Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

Wúlasztásokra készülve, nagy po­* litikai aktivitás és gazdasági sikerek jegyében ünnepli a Magyar Népköztársaság legnagyobb nemzeti ünnepe, a felszabadulás huszonhatodik évfordulóját. Nem a harsányság és lát­ványosság e sikerek kísérőjelensége, hanem a józan mérlegelés, a teendők megfontolt számbavétele, a követke­zetes politikai gyakorlat érvényesíté­se. alkalmazása jellemzi elsősorban a megtett utat. „Azzal a biztos meg­győződéssel állhatunk a választók mil­liói elé — mondta a közelmúltban Kádár elvtárs az angyalföldi jelölő­gyűlésen —, hogy politikánk irány­vonala, elvi alapjai szilárdak. Amíg ezt a vonalat követjük, mindeji út nyitva áll előttünk, minden jelada­tunkat meg tudjuk oldani. Programunk világos: a szocialista társadalom fel­építése, a munka szabad társadalmá­nak megteremtése, s ezzel együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelése, a haza felvirágoztatása. Ha ezért dolgozunk, ha nem sajnáljuk az erőfeszítéseket, s / nemzetünk minden alkotóerejét összefogjuk, eredmé­nemzeti jövedelem, valamint a lakos­ság életszínvonala is. Míg ugyanis a terv 19—21 százalékban jelölte meg a korábbi népgazdasági terv nemzeti jövedelmének túlszárnyalását, addig az elért eredmény 31 százalék, sőt az 1970-es eredmény 39 százalék volt az 1965-öshöz viszonyítva. Évi átlagban ez 7 százalékos növekedést jelentett. Az egy foglalkoztatottra jutó nem­zeti jövedelem is magasabb volt a tervezettnél. 23 százalék helyett 30. Az ipari termelés az előirányzott 35 százalékos növekedést elérte, s külö­nösen a vegyipar és a gépipar növe­kedése volt gyorsabb az átlagosnál. Ezen kívül kedvező irányú változások történtek a népgazdaság szerkezeté­ben és a termelés összetételében is. Első ízben a mezőgazdaság is tel­jesítette a tervben megjelölt felada­tokat, sőt némileg túl is lépte az irányszámokat. A bruttó-termelés ugyanis 16 százalékkal volt nagyobb (a tervezett 13—15 helyett), mint a korábbi tervidőszakban. Ehhez hozzá­járult a mezőgazdaság gépesítése, kor­szerűsítése is. Öt év alatt a mezőgaz­leg is változásokat eszközölt. Ezek el­sősorban a termékszerkezet átalakulá­sában éreztették kedvező hatásukat. Az ipari termelés előirányzott irány­száma szerint 32—34 százalékos 'nö­vekedéssel számolnak az előző tervhez viszonyítva. A mezőgazdasági termelés előtt álló legfőbb feladat a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása, és a kivitel gazdaságos növelése. A me­zőgazdaság korszerűsítésére a terv 61—62 milliárd forintot irányoz elő. A növénytermelés évi növekedését 2,6 —2,8 százalékban jelölték meg. A jö­vőben a kibontakozó kedvező folya­mat erősítésére helyezik a fő súlyt, elsősorban arra, hogy a mezőgazdaság szerkezetileg is igazodjék a belföldi igényekhez és a megnövekedett ex­portlehetőségekhez. Jelentősen kiemelkedik a társadalom és gazdaságpolitika, valamint az élet­színvonal emelkedése szempontjából fontos szerepet játszó infrastruktúra fejlesztése. (Ide számítják a termelés­sel közvetlenül összefüggő ágazatokat: közlekedés, hírközlés és az energetika állóalapjait, továbbá a termeléssel 13 MINDEN ÚT NYITVA ÁLL ELŐTTÜNK..." ftyeink tovább növekszenek, országunk még nagyobb léptekkel halad a fej­lődés útján." Politizáló nép Már a kongresszust megelőző fejlő­dés is igazolta, az elmúlt közel másfél évtized politikai gyakorlata teljes mér­tékben megfelel a nép érdekeinek, s kifejezi a szocialista állam legtelje­sebb igényeit. A párt és a tömegek megbonthatatlan kapcsolata, a párt­vezetés őszinte, nyílt, a problémákat kendőzetlenül feltáró magatartása ál­talános gyakorlattá tette a politizáló szellemet, s olyan erőt jelent, mely a dolgozók tömegeit a legigényesebb feladatok elvégzésére is mozgósítani képes. Nem az újfajta „modellek" fel­találása foglalkoztatja a közéletet, s nem iá" a szocializmus építésének sa­játos „magyar útját" keresik, hanem az MSZMFelvileg szilárd, politikai gya­korlatában következetes és rugalmas, módszereiben pedig sokszempontú és találékony vonalvezetése érvényesül. „A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocializmus építésének menetében arra törekszik — mondta a közelmúlt­ban ^ párt első titkára az UPI tudó­sítójának kérdésére válaszolva —, hogy elválaszthatatlan egységnek fog­ja fel és egyaránt figyelembe vegye a nemzetközileg közös, fő törvénysze­rűségeket, és az ország adottságait, népünk történelmi hagyományait, nemzeti sajátosságait". A marxizmus—leninizmus elveihez következetesen ragaszkodó MSZMP a munkásosztály pártja, szövetségi politikájának lényege azonban, hogy a társadalom legjobb erőit mozgósít­sa a kitűzött társadalmi feladatok va­lóra váltása érdekében. Abból a meg­győződésből táplálkozik ez a politikai gyakorlat, hogy a szocializmust az egész nép együttes támogatásával építheti fel, s így alapvető politikai feladat, hogy a párt célkitűzéseit a iolgozók legszélesebb tömegei maguké­vá tegyék. így válik mindennapos gya­korlattá az az elv, melyet Kádár Já­nos így fogalmazott meg: „A párt nem uralkodik, hanem vezet, a népet szol­gálja". A népgazdaság korszerűsítése A Magyar Népköztársaság munkasi­kereit kifejezően bizonyítja a harma­dik ötéves terv teljesítéséről közzé­tett jelentés, valamint azok a célok, melyeket az új népgazdasági tervben rögzítettek. A statisztikai hivatal jelentése leszö­gezi, hogy a III. ötéves terv időszaká­ban fejlődött a gazdálkodás, a gazda­ságirányítás rendje, s ennek nyomán a gazdasági munka hatékonyábbá, a népgazdaság egyensúlya pedig kedve­zőbbé vált. Ennek eredményeként a tervezettnél gyorsabban növekedett a dasági üzemek 30 300 traktort kaptak, s az öntözéssel ellátott területet 370 ezer hektárról 460 ezerre növelték. A népgazdasági terv teljesítése, a termelés növekedése, valamint a ter­mékösszetétel korszerűsödése jelzi egyébként azt is, hogy a nagy gond­dal, körültekintéssel bevezetett gaz­dasági reform célkitűzései helyesek voltak. Igazolta ugyanakkor a X. kongresszus megállapítását is: „A gaz­dasági építőmunka területén is meg­vannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években magasabb szinten és eredmé­nyesen folytassuk". 1971-1975 A negyedik ötéves terv a termelés hatékonysága növelésére helyezi a fő súlyt, s a hozzávezető utat a mun­katermelékenység fokozásában, a ter­melési struktúra átépítésében, a ter­melés korszerűsítésében és a nemzet­közi munkamegosztás elvei elmélyíté­sében látja. A gazdasági növekedés üteme — mely rendkívül fontos kérdés egy or­szág életében — hasonló lesz az ed­digihez. A terv szerint évente 5,5— 6 százalékos növekedéssel számolnak. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy a két világháború között Magyarorszá­gon évi átlagban mindössze 2 száza­lékos volt a növekedés, míg az elmúlt két évtizedben 5,6 százalékos.) A magyar népgazdaság háború előt­ti struktúráját az elmúlt két és fél évtized gyökeresen megváltoztatta. Az 1968-ban bevezetett új módszerek, irányítási és közgazdasági szabályo­zó rendszer bevezetése viszont meg­szüntette az előző évek során kelet­kezett aránytalanságokat s szerkezeti­közvetlenül össze nem fiiggő állóesz­közöket, berendezéseket, például az oktatás- és egészségügy, valamint a kereskedelmi hálózat szakaszán, illet­ve a kommunális ellátás céljait szol­gáló állóeszközöket és a lakásállo­mányt. ) „Az infrastrukturális beruházások rendkívül eszközigényesek — mondot­ta Tímár Mátyás miniszterelnök-he­lyettes —, azonban minthogy a fejlő­dés előfeltételét képezik, a negyedik ötéves tervben e téren is jelentős elő­relépést irányzunk elő: az infrastruk­turális beruházások az előző tervidő­szakhoz képest összességükben mint­egy 50 százalékkal nőnek és csaknem 30 százalékát teszik ki a népgazdaság összes beruházásainak". Életszínvonal-politika Magyarországon Míg az előző években a hangsúly elsősorban az életszínvonalemelés folytonosságán volt, addig a IV. öt­éves terv az állandó emelés rutinjel­legű feladatán túl előtérbe helyezi az életszínvonal általános, a lakosság minden rétegét érintő fejlesztésének céljait. Nem árt megjegyezni, hogy Magyar­szágon a reáljövedelem (a nemzeti jö­vedelemből az egy lakosra jutó ösz­szeg) töretlenül fejlődött az elmúlt másfél évtizedben, s a reálbéreknél 1969-ben két és félszeresen megha­ladták az 1950. évi szintet. Ebben egyébként jelentős szerepe van a he­lyes foglalkoztatási politikának, mely szüntelenül gyarapítja a munkalehető­ségek számát. Ennek köszönhető, hogy a lakosság 50 százaléka aktív kereső, Az angyalföldi gyárban 1971-ben az első hajó nyugatnémet exportra készült. A képen: az 1920 bruttóregiszter tonnás „Dioriť látható. • KM A pécsi tv-torony namarosun elkészül. Átadják a mecseki magasépítményt is, beleértve a 72 méter magasan elhe­lyezkedő eszpresszót is. s ez világviszonylatban is rendkívül kedvező arányszám, gyakorlatilag a teljes foglalkoztatottsággal egyértel­mű. A szociológiai felmérések szerint — a teljes népességet figyelembe véve — az egy főre jutó jövedelem a csa­ládok 21 százalékában haladja meg a viszonylag magas, 1600 forintos szin­tet, s mindössze 17 százaléknyi azok száma, ahol a jövedelem a két érték között van. A munka szerinti díjazás elvei érvényesülése természetszerűleg a jövőben is diferenciálttá teszi a bé­reket, a bérpolitikával szemben a szo­ciális politikában azonban a kiegyen­lítődés elve kerül előtérbe. A párt és állami vezetés az új ötéves terv idő­szakában arra törekszik, hogy csök­kentse a jövedelemkülönbségeket a nagy létszámú családok javára. A negyedik ötéves terv előirányza­tai lehetővé teszik, hogy a fejlett ipari országokhoz való felzárkózás mellett az életszínvonal terén is újabb, jelentős eredmények szülessenek, olyanok, melyek a lakosság minden rétegében éreztetik hatásukat. A közélet demokratizmusa Az állami élet demokratizmusának kibontakozásában jelentős szerepet játszik a pártéletet jellemző demok­ratizmus erősödése. A szocialista de­mokrácia fejlesztésével kapcsolatban Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke a közelmúltban ezeket írta: „A pro­letárdiktatúra fejlődésében most olyan funkciók kapnak hangsúlyt, amelyek csak a szocialista demokrácia nagy­arányú, erőteljes fejlesztésével való­sithatók meg teljes mértékben: a gaz­daságszervezés és építés; az ideológiai és kulturális nevelés; a legszélesebb osztályszövetség, a nemzeti egység . .. A tényleges demokráciának nem az a döntő ismérve, hogy vannak-e más po­litikai pártok a társadalmat vezető marxista—leninista párt mellett.. ., ha­nem az, hogy a tömegek a szocializ­mus programja alapján közvetve és közvetlenül vegyenek részt saját ha­talmuk gyakorlásában, saját célkitű­zéseik megvalósításában". A szocialista demokrácia szélesíté­sének lényegét, a dolgozó tömegek be­vonását az államhatalom gyakorlásába fejezi ki a közelmúltban elfogadott tanácstörvény is, s ezt az elvet érvé­nyesítik az április 25-én sorra kerülő országgyűlési és tanácstagi választá­sok során is. A Magyar Szocií-.ista Munkáspárt elvszerű, következetes po­litikájának az eredménye, hogy — úgy, ahogy a Hazafias Népfront választási felhívása leszögezte — „bizalom és közös munka fűzi össze a párttagokat és a páronkívülieket", s a magyar nép tudia. „egyedül a szocializmus bizto­síthatja a nemzet felemelkedését, a termelő közösségek felvirágzását, az egyén és a család boldogulását. éle­tének gazdagodását". Ez a politikai irányvonal — Kádár elvtárs szavaival élve — „nem egy, nem öt, és nem tizenöt ember politi­kája. Ezért ezzel a politikai kurzussal úgy kell számolni, hogy az ... a tö­megekben mélyen meggyökeredzett, szilárd alapokon nyugszik, és tartós lesz". Ez a tudat hatja át ma a magyar közvéleményt... Ezzel a tudattal ün­nepli felszabadulása 26. évfordulóját, s készül a választásokra, a nép ha­talma erősítésére. FÔNOD ZOLTÁN •f

Next

/
Oldalképek
Tartalom