Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

T öbb mint 45 000 amerikai magánszervezet nevezi magát ,jiyereség nélküli, jótékony­sági alapítványnak" Az U. S. News and World Report cJmű amerikai lap közölte adatok szerint 1960-ban ezeknek a szervezeteknek az össztőkéje 11 és fél milliárd dollár volt, 1964­ben 14 és fél milliárd 1968 ban pedig 20 és fél milliárd. Ezekből a Ford-alapítványra eső összeg 3 milliárd 580 millió dollár. Mivel magyarázható ez az „önzetlenségi jár­vány", mely egyszeriben megszállta a legna­gyobb amerikai üzletembereket? Erre a kérdésre a Ford-alapítvány tevékenysége próbál vála­szolni. A XX. század fordulóján, amikor az Egyesült Államok bekapcsolódott a gyarmati tartományok újra felosztásáért, az új piacért és nyersanyag­forrásokért vívott harcba, megkezdte hadseregé­nek, hajóhadának és kémszolgálatának megerősí­tését, tehát a külső terjeszkedés egész appará­tusának növelését. Megszületett a döntés, beve­zették a jövedelemadót, melyet az állami pénz­tár 1913-ban kezdett szedni. Ford, Rockefeller és más társaság-tulajdonosok a lakossággal együtt kénytelenek voltak fizetni a nem csekély adót S persze épp az ő érdekükben folyt a harc az új piacokért, a nyersanyagforrásokért és a világ újrafelosztásáért. Éppen ezért nekik abban a2 időben ki kellett játszaniuk a jövedelemadóról szóló törvényt. A megoldást a társaságok találé­kony jogtanácsosai lelték meg. Az ő tanácsukra hozták létre az ún. „jótékonysági alapítványokat", melyeket a törvény mentesített az adófizetéstől. Henry Ford, a világ akkori legnagyobb ipari társaságának tulajdonosa, elhatározta, hogy „át­A stratégia- és a propagandaintézet (dél kali­forniai egyetem) a propaganda azon új módsze­reinek a kutatásával foglalkozik, melyek az im­perializmus elleni és a nemzeti felszabadító moz­galom aláásására irányulnak. Továbbá a „kommu­nizmus" szakembereit képezi a közép- és főisko­lák számára. Demokratikus intézményeket vizsgáló központ. Lényegét azok a gazdasági, szociális és politikai problémák alkotják, amelyek az új független álla­mok előtt állnak, valamint az USA és az ameri­kai társaságok külföldi érdekeit szolgáló módsze­rek, amelyek ezekre az új államokra hatással van­nak. A központ időközönként nemzetközi találko­zókat rendez. Például 1969. január 25-én zárt ajtók mögött zajlott le kimagasló amerikai politikusok és Japán liberális demokrata pártja élenjáró kép­viselőinek konferenciája. A konferencia tárgya a Kínával való kapcsolat volt. A Georgetown-i Egyetem stratégiai kutatóköz­pontja. Tematikája: a külföldi államok gazdasági, katonai és erkölcsi teherbírása. A központ mono­gráfiákat, cikkeket, beszámolókat és áttekintése­ket -készít a szocialista államok védelmi képes­ségének állapotáról. A központ élén Arleigh Bürke admirális, számos ipari korporáció és társaság igazgatósági tanácsának tagja áll A Szovjetunió és Kelet-Európa országainak föld­rajzát, történelmét, ökonómiáját, iskolaügyét és modern irodalmát tanulmányozzák az Orosz Kuta­tási Központjának dolgozói (Michigani Állami Egyetem), akiket ugyancsak a Ford-alapítvány pénzel. Ez a központ képezi egyúttal a szláv nyel­vek szakembereit is az USA diplomáciai és hír­szerzőszolgálata számára. A Ford-alapitvány igazgatója — McGeorge Bun­dy — beismerése szerint a társulás az elmúlt öt év alatt másfél millió dollárral gazdagodé;:. A Nemzetközi Sajtó Intézetét 1950-ben alapítot­ták Svájcban. Több mint 600 — a kapitalista és fejlődő országokban megjelenő — sajtóterméket terjeszt. A Ford-alapítvány voltaképpen „megvá­sárolja" a levelezőket és az élbeli újságírókat. 1969. augusztus 20-án például az intézet igaz­gatója kijelentette, hogy intézete hajlandó anyagi támogatásban részesíteni azokat a csehszlovák új­ságírókat, akik vállalják Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja és a Szovjetunióval való baráti kapcso­latok elleni kiállást A Nemzetközi Sajtó Intézete 1967-ben SouiuDan létrehozta a Ford- és a Rockefeller-alapítvány ál­tal pénzelt ázsiai országok sajtőalapját. Pár hó­napon belül nyilvánvalóvá vált, hogy ez alatt a „játékonysági" fedőnév alatt a valóságban titkos információkat gyűjtenek a hírszerző központ szá­mára. Különös figyelmet szentelnek az ázsiai or­szágok nyelvein megjelenő folyóiratoknak. A hatvanas évek elején a Nemzetközi Sajtó In­tézete a hírszerző központ és az amerikai alapít­ványok jóváhagyásával külön programot dolgozott ki az afrikai országok sajtója számára is. Nairo­biban és Lagosban előkészítő tanfolyamokat szer­veztek az afrikai országok újságírói számára Nyugat-Németországban Friedrich Ebért alapít­ványa működik. Ford és a további amerikai „jóté­konykodók" pénzelik Friedrich Ebért szervezetét, mely az afrikai éa az ázsiai országok nemzeti fel­szabadító harcának tanulmányozásával foglalko­zik, kártékony akciókat szervez és imperialista Ön ze tl en sé gi já rv^n y"? AZ ANTIKOMMUNIZMUS SZOLGALATABAN adja" az emberiség haladása érdekében létesített Ford-alapítvány részvényeinek 90 százalékát a „jó­tékonysági" szervezetnek. Az üj szervezet ügyei­nek intézését a gyámsági tanács végezte. A tanács két tagja képviselte a Ford-családot. Az ő bele­egyezésük nélkül a tanácsnak nem volt joga a pénz kiadására. Az eredmény az lett, hogy az elmúlt 30 év alatt a „nyereség nélküli, jótékonysági" Ford-ala­pítvány több mint kétmilliárd dollárral növelte tőkéjét. A Ford-alapítvány tehát olyan szervezet, melynek fő célja nem a jótékonyság, hanem a sa­ját alaptőkéjének a növelése. Adományoz ugyan szubvenciókat — néha egész nagy összegben — az amerikai és külföldi egyetemeknek, kutatóin­tézeteknek, különféle szervezeteknek, egyéneknek és csoportoknak, azonban csak azon szervezete­ket és egyéneket részesíti pénzbeli támogatásban, melyeknek a tevékenysége hasznot hoz a Ford autó-lmpériumnak "és az egész amerikai kapitaliz­musnak. Miért adományozott a Ford-alapítvány pl. 1969 júliusában 24 006 dollárt Walt Rostow professzor­nak (texasi egyetem), az egykori elnök, Johnson rendkívüli tanácsadójának? Azért, mert foglalkoz­ni kezdett „azon feltételekkel, melyek segítségé­vel a fejlődő államok a burzsoá demokrácia útjá­ra léphetnek". Kit részesít még pénzbeli támogatásban a Ford­alapítvány? Első helyen Hoover háború-, forradalom- és békeintézete fstamfordi egyetem) áll. Ennek az intézetnek a fő feladata a szocialista országok, az imperializmus ellenségei és a nemzeti felsza­badító mozgalom elleni hatékony ideológiai szabo­tázsakciók megteremtése. Hoover intézete köny­veket és brosúrákat ad ki, cikkeket küld a folyó­iratokba és az újságokba, előadássorozatokat és rádióközvetítéseket szervez. S végül tanácsokkal látja el a hírszerző központot, a Pentagont és más kormányintézményeket. A Hoover-intézet számára főleg a reakciós emigránsok, az USA, Nyugat-Németország és Taj­van kémszolgálatának ügynökei „dolgoznak". A Ford-alapítvány igazgatója — McGeorge Bun­lumbiai egyetem mellett működő kommunista kér­désekkel foglalkozó kutatóintézet (Igazgatója Zbigniew Brzezinski). Az intézet által feldolgozott anyagokat ugyancsak a Híradásszolgáltatási Köz­pont, az USIA tájékoztatási ügynökség és más washingtoni Intézmények használják fel. Az inté­zetnek van egy iskolája, mely az antikommuniz­mus terjesztésének „szakembereit" képezi ki. Amikor 1949-ben megalakult a Szabad Európa Bizottsága, alapítótagjai között szerepelt a Ford-, a Rockefeller- és további más alapítvány. A hír­szerző központ és a külügyminisztérium védelme alatt ez a bizottság készíti elő és érvényesíti a szocialista országok elleni diverzáns ideológiát. Az azonos nevű rádióállomás rejtjeles instruk­ciókat közvetít az imperialista kémszolgálat ke­let-európai ügynökei számára. Az Amerikai—Kínai Kapcsolatok Nemzeti Bizott­sága tevékenységét elősegítik a kongresszusi kép­viselők, szenátorok, tudományos dolgozók és az újságírók. Feladatuk a Kínával folytatott politika megtervezése. A kelet-európai programot 1945-ben hozták létre a kolumbiai egyetem védnöksége alatt. Tárgyköre: a kelet-európai országok történelme, közgazda­sága, államrendszere, kül- és belpolitikája. A dip­lomácia, a kémszolgálat, a propagandaszervek, a bankok és az ipari korporációk számára dolgozik, melyek a kelet-európai országok közgazdaságával foglalkoznak. Az 1968-ban megalapult Nemzetközi Kutató- és Csereiroda feladata az amerikai befolyás terjesz­tése Kelet-Európában. A bizottság támogatja a tu­dományos dolgozók, diákok, színjátszócsoportok stb. cseréjét. Az Orosz Érdekeltségi övezet Kutatásának Köz­pontja (wisconsini egyetem) 1959-ben jött létre. Tárgyköre: a Szovjetunió és a szocialista államok történelme, földrajza, közgazdasága, állami- és társadalmi rendszere, törvényhozása és irodalma. A diplomáciának és a kémszolgálatnak dolgozik. A Kultúra Szabadságának Nemzetközi Társulása írók, közéleti személyiségek, képzőművészek és az atlanti-felforgató politikát tolmácsoló színészek megnyerésével foglalkozik. Az amerikai alapítmá­nyok és a hírszerző központ támogatásával olyan propaganda sajtótermékek jelennek meg, mint pl. angol nyelven az Encounter, China Quaterly és a Soviet Survey, franciául a Preuves, Japánban á Freedom, a Fülöp-szigeteken a Comment, Liba­nonban az Ivar, Ugandában a Transition, Nyugat­Berlinben a Der Monat és mások. Némely író és tudományos dolgozó megrende­lésre ír olyan könyveket és brosúrákat, melyek a kapitalista társadalmat és az USA külpolitikáját magasztalják. Ezeket a könyveket általában a Frederiok Praeger Kiadó adja ki, melyet a CIA hozzájárulásával hoztak létre, New Yorkban. Ezen „produkció" egy részét a Praeger-cég londoni fiók­üzeme — a Pali Mail Press kiadó adja ki. propagandat fejt ki a fejlődő országokban. Fried­rich Ebért alapítványa az elmúlt években fokozta aktivitását a Távol-Kelet országaiban, főként Ja­pánban. A tokiói részleg hozzájárulásával sikerült eljutnia Dél Koreába, a Fülöp-szigetekre, Malay­siába, Hong-Kongba, Indonéziába és Indiába is. Ez tehát a Ford-alapítvány támogatását élvező amerikai és külföldi szervezetek nem teljes kimu­tatása és jellemzése, melyek alapján néhány kö­vetkeztetést vonhatunk le. Először: a Ford-alapítvány csakis azokat a szer­vezeteket részesíti az USA-ban és külföldön anyagi támogatásban, melyek az USA külpolitikai céljait szolgálják és megfelelő feltételeket biztosítanak a „Ford Motor Company" számára, melynek 23 or­szágban vannak vállalatai és befektetései. E szub­venció nem csekély része esik azokra a reakciós pártokra és szervezetekre, melyek Ázsiában, Afri­kában és Latin-Amerikában a nemzeti felszabadító és imperialistaellenes mozgalom ellen harcolnak. Másodszor: a „jótékonysági támogatás" a tőke­kivitel egyik formája. Ezért a „segítség" formájá­ban kivitt tőke gyakran szolgál eszközként a nem­zeti felszabadító harc elnyomása, a népelleues uralkodócsoportok megvesztegetésére, amerika ba­rát klikkek létrehozására és az amerikai társasá­gok „nagy üzletei" szakembereinek képzésére. Harmadszor: A Ford-alapítvány érdekei és gya­korlati tevékenysége szorosan összefügg az Egye­sült Államok politikájával. A Ford-alapítvány kép­viselői időnként fontos funkciókat töltenek be az amerikai kormányban és az államférfiak az ala­pítvány képviselőivé válnak. Ezt példázza a Ford­alapítvány jelenlegi igazgatója, McGeorge Bundy. 1961-től 1966-lg az elnök nemzetbiztonsággal fog­lalkozó különleges tanácsadója volt és a Nem­zetbiztonsági Tanács tervezési osztályát irányí­totta. 1961-ben részt vett a kubai Invázió előké­szítésében és 1985-ben egyike volt azoknak, akik a háttérből irányították a Dominikai Köztársaság elleni intervenciót. Bundy kitartott amellett, hogy bővítsék a vietnami háború eszkalációját és kérte, hogy az Egyesült Államok „hatalmi pozícióbői" folytasson tárgyalásokat a Szovjetunióval. (A LITYERATURNAJA GAZETÁBAN MEGJELENT CIKK ALAPJÁN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom