Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás a 7. oldalról) nemzet számos képviselőjének politikai orientációját mélyen befolyásolta az orosz műveltség, kultúra és tudomány. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új tartalmat és távlatot adott kapcsolatainknak. A nemzetek önrendelkezési jogáról szóló lenini alapelv megmozgatta a cseh és szlovák hazai politika akkori állóvizét, és különösen a munkásosztályt aktivizálta a nemzeti szabadságért, a csehek és szlovákok állami önállóságáért folytatott harcra. A Nagy Október és a világ első szo

: pialista államának léte azonban megmutatta, hogy nem lehet megelégedni az állami szabadság kivívásával. Az Októberi Forradalom eszméi és a szocialista társadalom építésének programja a Szovjetunióban voltak azok a döntő fontosságú kíilső tényezők, amelyek segítettek a csehszlovák forradalmi erőknek megalakítani a kommunista pártot, mint a szociális és nemzeti elnyomás felszámolásának nélkülözhetetlen előfeltételét. A Szovjetunió nemcsak a munkásosztály érdekeinek legjelentősebb védelmezője volt, hanem a cseh és a szlovák nép nemzeti érdekeinek védelmezője is. Az egyetlen nagyhatalom volt a világon, amely készen állt Csehszlovákia állami függetlenségének védelmére akkor is, amikor a nyugati szövetségesek eladták a köztársaságot. Bár a csehszlovák uralkodó burzsoázia visszautasította a Szovjetunió önzetlenül felajánlott segítségét, ismét az első, és hosszú ideig, az egyetlen állam volt, amely nem hagyta jóvá a müncheni diktátumot és azt a mai napig elvszerűen elutasítja. F.z a szövetségünk különösen megacélozódott népeink antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelmében a második világháború és á Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Tisztelettel, szeretettel és kegyelettel fogunk emlékezni azokra az áldozatokra, melyeket a Szovjetunió népei hoztak felszabadulásunkért. Amikor a hősi szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, a Szovjetunió lett határaink és szocialista fejlődésünk szavatolója, de ugyanakkor az új, az egyenjogúságon, kölcsönös együttműködésen és segítségen alapuló államközi kapcsolatok ösztönzője is. Fejlődésünk a felszabadulás óta megmutatta, hogy a szocialista társadalom építése önzetlen segítség, őszinte és baráti kapcsolatok nélkül, amelyek bennünket a szocialista nagyhatalomhoz fűznek, egyszerűen elképzelhetetlen. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szocializmus első országának a népe nemcsak a jó időkben segített és segít nekünk, hanem akkor is, amikor mások romlásunkra törtek. így volt ez a tragikus 1938—1939-es években és abban az időben is, amikor népeinket felszabadították a fasiszta iga alól, és így volt ez a válságos 1968-as évben ls. 1968 augusztusában a szövetséges csapatok bevonulása akadályozta meg a véres ellenforradalmi tragédia kirobbanását. Az 1970 májusában aláírt új csehszlovák—szovjet barátsági és szövetségi szerződés ismét igazolta, hogy szövetségünk alapja a Szovjetunió és Csehszlovákia nemzeti és internacionalista céljainak egysége, és hogy biztosítja népeink békés életét. Ezért internacionalista kapcsolatainkat úgy kell védelmeznünk, mint a szemünk fényét, ürök igazság marad, hogy az, akinek nincs jó viszonya a Szovjetunióhoz, annak nincs jó viszonya szocialista rendünkhöz, saját népéi\ez sem. Szövetségünk és együttműködésünk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval nemcsak biztonságot ad népünknek az imperialista agresszió és zsarolás veszélye ellen, hanem egyidejűleg biztosítja nemzeteinknek az állami függetlenséget és kialakítja politikai, gazdasági és kulturális fejlődésünk sokoldalú feltételeit. Ezért Husák elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán mondott beszédében kijelentette: „Egész történelmünk arról győzött meg bennünket, hogy Csehszlovákia kommunistái mindenkor eredményesen harcoltak a kapitalizmus ellen és a szocializmus építéséért, amikor szoros és elvtársi kapcsolatban álltak a szovjet kommunistákkal." A proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság éles ellenlétben áll a kozmopolitizmussal, a burzsoá ideológia egyik formájával. A kozmopolitizmus lényege az, hogy igyekszik elmosni a nemzeti különbségeket, a a nemzeti kultúrák sajátosságait, elsorvasztja a szülőföldhűz, a saját nemzethez fűződő kapcsolatot, és az egyes nemzeteket gazdasági, politikai és eszmei függőségbe akarja vezetni. A kozmopolitizmus csakúgy, mint a nacionalizmus a burzsoázia ideológiai eszköze. A nép marxista—leninista gondolkodásáért, a pártpolitika megvalósításában való aktív részvételéért folytatott küzdelemben nagy jelentősége van a világnézeti nevelésnek. A történelem és a jelen is igazolja, hogy a marxizmusleninizmus a leghaladóbb világnézet. Igaz, a leghaladóbb ideológia is csak akkor válik reális erővé, ha a tömegek tulajdona lesz: Ezért a kommunista párt megköveteli, hogy minden párttag olyan mértékben értse meg és ismerje a marxizmus—leninizmus alapelveit, hogy megértse és elsajátítsa a pártpolitika lényeges részeit és a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. A szocialista ember arcéle, erkölcse és világnézete az idealista világnézet és a múlt csökevényei ellen vívott szüntelen harcban formálódik. A szocialista erkölcs nem győzhet az olyan negatív vonások ellen folytatott határozott küzdelem nélkül, mint a kapzsiság, megvesztegetés, élősködés stb. Az ilyen jelenségek ellen folytatott harc —, amely jelenségek visszahúzó hatást gyakorolnak további szocialista fejlődésünkre — megköveteli a kommunista párt ós a társadalmunk valamennyi öntudatos és haladó erejének állandó figyelmét. A nevelőmunkának arra kell irányulnia, hogy elérjük az össztársadalmi, a csoport- és a személyi érdekek összhangját. A válságos időszakban különösen érvényesíteni kezdték az individualizmust, és a személyi és csoportérdekeket az össztársadalmi érdekek elé helyezték. Megengedhetetlenül elhanyagolták a munkához és a szocialista tulajdonhoz való szocialista viszony alakítását. A közelmúltban végbement társadalmi fejlődésünk teljesen igazolta Lenin szavainak igazát, amelyekkel rámutatott, hogy elkerülhetetlenül meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, keresni kell az öntudatos fegyelem új, hatékonyabb formáit. Arról van szó, hogy tömegpolitikai munkával és propagandával kell biztosítani azpknak a feladatoknak egységes értelmezését és realizálását, amelyeket a párt a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában igényel és megold. Véleményünk szerint mindez a párt ideológiai munkájának csak néhány jelentős feladata. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az elmúlt időszakban olyan intézkedéseket foganatosított, amelyek társadalmi életünk minden szakaszán segítettek áthidalni a válság következményeit. A konszolidáció előrehaladásával a párt Szlovákiában is kialakította az alapokat ahhoz, hogy a társadalmi élet minden szakaszán viszszatérhessünk a marxista -leninista ideológiához. A szocialista társadalom fejlődése megköveteli a dolgozók, különösen az ifjú nemzedék sokoldalú ismereteinek és szakképzettségének lényeges növelését. A művelődési és nevelési folyamaiban jelentős feladatot teljesít a szocialista iskola. Az elkövetkező időszakban egész oktatási rendszerünkben jelentős javulást és tökéletesedést kell elérni e rendszer nevelő és művelő funkciójában úgy, hogy az iskola a szocialista társadalom szükségleteinek megfelelő színvonalra emelkedjék. Sokkal következetesebben kell biztosítani, hogy az iskolákban végzett minden nevelő és művelődési munka a marxizmus—leninizmus szellemében folyjék, hogy az ifjúság eszmei és politikai formálásában sokkal nagyobb súlyt kapjon a fiatalok szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra történő nevelése, a szocialista társadalmi rendhez fűződő tettekben gazdag kapcsolatok kialakítása, továbbá a fiatal emberek személyiségének a szocialista erkölcs alapjai szerinti nevelése. Az iskolák központi alakjai a tanítók, a nevelők, akik fiatal nemzedékünk művelődéséért és neveléséért a felelősség ' jelentős részét viselik. E felelősségtudat szempontjából a tanítók között a hatékonyabb eszmei és tömegpolitikai munkát kell kibontakoztatni. A párt támogatni fogja azt a kezdeményezést, amely a szocialista művelődési rendszer politikai és szakmai színvonalának további emeléséhez, a pedagógiai tudomány és gyakorlat fejlődéséhez vezet. Arra törekszik, hogy kialakítsa a tanítók és nevelők munkájáhozszükséges feltételeket tevékenységük társadalmi jelentőségével és felelősségével összhangban. Értékeljük a tanítók áldozatkész munkáját és elvárjuk, hogy érzéseiket, lendületüket, tudásukat és alkotó képességeiket érvényesítik az ifjúság szocialista hazafias nevelésében. Pártunk az ideológiai feladatok megoldásában számít a társadalomtudományok területén végzett munka pozitív eredményeire. Ismét ki kell építeni a társadalomtudományi munkahelyek elméleti frontját. El kell érni, hogy a társadalomtudományi munkahelyek következetesen teljesítsék feladatukat, mint a párt elméleti bázisai abban a harcban, melyet a marxizmus—leninizmus a burzsoá ideológia valamennyi formája és jelensége, valamint a jobboldali opportunizmus ellen vív. Hangsúlyozni kell minden tudományos tevékenység marxista—leninista alapját és egyidejűleg el kell mélyíteni szocialista társadalmunk tudományos vizsgálatát. Különösen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a társadalomtudományi munkahelyeken a pártpolitika megvalósítását szorgalmazó, szilárdan elvszerű magatartású emberek dolgozzanak, akik aktívan és megalkuvás nélkül harcolnak a marxizmus—lenínizmustól idegen nézetek és tendenciák ellen. A párt és az állam áítal irányított társadalomtudományi munkahelyeket arra kell ösztönözni, hogy harcoljanak a fejlett szocialista társadalom további építése szükségleteinek kielégítéséért. Szocialista társadalmunk további előrehaladása során megnő a kultúra és a művészet szerepe. Ezen a téren a konszolidációs folyamatban pozitív eredményeket értek el. A kulturális és művészeti intézmények tevékenységére gyakorolt párt és állami befolyás felújítása kialakította H feltételeket olyan művészi értékek alkotására és terjesztésére, amelyek segítenek társadalmunk szocialista tudatának megszilárdításában. Számos jelentős művész támogatja a pártós az állami szervek törekvéseit, és egyértelműen a szocialista állam kultúrpolitikáját szolgálja. Azokat a torzulásokat azonban, amelyek az utóbbi években kultúrpolitikai fejlődésünket is érintették, nem minősíthetjük teljesen fölszámoltaknak. A szocialista kultúra küldetésének tudatában és a két kultúra, a szocialista és a burzsoá létezésének feltételei közölt — amit olyan kifejezően jellemzett Vlagyimir Iljics Lenin — tudatosítani kell, hogy a szocialista kultúrának kérlelhetetlennek kell lennie a reakciós áramlatokkal szemben, amelyek a konmnmistaellenes előítéletek hordozói. Ebben az értelemben az értékek felforgatásának korszaka után a művészeti alkotások értékelésében ismét vissza kell térni a párfosság alapelvéhez. A legnagyobb értékelést azok a művészi alkotások érdemlik meg, amelyek segítik társadalmunk előrehaladását, megszilárdítják a szocialista kapcsolatokat. s a szocialista embert haladó nézetekkel, nemes érzelmekkel gazdagítva kulturáltabbá teszik. Az egyes kulturális és művészeti intézményekben dolgozó kommunistáknak tudatosítaniuk kell, hogy csak elvhű magatartással, hamis rendi szolidaritás és önelégültség nélkül járulhatnak hozzá az antiszocialista erők végleges vereségéhez és elszigeteléséhez, ahhoz, hogy az alkotó értelmiség széles frontját megnyerjék politikánk támogatásának. Elvárjuk, hogy a művészi szövetségek elkövetkező kongresszusai becsületesen lezárják a számadás és a kiutak keresésének időszakát és olyan pozitív programokat fogadnak el, amelyek mindenekelőtt az elkötelezett szocialista, alkotómunka fejlődését szolgálják. A párt jelentős eszközei az új szocialista ember nevelésében a tömegtájékoztatási eszközök: a sajtó, a rádió, a televízió. A konszolidáció folyamatában, különösen 1969 áprilisa után a szerkesztőségekben fokozatosan felújult a párt vezető szerepe, s a tömegtájékoztatási eszközök ismét a pártpolitika aktív eszközeivé váltak. A sajtó egyszeri kiadványainak száma ma több mint 6 millió példány, és ebből közel 1 millió példányban jelennek meg a napilapok. Több mint 764 000 rádió és több mint 730 000 televízió koncessziót adtunk ki. Elvtársak, ez mutatja, hogy milyen aktív hatás gyakorolható állampolgáraink politikai nézeteire és magatartására, szocialista tudatára és a szocialista életforma kialakítására. Ezért az ezen a területen dolgozó kommunistáknak és minden dolgozónak arra kell törekedni, hogy szüntelenül növeljék a tömegtájékoztatási eszközök hatékonyságát. Ennek fontos előfeltétele a káderek kiválasztásáról és neveléséről való gondoskodás, valamint az anyagi-műszaki bázis bővítése és korszerűsítése, amelyet a párt ideológiai munkája növekvő feladataival összhangban kell fejleszteni. A pártirányítás súlypontját a koncepciós problémákra, a kulcsfontosságú eszmei és szervezeti kérdésekre kell összpontosítani. Egyidejűleg minőségileg javítani kell az irányítást az állami szervek és kiadók útján. Különösen hangsúlyozzuk a kommunista főszerkesztők és a szerkesztőségi pártszervezetek felelősségét a pártpolitika érvényesítésében. Az alkotó újságíróművészet, a találékonyság és mestermunka érvényesítésére kimeríthetetlen lehetőséget nyújtanak pártunk és szocialista államunk programjai. A kiváló dolgozóknak, az új, haladó törekvések úttörőinek a nagyobb hatékonyságért, a termelés korszerűsítéséért, a munka kultúrájáért folytatott küzdelmüknek állandó és tiszteletreméltó helyet kell biztosítani a tömegtájékoztatási eszközökben. Éppen ezen a téren kell hogy megnyilvánuljon a sajtónak Lenin által megfogalmazott fő küldetése, az, hogy kollektív propagátor, agitátor és szervező legyen. A párt elvárja, hogy az újságírók a tudományos-műszaki haladás kiharcolását, a dolgozók kezdeményezésének, a szocialista munkaversenynek, a szocialista ember nevelésének a támogatását elsőrendű kötelességüknek tartsák. Elvtársaki A párt céltudatos politikája egyre nagyobb rokonszenvet és támogatásit élvez a pártonkívüliek körében. Számos fiatal ember is jelentkezik a portba és felvételét kéri. Arról van szó, hogy ez.t a párthoz való pozitív viszonyt ne fecséreljük el, hamarosan olyan inté®ke. déseket tegyünk, amelyek segítik eddigi helyzet alapos megváltoztatásiát, s főként a tagság fejlődésének és szükséges összetételének biztosítását a lövőben. A tagalap növekedésének irányítása megköveteli a pártszervek és -szervezetek rendszeres gondoskodását. Az új párttagok kiválogatásakor és előkészítésekor feltétlenül meg kell erősíteni főként a párt munkás magvát, több munkást és efsz-tagot kell felvenni közvetlenül a termelésből, mindenekelőtt fiatalokat és nőket. A fiatalok es a nők jelentős része tanúbizonyságát adta politikai fejlettségének, a szocializmushoz való hűségének, a Szovjetunió Iránti bensőséges kapcsolatának, támogatja a párt politikáját, s ezért a pártban a helye. A fiatal embereknek, munkásoknak, de a diákoknak is a (jártba való felvételénél néhány járási pártbizottságban szervezési fogyatékosságok mutatkoznak, amelyeke* ki kell küszöbölni. Véleményezés céljából a pártszervek elé terjesztettük az alapszabályzat néhány módosítását. A járási és a kerületi pártbizottságok egyetértésüket nyilvánították a CSKP Központi Bizottságának azon javaslatával, hogy a jelen időszakban nem szükséges új alapszabályzatot kidolgozni, de javasolják, hogy a XIV. kongresszus néhány részleges módosítást eszközöljön. Főként azokat a módosítási javaslatokat támogatják, amelyek pontosan rögzítik a tagok és a szervezetek kötelességeit, az új tagok felvételénél fokozzák az igényességet, hogy az embereket jobban előkészítsék a pártba való belépésre, újból javasolják a tagielöltségi idő bevezetését. A pártszervezetek és -szervek egyetértésüket nyilvánítják azzal, hogy a kongresszusokat ötévenként, a kerületi és járási konferenciákat, két-háromévenként tartsák, hogy ígvi idejében összehangolhassuk a párt politikai ésgazdasági programját. A dolgozó nép sikerei a kapitalizmus elleni harcban éppen úgy, mint a szocializmus építése során, jelentős mértékben egységétől függtek, attól az egységtói, amely közös osztályérdekeken alapul, és amelyet kifejez a jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! A munkásosztály e jelszóval történelmi gvózel-mekeí aratott, és sikeres harcot vív a kapitalizmus ellen, és a szocialista társadalom építéséért. A munkásosztály osztályérdekeiböl és egységéből kiindulva az egyes országok kommunista pártjai nemzetiségre való tekintet nélkül egységes pártokat alkotnak. Ennek az elvnek a helyességét megerősítette pártunk 50 éves története is. Az SZLKP Központi Bizottsága e tapasztalatokból kiindulva a területi pártszervezetet Szlovákiában az egységes Csehszlovákia Kommunista Pártja harci alakulatának tekinti. Ezért teljes mértékben támogatja azt az elvet, hogy a CSKP nak a föderatív államjogi elrendezés feltételei között is egységes pártot kell alkotnia az egész Csehszlovák •Szocialista Köztársaságban. A párt és a társadalom előtt a legközelebbi években nagyszerű feladatok állnak, de e feladatok nagy igényeket támasztanak valamennyi kommunista munkájával szemben. Ez még jobban megnöveli felelősségűket. A bonyolult és igényes feladatokhoz kell idomítani a pártmunka formáit és módszereit. Mindennapi munkánkban a jobboldal tevékenységébe ütközünk, a párt irányvonalát a jobboldal működésével szemben harcoljuk ki. Szétzúztuk ugyan központjait, de a jobboldal még nem halt ki. Itt van, és számolnunk kell azzal, hogy továbbra is különböző formákban támadni fog bennünket az antiszocialisták, a revizionisták és az opportunisták útján. A jobboldaliak esalódnak, ha azt hiszik, hogy sokéves bomlasztó munkájukkal olyan halálos cíapást mértek a pártra, amelyből nem eszmél fel és hogy sikerül elszigetelniük a pártot a tömegektől. Ellenségeink hiába reménykednek abban, hogy a párt nem egységes, hogy elhal a párton belüli élet. Pártunkat erőssé és legyőzhetetlenné tette és teszi az, hogy a marxizmus—lenínizmushoz igazodik, hogy lenini alapelveden, a demokratikus centralizmuson, a párton belüli demokrácián, a kollektív vezetésen épült, és tőként az, hogy a gyakorlatban érvényesíti n mun(Folytatás a 9. oldalon) 1971. V 14. 3