Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Partja Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás az 5. oldalról) lis dolgozók, soknemzetiségű hazánk minden népe önfeláldozó munkájának az eredménye. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében üdvözöljem a munkásosztályt, a kolhozparasztságot, az értelmiséget, a Szovjetunió minden dolgozóját a munkában aratott nagy győzelmei alkalmából! 2. AZ ORSZÁG GAZDASÁGFEJLESZTÉSE JELENLEGI SZAKASZÁNAK SAJÁTOSSÁGAI ÉS AZ ÚJ ÖTÉVES TERV FELADATAI Elvtársak! V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy a politika minden nehézsége és minden művészete abban van, hogy figyelembe vegyük minden időszak feladatainak sajátosságúit, azokét a viszonyokét, amelyek közepette a párt tevékenykedik. Az ilyen megközelítés óriási jelentőségű a gazdaságpolitika kidolgozásában is, amelynek számításba kell vennie az ország adott fejlődési szakaszának fő sajátosságait. Nálunk, mint ismeretes, a szocializmus már a 30-as évek második felében győzelmet aratott. Azóta a szovjet emberek hősi munkájának és harcának több mint három évtizede telt el. Annak az időszaknak a gazdasága és a jelenlegi gazdaság a termelési viszonyoknak egy és ugyanazon típusán, ugyanazokon a gazdasági törvényeken, a szocializmus törvényein alapszik. Ugyanakkor meg kell látni azokat a fontos új mozzanatokat is, amelyek megkülönböztetik a jelenlegi gazdaságot a 30-as évek végének gazdaságától. Elértük a népgazdaság, a szocialista társadalmi viszonyok, a kultúra és a széles néptömegek öntudata felmérhetetlenül magasabb színvonalát. A szovjet emberek önfeláldozó munkájával felépült a fejlett szocialista társadalom, amelyről V. I. Lenin már 1918-ban úgy beszélt, mint országunk jövőjéről. Ez lehetővé tette számunkra, hogy hozzákezdjünk a párt programjának, az utóbbi pártkongresszusok által megjelölt nagy feladatok gyakorlati megvalósításához: a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtéséhez. Azzal kapcsolatban, hogy a kongreszszus megvitatja a párt gazdaságpolitikájának alapvető kérdéseit az előttünk álló időszakra vonatkozólag, figyelmet kell fordítanunk népgazdaságunk fejlődése jelenlegi szakaszának néhány sajátosságára. A sajátosságok között a legfontosabb, hogy teljesen újak a méretek. Óriási gazdasági potenciál jött létre, amelynek alapja: a sok ágazatú ipar ós a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság, az élen járó tudomány, a szakképzett munkások, szakemberek, gazdasági vezetők. Ez olyan gazdaság, amely egy nap alatt csaknem kétmillárd rubellel nagyobb értékű, vagyis tízszer annyi társadalmi terméket állít elő, mint amennyit a 30-as évek végén állítottak elő egy nap .alatt. A párt gazdasági tevékenységében figyelembe veszi az ország népgazdasági erejének óriási mértékű növekedését. Konkrétan miről van szó? Mindenekelőtt arról, hogy lényegesen megnövekedtek lehetőségeink. Olyan feladatokat tüzünk magunk elé és oldunk meg ma, amelyekről az előző szakaszokban csak álmodni lehetett. Ugyanakkor a jelenlegi viszonyok között a gazdasági lehetőségekkel egyidejűleg gyorsan növekszenek azok a követelmények is, amelyeket a társadalom állít a gazdaság elé. Mint ismeretes, a szocialista építés első szakaszaiban a legalapvetőbb feladatra kellett összpontosítani a figyelmet, arra, amitől a fiatal szovjetállamnak a puszta léte függött. Most más a helyzet. Most nemcsak akarjuk — mi ezt mindig is akartuk —, hanem meg is oldhatjuk és meg kell oldanunk egyidejűleg a feladatok szélesebb körét. Biztosítva gazdaságunk jövendő fejlődése számára a tartalékokat, megvalósítva a termelés technikai korszerűsítését, óriási összegeket beruházva a tudományba és a népművelésbe, egyidejűleg mind nagyobb erőket és anyagi eszközöket kell fordítanunk a szovjet emberek jólétének növelésével összefüggő feladatok megoldására. Amikor egyik vagy másik — akár rendkívül fontos — területen előretörünk, többé nem tűrhetjük más területek tartós elmaradását. A népgazdaság fejlődésének az ország által elért magas színvonala maga után von még egy fontos következményt: nagymértékben növekedtek a tervezéssel, az irányítással, a gazdasági munka módszereivel szemben támasztott követelmények. Fokozódik a gazdaság minden láncszemének egymástól való kölcsönös függése, s ez növeli a távlati tervezésnek, az ágazatok közötti kapcsolatok rendszere kidolgozásának, az anyagellátás megjavításának jelentőségét. Az ország gazdaságfejlesztése jelenlegi szakaszának fontos sajátosságait meghatározza még a gyorsan kibontakozó tudományos és műszairl forradalom. A szocializmus, a szocialista tervgazdálkodás a legszélesebb teret nyitja meg a tudomány és a technika sokoldalú fejlődése előtt. Ugyanakkor a tudományos és műszaki forradalom megköveteli gazdasági tevékenységünk sok oldalának tökéletesítését. Más szavak kal: a szocializmusra nézve kedvező, óriási erő ez, de ezzel megfelelő mó don bánni is kell tudni! A jelenlegi történelmi szakasz számos sajátosságát a külső körülmények jelentős változásai is meghatározzák. Ezek közül a legfontosabb, hogy — mint már rámutattunk — kibontakozóban van a szocialista országok gazdasági integrációjának folyamata és sok gazdasági feladatot e folyamat figyelembevételével kell megoldanunk. Számításba kell venni azt is, hogy napjainkban erősen fokozódott a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc olyan szférájának szerepe, mint a két világrendszer gazdasági és tudományos-műszaki versenye. Ezek a főbb vonások jellemzik az ország gazdasági fejlődésének mostani szakaszát. Ha ezeket a politikai feladatok nyelvére fordítjuk le, akkor röviden összegezve ezt lehet mondani: a népgazdaság roppant arányai, a megnövekedett gazdasági lehetőségek és társadalmi szükségletek elengedhetetlenül megkövetelik egész gazdasági munkánk színvonalának számottevő emelését, a gazdaság hatákonyságának lényeges fokozását, egész hatalmas gazdaságunk átalakítását egy még jobban, még liarmonikusabban működő gépezetté. Mindig és mindenben segítségünkre volt a párt forradalmi eltökéltsége és lendülete, az a képessége, hogy mozgósítani tudta a dolgozók millióit az építési feladatok megoldására, segítségünkre volt a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség munkalelkesedése. Ma jobban, mint valaha, szükséges, hogy még szorosabban kapcsoljuk össze e nagy erőt a rendszeres, lelkiismeretes szervező munkával, a következetesen tudományos gazdálkodással, a szigorú önfegyelemmel és szakszerűséggel. Elvtársak! A fent említett körülményeket a központi bizottság számításba vette egy olyan fontos politikai dokumentum kidolgozásakor, mint az új ötéves terv irányelvei. A IX. ötéves tervnek fontos szakaszszá kell válnia, a szovjet társadalom további előrehaladásában a kommunizmushoz vezető úton, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának építésében, az ország gazdasági és védelmi erejének fokozásában. Az ötéves terv fő feladata biztosítani a nép anyagi életszínvonalának és kulturális színvonalának jelentős emelkedését a szocialista termelés gyors ütemű fejlődése, eredményességének fokozása, a tudományosműszaki haladás, valamint a munkatermelékenység gyorsított növekedése alapján. öt év alatt 37—40 százalékkal kell emelni a nemzeti jövedelmet, ezen belül a fogyasztási alapot 40 százalékkal, a felhalmozási alapot pedig 37 százalékkal. Az ipari termelés 42—46 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 20— 22 százalékkal növekszik. Az egy lakosra jutó reáljövedelem több mint 33 százalékkal emelkedik. Minthogy a szovjet népgazdaság 1971 — 1975. évi fejlesztésére vonatkozó ötéves terv irányelveiről A. N. Koszigin elvtárs tart majd beszámolót, engedjék meg, hogy csupán a párt gazdaságpolitikájának három, az előttünk álló időszakra vonatkozóan alapvető kérdésével foglalkozzam. Mindenekelőtt beszélni kívánok azokról a fő célokról, amelyek elérésére irányítja a párt a szovjet gazdaság fejlődését, Ide tartozik továbbá a növekedés forrásainak, azoknak a tartalékoknak a kérdése, amelyeket feltétlenül mozgó sítani kell a társadalmi termelés gyors fellendítése céljából. Végül ehhez a kérdéscsoprthoz tartozik a gazdasági mechanizmus tökéletesítésének kérdése is, hiszen ennek a mechanizmusnak kell biztosítani a gazdaság sikeres fejlődését. 3. A NÉP ÉLETSZÍNVONALÁNAK EMELÉSE A PÁRT GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK LEGFŐBB CÉLJA A központi bizottság, amikor a kilencedik ötéves terv fő feladatának minősíti a dolgozók életszínvonalának emelését, abból indul ki, hogy ez az irányvonal fogja meghatározni tevékenységüket nemcsak a következő öt esztendőben, hanem távolabbi perspektívában is az ország gazdasági fejlődésének általános orientálását szolgálja. Ennek az irányvonalnak a kitűzésekor a párt mindenekelőtt azt tartja szem előtt, hogy az emberek anyagi és kulturális szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése a szocializmusban a társadalmi termelés legfőbb célja. Pártunk és államunk a szovjethatalom első napjaitól kezdve minden tőle telhetőt megtett ebben az irányban. Lehetőségeink azonban a közismert történelmi okok miatt hosszú időn át korlátozottak voltak. Most ezek a lehetőségek jelentősen kibővültek, s ez lehetővé teszi a párt számára annak a kérdésnek a felvetését, hogy a gazdasági építőmunkát még fokozottabban a népjólét emelésének szolgálatába állítsuk. A párt kiindulópontnak tekinti azt a meggondolást is, hogy a dolgozók életszínvonalának emelése gazdasági fejlődésünknek is mind sürgetőbb követelményévé, a termelés gyors növekedésének egyik fontos gazdasági feltételévé válik. Ez a felfogás nemcsak a munka anyagi és erkölcsi ösztönzői által betöltött szerep további fokozását célzó politikánkból következik. A kérdés ennél jóval szélesebb: azoknak a feltételeknek a megteremtéséről van szó, amelyek elősegítik a szovjet emberek és valamennyi dolgozó képességeinek és alkotó aktivitásának sokoldalú fejlesztését, tehát a társadalom legfőbb termelőerejének fejlesztését. A korszerű termelés gyorsan növekvő követelményeket támaszt nem csupán a gépekkel, a technikai eszközökkel, hanem és mindenekelőtt magukkal a dolgozókkal, azokkal szemben, akik ezeket a gépeket megalkotják és ezeket a technikai eszközöket irányítják. A különleges ismeretek, a magas fokú szakképzettség, az ember általános kulturáltsága a dolgozók mind szélesebb rétegei körében válik a sikeres munka elengedhetetlen feltételévé. Mindez azonban jelentős mértékben függ az életszínvonaltól, attól, hogy mennyire tudjuk kielégíteni az anyagi és szellemi szükségleteket. Ily módon céljaink, megnövekedett gazdasági lehetőségeink és a népgazdaság fejlődésének követelményei egyaránt lehetővé és szükségessé teszik, hogy a gazdaság még jobban a nép életszínvonalának emelésévei kapcsolatos sokrétű feladatok megoldása irányába forduljon. A nyolcadik ötéves terv máris fontos gyakorlati eredményeket hozott ezen a téren. Most nemcsak az a feladat, hogy megszilárdítsuk eddigi eredményeinket, hanem az is, hogy további lényeges előrehaladást érjünk el. Amikor azt mondjuk, hogy a dolgozók életszínvonalának emelése a fő feladat, magától értetődően nem szabad ezt leegyszerűsítve megközelíteni. A nép életszínvonalának jelentős emelését célzó irányvonal megvalósítása időt, nagy erőfeszítéseket, hatalmas anyagi eszközöket és erőforrásokat követel. Felosztani és elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk — ez elemi igazság. Terveink ereje, realitásuk záloga abban, van, hogy szüntelenül összekapcsolják az életszínvonal emelését a társadalmi termelés növekedésével, a munka termelékenységének fokozódásával. Ez pedig meghatározza a pártra, az egész szovjet népre háruló felelősség mértékét is. Az, hogy hogyan élünk ma és hogyan fogunk élni holnap, tőlünk magunktól, a munkában elért eredményeinktől függ. Engedjék meg, hogy beszámoljak azokról a javaslatokról és tervekről, amelyeket a párt központi bizottsága és a Szovjetunió Minisztertnácsa terjeszt a kongresszus elé a nép életszínvonalának növelésére vonatkozóan. Tervbe vettük a dolgozók pénzjövedelmének további növelését. A lakosság reáljövedelme teljes növekedésének háromnegyed részét béremeléssel szándékozzuk biztosítani. Az ötéves terv évei alatt a munkások és az alkalmazottak minimális bére havi hetven rubelre emelkedik. Emelkedni fog áz iparban, a közlekedésben és az anyagi termelés más ágazataiban folalkoztatott, középső fizetési kategóriájú dolgozók alapbére és fizetése. Emelkedik a mezőgazdasági gépkezelők díjazása. Tervbe vettük a tanítók, az orvosok, az egészségügyi személyzet és más szakmák dolgozói számára a fizetésemelést. Az Urálban, az északi területek európai részein, Nyugat-Szibériában, Kazahsztánban — kivéve a köztársaság déli részét — egy sor távol-keleti, kelet-szibériai és középázsiai körzetben több iparágban bevezetjük, illetve növeljük a bérpótlékot. Jelentősen növekedni fog az éjszakai pótlék összege. Ezeket az intézkedéseket fokozatosan, körzetenként és iparáganként fogjuk bevezetni. Az intézkedések összesen mintegy kiiencvenmillió munkást és alkalmazottat érintenek. Következésképpen a munkások és az alkalmazottak havi átlagkeresete az ötéves tervidőszakban 146—149 rubelre, a kolhozparasztok havi munkadíja pedig 98 rubelre emelkedik. Számításba vettük egyes dolgozókategóriáknál az adókedvezmények kiszélesítését. Szeretnék, elvtársak, még egy kérdést érinteni. Az iparosítás és a háború utáni helyreállítás éveiben csak úgy tudtunk haladni, csak úgy tudtuk fejleszteni a gazdaságot, hogy minden erőt és eszközt mozgósítottunk. Országunk dolgozói jól megértették ezt. Nemcsak önfeláldozó munkájukat, hanem személyes tartalékaikat is a közös ügynek adták, aktívan vettek részt az államkölcsönök jegyzésében, s ezek fontos szerepet játszottak a gazdaság gyorsított fejlesztésében. A tömeges kölcsönjegyzés nemcsak az állami költségvetéshez járult hozzá nagy súllyal, hanem nagyszerű bizonyítéka volt a szovjet emberek hazafiságának, a szocializmus ügye iránti odaadásának is. Ismeretes, hogy 1958-tól már lemondhattunk az újabb államkölcsönök kibocsátásáról. A lakosság birtokában maradt kötvények kifizetését — mintegy 25 milliárd 800 millió rubelről van szó — 20 évvel elhalasztottuk oly módon, hogy a kifizetéseket évi egyenlő részletekben az 1977—1996 közötti időszakban hajtjuk végre. Jelenlegi lehetőségeinket mérlegelve az SZKP Központi Bizottsága és a minisztertanács lehetségesnek látta, hogy a kölcsönkötvények visszafizetését határidő előtt megkezdjük és kétmilliárd rubilt már az 1974—75. években visszatérítsünk, majd az utánuk következő években növeljük a visszafizetés mértékét. Az a tervünk, hogy a lakosság által vásárolt összes kötvényeket 1990-ig, vagyis az eredeti határidőnél hat évvel korábban visszafizetjük. Úgy gondoljuk, hogy ez helyes döntés és mindenben megfelel a párt politikájá - nak és a nép érdekeinek. A munkabérek formájában szerzett jövedelmek növekedése mellett figyelemre méltóan bővülnek a társadalmi fogyasztási alapok is. Ezek összegét 1,4-szeresére kívánjuk emelni, ami azt jelenti, hogy 1975-re a társadalmi fogyasztási alapok összege eléri a 90 mii*, liárd rubelt. Az említett anyagi eszkö^ zöket az egészségügyi ellátás további javítására, az oktatási rendszer fejlesztésére, a felnövekvő nemzedék nevelésére fordítjuk. A társadalmi alapokból egész sor más szociális intézkedés végrehajtását is tervezzük. Többek között javítani fogjuk a sokgyermekes és kis jövedel

: mű családok, a termelésben foglalkoztatott nők, a nyugdíjasok és a tanulók életkörülményeit. Előirányozzuk: — pénzbeli segélyek kifizetését á gyermekek után az olyan családokban* amelyekben az egy főre jutó jövede

: lem nem haladja meg az 50 rubelt; — a beteg gyermek gondozására felhasználható fizetett szabadság napjai számának növelését, ä 100 százalékosan fizetett terhességi és szülési szabadság biztosítását minden dolgozó nő számára, függetlenül a munkában eltöltött évek számától; — a munkások és az alkalmazottak minimális öregségi nyugdíjának emelését; — a kolhozparasztok nyugdíjminimumának emelését, s a munkások és až alkalmazottak számára kidolgozott nyugdíjkifizetési rendszer kiterjesztését a kolhozparasztokra; — a rokkantak, a családfenntartó nélkül maradt munkás-, alkalmazott és katonacsaládok nyugdíjbiztosításának javítását; — az ösztöndíjak összegének emelését és a felsőfokú, valamint a középfokú szakoktatási intézmények ösztöndíjas tanulóinak számszerű növelését; — a kórházak és a városi iparitanu ló-iskolák étkeztetési költség-hozzájárulásának emelését. A következő ötéves tervben a munkabérek és a társadalmi fogyasztási alapból való kifizetések növelésével végrehajtandó életszínvonal-emelési intézkedésekre 22 milliárd rubelt fordítunk, szemben a nyolcadik ötéves terv időszakában erre a célra felhasznált tízmilliárd rubellel. Még nagyobb méreteket ölt a lakásépítkezés. öt év alatt 565—575 millió négyzetméternyi lakóterület épül fel. Ez lehetővé teszi mintegy 60 millió ember lakáskörülményeinek megjavítását. Jelentős anyagi eszközöket fordítunk a kommunális ellátás javítására, városrendezésre, közérdekű falusi építkezésekre. Ezzel összefüggésben külön szeretnék szólni Moszkváról. Ez a város minden (-folytatás a 7, oldalon.) 1971 IV. 1.