Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

K

etten álldogálunk az iskola udvarán: Koháry János, a pionírvezető és én. Egy íiú közelít felénk a országút felé nyújtózó betonjárdán. Mögötte ragyog a falu, a mezővárosnak tűnő nagyközség: Farnad (Farná). Amikor a fiú hozzánk ér, illedelmesen köszön. — Ö a Szalma Tibor — mutatja be a pionírvezető. — Kilencedikes. A pionírok Járási asztalitenisz bajnokságán második helyezést ért el. Lassan megérkeznek a többiek is. Nem győzöm figyelni a neveket, az arcokat. Pápes Margit a szavalóversenyen első helyezést ért el. Miriák László a pionírkarneválon bohóc jelmezbe öltözött, harmadik díjat kapott. Házaspár jelmezébe öltözött a most érkező két lány, Sucha Éva, Bednarik Zsuzsanna, ők a második díjat kapták. Czajtányi Erzsébet, Téglás Nóra, Mácsady Irén jönnek együtt. A pionírvezető megmagyarázza, hogy kinek, mi az érdeme. És jönnek a többiek is: Az iskola megtelik lányokkal, fiúkkal. Hamarosan megszólal majd a csengő, és akkor 25 tanító és 3 nevelőnő kezdi meg velük a „foglalkozást", mely talán a világ egyik legérdekesebb munkája. Megkezdődik majd a tanítás: az oktatva nevelés, illetve a nevelve oktatás. Bemegyünk az iskola folyosójára. A két ügyeletes most kivételesen nem tartóztat fel ben-nünket, de egyébként az a feladatuk, hogy otthon, amikor az ismétlésekkel kell foglalkozni. De éppen ez a baj! Amikor már elcsitul a folyosón a zsibongás, és véget ér a helyzetkép megbeszélése, mert újabb tanítási órára szólította be a tanulókat a csöngő berregése, két komoly kislány, Bogdány Zsuzsa és Kiss Erzsébet maradnak velünk csak. Ök a csapattanács társelnökei. Az egyik a szlovák, a másik a magvvir iskola pionírjait képviseli. Megmutatják a krónikát. Beszédes bejegyzések tanúskodnak arról, hogy mi mindent tettek a farnadi pionírok az utóbbi időszakban. Lapozgatunk a krónikában, de inkább őket kérdezgetjük, azt szeretnénk tudni, számukra mi volt érdekes. — A katonák, a szovjet katonák — mondják. Meglátogattuk őket a kaszárnyában. Megkóstoltuk az ebédjüket. Megmutattak mindent. Filmet vetítettek nekünk .. . Elmennek a kislányok. Azután már csak mi hármasban, Gunyics János tanító elvtárs, a pártcsoport elnöke, Koháry János elvtárs, a pionírvezető és én beszélgetünk fel és alá sétálgatva a ragyogó tisztaságú folyosón. Pergetjük visszafelé az emlékezés orsóját. Amikor felszólaltunk azon az emlékezetes járási konferencián: Mi ott voltunk a pionírszervezet bölcsőjénél, nem akarunk a temetésére menni még akkor sem, ha egyesek azt mondják, hogy lemondunk a pionírszervezet monopolhelyzetéről... HENYÉLNEK Hagyjuk, most mások a problémák. Most azt keli elérni, hogy ne csak szavakban, proklamatív formában értsék meg pionírjaink, mi az internacionalizmus. Most rengeteg apró, cseprő feladatot kell megoldani, de úgy... Igen, erről van szó: a hogyanról. És újra elővesszük a krónikát, hisz abban nyoma van minden jelentősebb akciónak. Tájékozódási versenyt tartottak. Tetszett a pioníroknak ez a téli játék. Meglátogatták a milicisták a csapatot. Vietnam megsegítésére gyűjtöttek a pionírok. A szövetkezet szőlészetében szüretelni segítettek. Háromezer koronát kaptak jutalmul. Fényképek kerülnek elő. Joggal büszkék arra, hogy színvonalas esztrádműsort állítottak össze. Imre Lászlóné, Bellus Dánlelné és Demeter Margit tanítónők színesen, fáradtságot nem kímélve foglalkoztak a ponírokkal, míg sikerült összeállítani a műsort. A tánccsoport munkája, tevékenysége külön fejezetet érdemel. Bojtos András tanító elvtárs mindig is szívügyének tekintette ezt a formáját a tanulók iskolán kívüli tevékenységének. Nemcsak most, már évekkel ezelőtt. Majd a tervekről kérdezgetem a pionírvezetőt, hisz a jó terv, fél siker. Ha tudjuk, hogy mit, milyen módon cselekszünk majd, csak egy kis lelkesedés szükséges és a pionírok készek tenni. — Tavasszal egyre hosszabbak a délutánok. Ki fogjuk használni, hisz itt a fináléja a „Vörös Csillag nyomában" című országos versenynek ... Oszótanfolyamot, versenyt készítünk elő... A táborozás Ideje sem marad majd kihasználatlan. Néhány meglepetést tartogatunk erre az időszakra ... Most van a dandárja az iskolai, a pionírmunkának. Jó időbeosztással azonban jut mindenre idő. Még arra is, hogy a rajok összejövetelein hancúrozzanak, mókázzanak és daloljanak a pionírok. Erről beszélgettünk, amikor az Iskola előtt elköszöntem kedves farnadi ismerőseimtől. És mintha csak feleltek volna reá a pionírok, felhangzott az emeleti tantermek egyikéből a dal: „Pionír, ne henyélj, vár a munka ..." A dallam végigkísért, amíg hazáig nem értem. Még dúdolgattam is. És most szívesen emlékszem vissza a farnadi pionírokra, mert ők valóban nem henyélnek. HAfDO ANDRÁS az érkezőket, a távozókat bejegyezzék a naplóba. És abban bizony nyoma marad minden jelentősebb eseménynek. Még annak is, ha valaki tíz perccel később érkezik, vagy ha valaki fogorvosi rendelésre megy, esetleg ha hazaküldi a pionírvezető, hogy hozzon magáról egy fényképet á kíváncsiskodó újságíró számára valamelyik pionír. A folyosón színes, érdekes grafikon mutatja, hogy a plonircsapat milyen ütemben teljesíti a „Vörös Csillag nyomában" című országos pionírverseny feladatait. Két grafikon jelzi a változásokat. Ebben az iskolaépületben ugyanis két iskola működik: szlovák és magyar. Kedves és barátságos a tantestületi szoba. Itt ülünk le. Itt ismerkedünk meg először az iskola, majd a pionírcsapat szervezeti felépítésével. A szlovák iskola igazgatója Krajč Rudolf, a magyar iskoláé Petrezsél László. A két iskola pionírjai azonban egy csapatot alkotnak. „Május 1. pionírcsapat" az elnevezése. A csapatnak 339 pionír és 28 szikra a tagja. 15 pionírraj és 2 szikraraj tömöríti soraiba a tanulókat. A rajvezetők az osztályfőnökök, de hogy érdekesebb, változatosabb legyen a pionírok munkája, szakköröket is szerveztek számukra. A képzőművészeti kör munkáját ketten szervezik. Szilva József és Plachká Gabriella tanító elvtársak. Már most készülnek a kiállításra. Az ifjú turistákat a pionírvezető és Kováč Vladimír tanító elvtárs irányítja. Szünetben körülfognak bennünket a gyerekek. Beszélgetünk. A legtöbb szó természetesen róluk esik. Mindenki elmondja a magáét. A beszélgetésből, a feleletekből lassan kialakult a helyzetkép. Gyorsan repül az idő ebben a tanévben. A félévi bizonyítványosztás nem is olyan régen volt. És most itt a tavasz, aztán már csak egy kis nekirugaszkodás kell, s nemsokára ránk köszönt a vakáció. A valóságban persze kicsit körülményesebb ez, hisz a diákélet sem mentes a problémáktól. Be kell fejezni a gyűjtemények elkészítését, a szakköri kísérleteket. Molnár Gyula tanító elvtárs nem ismer tréfát. El kell végre olvasni a kötelező olvasmányokat is. A pionírok csapattanácsa nagyon szorgalmazza az üvegek gyűjtéséi. Ráadásul az oly sokat emlegetett tavaszi fáradtság is mutatkozik már. Igaz, hogy nem a játékra, a szórakozásra fordított időben, haneim mindig az Iskolában, a tanítás alatt És m o ro C/3 •vK N •Jb '—' cd o > 'S-S c w mm LACO NOVOMESKÝ: CSEMPÉSZETT CERUZÁVAL r Fut a Vág, fut a habja, habra hullva, mégis egyhelyben áll örökre kint, akárcsak hosszú perceink, mikkel itt maradtunk magunkra. Nézzük bennük a tükrös tavi mélyből földerengő volt művek romjait s a múló napok dolgait, mintha olvasnánk egy nyitott tenyérből. Szánkból szavak pókhálószála véget nem érve árad, árad egyre és - hogy ne lephesse feledés — álmok éjébe rejtik el az évek. Ring életünk, részekből rakva össze, a tétlen idő mérlegén, míg a gyönge remény, míg a gyönge remény, mint szelíd galamb, suhant tova benne. Hosszú perceink maradnak csupán itt únt csöndünkben, elfolyva, mint a mozdulatlan Vágón odakint a habok, hol a hegyek kékje látszik. (ILAVA, 1940) RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA FRAŇO KRÁĽ: A JÖVŐ ELÉBE ' Reményemtől csillapul nyitott sebem kínja s a hit sugara szárítja könnyes szempillóm. Sorsamnak tölgyfából ácsolt ladikja nem akadhat fenn a bú zátonyán. Tisztító vihar elől fut a fekete felhő. • Félre utamból, cifra érzelgősség! Két karom vágyakozva nyújtom feléd, jövendő, új kor, fényedtől vörös már az ég. Mosolygó hajnal ragyogja be célom, a reggel kapuját szélesre nyitja. Üj erővel fogja az evezőt karom előre, sorsom viharvert ladikja! (1944) FORDÍTOTTA: TÓTH TIBOR JÁN KOSTRA: BRATISLAVA

I TAVASZ ' Micsoda tavasz volt! Feledni sosem lehet. Kertekben bomba robbant, visszhangzott rá a távol. Füstszag keveredett ibolya illatávol és még az is, akit már sír fedett, orosz szavakat hallva harmadnap talpraállott s ujjongva látta, hogy tavaszi lombok alatt a felmentő sereg előretör, halad és ahová eljut, ott kitavaszodott. Virágok illatoztak, de még hallható volt, hogy korok mélyében láng sziszeg, jég rian. S a komor ágyúszó sötétjéből vígan madárdal csendült ki, mint derűs, tarka folt. FORDÍTOTTA: FtlGEDl ELEK MILAN RÚFUS: TALÁLKOZÁS A RINGSTRASSÉN Közeli zeneként csorrant az idegen beszéd szájából és sután körülröpdöste tétova fejem. Csókolództunk is azután. Gesztenye susogott, a halk éj tündökölt, villamos-csengés bújt elő. Ó egek, mindenütt nyájas a föld. S mindenütt gyönyörű a nő. Mint vihar-tépte, telt kalász, vállamra dőlt, és átkulcsoltak karjai. A toronyóra épp tizet ütött, s elment mellettünk valaki. A csendes házsorok közt ránk nézett s megállt Messziről elmosolyodott. De még sohasem láttam ily zilált, ily gyötrött-keserű mosolyt. És ment huszonnyolc évével tovább, és válla előrerogyott. S mi hallgattuk: a kövön egy faláb ütemes-frissen hogy kopog. KÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSA