Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám, péntek

Modern művészet mérlegen HAT FIATAL FESTŐ KIÁLLÍTÁSA A DUNA MENTI MÚZEUMBAN Mostanában valahogy összemosódnak a határok a művészetekben. Nehéz, vagy még pontosabban kifejezve: szinte lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, hol is kezdődhet a művészet, mi rangosít egy kificamított vonalat, olcsó fémből készült, figurális szempontból meghatározhatatlan, morfológiailag semmihez sem hasonlítható, ugyanakkor viszont absztraktnak sem nevezhető alakzatot művészetté. A hagyományos stílusjegyektől eltérő mai művészet lényege talán a formák, alakzatok belső életének keresésével, annak megtalálásával bontakozik ki előttünk, feltéve, ha a művész tudott ilyen „lelket", belső dinamikát lehelni az alkotásába. Ránézve a vonalak, formák semmit se mondanak. El kell felettük gondolkodni. Ez már egy olyan „plusz", amely figyelmet érdemel, mert a passzív szemlélőt akarva-akaratlanul gondolatilag cselekvővé teszi és egy kicsit alkotóvá is. Szellemi kapcsolatot kell teremtenie a művésszel, ki kell építenie egy gondolati hidat, mely a kusza vonalak és amorf alakzatok kulisszái mögött valahol — lehet hogy éppen az előttünk levő vásznon, szobron kívül — az életben rejtőző művészi mondanivaló megértéséhez vezet. Meg kell találni. Érdekes és izgalmas vállalkozás, mely nem is jár mindig sikerrel. Komáromban (Komárno) a Duna menti Múzeumban a SZISZ Központi Bizottsága mellett működő Fiatalok Galériája Deák György, Viliam Jakubik, Stanislav Kollárik, Kopócs Tibor, Juraj Meliš és Rudolj Sikora „izmusba" nehezen préselhető, viszont már egyéniségre utaló, vagy azt a közelben sejttető művészetéből adott egy kávéskanálnyi ízelítőt. Bíró Béla jelvétele a kiállítás megnyitásán készült. A különféle technika alkalmazásával készített alkotásokról Németh István az április 27ig megtekinthető kiállítás megnyitásakor kiadott füzetben találóan írja: „Akárcsak az ipar szemléletét vette volna át a művészet, a mindennapi élet és a tudományok, az emberi tapasztalat mai szintjéről indul el". Majd egy mondattal tovább így folytatja: „A klasszikus anyagokból készült szobrokat végleg a múzeumok termeibe parancsolja és helyettük előregyártón eleméket, a préselt és csavart fémdarabok armádiáit, a mozgó és vibráló fénylemezek zizegő sustorgását, a fénycsóvák pengeélét, de ha kell, az üres, illetve majdnem üres termek hatását is bevonja a művészi kifejezőeszközök csoportjába." Hát igen! Ezek a fiatalok — és a Duna menti Múzeum tárlatán nem szereplő ifjú művészek — új utakat, kifejezési formákat, színösszetételeket keresnek. Persze, nehéz ma már az impresszionizmus, posztimpresszionizmus, kubizmus, fauvizmus, futurizmus, dadaizmus és még ki tudná felsorolni hányféle „izmus" után újat, méghozzá gyökeret eresztő, maradandó értékű újat hozni. Gauguin, Hans Arp, Braque, Picasso, Vlaminck, Légér, Salvador Dali és a többiek — sokszor úgy tűnik, — már kimerítették a lehetőségek skáláját, viszont helytelen lenne, „letenni a fegyvert", vagy ahogy Ady írja: „Vert úton ügyesen loholni". Sokan azt mondják: Lautrec, Cézanne után már nem lehet sok mindent keresni! Pedig lehet, mert ők is több évszázados festőgenerációkról új generációkra öröklődött iskola kapuin törtek ki és kezdtek „új vizeken járni". Ojat hozni — ismétlem — nehéz. Stanislav Kollárik Meghátrálás és Előrelendülés című nonfiguratív alkotása az absztrakt módon kifejezett mozgást tekintve a futuristákra emlékeztet. De ha futurizmus is, valami újféle futurizmus. Deák György „G" kulcsai, betűféleségei úgy megfogtak, hogy másfél órát töltöttem el képei előtt. Főleg a sárga alapra festett, talán éppen a mai modern ember vívódá;ait, lelki életének összetettség }t megfogalmazó „kificamított vonalai" ragadtak meg. Lehet, hogy más. Művészetet éreztem az üveglapok közé szorított alkotásokon. Tetszettek. Kopócs Tibor képei sok szót kívánnak, mégis a legnehezebb róluk írni. Alkotásai nem tűrik a szavakat. Látni kell őket. Valaki egyszer azt mondta a zenéről, hogy ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek. Nem értet, hanem éreztet, nem a tudatunkra, hanem a sejtelmes és szép dolgok iránt fogékony érzésvilágunkra hat. Ez érvényes a festészetre is. Kopócs Tibor több figurális csoportból összetevődő, mégis szervesen egy képpé komponált alkotásai is feltétlenül igénylik a fizikai jelenlétet, képeit a szavak csak egy félresikerült reprodukció értékévé szegényítenék. A komáromi kiállításról elmondhatjuk: ahány művész, annyi technika, stílus. Filctolirajz, rézkarc, linoleummetszet, betűrajz, litográfia, topografia, szériagrafika. A Duna menti Múzeum földszinti termében bemutatott alkotások „vándorútra kelnek". A szép képek, a merész, új utakat kereső művészet kedvelőinek minden bizonnyal sok örömük telik majd bennük hazánk más városaiban is. (komlósi ) Gazdag műsor — si NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A SZENCZI MOLNÁR ALBERT NAPOK MARGÓJÁRA ;ilány érdeklődés Idén már hatodszor rendezte meg a CSEMADOK helyi szervezete karöltve a város vezetőségével Szene (Senec) neves szülöttjének, a magyar irodalom és nyelvészet nagy alakjának emlékére a Szenczi Molnár Albert Napokat. A műsor a helyi viszonyokhoz képest gazdag volt. Sajnos, a kultúrház hiánya rányomta bélyegét az ünnepségekre. A néprajzi kiállítás, amely a Szenczi Molnár Albert Napok legértékesebb rendezvényének mondható, a magyar kilencéves alapiskola egyetlen tantermében veit összezsúfolva. így egy-egy nagyon értékes kiállított tárgyat, edényt vagy szőttest nem tudtak kellőképpen kiemelni. A kiállítás szervezőit — Csuka Gyulánét, Polák Margitot és Matus Rudolfot — így is dicséret illeti. Az anyagot, amelv bemutatja Nyitra, Garam vidéke és Szene környéke néprajzát, csaknem 4 éve gyűjtik. Hathatós segítséget kaptak a gimnáziumban működő Néprajzi Társaságtól és az alapiskolán működő Bagoly-rajtól. A kiállított anyag helyi történelmi emlékekkel kiegészítve elégséges lenne egy állandó jellogű városi múzeum létrehozásához. Ez a terv azért is indokolt, mert a fürdőidény alatt Sz:ncet sok külföldi és hazai turista kei esi fel, akik minden bizonnyá! szívesen megismernék Szene ür é íelmét és néprajzát is. Az egyik hagyományos rendezvény a járási szavalóverseny. Sajnos, hibája is már hagyományosnak mondható: nézői nincsenek. Csak a versenyzők vannak jelen, így nem tudják megfelelő mértékben népszerűsíteni az effajta nemes vetélkedést. Talán ennek tulajdonítható, hogy ez a járási verseny is kimondottan diákjelleget öltött, s a felnőttek kategóriájában nem akadt versenyző. A Szenczi Molnár Albert Napok további hagyományos rendezvénye a vidám ifjúsági vetélkedő, amelyet az idén is, ugyanúgy mint az előző öt évben, Katona Lóránd, a magyar kilencéves alapiskola tanítója rendezett. A verseny az idén két részre oszlott. Az első rész témája a CSKP 50 éves fennállása, a második rész témája pedig Petőfi Sándor élete és munkássága. A közönség is bekapcsolótihatott a vetélkedőbe. A vetélkedő győztesei Szobó Zoltán, Világi Eva és Susla Gábor lettek. Irodalmi színpadok bemutatójára is sor került. Először a szenei „Múzsa", majd a bratislavai „Forrás" irodalmi színpad mutatkozott be. A szenciek „Orgonaszó" című műsorukkal fu hász Gyulára emlékeztek. Előadásukban fô'eg a fegyelmezettséget lehet értékelni, amely nagy meglepetésre a „Forrás" műsorában kicsit háttérbe szorult. A „Forrás" Balta György: „A stószi rétek világbékéje" című művét adta elő. Mint a címből is kitűnik, ezzel a műsorral Fábry Zoltánra emlékeztek. A Szenczi Molnár Albert Napok legértékesebb esti előadására, az Ünnepi Akadémiára a szövetkezeti klubban került sor. Az ünnepi beszédet dr. Szathmáry István, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanszékvezető docense tartotta, aki méltatta a nagy nyelvész és fordító munkáját s érdemeit az irodalmi nyelv kialakításában. Ezt követte a CSEMADOK Központi Bizottsága dal- és táncegyüttesének, a Szőttesnek fellépése. Különösen ki kell emelni a zenekar és az énekesek teljesítményét, de nem szabad megfeledkezni a konferansziéról, G. Molnár Lászlóról sem. Ezzel a rendezvénnyel lényegében a Szenczi Molnár Albert Napok befejeződtek. Ha az ünnepséget mint egészet vesszük és eltekintünk az előfordult kisebb hibáktól, eredménye és értéke feltétlenül pozitív. Azonban nem lehet megfeledkezni egy negatív és érthetetlen jelenségről — az eléggé kis érdeklődésről. Ha a nézők nélküli szavalóversenyt figyelmen kívül is hagyjuk, lényegében telt ház egyedül a vidám diákvetélkedőn volt. A néprajzi kiállítás megnyitóján alig vett részt 30 ember, ami bizony Szene lakosságának nem válik dicséretére. Az irodalmi színpadok bemutatóján a nézők csekély számát még a rossz időjárással sem lehet megmagyarázni. EGRI ARANKA • SZOLJON mSa 1 Ezen a héten a szokásosnál kevesebb, ám annál érdekesebb leveleket kaptunk. A félkészáruk eladásával kevesen foglalkoznak, pedig ma — amikor a legtöbb családban a férj és a feleség is dolgozik — a félkész és főleg a vásárló által kívánt idő pontra előkészített áru nagy segítséget jelenthet az odahaza második műszakot kezdő háziasszonynak. Hisszük, hogy olvasóink közül a jövőben sokan foglalkoznak majd ezzel a fontos kérdéssel és megírják javaslataikat, elképzeléseiket. Válasz bírálatunkra Fehér Gyula lévai (Levice) olvasónk a múltkor a többi között ezt írta: „Legjobban a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) eset lepett meg. Ilyesminek nem szabadna megtörténnie! Bízom benne, hogy az illetékesek kivizsgálják az ügyet és az újságban tájékoztatják az olva sókat, milyen intézkedéseket foganatosítottak". Nos, a kívánság teljesült. A Jednota komáromi (Komárno) vezetősége kivizsgálta az árdrágítással és az udvariatlansággal kapcsolatos panaszt és hivatalos levélben a következőket hozta tudomásunkra: „A cikkben feltüntetett hiányosságok sajnos igazolást nyertek. A jednota vezetősége az üzletvezetőt, valamint az elárusítót az érvényben levő előírások alapján a következőképpen vonja felelősségre: Bittér Piroska üzletvezetői a 65/65 számú MTK 77. paragrafusának B f/ontja alapján, (az üzletvezetőnek ugyanis az első és második esetről nem volt tudomása), Molnár Lajos elárusítót az említett Munkatörvénykönyv 77. paragrafusának C pontja alapján. Nevezett egy havi fizetésének 30 százalékát tartjuk vissza. Molnár Lajos ez év áprilisában katonai szolgálatra vonult be, ezért nem alkalmazhattuk esetében a 77. paragrafus D pontját. Okulva az elkövetett hibákból ígérjük, hogy a jövőben megteszünk mindent annak érdekében, hogy ehhez hasonló esetek ne forduljanak elő üzleteinkben". Szemet hunytak a vásárlók Sok esetben a vásárlók teszik lehetővé, hogy becsapják őket. Ilyen eset történt Kéménden (Kamenín). Az emberek tudták, hogy becsapják őket. Az üzletben az áruról levágták az árat feltüntető szalagot. Az emberek erről beszéltek egymás között, sokáig azonban senki sem figyelmeztette az illetékes szerveket. Az üzletvezetőről az a hír járta, hogy jó összeköttetésekkel rendelkezik, s hogy felettesei úgysem vonják felelősségre. Mások szó nélkül tűrték az árdrágítást, mert arra gondoltak, mégiscsak helyben vásárolhatnak, nem kell utazgatni ide-oda. így tették lehetővé, hogy az üzletesek hónapokon keresztül becsaphassák őket. Végre akadt, akinek volt bátorsága szóvá tenni a visszaéléseket. Az illetékes szervek azonnal vizsgálatot indítottak. Megállapították, hogy a leszállított árak helyett eredeti árat számláztak. A vásárlókat megkárosító ravasz üzleti fogásokat még vizsgálják, így az okozott kár értéke ismeretlen. Csepregi Ernőné, kéméndi olvasónk leveléből idéztünk. A történtekhez csak annyit fűzünk hozzá: Miért tűrték hosszú ideig a kéméndiek ezt az üzletesi kizsákmányolást? Senki másnak, maguknak ártottak vele! Panasz halügyben A panaszt a komáromi hajógyárból Gáborek Zsazsa írta. Olvasónk nehezményezi, hogy nem kapható megtisztított, kisebbnagyobb (vagy darabolt) élőhal. — Karácsonykor, húsvétkor, de máskor is szívesen fogyasztunk halat — írja — de a magányos embereknek két kilós vagy még nagyob halat kell vásárolniuk, mert kisebbet nem kapnak. Sokan diétáznak. Főleg nekik hiányzik az élőhal. Javaslom: az illetékesek figyeljenek fel erre a jogos panaszra! Az üzleteseké a szó Munkatársunk, Kovács József a napokban az érsekújvári járásban levő Szálkán járt. Az ottahi élelmiszerüzletben Gálikné és Varga Erzsébet a következőket mondották: — Több lapban is olvastuk, hogy neheztelnek az üzletvezetőkre, elárusítókra. Aki ebben a szakmában dolgozik, tudja, hogy milyen nehéz és felelősségteljes munkakör ez. Az üzlethelyiségek nem felelnek meg a követelményeknek. Községünkben hat különböző üzlet van, de ebből csak egyet helyeztek el állami épületben. Nézetünk szerint a felsőbb szerveknek biztosítaniuk kellene megfelelő helyiségeket az üzletek részére. — Előfordulnak esetek, hogy a megrendelt árut nem kapom meg és a lakosok engem okolnak — mondotta Czinek juliannak, a cipőüzlet vezetője. Majd így folytatta: „A nagyraktárak nem biztosítanak árut az idősebb korosztály részére. Szűrcsizmát is hiába rendelek. Ha kapok is, tavasszal érkezik az üzletbe. Czinek Julianna is az üzlethelyiségek alkalmatlan helyen való elhelyezését bírálta. Elmondotta, hogy az üzletek nagy részét magánlakásokban helyezik el. Míg lesznek vásárlók és eladók, problémák is akadnak bőven. A vásárlók kifogásolják, hogy az üzletbe bemenet köszönnek — csend a válasz. Távoznak, köszönnek, nem köszönnek vissza. Előfordulnak esetek, hogy a tejet reggel hat óra előtt leszállítják az üzletekbe, de kenyeret és péksüteményt csak órák múlva. Sokan tették már szóvá, hogy az élelmiszerüzletekben alkoholt árulnak. Nézetük szerint a bort, sört, pálinkát a vendéglőkben kellene árusítani, j. Tvrdoň, testvérlapunknak, a Pravdának küldött levelében javasolja, hogy ne csak panasz, hanem kívánságkönyvet is helyezzenek el a boltokban. Előfordulnak ugyanis esetek, hogy egyes árucikkek elfekvő készletként halmozódnak fel a termelőüzemekben, de a gyár vezetősége nem tud arról, hogy többen is érdeklődnek az ilyen árucikkek iránt. Rangos írók és szerkesztők írtak már szatírát az aprópénzhiányról. Egyik írónk „angyali történetet" dolgozott fel arról, hogy egy ritkán található hűtőszekrény-alkatrészt fedezett fel az egyik üzletben, de nem tudta megvásárolni, mert — reggel, közvetlenül az üzletnyitás után kereste fel az üzletet — csak százkoronása volt és a boltos nem tudta felváltani a pénzt. Az írás évekkel ezelőtt jelent meg; azóta százan és százan szóvá tették ezt a negatív jelenséget, de üzleteinkben — tisztelet a kivételnek — reggel még ma sem tudják felváltani az 50, vagy a 100 koronást. Egyes vásárlók szerint az üzletekben csúcsforgalom idején félmunkaviszonyban kisegítő kiszolgálókat kellene alkalmazni. Mások a nyitási és zárási hat ír'dók pontos betartását kövelel

cnk ember igényt támaszt napjainkban a kereskedelemmel szemben, ugyanakkor a szakemb? képzés nem tart lépést a siirge'ő szükséggel. Egyoldalúak lennénk, ha csak az üzleteket csépelnénk. Valljuk be: a vevők között is akadnak „szekálok" szép számmal. Fórumunk egyik felet sem szándékozza támadni. Célja: az eladás, a kereskedelmi tevékenység további javítása. Olvasóink erre irányuló, ezt szorgalmazó leveleit, bírálatait, javaslatait várjuk. 1971.