Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-15 / 114. szám, szombat

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRSNAK, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának beszéde Tisztelt kongresszus, tisztelt küldött elvtársnők és elvtársak! Engedjék meg, hogy a CSKP KB küldöttsége minden tagja és a Központi Bizottság nevében üdvözöljem a szlovákiai kommunisták kongresszusát, és egyidejűleg köszönetet mondjak pártunk minden dolgozójának és harcosának, minden dolgozónak, akik ezekben a nehéz években hívek maradtak pártunk tanához, politikai munkájukkal és igyekezetükkel a munkahelyeken hozzájárultak a válságjelenségek felszámolásához, pártunk, szocialista társadalmunk konszolidálódásához. (Taps.) Az egész országban megtartott járási és kerületi konferenciák sikeres lebonyolítása után a kommunista párt kongresszusa további bizonyítéka pártunk magasfokú konszolidációjának, to-, vábbi bizonyítéka pártunk marxista—leninista egységének, fokozódó forradalmi harcosságának és a dolgozó népünk szolgálatával kapcsolatos feladatok teljesítésének. Az SZLKP kongresszusának lefolyásából, az egész itt kialakult légkörből megítélhetjük, — és ezt Lenárt elvtárs beszámolójában is megmondta —, hogy a szlovákiai kommunisták szilárdan állnak a CSKP Központi Bizottságának politikai irányvonala, politikai kurzusa mögött, és valóban pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának harci alakulatai, (Viharos taps.) Pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja internacionalista alapokon alakult meg mint a cseh, szlovák, magyar, német, ukrán és lengyel proletariátus, az államunkban élő valamennyi proletár pártja. Ezt az internacionalista jellegét, a mindkét nemzet és valamennyi nemzetiség munkásosztálya és dolgozó népe érdekeit egyesítő jellegét egész története alatt megőrizte. Ennek alapján győzedelmeskedett, ennek alapján érte el a sikereket. Nem csekély az, amivel a szlovákiai kommunisták ehhez az egész ötvenéves időszakban hozzájárultak, ellenkezőleg nagyon is jelentős. A lubochfiai kongresszustól kezdve — amelyről ez év januárjában emlékeztünk meg — a munkásosztály, a kisparasztság, a dolgozó nép nagy osztályharcain át a burzsoá köztársaság egész időszakában és a nemzeti felszabadítási harc, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a szocializmus építésének éveiben is a kommunisták által vezetett szlovákiai dolgozók hozzájárulása az egész állam számára nagyon jelentős és nagyon kifejező. Külön értékelni akarom azt a munkát, melyet pártunk, a marxista—leninista tanokhoz hü tagok a bonyolult 1968-as évben és utána a szlovákiai viszonyok konszolidációja érdekében tett, és azt, hogy rendkívül nagy mértékben hozzájárultak egész államunkban a konszolidációhoz. Ebben a bonyolult időszakban végzett munkájukat Lenárt elvtárs is értékelte referátumában. Azt hiszem, később is fogunk majd foglalkozni ezekkel a bonyolult évekkel, és végül majd a történelem értékeli őket. A XIII. kongresszus óta eltelt években — ha ezt így mondhatjuk — valami nagy fluktuáció volt Szlovákiában pártunk vezetőségében is. Ha nem tévedek, öt első titkár váltotta egymást a párt vezetőségében. Ezt az időszakot politikailag értékeltük. Értékeltük pozitívumát, negatívumát, vereségeit és győzelmeit is. Ezzel kapcsolatban csak egy kérdést szeretnék érinteni. Azt akarom mondani, hogy nagyra értékelem Szlovákia Kommunista Pártjának marxista—leninista vezetőségét 1968 augusztusa előtt, amikor BiTak elvtárs volt a párt első titkára, és amikor hatékony módon gátat vetettek az előretörő bomlásnak, a feltörekvő jobboldali és revizionista támadásnak, tViharos, hosszantartó taps.) Néhányan önök közül ott voltak az SZLKP 1.968 augusztus végén megtartott kongresszusán. Emlékeznek rá, milyen volt a helyzet. Számtalan közbelépésem ellenére sem sikerült abban az időben bejuttatni Bilak elvtársat az SZLKP újonnan megválasztott Központi Bizottságába; elég ember gyalázta a nevét, szennyezte be emberi és kommunista becsületét. Azt akarom mondani, pártunk büszke lehet arra, hogy egy kelet-szlovákiai faluból származó, proletár fiúból ilyen nagyszerű kommunistát, kiváló pártdolgozót és harcost nevelt, aki pártunk és államunk vezetőségében ma is nagyon pozitív és konstruktív szerepet játszik. Ha egyesek valamilyen ellentétre vagy valami hasonlóra spekulálnak, azoknak nagyon világosan meg kell mondanom, hogy Biíak elvtárs azok közé a legközelebb álló, legelvszerűbb munkatársaim közé tartozik, akikkel a párt vezetésében együtt dolgozom. (Taps.) Tekintettel arra, hogy a CSKP XIII. kongresszusa óta eltelt időszak mérlegét készítjük el, úgy gondolom, hogy emberi és politikai kötelességem, hogy ezt a kongresszuson meg is mondjam. Tisztelt elvtársaki Ma éppen 50 esztendeje annak, hogy megkezdődött Csehszlovákia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusa. Pártunk 50 éves munkáját a főbeszámolóban és más alkalmakkor is értékeltük. Engedjék meg, hogy felhasználva ezt az alkalmat éppen a mai napon a párt vezetősége nevében köszönetet mondjak mindazoknak, akik ez alatt az 50 év alatt nehéz és jó időkben hűségesek voltak pártunkhoz, akik nem vesztették el hitüket a forradalmi marxista—leninista tanok erejében, akik magasra emelték a munkásmozgalom forradalmi lobogóját. /Viharos taps.) Találkoztam itt a kongresszus szüneteiben pártunk néhány legöregebb harcosával, öreg munkásfunkcionáriusokkal, Petrík elvtárs sal, Zupka elvtárssal, az öreg forradalmi harcossal, Gregorová elvtársnővel és sok mással, akiket nem sorolhatok fel névszerint, és azt hiszem arra sem lenne idő, hogy mindegyikkel találkozzam. Engedjék meg, hogy ma kiemeljem pártunk eme öreg harcosainak munkáját, akik az egész 50 év alatt hűségesek maradtak pártunkhoz. Hűségesek voltak akkor is, amikor a párttagság, a pártfunkció csak nyomort, üldözést, kellemetlenséget és hátrányt jelentett. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az öreg párttagoknak egész országunkban azért az elvszerű magatartásért, amelyet nagy többségük a válságos 1968-as évben tanúsított, azért, hogy nem szennyezték be becsületüket, hogy védelmezték pártunk becsületét, hogy magasra emelték a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaját, minden kispolgári hisztéria és forrongás ellenére, és az ebből eredő veszélyek ellenére. (Viharos taps.) Pártunk régi forradalmi hagyományait, amelyeket élő emberek és a mozgalmunknak ma már elhunyt harcosai konkretizálnak, egyre inkább munkánk előterébe kell állítani. Át kell adni az ifjú nemzedéknek, a fiatal embereknek, akik a burzsoáziával vívott osztályharcok korszakát saját tapasztalataikból természetesen nem ismerhették. Az átélt nehéz évek egyik oka az is, hogy megengedték gyalázni úgyszólván mindazt, ami az egész forradalmi, gyönyörű múltunkkal összefügg. Úgyszólván semmi nem maradt tisztán. Honnan merítsenek ilyen körülmények között az emberek bizalmat, mire támaszkodjanak, kit tartsanak példaképüknek? A történelmet nem kell kigondolni, az 50 év története és különösen a szocializmus építésének folyamata megmutatja, mit ért el pártunk, mit ért el népeink forradalmi küzdelme. És ezt a forradalmi hagyományt, pártunk hagyományát, a munkásmozgalom hagyományát magasra kell emelnünk. Ezen a téren is tanulhatunk a szovjet elvtársaktól. Milyen tisztelettel gondoznak minden forradalmi emlékművet, pártjuk történetében megörökített minden nagy nevet, és hogyan viszik azt közel a fiatal nemzedékhez, hogyan adják tovább a forradalmi stafétát, hogy az világítson és mutassa az előrevezető utat. Erre van szükség nálunk is. (Taps.) Ha elgondolkodunk pártunk 50 éve felett, látjuk, hogy történelmünkben a csehszlovák állam történetében három olyan kulcskérdés volt, amelynek helyes vagy helytelen megoldása dönt a nép életéről és egyben az állam életéről. Az első nemzeti és állami szabadságunk nemzetközi biztosítása, a második a szociális kérdések megoldása, a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó nép helyzetének megoldása, a harmadik kulcskérdés pedig az volt, hogy több nemzetű államunkban megoldjuk nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatát. Az annyira dicsőített, háború előtti, München előtti burzsoá köztársaság egyet sem tudott megoldani, és nem oldott meg e három kulcskérdés közül, amelyektől államunk és népeink szabadsága, dolgozó népünk élete, nemzeteink kapcsolata függött. A kommunista párt vezette munkásosztálynak kellett hatalomra jutnia, hogy ezt a három kulcskérdést megoldja. És mint tudjuk, — az egész világnak el kell ismernie — mindhármat eredményesen oldotta meg. (Taps.) 1968-ban és később is nagy volt a suttogás a Szovjetunióhoz és a többi szocialista szövetséges államhoz fűződő testvéri kapcsolatainkat illetően. Tisztáztuk a dolgokat, a megillető helyre állítottuk őket, és nyíltan beszéltünk erről a kérdésről. Ma valóban népünk hatalmas többsége — és nemcsak a kommunisták — megértik azt az alapvető igazságot, hogy népeink szabadságát, államunk létét, nyugodt életünket és a szocialista rendszer fejlődését egyedül a Szovjetunióhoz és a többi szocialista államhoz fűződő szövetség, barátság és együttműködés szavatolja. (Viharos taps. Éljen a Szovjetunió! — hangzik a teremben.) Ezek nem új dolgok, nem először beszélünk róla, de mindaddig vissza kell térnünk ezekhez, amíg egyetlen polgár is lesz az államunkban, aki ezt az alapvető igazságot nem érti, nem eszerint él, mert ez államunk és szocialista rendszerünk létkérdése. A burzsoá propaganda ma úgy festi le a csehszlovákiai helyzetet, mintha mi valami megszállt ország lennénk, mintha azok az emberek, akik a párt és az állam élén állnak kollaboránsok lennének — vagy ahogyan mondják — idegen hatalom ügynökei. Barátaim, ez sem új dolog. Aki az első köztársaságban vagy a háború idején dolgozott a pártban, tudja, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátságot, a szovjet néphez fűződő osztálytestvériséget a burzsoázia mindenkor ügynökségnek, ellenséges tevékenységnek minősítette. Nyíltan megmondjuk, hogy erre a szövetségre, erre a testvériségre, erre az együttműködésre építünk, ebben látjuk népünk politikai, gazdasági és szociális fejlődésének minden távlatát. (Taps.) Ha valakit érdekel, hogy a Szovjetunió vagy más szocialista országok beavatkoznak-e ügyeinkbe, önök a községekben és a járásokban, a kerületekben igazolhatják a legjobban, mennyire csak tőlünk függ, hogy problémáinkat jól, vagy rosszul oldjuk meg. És ugyanezt mondhatjuk a központi szervekről is hangsúlyozva, hogy milyen diplomatikus érzéssel, figyelemmel viseltetnek irántunk a szovjet és a többi elvtársak, és a mi ügyeinkbe nem avatkoznak be. Csehszlovák államunk függetlensége teljes mértékben biztosított és barátaink, szövetségeseink részéről nincs és nem is lehet veszélyeztetve. (Taps.) Ha valami nálunk jól sikerül, akkor az emberek érdeme, az itt élő kommunisták és a dolgozók érdeme. És ha valamit rosszul csináltunk, akkor bírálni kell bennünket, mert az ügyeket mi oldjuk meg, és mi vagyunk értük felelősek. Azért említem ezeket a problémákat, mert a nyugati kommunistaellenes és szovjetellenes propaganda, melyet nálunk az emberek egy része még hallgat és terjeszt, ezeken a „húrokon játszik" és igyekszik a népet megtéveszteni. Szükséges, hogy a kommunisták ezekben a kérdésekben nagyon offenzívén lépjenek fel és semmiféle formában, semmiféle megnyilvánulásban ne tűrjék az antiszocialista, szovjetellenes propagandát és tevékenységet. Népünk, államunk már 26 év óta békében él, nyugalomban él, és a jövő is ilyen életet biztosít. Akinek drága népünk millióinak békés élete, az európai béke biztonsága, lássa meg azokat az erőket, amelyek népünk békés életét védelmezik. Lássa éppen a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetségünkben ezeket az erőket. Ezért a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat nemcsak kommunista alapelvünknek tartjuk, hanem államunk minden becsületes dolgozó embere állampolgári alapelvének is. (Taps.) A szocialista rendszer megoldotta népünk szociális problémáit. Igaz, hogy ma már kongresszusainkon csak arról beszélünk, hogyan fejlődtek az egyes szakaszok, s ez helyes, és fontos tudni. Azonban vissza kell térnünk ahhoz, hogyan élt munkásosztályunk, a falusi szegénység még a közelmúltban is, és hogyan él ma. Látnunk kell, milyen döntő változások történtek itt, mennyire más ma a politikai é.s szociális helyzete dolgozóink millióinak. Ahhoz azonban, hogy ez a fordulat lehetséges legyen szükség volt megdönteni a kizsákmányoló osztályok politikai és gazdasági hatalmát a burzsoázia hatalmát és államunkban megteremteni a dolgozó nép hatalmát. Miért ismétlem újfent ezeket a dolgokat? Azért, mert még a közelmúltban is ismét tagadták osztályfejlődésünket. Ügy állították be a dolgokat, hogy a munkás és az egykori kapitalista, a nagybirtokon dolgozó napszámos és az egykori nagybirtokos mind egyenlők, azonos szabadságra van szükségük. Szem elől tévesztették, hogy államunk, amióta a munkásosztály vette át a hatalmat, a munkásosztály állama, a dolgozó nép állama, és az kell, hogy maradjon, ha eredményesen akarja fejleszteni a szocializmust. (Taps.) Szlovákia különösen jó példa arra, hogyan fejlődött ez az ország a szocialista rendszerben. Hatalmas eredmények láthatók egész hazánkban, de Szlovákia gazdasági és szociális pél dája annak, mire képes a szocializmus, mire képes a nép, ha a párt a marxista—leninista úton vezeti. Ez ma egészen más nemzet. Petrík elvtárssal emlegettük a bratislavai utcákon rendezett régi tüntetéseket. Miért tüntetett akkor a dolgozó ember? Kenyérftrí és munkáért! És mi ma keressük az embereket, munkaerőhiány van. Hány százezer emberünk vándorolt egész Európában és az egész világon! Menynyi vérünk került Amerikűbi és Belgiumba, a bányákba, a iegnehezebb munkára. Ma olyan feltételek alakullak ki, hogy mindazoknak, akik ebben az országban becsületesen akarnak dolgozni, itt helyük van, jövőjük van, lehetőségük van tehetségük és erejük fejlesztésére. Ez az a változás, melyre emlékeztetni kell a népet, hogy ilyen irányban se gyakorolhasson hatást az ellenséges propaganda. Államunk osztályjellegéből ered, hogy a szocialista államban, amelynek vezető és uralkodó ereje a munkásosztály és a dolgozó nép, mindennek a nép szolgálatában kell állnia, az állami és társadalmi szerveknek, a nevelés és művészet valamennyi eszközének és minden egyébnek. Nincsenek itt semmiféle autonóm területek. Mindennek, ami itt hat, e társadalom fejlődésének érdekében, a munkásosztály és a dolgozó nép pozíciójának megszilárdítása érdekében kell hatnia. (Taps.) Ezt általában elismerik alapelvként, de ha a gyakorlatban, az életet figyeljük, látjuk, hogy ettől a gyakorlattól sokszor eltérnek. Ezen a téren is fel kell számolni a múlt időszak következetlenségeit. A harmadik bonyolult kérdést, a nemzeti kérdést ugyancsak megoldottuk. Emlékezzünk csak, hogyan álltak a dolgok a burzsoá köztársaságban. Hogyan lázította a burzsoázia az egyik nemzetet a másik ellen. Hogyan csatlakozott a szociális elnyomáshoz a nemzeti elnyomás is. A München előtti köztársaság gyengeségének egyik oka éppen a megoldatlan nemzetiségi kérdés volt. Lenin már régen megmondta, hogy a nemzeti kérdést egy több nemzetű államban csak a hatalomra jutó dolgozó nép tudja megoldani, csak a szocialista rendszer oldhatja meg. A hatalmas gazdasági és szociális haladás ellenére, melyet Szlovákia a szocializ mus építésének éveiben elért, látható volt, hogy számos vezető emberből hiányzott e problematika iránti érzék és megértés, a lenini elvek megértése. Ez izgatta a népet, mégha látta is, hogy gazdasági és szociális fejlődésünk előrehalad. A nemzeteink közti kapcsolatok kérdését a szövetségi államjogi rendezéssel oldottuk meg; és ma megállapíthatjuk, hogy ebben az országban a cseh és a szlovák nemzet' teljes egyenjogúságát pártunk politikája biztosítja, és az állami szervek is biztosítják. Ez olyan győzelem, amely megszilárdítja országunkat, és növeli egész súlyát. A föderációs problémák megoldása után akad néhány olyan probléma, ami re rá kell mutatni. Mindenekelőtt úgy gondolom elvtársak, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell törekednünk arra, hogy megszilárdítsuk a testvéri kapcsolatokat nemzeteink, a csehek és a szlovákok és valamennyi nemzetiségünk között. Meg kell erősítenünk népünkben a csehszlovák öntudatosságot. Emlékeznek rá, hogy Brezsnyev elvtárs a párt XXIV. kongresszusán mondott beszámolójában Leninnek az egyes nemzetekkel és a Szovjetunió nemzeteinek egyenjogúságával kapcsolatos politikájáról beszélve, említette, hogy a szovjet hatalom éveiben kialakult egy új kategória: a szovjet nép, és ide tartoznak minden nemzet és nemzetiség tagjai. Meg kell szilárdítanunk a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek tagjainak közösségi tudatát. A szocialista rendszerünkből kiinduló egységes csehszlovák tudatot. A szlovákiai feltételek között nein lehet megfeledkezni arról, hogy itt — és nemcsak itt, de most Szlovákiáról beszélünk — a nemzetek és nemzetiségek kapcsolatát a múlt évtizedekből származó különféle előítéletek befolyásolják. Ilyen előítéletek léteznek a cseh nemzet ellen, amit a hlinkások és mások szítottak, a magyar nemzetiség ellen, az ukrán nemzetiség ellen stb. Elvtársak, világosan meg kell mondani: Szlovákiában végzett munkánkban kötelesek vagyunk ápolni a tiszteletet a cseh nemzet forradalmi demokratikus hagyományai iránt, a cseh nemzet iránt, és tiszteletet többi nemzeti kisebbségünk iránt, mint osztálytestvéreink iránt, (Folytatás az 3. oldalon) 1971. V. 15.