Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1971-05-14 / 113. szám, péntek

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA 1971. V. 14. (Folytatás a B. oldalról) Reméljiik, hogy a választások előkészítése hozzájárul a dolgozók egysége és aktivitása további elmélyítéséhez, szór ialista társadalmunk további fejlődéséhez. Az össztársadalmi érdekek védelmében fontos szerepük van az állami ellenőrző szerveknek, annak ellenére, hogy továbbra is érvényes az az elv, hogy az, aki irányít, az ellenőriz is. A lakosság legszélesebb rétegeit be kell vonni a hanyagság, a rendetlenség ós a spekuláció elleni harcba. Polgáraink és egész társadalmunk zayarlalan, nyugodt életének biztosítása a csehszlovák néphadsereg elsőrendű feladata. Ezt a feladatát a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeivel, elsősorban a hős szovjet hadsereggel való testvéri szövetségben teljesíti. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság védelmének jó biztosítása megköveteli, hogy a korszerű fegyverzettel és a halsereg tagjai ideológiai-politikai nevelésének javításával, szocialista hazafiságuik és a proletár internacionalizmus el • mélyítésével rendszeresen növeljük harci képességét. A fegyveres erők ezt a feladatot az állami, gazdasági és társadalmi intézményekkel és a többi dolgozóval együttműködve teljesítik. Ki kell küszöbölni a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére vonatkozó tézis osztályszémpontot mellőző értelmezését, a pacifizmus és kozmopolitizmus elemeit, el kell mélyíteni a lakosság, elsősorban nz ifjúság honvédelmi nevelésé' Az ellenforradalmi helyzet következményeinek sikeres kiküszöbölése, valamim a biztonsági szervek, az ügyészség és az igazságszolgáltatás konszolidálása után továbbra is e szervek' feladata marad a szocialista társadalmi rendszer megvédése a belső és külső ellenséggel szemben, a társadalomellenes bűnöző elemek üldözése, a polgári és szabadságjogok védelmének biztosítása. A szocialista törvényesség további megszilárdítása megköveteli, hogy hatékonyan megtoroljuk az ingyenélőket, a rendbontókat a polgárok élete és egészsége elleni támadásokat, a szocialista tulajdon megkárosítását, a gazdasági fegyelem megsértését, a lopásokat, csalásokat és más, elsősorban erőszakos bűncselekményeket. Emellett jelentős feladatuk lesz, hogy a többi, állami, gazdasági és társadalmi intézménnyel, valamint a polgárokkal együttműködve megszervezzék a széles körű, rendszeres megelőző nevelőmunkát. Ennek célja elsősorban a polgárok jogi nevelésének elmélyítése, a szocialista törvények iránti tisztelet 'elmélyítése és a törvények megszegőivei szembeni engesztelhetetlenség elérése Elvtársak

i A munkások, földművesek és érteltnisegiék szövetségét a Nemzeti Front képviseli. Lényege, a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiség osztály-, nemzeti és internacionalista szövetségében, a kommunisták és a pártonkívüliek politikai szövetségében, a többi politikai párttal, társadalmi és érdekszervezettel való szövetségben alapszik. 1968—1969-ben a jobboldali és szocialistaellenes erők elsősorban ezt a lényeget, valamint a kommunista pártnak a Nemzeti Frontban betöltött vezető szerepét támadták. A pluralitás elméletét hirdették, az összes politikai erő, így a szocialistaellenes erők nyílt rendszerét propagálták. Kihasználták az olyan illegális csoportosulásokat, mint a KAN-, a K-231, az emberi jogokat védelmező társaságot és másokat, melyeket fokozatosan a kommunista párt ellen harcoló politikai erővé akartak változtatni. Céljuk a Nemzeti Front feloszlatása volt. Ma, amikor a Nemezeti Front és a benne tömörülő szervezetek küldetését és további tökéletesítését mérlegeljük, szükségszerű, hogy helyesen értelmezzük szocialista lényegét és értelmét, és ne engedjük a Nemzeti Front alapelveinek és alapjainak kétségbe vonását. A szocializmust nemcsak a kommunisták építik, ebben a nagy munkában részt vesznek más politikai pártok tagjai, az összes becsületesen gondolkozó párton kívüli, akiknek érdeke a szocialista haza felvirágoztatása. A Nemzeti Front valamennyi szervének és szervezetének feladata, hogy megnyerje a dolgozók széles rétegeit a szocializmus építése programjának. A Nemzeti Frontnak valamennyi szervezetét és ezek tagjait céltudatosan a munkaáktivitás és alkotó kezdeményezés fokozásához kell vezetnie. Pártunk ebben az értelemben rendkívüli figyelmet fordított és fordít a szakszervezeti mozgalomnak. A szakszervezeteket nagy felelősség terheli szocialista társadalmunk további politikai, ideológiai és nevelői, gazdasági fejlődéséért. A szakszervezetek az utóbbi években bonyolult időszakot éltek át. 1968-ban megbontották a CSKP XIII. kongreszszusa határozatainak sikeres teljesítését és valóraváltását, valamint a szakszervezetek tevékenységének valamenynyi területén az aktivitás fejlesztését. Deformálták az új irányítási rendszert, gyengítették a gazdaság központi tervszerű irányítását, kétségbe vonták a szakszervezetek helyzetét és küldetését a szocialista társadalomban. A jobboldali erők és a revizionisták tagadták a párt vezető szerepét a szakszervezetekben, azt a nézetet terjesztették, hogy a szakszervezetek legyeuek autonóm, független politikai erók. A régi ellenforradalmi jelszót hirdették: „szakszervezetek kommunisták nélkül", amelylyel Szlovákiában is találkozhattunk. Az ellenforradalom éket vert a párt és a munkásosztály közé. A szakszervezetek életében és a szakszervezetek szervezeti felépítésében túlzott dezintegrációra került sor, s elnyomták a demokratikus centralizmus elveit. Ha nem is tömegméretben, de egyes helyeken mégis érvényesült a szakszervezetek „függetlenségének" platformja, és a reformisták szociális demagógiája. A jobboldali erők arra törekedtek, hogy a szakszervezetek kerüljenek ellenzékbe a szocialista állammal szemben, ne segítsék, ne működjenek együtt az állammal, ellenkezzenek vele, ultimátumokat adjanak, sztrájkokkal fenyegetőzzenek, úgy, mintha idegen ellenséges államról lenne szó, melynek nincsen semmi köze a dolgozók érdekeihez és szükségleteihez. A szakszervezetek levonták a tanulságot és a következtetéseket ebből az időszakból. A helytelen dokumentumokat és határozatokat hatálytalanították és a jobboldali opportunizmus képviselőit kizárták a szakszervezet szerveiből. Megtették a lépéseket a szakszervezeteknek a szocialista társadalomban betöltött jelentőségére, helyzetéree és küldetésére vonatkozó lenini eszmék fokozatos felújításához és érvényesítéséhez. A szakszervezetek továbbra is felelősséget vállalnak a népgazdaság fejlődéséért, a termelési munkakezdeményezés és aktivitás fejlődéséért, a munka és technológiai fegyelem megszilárdításáért. Ezt bizonyítják a Mindenki szocialista módon mozgalom eredményei. Ezt a mozgalmat tovább kell fejleszteni, úgy, hogy dolgozóink necsak általánosságban ismerjék céljait és távlati terveit, hanem úgy, hogy minden kollektíva és minden egyén hozzájáruljon megvalósításához. A szakszervezetek tevékenységének súlypontja ma a munkahelyeken és az üzemekben végzett politikai nevelő és szervező munka. A szakszervezetek kommunistái és funkcionáriusai előtt továbbra is az a feladat áll, hogy elmélyítsék a szakszervezetek funkciójának lenini értelmezését. Lenin a nevelés, az irányítás és a kommunizmus iskolájának nevezte a szakszervezeteket. A szakszervezetek egyik alapfeladata marad a dolgozók iránti gondoskodás. A gazdasági vezetőséggel együtt nap mint nap tapintatosan meg kell oldani a dolgozók anyagi, munka és szociális, egészségügyi kérdéseit. Ugyanakkor a szakszervezeteknek kötelessége, hogy harcoljanak az össztársadalmi érdekek érvényesítéséért, harcoljanak a felelőtlen emberek és az ingyenélők ellen, és fellépjenek minden olyan megnyilvánulás ellen, mely gyengíti szocialista társadalmunkat. A szakszervezetek munkájának megjavítása az összes pártszerv és -szervezet ügye. Felelősségüknek elsősorban abban kdll megnyilvánulni, hogy előkészítik a kádereket a szakszervezeti funkciókra, becsületes, jó képességű kommunistákat javasolnak, akik a párton kívüliek körében is tekintélyt szereztek és bizalmat élveznek. Ugyancsak fontos szerep hárul a Szocialista Ifjúsági Szövetségre. A fiatal nemzedék veszi át majd a felelősséget szocialista társadalmunk további fejlődéséért. Rendkívül fontos, hogyan készítjük fel a fiatalokat e történelmi feladat teljesítésére. Ebből a szempontból pártunk és államunk viszonya az ifjúsághoz egyúttal a szocialista Jövőhöz való viszonyát is Jelenti. Ezért a pártnak és a társadalomnak a fiatal nemzedék Iránti gondoskodása a párt és az állami vezetés, valamint a Nemzeti Front összes szervezetének fontos feladata. Értékeljük a fiatalok részvételét, aktivitását és kezdeményezését a népgazdaság fejlesztésében. A szocializmus, — minden más társadalmi rendszertől eltérően —, lehetőséget biztosít az ifjúságnak, hogy érvényesítse tudását, képességeit, tehetségét, s valóra váltsa vágyát, s teljesebb, gazdagabb életet élhessen. A fiatal nemzedék nevelése megköveteli az állami szervek, a társadalmi szervezetek, elsősorban a szakszervezetek konkrét, céltudatos és rendszeres segftségét. Minden család és Iskola felelős a fiatal nemzedék szocialista neveléséért. A sajtónak, rádiónak és televíziónak, az összes kulturális intézménynek és társadalmi szervezetnek támogatnia kell a család és az iskola egységes nevelő hatását. Társadalmunkban jelentős szerepet töltenek be a nők. Fontos kérdés a nők két funkciójának — a dolgozó és az anya — egybehangolása. Társadalmunk kötelessége, hogy kedvező feltételeket biztosítson a nőknek, hogy több idejük jusson a családra, a pihenésre és a művelődésre és a kulturális életre. Ennek érdekében energikusabban kell megoldanunk a szolgáltatások, a gyermekintézmények, létesítmények, az üzlethálózat, stb. színvonalának emelését. Egyúttal meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy a nők nagyobb mértékben, elkötelezetten részt vegyenek az állam, a közélet, a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Reméljük, hogy a nők szervezete továbbra is jelentős politikai-nevelő szerepet tölt be a nők körében. Meggyőződésünk, hogy asszonyaink és lányaink még nagyobb igyekezetet fejtenek majd ki munkahelyeiken a feladatok teljesítésére, és mint anyák a szocialista haza iránti szeretetre fogják nevelni gyermekeiket. A szocialista társadalom sokoldalú fejlődésével összhangban a testnevelési és honvédelmi nevelést úgy értelmezzük, mint nevelőeszközt, a szocialista erkölcs elmélyítésében, a polgárok, elsősorban a fiatalok egészségügyi és munkaedzettsége, valamint védelmi felkészültsége fokozásában. Ezen a téren az államnak támogatnia kell a feladatok teljesítését, főleg a testnevelési tömegmozgalom fejlesztését, a testnevelő és sporttevékenység anyagi alapjának kialakítását. A testnevelőmozgalomban dolgozó kommunistáktól elvárjuk, hogy a fő figyelmet a testnevelés és sport széles körű fejlesztésére, a sportolók és fiatalok szocialista nevelésére fordítják. Elvtársak! A pártmunka rendkívül fontos területe az ideológiai tevékenység. A párt egész ideológiai munkájának értelme a dolgozók nevelése a marxizmus—leninizmus eszméinek szellemében és kulturális színvonaluk növelése. A párt ideológiai munkájának gyengítését, minden meghátrálást, az ideológiai munka elméleti és osztály internacionalista alapjainak fellazítását, ideológiai ellenfelünk a munkásosztály és a szocializmus érdekei ellen használja fel. Pártunk tapasztalatai a válságos időszakban meggyőzően bizonyítják, hogy ideológiai téren szüntelen éles osztályharc folyik a régi és az új, a kapitalista és a szocialista ideológia között. E két ideológia között nem lehet megbékélés, folytatódik a harc az emberek gondolkozásáért és ideológiai állásfoglalásáért. A programnélküliség és a politikai koncepció hiánya ideológiai téren komoly, negatív jelenségekhez vezetett: — a deformációk elleni harc leple alatt teret biztDsítottak az osztá'iyszempontot mellőző kommunistaellenes nézetek terjesztéséhez, melyek kétségbe vonták és elvetették a szocializmus lényegét, a párt vezető szerepét, és a szocialista demokráciát, — fokozatosan megbomlott a marxista—leninista művelődési és nevelési rendszer, — lebecsülték és lényegében felszámolták az anti kommunista Ideológiai harc egyes formáit, — az „alkotó fejlődés" ürügyén antimarxista nézetek hatoltak be a társadalomtudományi munkahelyekre, a pártszervek lektori aktívájába és a tömegtájékoztatási eszközökbe. Rafináltan manipuláltak társadalmunk közvéleményével. Az erre vonatkozó terveket az antikomunizmus különböző központjai dolgozták ki, kidolgozták, hogyan lehet a szocializmust a „másik szocializmus" felé tolni, hogyan lehet a hazafiasságot sovinizmussá és szovjetellenességgé változtatni. Az ideológiai munkát nem értelmezték úgy, mint a pártpolitika elválaszthatatlan részét. Lebecsülték az Ideológiai munka és a gyakorlat, a szocializmus fejlődése szükségletei éš céljai közti szoros kapcsolat követelményét. Azt hirdették, hogy a marxizmus—leninizmus történelmi szempontból elavult rendszer, tagadták forradalmi, osztályés internacionalista jellegét. A dolgozók Jelentős része, elsősorban a társadalmitudományi munkahelyeken revizionista és jobboldali opportunista pozíciókon állt és aktívan hatott a társadalmi élet deformációira. Harcot indítottak a nemzet érdekei, a szocializmus alapjai, a kommunista párt és a szocialista állam ellen. A revizionisták és a jobboldali opportunisták a marxizmust szembeállították a leninizmussal, az „ifjú" Marxot az „idősebb" Marxszal stb. A leninizmust úgy jellemezték, mint „kizárólag orosz jelenséget", amely nem jelenthet semmit a többi ország és nemzet számára, elévült világnézetnek tekintették, melyet a világtörténelem és fejlődés már állítólag régen túlhaladott. A nálunk terjesztett káros nézetek közé tartozik a kultúra és a művészet osztálynélküliségére és apolitizmusára vonatkozó tézis. A különböző „reformátorok" fenntartották a jog- hogy a kultúra burzsoá teoretikusa, iák példáját követve, ők határozzák meg, mi a kultúra, milyen legyen, s milyen irányzatot kövessen. A kultúra és elsősorban az esztétika marxista—leninista elméletének úgynevezett vulgarizálása kiküszöbölésének ürügyével az alapvető marxista—leninista elveket különböző burzsoá elméletekkel helyettesítették. Ennek következtében olyan művek kerültek a kultúrába, melyek nem gazdagították a szocialista emberek személyiségét, tudását és érzelmeit. Egyes művészek, elméleti szakemberek és a kulturális közvélemény körében az elitelmélet terjedt. A művészi alkotások elvesztették szocialista tartalmukat és nemzeti jellegüket. A nyugati írók, színdarabok, filmek, zene nem differenciált importja teret nyújtott a burzsoá kultúrának. A világiság, vagy az európaiság nem jelentett mást, mint kozmopolitizmust, hajbókolást Nyugat felé, valamint kultúránk szép, forradalmi és nemzeti hagyományai feletti büszkeségünk fokozatos elvesztését. Az a törekvés, hogy a kultúra terén kiküszöböljék a párt befolyását és korlátozzák a szocialista állam funkcióit, összefüggött annak a gondolatnak az érvényesítésével, hogy a kultúra a vezető párt és állami szervek „partnere". Ezeknek a hosszú ideig ható szocialistaellenes, jobboldali opportunista irányzatoknak, melyek már 1968 előtt is érvényesültek, egyik megnyilvánulása volt a kultúrának Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista állammal szembeni védelmének tézise. A szocialistaellenes jobboldali és opportunista erők ellenforradalmi támadása a szocialista iskola alapelveit is megbontotta, és az iskolaügy egészét befolyásolta. Ezért az iskola gyakorlatilag nem teljesítette társadalmi küldetését, nem nevelte az ifjú nemzedéket szocialista szellemben. A jobboldali szocialistaellenes erők tevékenysége a legjobban a tömegtájékoztatási eszközöket érintette, melyeket a válságos időszakban szocialistaellenes hatásra a társadalom tudatának bomlasztására, a párt és az állam fellazítására használtak fel. Az ellenséges burzsoá ideológiákkal szembeni elnéző álláspont negatív hatással volt népünk szocialista öntudatának kialakítására. A relatívan erős vallásossággal, az egyházi ideológia és befolyása korszerűsítésével kapcsolatban az idealista világnézettel folytatott harc ebben a politikai légkörben bizonyos értelemben bonyolultabb és igényesebb lett, A klerikalizmus~és a politikai katolicizmus arra használta fel az 1968. évi helyzetet, hogy megkísérelte kialakítani saját politikai alapját. Ezt szolgálta a „zsinati megújhodás műve" szervezet. A Matica slovenská egyes szervezeteiben és a nemzetiségek kulturális szövetségeiben a nacionalista irányzatok mellett a politikai klerikalizmus is fellépett. Politikai ambíciók mutatkoztak a görög-katolikus egyházban is, ahol a lelkészek egy része a vallási érzelmekkel visszaélt a polgári együttélés destruálására és a szovjetellenességre. A nacionalizmus megnyilvánulásai rendszerint szoros kapcsolatban álltak a szovjetellenességgel. A szovjetellenesség lett a Jobboldali opportunista és antiszocialista erők közös politikai és ideológiai platformja. A párt ideológiai munkájában rendkívül fontos, hogy a dolgozókat a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében neveljék. A szocializmus ellenségei már néhány év őta összpontosított támadásokat intéznek a nemzetközi kommunista és forradalmi munkásmozgalom internacionalista egysége ellen. Arra törekednek továbbra is, hogy a nacionalizmus felélesztésével ellentéteket csempésszenek be népünk tudatába és bizalmatlanságot ébresszenek a Szovjetunió és a szocializmus többi országa iránt. A proletár Internacionalizmus eszméi ellen felélesztik és támogatják a nacionalizmus különféle formáit, élesztgetik a nacionalista szenvedélyeket és azokat körmönfontan a hazafiság köntösébe bújtatják. Tapasztalataink szemléltetően meg• mutatták, hogy az Igazi hazafiasság nem választható el az internacionalizmustól. A Szovjetunióhoz fűződő szövetségnek és Internacionalista testvériségnek mélyreható történelmi Indokai vannak. Gyökerei egészen a cseh és a szlovák nemzeti megújhodás kezdetéig nyúlnak. Ján Kollár, Ľudovít Štúr és mások reményüket, vágyaikat egybekapcsolták a nagy orosz néppel és bíztak abban, hogy segítik felszabadítani elnyomott szláv testvéreiket. A kulturális tényezők egész nemzedékének demokratikus érzéseit, a szlovák és a cseh (Folytatás n 8. oldalon)