Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám, csütörtök

R Szovjetunió Kommunista Pártja Kűzpnnti Bizottságának beszámolója (Folytatás a 6. oldalról) szovjet embernek kedves. Moszkva, hazánk fővárosa, az ország legnagyobb ipari, kulturális és tudományos központja, a szovjet szocialista nagyhatalom jelképe. Moszkvában továbbra is nagy munkálatok folynak majd a lakásépítkezés, a városrendezés, a közlekedési hálózat tökéletesítése területén. Moszkva kommunista mintavárossá való kiépítése az egész szovjet nép becsületbeli ügye! Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk országunk más városaira is. A szocializmus előnyei lehetővé teszik számunkra, hogy a városok növekedésének természetes folyamatát oly módon irányítsuk, hogy közben lakosaik számára mind egészségesebb, mind kedvezőbb életkörülményeket biztosíthassunk. Elvtársak! Amikor a központi bizottság intézkedéseket tűz ki a szovjet emberek jövedelmének jelentékeny emelésére, a lakásépítkezések kibővítésére, a városok és a falvak szépítésére és jobb ellátására, abból indul ki, hogy napjainkban különleges jelentőségre tesz szert a lakosság növekvő fizetőképes keresletének kielégítése élelmiszerekkel, iparcikkekkel és szolgáltatásokkal. A közszükségleti cikkek termelésének nagyobb ütemben kell növekednie, mint a szovjet emberek pénzbeli jövedelmének. Ennek a feladatnak a megoldását a közszükségleti cikkeket gyártó népgazdasági ágazatok gyorsított fejlesztésével fogjuk biztosítani. Ilyen szemszögből vizsgálja a párt az iparon helüli fő arányok kölcsönviszonyának nagy fontosságú problémáját is. A létrehozott termelési kapacitás a központi bizottság véleménye szerint megengedi, hogy az új ötéves tervben az „A" csoporténál bizonyos mértékig gyorsabbá tegyük a „B" csoport fejlődésének ütemét ami lehetővé teszi a dolgozók jólétének előirányzott fokozását Természetesen ez az intézkedés nem változtatja meg a termelési eszközök termelésének gyors ütemű fejlesztését célzó általános irányvonalunkat. A kéí ágazat fejlődési üteme viszonyának megállapításakor a párt Lenin tanításainak megfelelően minden szakasz konkrét követelményeiből és reális lehetőségiből indul ki. 4. A NEHÉZIPAR AZ ORSZÁG GAZDASÁGI HATALMÁNAK, A NÉP JÓLÉTE TOVÁBBI FOKOZÁSÁNAK ALAPJA A népgazdasági arányok fent említett változása egyáltalán nem azt jelenti, hogy csökkentjük a nehéziparra fordított figyelmünket. A párt által követett irányvonal, a szocialista ipar és alapja, a nehézipar elsődleges fejlesztésének irányvonala országunkat erős hatalommá tette. Túlzás nélkül állíthatjuk: csakis ezen irányvonal következetes megvalósítása tette lehetővé, hogy megvédjük a szocialista forradalom vívmányait, véget vessünk az évszázados elmaradottságnak, biztosítsuk az óriási arányú gazdasági, szociális "és kulturális fejlődést. A nehézipar fejlesztésének gyors üteme a jelenlegi feltételek között is megtartja jelentőségét. Megtartja elsősorban azért, mert a bővített szocialista újratermelés, a jövőbeni gazdasági fejlődés lehetőségei és üteme, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése jelentős mértékben függ a nehézipar sikeres fejlődésétől. A nehézipar munkájától függ a népgazdaság valamennyi ágazatában a műszaki ellátottság színvonala, a munka magasabb termelékenységét céiZó anyagi és technikai eszközökkel való ellátottság. Megtartja jelentőségét a nehézipar gyors ütemű fejlesztése azért is, mert anélkül nem lehet a szükséges szinten tartani a védelmi képességet, amely hazánk biztonságát, népünk békés munkáját garantálja. Ezen a téren öt év alatt hatalmas munkát végeztünk: a szovjet hadsereg ma el van látva a korszerű haditechnika minden eszközével. A védelmi ipar továbbfejlesztése, tevékenységének konkrét programjai nagymértékben a nemzetközi helyzettől fognak függeni. A Szovjetunió kész arra, hogy támogassa azokat a reális intézkedéseket a leszerelés terén, amelyek erősítik a békét és nem károsítják biztonságunkat. Ezzel együtt a jövőben is kötelesek vagyunk készen állni az események menetének bármilyen fordulatára. A nehézipar fejlesztése különös jelentőségű végül azért is, mert nélkü'ie nem lehet megoldani a népjólét növelésének alapvető feladatait. A nehézipar jelentősen ki fogja szélesíteni a termelési eszközök gyártását a mezőgazdaság, a könnyű- és az élelmiszeripar gyorsított fejlesztése, a lakásépítés, a kereskedelem és a lakosság részére végzendő szolgáltatások még nagyobb kibontakoztatása számára. Éppen ebben áll a nehézipar végső rendeltetése. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztessek Lenin szavaira, aki megállapította, hogy „Végső soron azonban a termelési eszközök termelése okvetlenül kapcsolatban van a fogyasztási cikkek termelésével, hiszen a termelési eszközöket nem maguknak a termelési eszközöknek a kedvéért termelik, hanem csak azért, mert a fogyasztási cikkeket termeVő iparágakban egyre több termelési eszközre van szükség". (Lenin művei 5. kiadás, IV. kötet, 147. oldal.) A párt még egy fontos feladatot állít a nehézipar elé, a közszükségleti cikkek termelésének kiszélesítését közvetlenül a nehézipari vállalatoknál. Erre minden nehézipari ágazatnak nagy lehetőségei vannak. Ezzei kapcsolatban szeretnék szólni a védelmi iparról is. Termelése összvolumenének 42 százaléka már ma polgári célokat szolgál. Figyelembe véve a védelmi ipar magas tudományos-műszaki szintjét, az ágazat tapasztalatainak, találmányainak és felfedezéseinek átddása a gazdaság összes szférájába nagy je'ientőségű. Következésképpen napjainkban a nehézipar szerepe nemcsak, hogy nem csökken, hanem meg is növekedik, mivel szélesedik azojcnak a közvetlen gyakorlati problémáknak a köre, amelyeket megold. A küszöbönálló ötéves tervben a nehézipar vezető ágazataival szemben igen feszített követelményeket támasztanak: a villamosenergia-termelésnek el kelv érnie a több mint egybillió kilowattórát, a kőolaj termelésének a 480—500 millió tonnát, a gáztermelést pedig 300—320 milliárd köbméterre kell növelni, az acél előállítását 142—150 millió tonnára kell emelni. A gép- és fémfeldolgozó ipar, a vegy- és kőolajkémiai ipar termelésének az ötéves időszakban 1,7-szeresére kell növekednie. A párt meggyőződése, hogy a nehézipar dolgozói becsülette"i megbirkóznak ezekkel a nagy és tiszteletre méltó feladatokkal. 5. A MEZŐGAZDASÁG TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉNEK PROGRAMJA 1971. IV. 1. Elvtársak! Az egész gazdasági élet fejlődésének, a szovjet emberek jóléte növekedésének üteme nagyban függ a mezőgazdaság eredményes fejlesztésétől. A beszámolási időszakban erre a népgazdasági ágazatra ezért fordítottak olyan nagy figyelmet. Mivel a mezőgazdaság prob'iémáit már huzamosabb ideje széles körben vitatják, és velük kapcsolatban már az elmúlt időszakokban is nem kevés határozatot hoztak a-központi bizottság fontosnak tartja, hogy jelentést tegyen a kongresszus küldötteinek az ezekhez a problémákhoz az elmúlt évek folyamán kialakított viszony néhány elvi sajátosságáról. Közülük az egyik abban foglalható össze; hogy a központi bizottság, következetesen végrehajtva az 1965. márciusi plénumon kitűzött, majd a XXIII. kongresszus határozataiban megerősített irányvonalat, különleges súlyt helyezett olyan tartós gazdasági feltételek megteremtésére, amelyek ösztönzőleg hatnak a mezőgazdasági termelés fellendülésére. A kolhozok és szovhozok több éves stabrl termékbeadási tervének kidolgozásáról és azoknak az ösztönző je'ilegű áraknak a bevezetéséről beszélek, amelyek az államnak terven felül eladott termékek magasabb díjazásával ösztönzik a termelés növelését. A másik sajátosság az, hogy mivel elégtelennek tartottuk az egyes agrotechnikai és szervezési jellegű intézkedéseket, igyekeztünk tekintetbe venni a mezőgazdaság fejlődését meghatározó tényezők egész komplexumát, ideértve a mezőgazdaság technikai eszközökkel és műtrágyával való ellátásának kérdéseit, a beruházási építkezések bővítését, a talajjavítás, a szakemberképzés problémáit és a mezőgazdasági termelés szervezeti tökéletesítésével kapcsolatos kérdéseket. Mindehhez elengedhetetlen volt a mezőgazdaság szükségleteinek konkrét elemzése, s a szükségletek kielégítését szolgáló anyagi eszközök előteremtése. A központi bizottság a fenti álláspontból kiindulva 1970. júliusi plénumán kido'igozta a mezőgazdaság fejlesztésének átfogó, komplex programját. Hosszú időre szóló, a realitásokra épülő program volt ez. A mezőgazdaság problémái olyan jellegűek, elvtársak, hogy egy-két év alatt vagy akár öt év alatt képtelenség teljes mértékben megoldani őket; a megoldáshoz nagyobb időszakra, óriási pénzösszegekre és hatalmas erőfeszítésekre van szükség, mégpedig nemcsak a mezőgazdasági dolgozók részéről, hanem egész iparunk részéről is. A júliusi plénum határozatai képezik a most folyó ötéves terv feladatainak alapját. E feladatok végrehajtása a mezőgazdasági termelés oly mértékű növekedését eredményezi majd, amely lehetővé teszi, hogy már a legközelebbi években rendszeresen bővíthessük és javíthassuk a lakosság ellátását élelmiszerekkel és az ipar ellátását nyersanyagokkal. A folyamatban levő feladatok megoldásával egyidőben az új ötéves tervben nagy lépést kell tennünk egy olyan anvagi-műszaki bázis megteremtésének irányába is, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben te'ijesen megoldjuk a mezőgazdasági termeléssel és a falu átalakításával összefüggő problémákat, csökkentsük a földművelés függőségét a természet vak erőitől. Ebből kiindylva a központi bizottság meghatározta a mezőgazdasági beruházások mértékét is. Az ötéves terv folya.mán ál'iami vonalon és a kolhozokon keresztül 120 milliárd rubelt fektetünk a mezőgazdaságba, azaz ugyanannyit, mint az előző két ötéves terv folyamán összesen. Az új ötéves tervben megoldandó feladatok jellege előrevetíti a mezőgazdasági Irányító szervek, a falusi pártszervezetek, a kolhozok és a szovhozok növekvő felelősségének követelményét. A falusi dolgozóknak minimálisan 195 millió tonnára kell emelniük az évi általos szemostermény-termelést, ugyanakkor 80—85 millió tonna szemes terményt keli évente eladniuk az államnak a terv keretében, illetve terven felül, felemelt felvásárlási ár ellenében. Öt év alatt a hústermelésnek évi átlagban felül kell múlnia a 14 millió tonnát, a tejtermelésnek a 92 millió tonnát, a tojástermelésnek pedig a 46 milliárd darabot. Jelentékeny növekedést irányoz elő a terv más termékek tekintetében is. Ezeknek a feladatoknak a megoldására a központi bizottság júliusi plénumának határozatai értelmében nagy pénzösszegeket és anyagi tartalékokat biztosítunk. A mezőgazdaság 'lényegesen több traktort, kombájnt, gépkocsit és más technikai eszközt, műtrágyát és egyéb vegyi anyagot kap, mint az előző ötéves tervben. A korábbinál több felszerelést biztosítunk az állattenyésztő gazdaságok és baromfitelepek számára, növeljük a villamosenergia- és az építőanyag-ellátást. Az erre vonatkozó konkrét adatokat a kongresszus küldöttei az irányelvek tervezetéből már ismerik. Mindez együttvéve reális és igen nagymértékű hozzájárulás a mezőgazdasági termeléshez, a termelés hatékonyságának fokozásához. Ugyanakkor szeretném külön hangsúlyozni, hogy teljes mértékben ki kell használnunk a rendelkezésre álló lehetőségeket, mindazt, ami már ma a mezőgazdaság birtokában van. E tekintetben sajnos még nem kevés a fogyatékosság és a mulasztás. Elvtársak! Mezőgazdaságunk egyik fő feladata, akárcsak korábban, ma is a szemes termények termelésének növelése. Gabonaszükségletünk évről évre nő. Nemcsak az élelmiszer-gabonára gondolunk, hanem a takarmánygabonára is, amelynek termelését bővíteni kell, tekintette! az állattenyészés gyore fejlesztésének szükségességére. A központi bizottság úgy véli, hogy, a szemes termények össztermelésének növeléséhez nagy tartalékokkal rendelkeznek mind fő gabonatermő vidékeink — Ukrajna, Kazahsztán, a központi feketeföldövezet, Észak-Kaukázus, a Volga-vidék, az Urál és Szibéria sztyeppés vidékei —, mind pedig a nem feketeföld-övezetek és egyéb területek. A tartalékok a műtragya és a technikai eszközök helyesebb felhasználásában, az agrotechnikai előírások szigorú megtartásában, a munkaszervezés javításában, a szemveszteség csökkentéséért való következetes harcban lelhetők fel. Ami a betakarítási veszteség csökkentését illeti, ez nemcsak a gabonára, hanem más terményekre is vonatkozik. A kolhozoknak és a szovhozoknak, a mezőgazdasági irányító szerveknek következetesen törekedniük kell a vetésterületek szerkezetének javítására, előnyben kell részesíteniük azokat a növényeket és -fajtákat, amelyek a legnagyobb hozamot biztosítják. Az ország déli területein, például Sztavropol vidékén, a rosztovi, a poltavai és más vidékeken indokolatlanul csökkentették a kukorica vetésterületét. Ezen javítani kell. A továbbiakban növelni kell a köles és a hajdina termelését. Biztosítani kell a terv által előirányzott rizsgazdaságok berendezéseinek idejében való üzembe helyezését és az ötéves terv végére a rizstermelés kétmillió tonnára való felemelését, ami lehetővé teszi az ország teljes önellátását. Teljes élességgel vetődik fel előttünk a mezőgazdaságok egy olyan igen fontos problémája, mint az állattenyésztés további fellendítése. Ahhoz, hogy zökkenőmentesen ellássuk a lakosságot a legértékesebb élelmiszerekkel, kielégítsük a szovjet emberek ezek iránt megnyilvánuló növekvő keresletét, az új ötéves terv időszakában nagy lépést kell tenni előre ezen az úton. Itt is elengedhetetlenül szükséges, hogy nagyobb mértékben mozgósítsuk a kolhozok és a szovhozok tartalékait. A kolhozoknak és a szovhozoknak mindenekelőtt meg kell szilárdítaniuk a takarmánybázist; az állattenyésztés fellendítésének alapját. Fontos feladat továbbra is a rétek és a legelők megjavítása és teljesebb kihasználása, a szénafélék, a takarmányliszt, a siló és más nedves takarmányok termelésének kiszélesítése, minden takarmánynövény terméshozamának növelése. Intézkedéseket kell tenni abból a célból, hogy csökkenjen a szarvasmarha elhullása betegségek és a rossz állatápolás következtében. Sokat kell tenni az állattenyésztő telepek építésére és gépesítésére, a fajtanemesítő munka megjavítására, a vágómarha- és a baromfitenyésztés fejlesztésére. A hús- és a tejtermelésben ma még nagy, szerepük van a háztáji gazdaságoknak. Ezt azonban nem mindenütt veszik kellő mértékben figyelembe. A társadalmi termelés növelésének szentelve a fő figyelmet, meg kell adni a szükséges segítséget a kolhozparasztoknak és a szovhozok dolgozóinak szarvasmarha és baromfi beszerzéséhez, a takarmányellátáshoz. Meg kell jegyezni, hogy egyes köztársaságokban és területeken nem használják fel teljesen az állattenyésztés fejlesztésének lehetőségeit. Vonatkozik ez a moldvai, az örmény, a grúz, a türkmén szövetséges köztársaságokra, az Oroszországi Föderáció voronyezsi, omszki, cseljabinszki, kosztromai területére, Ukrajna odesszai területére. Kazahsztán karagandai és pavlodari területére és számos más területre. Feltételezzük, hogy a helyi szervek levonják ebből a szükséges következtetéseket. A szemes termények termelésének növelésével és az állattenyésztés fejlesztésével egyidejűleg nagy népgazdasági jelentősége van más mezőgazdasági termények, ezen belül az ipari növények termelése növelésének. KözépÁzsiában és mindenekelőtt Üzbegisztánban a javított talajok területének növelése és a vetésforgó bevezetése lehetővé teszi olyan, az ország számára értékes ós szükséges kultúrák termelésének növelését, mint a gyapot. Elvtársak! Terveink szoros összefüggésbe hozzák az ötéves terv jelenlegi kérdéseinek megoldását a mezőgazdaság fejlesztésének távlati irányaival. A párt meghatározta e feladat megoldásának útjait. Mindanekelőtt a mezőgazdaság- további műszaki ellátásáról, gépesítéséről, kemizálásáról, a nagyszabású talajjavítási munkák megvalósításáról van 6zó. Ebbő'i következik, hogy a mezőgazdaság sikeres fejlesztésének elengedhetetlen feltételévé válik az ország általános gazdasági potenciáljának mind átfogóbb kiaknázása. Ezért vetette fel a párt olyan határozottan azt a feladatot, hogy gyorsított üemben kell fej'ieszteni azokat az iparágakat, amelyek a mezőgazdaság számára termelőeszközöket, a mezőgazdasági termékek feldolgozásához szükséges berendezéseket és gépeket, e termékek szállításához, tárolásához és realizálásához szükséges berendezéseket és szállítóeszközöket gyártanak. Így a mezőgazdaság fellendülése nemcsak a falusi dolgozóktól függ, hanem sokban az ipari dolgozók, a tudomány és a technika képviselőinek erőfeszítéseitől is. A párt felhívja őket* hogy méltóképpen járuljanak hozzá e nagy, valóban összállami és össznépi ügyhöz. A következő években tovább fejlődik a mezőgazdasági termelés szakosításai az ipari módszerek bevezetése a hús; a tej és más termékfajták termelésébenj Ez törvényszerű; olyan folyamatokról van szó, amelyek a távlatokban meghatározzák mezőgazdaságunk jövőjét. E nagy és fontos munka megvalósításában azonban el kell kerülni a hibákat és az előreszaladást. A szakosítás elmélyítését és a termelésnek ipari ala^ pokra helyezését minden konkrét esetben gazdaságilag megalapozottan keli végrehajtani, sokoldalúan elő kell ké^ szíteni. A mezőgazdaság gyors fejlődése azt eredményezi, hogy mindjobban elterjednek a kolhozközi egyesülések és az állami gazdaságok és a kolhozok termelési egyesülései, agroipari komplexumok jönnek létre. Ezekben hatékonyabban használják fel a gépeket, a beruházásokat és a munkaerő-tartalékokat, szélesebb körben alkalmazzák az Ipari módszereket. A párt támogatni fogja falun a termelés megszervezésének ezeket a formáit. Elvtársak! A mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítése feszült munkát követel. A mezőgazdaság fellendítésében nagy szerep hárul a falusi körze(Folytatás a 8. oldalon)