat az építés lényeges meggyorsítására és az olyan akciók befejezésére fordítsuk, melyek már évek óta anyagi értéket és építő kapacitásokat kötnek le. Egyúttal gondot kell fordítanunk a tervezett építkezés sokoldalú területi, tervezési, és szállítói előkészítésére. Az ötéves terv beruházási programjának megvalósítása azt feltételezi, hogy az egyes objektumok felépítésének átlagos idejét az eddigi 5,5 évről 3,5 évre csökkentsük. Ha sikerül még jobban meggyorsítani és csökkenteni a beruházási építkezések költségeit, kialakíthatjuk a forrásokat a járások, városok és községek egyes szükségleteinek megoldásához. Az összes terület kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszünk, de ez a kiegyensúlyozottság nem jelenthet szélsőséget, nem reaklamálhatjuk, hogy a beruházásokat minden négyzetkilométerre egyformán osszák el, mindenki kapjon valamit minden évben. Egyes területeken az elmúlt időszakban építkeztünk, más területeken ma koncentráljuk az építő kapacitásokat. A fejlődés nem fejeződik be 1975-tel, és egyes kerületek fejlődésének problémái gazdasági politikánk állandó feladata. Az 5. ötéves terv előkészítése és a XIV. kongresszus irányelvei alapján történő kidolgozása a szövetségi és köztársasági szervek közös műve. Az egyes ágazatok és területek közti szoros kapcsolatok, valamint a nemzetközi munkamegosztás kapcsolatainak megoldása megkövetelte, hogy komplexen, az egységes csehszlovák gazdaság pozíciója alapján, a szövetségi szervek vezetésével dolgozzuk ki a további fejlődés koncepcióját. Az állami szervek a meghatározott jogkörük és felelősségük alapján biztosítják a terv valóra váltását. Ez a terv nagy igényeket támaszt az állami és gazdasági apparátus politikai és szakképességeivel szemben. Tudjuk, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya által irányított ágazatok feladatainak következetes teljesítése döntő előfeltétele Szlovákia gazdasági céljai, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdasági céljai elérésének. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya és szervei kialakítják a főtételeket ahhoz, hogy segítsék a szövetségi szervek által irányított ágazatok fejlődését. Az ezekben az ágazatokban — elsősorban az energetikában és gépiparban tervezett széles körű fejlőíiés nagy és műszakilag igényes feladatokat támaszt építőszervezeteinkkel szemben. Említsük csak meg a távolsági gázvezeték építését, mely új mechanizmus technológiát, jő minőségű munkát és a kitűzött határidő pontos betartását követeli meg. Legsajátabb feladatunknak tartjuk, hogy segítsük a munkaerők biztosítását a tüzelőanyag- és energetikai alap fejlesztéséhez, valamint az észak-csehországi kerületben építendő nagy villanyerőmű építéséhez és Ostraván a szénfejtéshez Sokoldalú segítségét nyújtunk a gépipar kiemelt kulcsfontosságú programjainak megvalósításában. Á személygépkocsik gyártásának megkezdése megköveteli, hogy az újonnan épített karoszszéria-szerelő .gyárban és más üzemekben több ezer dolgozót, többnyire szakképzett dolgozót összpontosítsunk, számukra lakásokat biztosítsunk és mindent, ami a kedvező életkörnvezethez szükséges. Fontos feladatok állnak a közvetlenül a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya által irányított ágazatok előtt. Nagy felelősség terhel bennünket a vegyipar programjának teljesítéséért. A petrokémiai komplexum felépítése kulcsfontosságú jelentőségű az egész népgazdaság kemízálásában. Jelentős fejlődést biztosítunk a textil, fafeldolgozó és cipőiparban. Ezzel gazdagítjuk a hazai piacot, de ezenkívül ezeknek az ágazatoknak a termékei egyre keresettebb fizetőeszköz külkereskedelmünkben, elsősorban a Szovjetunióval kapcsolatban. A szlovák mezőgazdaság, mely több mint 32 százalékkal járul hozzá az országos termeléshez, fontos feladatok előtt áll az alapvető élelmiszerek fogyasztásának biztosításában, elsősorban a gabonát és húst illetően. Összpontosított szervező munkát kell kifejtenünk és kihasználnunk az állam gazdaságpolitikájának minden eszközét a korszerű nagyüzemi termelés támogatására, a termelés további koncentrációjára és szakosítására, a mezőgazdasági üzemek kooperációs kapcsolatainak fejlesztésére, a mezőgazdasági üzemek esetleges egyesítésére. Meg kell oldanunk a hegyvidéki és hegyaljai területeken a mezőgazdaság további szocializálását. Ügyelnünk kell arra, hogy minden ágazat következetesen teljesítse a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével kapcsolatos feladatát. Gazdasági programunk megvalósítása a már létező termelési-műszaki alapból alkotott forrásoktól függ, és azt feltételezi, sikerül-e mozgósítanunk a belső tartalékokat, sikerül-e jobban kihasználnunk a termelési alapokat, a munkaidőt, sikerül-e jobban megszerveznünk a termelési folyamatot, takarékoskodnunk a nyersanyaggal és az anyagokkal, a tüzelőanyaggal és az energiával, és sikerül-e aktivizálnunk a fölösleges tartalékokat. A komplex szocialista racionalizációs folyamat szervezése és fejlesztése az állami és gazdasági irányítás szerveinek elsődleges feladata. Ez megköveteli, hogy a párt- és szakszervezeti szervek, valamint szervezetek rendszeres politikai-nevelő és agitációs munkát fejtsenek ki és megnyerjék a dolgozókat e program számára. Nagyra értékeljük a párt megalapítása 50. évfordulójára kifejtett politikai és munkaaktivitást. E mozgalom össztársadalmi hozzájárulása annál nagyobb lesz, minél határozottabban szorgalmazza a fejlődés minőségi oldalának fejlesztését. Az állami szervek gazdasági szervező munkája iránti igények fokozódnak azáltal, hogy a fejlődési programokat csakis az üzemek és az ágazatok közti integrációs kapcsolatok elmélyítésével az államon belül és a nemzetközi szocialista munkamegosztás keretében valósíthatjuk meg. Ez objektív, de nem automatikus folyamat, amely többek között megköveteli, hogy a fejlesztést egyes területekre koncentráljuk. A ml viszonyaink közepette egy terület sem képes arra, hogy saját erőiből valósítson meg ilyen széles körű programot. Ezért ugyanúgy, mint a kelet-szlovákiai kohászati alap építésénél, most is növelnünk kell az építő- és szerelőszervezetek kapacitását, továbbá Szlovákia és Csehszlovákia keretében is mozgatnunk kell az építőkapacitásokat és a munkaerőket. Gondoljunk csak Szlovákiában a gázvezeték, a villanyerőművek építésére, vagy az észak-csehországi kerület, fővárosunk, Prága építésére, a petrokémiai komplexum építésére, a gépkocsiipar fejlesztésére, Bratislava kiépítésére. Látnunk kell, hogy ezek az építkezések nagyságukat, határidejüket illetően felülmúlják mindazokat a feladatokat, melyeket a múltban megvalósítottunk. E feladatok fontossága vitathatatlan termelési, valamint a társadalmi szempontból is. Ez az utóbbi szempont került előtérbe a Csehszlovák Köztársaság fővárosa, Prága, illetve a Szlovákia fővárosa, Bratislava építésénél. Rendkívül fontos feladat a szervezett munkaerőtoborzás a kiemelt ágazatokba és területekre. A párt- és állami szerveknek, de elsősorban a nemzeti bizottságoknak következetesebben kell telje(Folytatás a 6. oldalon)