Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

BOTRÁNYOS INTÉZKEDÉS CANNES BAN . Cannes-ban május 12-én megnyílt a nemzetközi filmfesztivál. A Szovjetunió erre a fesztiválra a Mihail Bulgakov drámája alapján készült Menekülés című filmet küldte ki, Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov rendezők munkáját. A minap a cannes-i filmfesztivál igazgatósága táviratban értesítette az illetékes szovjet szerveket, hogy a Menekülés bemutatását nem engedélyezik, mert „nem felel meg a fesztivál fellegének", jóllehet a távirat szövegezői sem tagadták, hogy „művészi alkotásról" van szó. A szovjet filmművészettel szembeni barátságtalan gesztus a szovjet filmművészet képviselői között tiltakozást váltott ki. Grigorij Csuhraj, az ismert filmrendező, akit már korábban meghívtak a cannes-i fesztivál zsűrijébe, lemondott arról, hogy részt vegyen a fesztivál munkájában. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Filmművészeti Állandó Bizottság pedig lemondta a szovjet művészek részvételét a fesztiválon, így tehát immár harmadik esztendeje a cannes-i fesztiválon nincs meg arra a lehetőség, hogy a szovjet filmművészet legjobb alkotásait a nemzetközi szemlén bemutathassák. A Novosztyi hírügynökség tudósítója azzal a kérdéssel fordult Szergej futkevics rendezőhöz, hogy mondja el véleményét erről az eseményről. — Ez a film — mondotta Jutkevics — a korszerű filmművészet egyik kiemelkedő teljesítménye. Bemutatásának megtiltása semmivel sem magyarázható, hiszen a fesztivál alapszabályzata szerint az igazgatóságnak csak abban az esetben van joga megtiltani valamilyen film bemutatását, ha az bármely részt vevő ország nemzeti büszkeségét sérti. Az ismert szovjet író, Mihail Bulgakov színdarabja alapján, özvegyének segítségével készített Menekülés c. film mélyen humanista alkotás, s természetes, hogy az ilyen gyanúnak árnyéka sem merül fel ezzel kapcsolatban. A fesztivál igazgatóságánál a szovjet filmekkel szembeni nem objektív magatartás már sajátos „hagyománnyá" kezd válni. Csak sajnálhatjuk, hogy a cannes-i filmfesztivált elhomályosítja ez a nyilvánvalóan ellenséges viszony egyes szovjet filmművészekkel, illetve az egész szovjet filmművészettel szemben — állapította meg nyilatkozatában Jutkevics. A cannes-i filmfesztivál rendező bizottsága nem engedélyezte Karel Kachyiia „Ismét átugrom a pocsolyákat" című csehszlovák filmjének a bemutatását sem. Az alkotás Alan Marshall ismert ausztráliai író regénye alapján készült, s egy bénulásban szenvedő kisgyermek sorsát, illetve kigyógyulását jeleníti meg. A regényíró könyvét több nyugati producernek felkínálta, ajánlatát ezek azonban visszautasították. A cseh filmművészet jeles képviselőjének figyelmét lekötötte a regény mély művészi és humanista volta, s így elhatározta, hogy filmre viszi az autobiografikus elemeket tartalmazó regényt. Az értékes alkotás a nézőközönség körében nagy visszhangot váltott ki. Éppen ezért rendkívül furcsa és elgondolkoztató a cannes-i fesztivál vezetőségének véleménye, mely a filmet állítólagos „alacsony művészi értékéért" utasította vissza. Jó kifogás, csak kevésbé elfogadható! O Az elmúlt évben együttvéve 488 filmet forgattak a magyar stúdiókban. A magyar filmgyártó vállalatnál 21 nagy játékfilmet, és 60 televíziós filmet készítettek. A híradó filmek száma 80, a reklámfilmeké 140 volt. • A magyar mozihálózatban összesen 161 új, nagy játékfilmet mutattak be 1970-ben. Ebből 22 magyar film volt, 28 szovjet, 8 francia, 10 olasz, 11 Csehszlovák, 10 NDK-beli és 9 lengyel, 73 pedig egyéb nemzetiségű. A lfcl bemutatott alkotás közül 107-et szocialista oráaágokban gyártották. Néhány nappal ezelőtt Budapesten ünnepélyes keretek között leleplezték Marx és Engels emlékművét. A gránitból készült em lékmíí a Jászai teret díszíti. (Felvétel: CSTK — MTI) Mindenki szocialista módon Sem pirosbetüs ünnepnap, sem zászlódísz nem jelzi azt az évfordulót, amelyrq ezekben a napokban sor kerül. A hétköznapok, a becsületes munka jellemzi ezt az eseményt, amelyet felidézünk: egy év telt el azóta, hogy Szlovákia 24 üzeme és vállalata közzétette a „Mindenki szocialista módon" felhívást. E mozgalom csupán egyéves, de a szocialista munkaverseny általános formájává vált. A gyakorlat bebizonyította, hogy ez a versenyforma az eddigi versenyek legmagasabb fokát jelenti, a legtökéletesebb módja a dolgozók kezdeményezése felkarolásának. A „Mindenki szocialista módon" nemcsak egy a sok mozgatom közül. A versenyszervezés terén minőségi változást hozott, megszabadította a versenyt a gya kori és hosszúéves alakiságtól, s ami a leglényegesebb: aszó cialista termelési folyamat irá nyitásának részévé vált. A ,,Mindenki szocialista módon" mozgalom a Felső-Garam menti üzemek felhívása alapján született meg, lényegében ennek elfogadása volt össz-szlovákiai méretben. A 24 üzem felhívása általános érvényű alapelvekbe foglalta a felszabadulás 25. évfordulójának tisz teletére tett felajánlási kezdeményezést. A felhívás figyelem, be vette a való helyzetet, és az akkori gazdasági viszonyok legkényesebb és leggyengébb pontjára összpontosította a munkaversennyel segíteni akaró dolgozók figyelmét. Ez a pont a vállalati érdek túltengése vált a társadalmi érdek felett. Ennek negatív hatását kel lett lenyesegetni, s visszaállítani a társadalmi érdek elsőd legiességét, hogy gazdaságunk kimozduljon a mélypontról. A „Mindenki szocialista módon" mozgalom célja nyilvánvaló volt, és a szó legszorosabb értelmében mozgósította a tömegeket. A dolgozók óriási felajánlási hullámban válaszoltak a felhívásra, mm legközvetle nebb érdekük volt a rend megteremtése a gazdasági és poli tikai életben. Rádöbbentek, hogv a fokozott kezdeményezés az egyetlen járható út az élet konszolidálása felé. Ezért a „Mindenki szocialista módon" moz galom nemcsak gazdasági, lia nem politikai tényezője is lett a konszolidálási folyamatnak. A jelentős sikerek, amelyek az új mozgalom alapján születtek, Szlovákia kormányát is rádöbbentették, hogy itt nemcsak versenymozgalom született, hanem a dolgozók termelés-irányításban való részvételének igen hatásos formája. Az SZSZK kormánya ebben az értelemben határozatot hozott, miszerint az ötéves terv időszakára egységesíti a versenymozgalom alapelveit, mégpedig a „Mindenki szocialista módon" mozgalom alapján. A kormányhatározat kimondja: a versenyt az vezeti, aki a termelést irányítja. Ezzel egyértelműen meg határozták e versen y forma szerepét a termelésben: a termelés irányításának része lett. Annak, hogy a verseny az irányító tevékenység szerves része, nem mindig mérjük fel jelentőségét. Pedig ez a gazdaságirányítás szerves részévé teszi a demokratikus elemet, amelyet a dolgozók kezdenté nyezése képvisel. A verseny nyilvánossága, propagálása, a versenyeredményeik megvitatása és értékelése nem más, mint a termelésirányítás ellenőrzése. Közvetlen népi ellenőrzése azok által, akik a felajánlásokat tették és teljesíteni igyekeztek. Ez egyben annak is ellenőrzése. hogy a vállalati és üzemvezetőségek nem helyezték-e a vállalati érdeket a társadalmi érdek elé. Ez a mozgalom segít a pártnak megakadályozni a múltban oly sok visszásságot szült, gazdaságot anarchizáló vállalati érdek túltengését. A verseny mutatói feltárják a globális számok mögött megbúvó esetleges negatív tendenciákat. Ilyenek az önköltségi. választékbeli mutatók, sőt. az egyik mutató azt is ellenőrzi, hogy a vállalat teljesíti-e a belkereskedelem számára az olcsó árucikkek gyártási tervét. A „Mindenki szocialista módon" mozgalom keretében versenyző dolgozók tehát a fogyasztó érdekét védik, a munka társadalmi jellegének megerősítéséért küzdenek, s mindebben a pártpolitikát támogatják konkrét, értékes tettekkel. A „Minden-ki szocialista módon" mozgalom első évfordulója nem pirosbetűs ünnep, és nem köszöntjük zászlódísszel. Az üzletekben egyre bővülő és javuló választékkal ünnepeljük ezt az évfordulót. És ez a munkás hétköznapok kedvező irányban terelése évfordulójának legszebb megünneplése. VILCSEK GÉZA Streba József, a Sókszelőcel (Selice, galántal járás) Efsz alelnöke küldöttként vesz részt a CSKP és az SZLKP kongresszusán. (Felvétel: B. Palkovic — C STK J Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulója H

azánk dolgozó népe e na' pókban ünnepli forradalmi munkásmozgalmunk történelmi eseményét, a kommunista párt megalapításának fél évszázados évfordulóját. A pártunk megalapítása előtti időszakban számos fontos konferencia és kongresszus zajlott le. 1920. június 27 —30-án a kassai konferencián egész Szlovákia területéről 46 helység képviseletében 134 küldött vett részt. A konferencia egyhangú határozattal jóváhagyta a csatlakozást a III. Internacionáléhoz. E határozatot magukévá tették a Szlovák Szociáldemokrata Párt összes megyei szervezetei a bratislavain kívül. 1920. szeptember 5-én zajlott le a szlovákiai ifjak kongresszusa. 1921. január 16—17-én tartották meg az általánosan ismert Iubochíiai kongresszust. Egy hónappal később, 1921. február 20-án viszont a csehszlovák ifjú kommunisták szervezetének országos alapító kongresszusa volt Prágában. Ezek a konferenciák és kongresszusok példát mutattak Csehszlovákia proletariátusának, és megteremtették a párt megalapításának feltételeit. Ötven évvel ezelőtt, 1921. május 14-re a Szociáldemokrata Munkáspárt (baloldal) összehívta kongresszusát. Ez a kongresszus, mint a CSKP alakuló kongresszusa vonult be a történelembe. A kongresszus Prágában a karlíni vigadó nagytermében ünnepélyes keretek között, lelkes hangulatban zajlott le. A kongresszuson 569 küldött vett részt 350 000 cseh, szlovák, magyar ós ukrán nemzetiségű tag képviseletében. A német és lengyel kommunisták öt hónappal későbben az ún. egyesítő kongresszuson csatlakoztak a CSKPhoz. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága üdvözlő levelet küldött a kongresszusnak, melynek tartalmából a következő sorokat Idézzük: „A Kommunista Internacionálé testvéri üdvözletét küldi a kongresszusnak ... Kél és fél év telt el azóta, hogy megalakult az önálló Csehszlovákia. A csehszlovákiai munkások a legnagyobb bizalommal és reménységgel fogadták a független csehszlovák államot, felszabadullak az idegen, osztrák bürokrácia elnyomása alól. Remélték, hogy ők lesznek az urak a hazájukban, de hamarosan rá kellett ébredniük, hogy a csehszlovák államban nem a proletár tömegek az urak, hanem a cseh és német tőkések, földbirtokosok és üzérek. A kormányban részt vesznek a cseh szociáldemokraták, Tusar, Nemec és Soukup, akik a burzsoázia rabjai és üzérkednek Csehszlovákia proletariátusának érdekeivel... Reméljük, liogy a kongresszus nemcsak, hogy felveszi a kommunista nevet, hanem félreérthetetlenül elkülöníti magát a burzsoáziával való együttműködéssel beszennyezett szociál demokráciától..." A kongresszus folyamán a küldöttek és vendégek feszült érdeklődése és figyelme közepette tárgyaltak a Kommunista Internacionálé 21 feltételének elfogadásáról, a párt nevének megváltoztatásáról, valamint a III. Internacionáléhoz való csatlakozásról. A kongresszus fő előadója Bohumil Šmeral volt. Terjedelmes, magas ideológiai és politikai színvonalú beszámolóját a Rudé právo, a Pravda chudoby és a Kassai Munkás „Kommunisták vagyunk" címmel közölte. Nagy érdeklődéssel kísért be szédjéből a következőket idézzük ... „Több vagyunk mint politikai párt, az új élet élcsoportja vagyunk ... Oj viszonyokat teremtve, új embereket ís akarunk formálni..." B. Šmeral büszkén mutatott rá a párt keletkezésére, mely a lakosság számához viszonyítva a III. Internacionálé egyik legnagyobb pártja volt,. Az időszerű nemzetközi helyzetet elemezve, B. Šmeral rámutatott arra, hogy a forradalmi hullám bizonyos mértékben csökkent, ezt figyelembe véve a munkásosztály Közép-Európában ma nem áll közvetlenül a forradalmi kirobbanás küszöbén. E tényből azt a következtetést vonta le, hogy a CSKP-t hatalmas tömegpártként kell kiépíteni és szervezetileg és ideológiailag felkészíteni a kapitalizmus elleni döntő harcokra. B. Šmeral beszámolója és a 111. Internacionáléhoz való csatlakozásról szóló beszámoló elhangzása után a kongresszus egyhangú határozatot fogadott el a Kommunista Internacionáléba való belépéséről és a párt nevének megváltoztatásáról. Ezzel megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. A küldöttek felálltak helyükről, a pillanat nagyságától meghatva átölelték egymást, elénekelték a „Vörös zászló" című régi forradalmi dalt, majd éltették a III. Internacionálét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakítása történelmi jelentőségű esemény volt, mely a csehszlovák munkásmozgalom, valamint nemzeteink és államunk történetének egyik legfontosabb határkövévé vált. Pártunk megalakításával lerakták nálunk az új típusú, a marxizmus—leninizmus elveire épülő párt alapjait. Csehszlovákia munkásosztálya olyan fegyvert kapott a kezébe, amely nélkül sohasem győzhette volna le a burzsoáziát. Az 50 évvel ezelőtti történelmi esemény jelentette az első lépést a szocialista forradalom győzelméhez hazánkban. Dicső úttörőink akkor olyan cselekedetet hajtottak végre, mely lehetővé tette munkásosztályunk régi vágyának ós reményeinek megvalósítását, melyekért több nemzedéken keresztül forradalmi munkásmozgalmunk legjobbjai küzdöttek, szenvedtek és sokan életüket áldozták. A CSKP megalapítása utáni években a kommunisták fő célkitűzése a kapitalizmus megdöntése, a szociális forradalom megvalósítása volt. E küzdelemben pártunk a forradalmi munkásmozgalom legjobb hagyományaira támaszkodott. Küzdött a dolgozó tömegek politikai és gazdasági követeléseiért, meggyőzte a más pártok által befolyásolt munkásokat a kommunista út helyességéről. Tevékenységének első szakaszában 1929-ig küzdenie kellett a párton belül fellépő jobboldali opportunista elméletek ellen, melyek a Szociáldemokrata Pártból pártunkba átlépett tömegek hagyományaihoz fűződtek. A párt marx—lenini helyes irányvonaláért folyó küzdelemben nagy segítséget nyújtott a Kommunista Internacionálé. A jobboldali likvidátorok elleni harc pártunk V. kongresszusán dőlt el Gottwald által vezetett új Központi Bizottság győzelmével. Hitler uralomra lépése után 1933-ban, a CSKP volt az egyedüli politikai párt, amely következetesen kíméletlen harcot folytatott a fasizmus ellen. A fasiszta megszállás idején (1939—1945) az illegális kommunista párt volt a felszabadulásért folyó küzdelem vezető ereje. A bátor önfeláldozó harcban Csehszlovákia Kommunista Pártjának 25 000 tagja, nemzeteink legjobb fiai áldozták fel életüket a felszabadulásért. P

ártunk 50. évfordulójának ünnepén gondoljunk kegyelettel szeretett mártírjainkra, akik nem élhették meg a boldog felszabadulást és nem n ünnepelhetik velünk együtt szabad hazánkban pártunk megalapításának és harcos múltjának fél évszázados jubileumát. ROJÄK DEZSŐ V-