Új Szó, 1971. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó

) éltájban értünk „Ezüst Holdhoz" — így hívják az egyik Indián táj­nyelven Tegucigalpát, Honduras fővárosát. Lenn a foszladozó fel­hőkön keresztül kirajzolódtak az erdőborította szürke hegyek körvo­nalai. Repülőgépünk simán ért földet, s néhány perc múlva már taxikon ro­bogtunk Tegucigalpa keskeny utcáin. Néhol olyan keskenynek tűnnek, hogy az egymással szembenlakók az ablak­ból talán kezet is foghatnak egy­mással. A főváros központja Jellegze­tes spanyol tér az elmaradhatatlan négyzetes parkkal. Egyik oldalán az ősi székesegyház emelkedik, amelyet még a spanyol hódítók emeltek, a másik oldalán egy amerikai bank fiókjának modernista épülete. Az üveg- és fémszerkezet csillogása mintha tüntetően fitogtatni akarná az épület modernségét az ütött-ko­pott, letűnt időket látott házak tö­megében. Edes és keserű banán A szállodafoglalás elintézése után elmentünk friss levegőt szívni. Több negyedet bejártunk, közben egy árván áldogálló öregemberbe botlottunk. Szíjra fűzött, sárgára érett banánköte­geket tartott a kezében és hangosan kínálgatta a járókelőknek: — Banánt vegyenek, banánt! Előszedtük aprópénzünket és neki­láttunk a pompás gyümölcs majszolá­sának. Az öreg fogta a pénzérméket, keresztett vetett velük, aztán valaho­vá bedugta a keblébe. A banán, ez a finom tápláló gyü­mölcs az ország fő kincse. Szegények és gazdagok egyaránt fogyasztják, aszalható, sózható, konzerválható. — A banán, amely elősegíthetné Honduras gazdasági felvirágzását*, csapás lett országunkra, — panasz­kodott Ventura hondurasi újságíró kollégánk. — Banánunk a United Fruit Company amerikai cég kezébe jutott, dollárrá alakult át, amely az amerikai bankok fenekén halmozó­dik fel. Azt beszélik, hogy Baker, egy ame­rikai halászhajó kapitánya 1870-ben ellátogatott az egyik közép-amerikai kikötőbe, s banánkötegekkel meg­rakva utazott haza. Otthon, Jersey­Cltyben olyan bevételre tett szert a banán eladásából, hogy még csak ál­modni sem merészelte volna. Attól az Időtől kezdődött a „banánláz". ... A fővárosból és más hondurasi városokból műút vezet San Pedro Su­lába. Ide tartanak a bel- és külföldi légijáratok repülőgépel is. E trópusi hőségtől fojtogató éghajlatú város közvetlen közelében helyezkednek el a United Fruit Company adminiszt­ratív épületei is. Többfejű szörnyként polipkarjaival innen hálózza be az egész országot. A Karib-tenger partvidékéig szabá­lyos allékban vonulnak a banánül­tetvények. A munkások ezrei sürgö­lődnek itt. Hatalmas teherautókra rakják az arómás gyümölcsöt, hogy az ország minden részébe eljusson. Egyes távoli helyekre még éretlen ál­lapotban szállítják, hogy majd útköz­ben érjen be. Az Egyesült Államokba és más országokba különleges hűtő­berendező gőzhajókon jut el a hon­durasi banán. Nagyhatalom a kis országban A United Fruitnak saját flottája, szárazföldi és légiforgalmi eszközei vannak a banánszállítás gyors lebo­nyolítására. Nemcsak konkurrál más trösztökkel, hanem egyszerűen fel­falja őket. Például Salvador és Hon­duras testvérgyilkos háborúja idején a United Fruit megszerezte a Gush társaság részvényeit. E társaság az egész földnyelven szállítással foglal­kozott, Hondurasban és Salvadorban is érdekeltségei voltak. A United Fruit most Salvador egész közlekedé­si hálózatába be akar hatolni. De ez még nem minden. A United Fruit el­lenőrzi a rádió- és távíróhálózatot is. Övé a Tropical Rádió Telegraph Com­pany. A társaság kenyérsütő, szörpöt és növényi olajat gyártó üzemeket vásárolt meg. — Közép-Amerikában „Mamita Uni"-nak hívfák a társaságot, mely azonban inkább mostoha, mint édes­anya. Nem szeret minket, de kihasz­nálja az olcsó hordurasi munkaerőt, — panaszolja Ventura. — Tudják, mi­lyen jövedelemre tesz szert nálunk? Minden dollárnyi haszonból 86 centet „lefölöz" magának, csak 14 cent ma­rad Hondurasnak. A társaság profitjá­ra vonakozó számadatokat, persze, szigorúan eltitkolják. Csak azt tud­juk, hogy néhány évvel ezelőtt 350 millió dollár volt a társaság állótő kéje. A „Mamita Uni" csak egyik „mos­tohája" Hondurasnak. A többiek ls éppen olyan kegyetlenek és alatto­mosak. A Standart Fruit is banánkereske­delemmel foglalkozik, neki is van sa­ját flottája. A New York and Hondu­ras Rosario Mining Company is jöve­delmező üzlettel foglalkozik: arany, ezüst, horgany és egyéb ásványkin­csek bányászásával biztosítja profit­ját. A First National Bank és a Chase Manhattan Bank — két hatalmas amerikai bankház megvásárolta a két fő hondurasi bankot. Az Internatio­nal Paper Company 99 évre bérbe vett egy nagykiterjedésű erdőséget A fakitermelésbe már 72 millió dol­lárt fektetett. Ezek a „mostohák" együtt foszto­gatják Hondurast. Csak a United Fruit a föld 60 százalékára tette rá kezét. A legtermékenyebb földekkel rendelkezik. Változások küszöbén Azok, akiknek törvényes joguk van a földre, a parasztok, tragikus hely­zetben vannak. Napirenden van a földreform kérdése. A hondurasi ható­ságok a nép nyomására kénytelenek voltak bejelenteni, hogy földreformot hajtanak végre. A kérdés érdekelt minket, s ezért Tegucigalpa egyik pe­remutcáján felkerestük a nemzeti ag­rárintézet igazgatóját. Rigoberto San­doval kifejtette nekünk elképzeléseit a földreformról. Nem osztják el, ha­nem részletfizetésre eladják a földet a parasztoknak. Az első három évben nem fizetnek, de azután 15 éven át törlesztik adósságukat. Emellett mű­trágya és felszerelés vásárlása céljá­ból még adósságba is verik magukat. Szóval csöbörből vödörbe... A földreform másik jellegzetessége az, hogy a parasztok a meg nem mű­velt földekből kapnak, s a reform nem érinti a nagybirtokosokat, továbbá a United Fruit és a Standart Frutt föld­jeit. — Nem tudunk egyszerre mind­annyiuk 'ellen harcolni, — szabadko­zott seňor Sandoval. — S kinek van joga a földhöz? — A törvény értelmében a született hondurasiaknak. A törvénynek ezt a pontját használták ki a hondurasi ha­tóságok a salvadoriak ellen. A Hondu­rasban réges-régen letelepedett salva­dori parasztokat kirekesztették a földreformból. Júniusban gazdát cserél az elnöki palota ... A repülőtérről Tegucigalpa köz­pontjába vezető úton szembe tűnik egy kupolás zöld épület. Dombon áll, s messziről erődnek látszik. Körülöt­te zöld egyenruhás, acélsisakos, gép­pisztolyos katonák járkálnak. A bejá­ratnál kettőztetett őrség. Ez az elnöki palota, melynek ura júniusig hopez Arellano tábornok, köztársasági el­nök. Honduras társadalmi és politikai rendszere éles válsággal küzdődik, melybe az amerikai imperializmus uralma sodorta. Nagy a nyomor, nőt­tön nő a drágaság. íme egy beszédes számadat: egy, általában 6—10 tagú átlagos hondura­si családból legfelje'bb egy-kettő kap munkát, s egy munkás átlagos havi keresete 30 dollár, egy paraszté fele­annyi. Ugyanakkor a kereset felét fel­emészeti a lakbér, s a megélhetésre jóformán csak fillérek maradnak. így érthető, hogy a lakosság köré­ben nagy az elégedetlenség, aktivi­zálódtak az ellenzéki erők. Különösen kiéleződött a politikai küzdelem a március végi elnökvá­lasztás előtt. Lopez Arellano minden­képen meg akarta tartani elnöki posztját, már abba ls belement volna, hogy sürgősen megvalósítja a földre­formot és kegyelemben részesíti a politikai foglyokat. Hiába, az ellen­zék erősebb volt. Az Arellanóval szemben fellépő el­lenzék körében vannak egészséges erők, amelyek felismerték a bajok gyökerét. Megértik, hogy bővíteni kell a gazdasági kapcsolatokat az egész világgal, elsősorban a szocialista or­szágokkal, szét kell törni az észak­amerikai monopóliumok láncait. Hon­duras népe nem akarja kívülállóként szemlélni az erősödő latin-amerikai gazdasági és politikai függetlenségi mozgalmat. ... Reggel repültünk el Tegucigal­pából. Sok katonai személy tolongott a repülőtér épületében. A tisztek zub­bonyának zsebén egy szalagon nevük volt olvasható. Egyesek külseje eltért a többségétől. Amerikai tisztek vol­tak. — Semmi különös, — jegyezte meg kísérőnk, — a közép-amerikai köztársaságok hadseregeiben észak­amerikai katonai tanácsadók csoport­tá működik. A csoport egyébként Panamába tar­tott. Mellesleg a Pentagon katonai központtá tette a csatornaövezetet, ahol „tűzoltókat" képeznek ki a nem­zeti tömegmegmozdulások elfojtására. Kiürült a csarnok. Már repülőgé­pünknél voltunk, amikor a háttérből újra elhallatszott hozzánk egy isme­rős hang: — Banánt vegyenek, ba­nánt! V. DOLGOV HONDURASI ÚTIJEGYZETE um l(úhú mmm Az United Fruit „mostohagyermeke" • Az USA nem hivatalos gyarmatai Közép-Amerikában • Lesz-e változás az új elnök alatt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom